Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
a "istpa Külpolitikai széljegyzet: Az izraeli kormány válaszolt A világ valamennyi jelentős hírügynökségének híreit és tudósításait frissen közlő feldolgozó telexgépen, a Magyar Távirati Iroda telepén pénteken reggel 8 és délután 5 között három olyan anyag is érkezett, amely izraeli eseményekről számolt be. A reggeli jelentés még úgy szólt, hogy az izraeli kormány csütörtökön este — több, mint ötórás viharos vita után — ismét elhalasztotta döntését és péntekre tűzte ki újabb ülésének időpontját A péntek délelőtti híradás azt közölte, hogy pénteken reggel összeült a Gahal-párt vezetősége. Az izraeli kormánykoalíciónak ez a jobboldali pártja volt ugyanis a leghevesebb ellenzője a Rogers-terv elfogadásának és általában minden kompromisszumnak. A legfontosabb hírt délután 5 előtt adta a telexgép: Golda Meir 24 tagú kormánya pénteken délben ismét összeült, hogy negyedszer is mgvitassa Izrael válaszát Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti javaslataira , és a kormány szótöbbséggel elfogadta az amerikai tervet. Igaz, a Gahal-párthoz tartozó miniszterek a terv elfogadása ellen szavaztak, s elképzelhető, hogy ezek után kilépnek a kormánykoalícióból. Úgy látszik, sem a nemzetközi erőviszonyokat nem mérték fel pontosan, sem az izraeli sajtó többségének támadásai nem hatottak rájuk: a lapok ugyanis azzal vádolták a Gahalt, hogy „a pártérdekeket a nemzeti érdekek elébe helyezi.” Az izraeli héják és galambok küzdelme tehát — pénteken délután legalábbis egyelőre — úgy látszik, az utóbbiak győzelmével végződött. Messze vezetne annak elemzése, hogy miért. A sok motívum közül elég annyit említeni csupán, hogy Izraelben a politikusok többsége úgy véli, nem szegülhet szembe legfőbb szövetségesével, az USA-val, márpedig egy amerikai terv elvetése ezt a látszatot keltené. A lényeg az, hogy végre ott tartunk: a közel-keleti konflikus két legfontosabb állama, egyfelől Egyiptom és másfelől Izrael, a Rogersterv elfogadásával komoly lépést tettek előre a háborús helyzet politikai rendezésének útján. Nyilvánvaló, hogy még sok nehézség tornyosul az út további szakaszán, hiszen egy tervet elfogadni és végre is hajtani nem ugyanaz. Mindkét oldalon súlyosak még a problémák. Izraelben a kormánykoalíció felbomlása politikai krízist eredményezhet. Az arab oldalon egyes arab államok szembehelyezkedése a Biztonsági Tanács határozatával és a Rogers-tervvel, valamint a szélsőséges Palesztinai gerillacsoportok magatartása újabb válságok forrásává válhat. Mégis, a közel-keleti konfliktus elmúlt három esztendeje a helyzet fokozódó elmérgesedése után, most egy lépéssel közelebb kerültünk a legjobb megoldáshoz, a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatának végrehajtásához. Gromiko—Scheel tárgyalásai Moszkva,TASZSZH Mint hivatalosan közölték pénteken újabb találkozó történt Andrej Gromiko szovjet és Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter között Folytatták a felek közötti megbeszélések tárgyát képező kérdések megvitatását . A tárgyalásokon részt vettek még szovjet részről Anatoláj Kovaljov, Valentyin Falin és Oleg Hlesztov külügyminisztériumi osztályvezetők, nyugatnémet részről Egon Bahr és Paul Frank államtitkárok, valamint Brend von Staden külügyminisztériumi politikai osztályvezető. A nyugatnémet küldöttség hivatalos szóvivője bejelentette, hogy Scheel külügyminiszter pénteken Gromskóval folytatott megbeszélése után tájékoztatta a három nyugati nagyhatalom nagyköveteit a moszkvai tárgyalások állásáról. KELETI • 1.TX g'IAT J ORSZÁG Fogadás a kínai nagykövetségen Mao Sien-csi, a Kínai Népköztársaaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 43. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson a Honvédelmi Minisztérium képviseletében megjelent Simányi Gyula vezérőrnagy és Halász Antal ezredes, a politikai főcsoportfőnökség agitációs és propagandacsoportfőnöke,, Pehr,Imre és dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium főosztályvezetői, továbbá a Magyar Néphadsereg több magas rangú tisztje. Az országgyűlés elnöke nagygyűlésen találkozott választóival (Folytatás az 1. oldalról) irányvonalunkat s lépést tartva az új követelményekkel, továbbfejleszti munkamódszereinket hogy a párt, állami és társadalmi szerveink gyorsabban és eredményesebben váltsák valóra fe ■ politikai célkitűzésünket, a szocialista Magyarország teljes felépítését. — Gazdasági fejlődésünk feladatait 1971. januárjától már az új, a negyedik ötéves terv szabja meg. A terv irányelveit pártunk Központi Bizottsága elfogadta. A tervről szóló törvényjavaslatot az ősz folyamán az országgyűlés elé terjesztjük. Ezután Kállai Gyula arról szólt: — A szocialista demokrácia kiterjesztésének legfontosabb állami fóruma az országgyűlés. Ez a legfőbb népképviseleti és törvényhozó szervünk, ez testesíti meg a népszuverenitást, a nép hatalmát. A legutóbbi választások már új választójogi törvény alapján, egyéni választókerületi rendszerben folytak le. Négy év tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt a megyei listákról áttérni az egyéni választókerületekre. " A választási rendszerünket tovább tökéletesítjük: nagyobb teret engedünk annak, hogy az egyes választókerületekben több jelöltet állítsanak, s a választópolgárok közülük a legmegfelelőbbet, a legrátermettebbet válasszák. " A demokratizmus erősödésének nagy eredménye, hogy ma már egyetlen kormányzati szerv, egyetlen kormánytisztviselő sem hagy-ta figyelmen kívül a képviselők észrevételeit és javaslatait. Nem egyszer bebizonyosodott, hogy a választópolgárai között élő képviselő jobban fel tudja mérni egy-egy kormányzati intézkedés vagy miniszteri utasítás valóságos hatását és eredményét, mint az intézkedéseket előkészítő hivatali szervek. Ma már nem frázis, hanem a valóság tükröződése, erősödő szocialista demokráciánk egyik legfontosabb jellemvonása, amikor az országgyűlési képviselő a Parlamentben felszólalását így fejezi be: választóim és a magam nevében a kormány beszámolóját elfogadom... Nem kis részben a képviselők felszólalásainak is köszönhető, hogy helyes kormányintézkedések születtek olyan kérdésekben, mint az üzemi nyereségrészesedés felosztásának módja, az olcsóbb árucikkek biztosítása, az indokolatlan áremelések meggátlása. Kállai Gyula ezután időszerű külpolitikai kérdésekről szólott. Rámutatott többek között: " Kormányunk legfőbb külpolitikai elve, hogy szocialista szövetségeseinkkel együttműködve hozzájáruljon a béke, a szocializmus erőinek növekedéséhez, s ezzel kedvező nemzetközi feltételeket biztosítson a szocialista építőmunkához. Külpolitikánk homlokterében a Szovjetunióval, a szocialista országokkal fennálló egyezség, együttműködés és szoros szövetség elmélyítése áll. Majd ezután arról szólt, hogy földrészünkön, Európában is sok megoldatlan kérdés halmozódott fel, jóllehet negyedszázad telt mától a második világháború befejezése óta. A szocialista országoké, közöttük hazánké is az érdem, hogy hasznos, építő jellegű javaslatokat terjesztettek elő az európai népek békéjének biztosítására. A Varsói Szerződés tagállamai által javasolt európai biztonsági konferencia iránt egyre növekvő érdeklődést tanúsítanak az európai országok kormányai és kontinensünk széles közvéleménye. A szilárd európai béke és biztonság megteremtése kedvező hatást gyakorol az egész világ békéjére és biztonságára — hangoztatta végül Kállai Gyula. A gyűlés Karakas László zárszavával ért véget. 1900. augusztus 1. Tíz év a függetlenség útján Kerek egy évtizeddel ezelőtt, 1960 augusztusában 8 afrikai ország nyerte vissza függetlenségét Mind a 8 korábban Franciaország gyarmata volt és Francia Nyugat-, illetve Egyenlítői- Afrika robbanásszerű felbomlása idézte elő azt a folyamatot, amelynek nyomán ezek az országok független államként felkerültek térképeinkre. Egyetlen hónap alatt kb. 4 és fél millió négyzetkilométeres területen csaknem 20 millió ember szabadult meg az idegen elnyomók béklyóitól Földünk második legnagyobb kontinensén új remények éledtek, új lehetőségek csillantak fel. Úgy tűnt, a földrésztöméntelen ásványi kincse, a mező- és erdőgazdaság addig kihasználatlan lehetőségei kellő alapot nyújtanak majd, az óriási színvonalbeli különbség ellenére is, a függetlenség adta lehetőségek kihasználásához. Kiderült azonban, hogy Afrikában addig még mély szakadékokat kell áthidalni az új és a régi között. Hiszen napjainkban itt még egymás mellett él a nyíllal vadászó, csaknem meztelen őslakó, az európai egyetemen végzett orvossal, a modern luxushotelek szobáiba helyenként még behallatszik az oroszlánbőgés és a legmodernebb ipari létesítmények közvetlen közelében még ott húzódik a háborítatlan, ember által alig járt trópusi őserdő. Az elmúlt 10 esztendőben az évszázadnyi lemaradást természetesen nem lehetett felszámolni. A függetlenség elnyerését követő napok örömteli időszaka után a fiatal afrikai államoknak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy nem rendelkeznek elegendő erővel még saját, meglévő gazdasági lehetőségeik felhasználásához serti. Ez a körülmény lehetőséget teremtett a volt gyarmattartók, az imperialista hatalmak számára, hogy az afrikai országokat újfajta kötelékekkel vonják ellenőrzésük alá. Emellett azok a belső erők, amelyek a függetlenség elérése érdekében arábban közös táborba tömörültek, amel sok helyen szembe kerültek egymással. A neokolonialisták természetesen igyekeztek ezeket az ellentéteket kihasználni. Ha végigtekintünk Afrika 10 éves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást. Az elmúlt évtizedben tbb mint 25 államcsínyről számoltak be a krónikások a világnak ezen a részén és egy tucatnyi országban katonai kormány van hatalmon. Tanúbizonysága ez annak, hogy Afrika országaiban még közelről sem fejeződtek be azok a társadalmi folyamatok, amelyek a kontinens arculatának végleges kialakulását hivatottak elősegíteni. Íme az 1960 augusztusában önállóvá vált 8 ország, a függetlenné válás sorrendjében. Dahomey 1960. augusztus 1-én vált függetlenné. Hamarosan kiéleződött a belpolitikai helyzet. Puccsok következtek, amelyek során 1963. október 28-án megdőlt a franciabarát Hubert Maga elnök uralma. A kormányon belüli viszályok azonban nem simultak el. A fokozódó gazdasági bajok elégedetlenséget szültek, s ezt kihasználva Soglo tábornok 1965. december 22-én katonai puccsal átvette a hatalmat, felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és betiltotta a pártokat. Uralma azonban csak rövid ideig tartott 1967 decemberében újabb államcsíny zajlott le, az államfő Alphonse Amadon Alley lett, de jelentősebb változást ez sem hozott Niger alkotmányjog függetlenségét 1960. augusztus 3-án nyerte el. Bár az ország nem tagja a Francia Közösségnek, vezetői támogatók a francia neokolonialista politikát. A haladó erők 1964-ben puccsot kíséreltek meg Nigerben, de vereséget szenvedtek A haladó szervezetek illegalitásban működnek. Felső-Volta 1960. augusztus 5-e óta független. Maurice Yamoogo vezette első kormányát a korrupció, a bércsökkentés és az adóemelések miatt kirobbant tömegmozgalom elsöpörte és a hadsereg vette át a hatalmat. 1966. január 4-től Sangoule Lamizana tábornok vezetésével megindult egy lassú politikai és gazdasági fejlődés. A külpolitikában a fő francia orientáció mellett 1967 februárjától, a Szovjetunióval felvett diplomáciai kapcsolatokat követően igyekeztek a szocialista világgal is elmélyíteni az együttműködést. Az ország fejlődésében ifjú kialakult helyzet kiváltotta a volt elnök híveinek az ellenkezését és elefántcsontparti támogatással kísérletet tettek Lamizana megbuktatására. Az összeesküvést azonban leleplezték. Elefántcsontpart 1960. augusztus 7-én elnyerte ugyan függetlenségét, de 1901. április 24-én szoros politikai, gazdasági és katonai együttműködésről szóló egyezményt kötött Franciaországgal. Ennek tulajdonítható, hogy 1963-ban és 1964-ben kíméletlenül elnyomták az országban a haladó erőket és segítették a progresszív afrikai államok elleni aknamunkát Csádban az 1960. augusztus 11-én kikiáltott függetlenség után sem enyhültek a belső problémák. 1965-től felkelés indult el az országban, 1966-ban pedig Szudánban megalakult a Csádi Nemzeti Felszabadítási Front 1968-ban jelentős területek kerültek a felkelők ellenőrzése alá. A kormány francia segítséggel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A Közép-afrikai Köztársaság 1960. augusztus 13-án vált a Francia Közösségen belül alkotmányjogilag független állammá. A fiatal köztársaság helyzetét rendkívül megnehezítette, hogy a nemzeti mozgalom elismert vezetője — Barthélemy Boganda — közvetlenül a függetlenség kikiáltását megelőzően, máig is tisztázatlan körülmények között, repülőszerencsétlenség áldozata lett. A hatalom a francia neokolonialistákat kiszolgáló erők kezébe került. 1966. január 1-én a hadsereg Jean Bedal Bokassa vezetésével megdöntötte az addigi kormányt. Az új állam- és kormányfő Bokassa lett, aki kijelentette, hogy fő feladatának tekinti a hazai burzsoázia bűnéből kialakult igazságtalan társadalmi viszonyok felszámolását A Kongói Népi Köztársasaságban 1960. augusztus 15- én kiáltották ki a független köztársaságot, de a franciák meghatározó befolyása csak 30 évvel később, a Fulbert Youlou abbé uralmát megdöntő 1963. augusztus 15-i tömegmozgalom után ért véget. Youlou elűzése után Alphonse Massemba Débat alakított kormányt. 1968. május 13-án jobboldali zsoldosok kísérletet tettek kormánya megdöntésére. Az 1968. augusztus 1-én kirobbant politikai válság nyomán, Massemba Débat helyére Alfrel Raud lépett. Az ország 1969 decemberében vette fel a Kongói Népi Köztársaság nevet (korábban brazzavillei Kongóként emlegették). Az 1970. január 3-án életbe lépett új alkotmány szerint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok lettek. Az államtanács elnöke Marian Ngouabi. A kormányzópárt a Kongói Dolgozók Pártja. Gabon 1960. augusztus 17- én vált függetlenné. A hatalomra került Gaboni Demokratikus Tömb a reakció és a francia , monopóliumok érdekeit szolgálta. Ezt a helyzetet, akarta a nemzeti erőkre támaszkodva megszüntetni a hadsereg. Ezért 1964 februárjában katonai puccsot hajtottak végre, Leon M’ba elnök lemondott és ideiglenes kormány alakult. A franciák azonban fegyveresen beavatkoztak és Leon M’bát visszaültették az elnöki székbe. Tolnay László Beregovoj találkozója nyugatnémet újságírókkal Moszkva, (MTI) Georgij Beregovoj vezérőrnagy űrhajós pénteken találkozott a nyugatnémet újságírókkal, akik a szovjet-nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalásokkal kapcsolatban tartózkodnak Moszkvában. Beregovoj kifejtette: a szovjet űrhajózás egyik fő feladatának olyan hosszú élettartamú űrállomások megalkotását tekinti, amelyeknek segítségével az ember rendszeres munkát végezhet a világűrben, és onnan visszatérve is megtartja normális munkaképességét. Kiemelte, hogy milyen eredményes a szocialista országok együttes erőfeszítése az űrkutatás területén. Az Interkozmosz—1 és az Interkozmosz—2 szputnyikok segítségével szerzett tapasztalatok megmutatták: az így megszervezett űrkutatás könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb, a tudósok pedig több információhoz jutnak. Az amerikai űrhajósoknál tett látogatásáról is beszélt Beregovoj. Elmondta, hogy nem talált nagy különbséget a szovjet és az amerikai űrhajók között. Vannak műszaki kérdések, amelyeket a szovjet mérnökök, s vannak olyanok, amelyeket az amerikaiak oldottak meg jobban. Véleménye szerint az amerikai tudósok átvették a szovjet tudósoktól az űrhajósok egészségügyi és biológiai előkészítésének bizonyos módozatait