Kelet-Magyarország, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

VILÁG PRO­LETÁRJAI, EGYISÍ1 L­­ETEK I KV'J­AVFOLT A V 23. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR 28. PÉNTEK Kádár János vezetésével hazaérkezett Prágából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével csütörtökön hazaérkezett Prágából a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének ülésein részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A kül­döttség tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottság gátialt tagja. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárai, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András bel­ügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és pos­taügyi miniszter, Puja Fri­gyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői fo­gadták. Jelen volt a fogadta­tásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagyköve­te is. Biszku Béla felszólalása a munkásőrség jubileumi ünnepségén A munkásőrség megalaku­lásának 15. évfordulója al­kalmából a testület országos parancsnoksága, pártbizott­sága és budapesti parancs­noksága csütörtökön délután műsoros ünnepséget rende­zett a vasasszakszervezet székházának dísztermében. Részt vett az ünnepi esemé­nyen Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Horváth­ István, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára, Ráca, Sándor rendőr vezér­őrnagy, a belügyminiszter első helyettese, Kaszás Fe­renc vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes, So­mogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára, s több más közéleti vezető szemé­lyiség. Jelen volt B. P. Iva­­­nov vezérezredes is, a szov­jet déli hadseregcsoport pa­rancsnoka. A Himnusz hangjai, majd Major Tamás Kossuth-díjas színművész szavalata után Ruzsbatzky László, a mun­kásőrség budapesti parancs­noka üdvözölte az ünnepség­re egybegyűlteket. Ezt kö­vetően Papp Árpád vezérőr­nagy, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka mondott ün­nepi beszédet. — Testületünk születésének 15. évfordulóját ünnepeljük. Ha visszatekintünk a meg­tett útra, nem felejthetjük el, hogy fejlődésünk a párt politikájától elválaszthatat­lan. A mi eredményeinknek is pártunk helyes politikája a forrása. A munkásőrség ereje, léte, perspektívája egyaránt abban van, hogy a párt helyes politikájának alapján áll, amely a bizalom­ra épül. — Az évek során ezrek és ezrek jöttek közénk, szíve­sen jöttek és mi szeretettel fogadtuk őket, s nem csa­lódtunk bennük. Pártonkívü­liek ezrei érlelődtek a testü­let közösségeiben kommunis­tává. Ezt tekintjük egyik legértékesebb eredményünk­nek. A munkásőrség is iga­zolja, hogy a marxista-leni­nista meggyőződés összefor­­r­asztja a nemzedékeket. Köszö­netet mondott annak a több tízezer munkásőrnek és pa­rancsnoknak, akik öt-tíz, sőt sok ezren már 15 eseten be­­t szolgálják önzetlenül, fe­gyelmezetten, tudatosan pár­tunk, népünk igaz ügyét. A munkásőrök internacio­nalizmusának alapja a sze­retet, és a hála érzése a Szov­jetunió iránt, — mondotta Papp Árpád, majd emlékez­tetett arra, hogy egy évvel ezelőtt Kádár János a pa­rancsnoki iskolán tett látoga­tása alkalmával a párt, egész népünk elismerő véleményét tolmácsolta a munkásőrök kollektívájának. — Sikereink, erőnk forrá­sa volt és lesz a jövőben is pártunk politikája, amely ki­fejezi munkásosztályunk, né­pünk legfőbb vágyait, hogy szabad hazában, békés alko­tómunkával vigyük győze­lemre a szocializmus ügyét — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét a munkás­őrség országos parancsnoka. ■ Felszólalt az ünnepségen Biszku Béla is, aki az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a jubiláló mun­kásőrséget és egyben tolmá­csolja Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának elvtársi üd­vözletét, legjobb kívánságait. Amikor a társadalom, a dolgozó nép megemlékezik a munkásőrség megalakulá­sának 15. évfordulójáról, va­lójában önmagát, saját har­cát, saját eredményeit be­csüli meg — hangsúlyozta. Olyan fegyveres testületet köszönt ezekben a napokban a párt, a dolgozó nép, amely az ellenforradalommal szem­be­ni harcban, a munkáshata­lom védelmére jött létre, amelyet maga a munkásosz­tály, a dolgozó nép hívott életre. 1957. januárjában a nép óhaja és érdeke találko­zott a párt kezdeményezé­sével. Politikai kérdésnek te­kintette a párt, hogy fegyvert adjon a rendszer, a szocialis­ta vívmányok védelmére a munkások kezébe. A mun­kásőrség létjogosultsága be­bizonyosodott a hatalom vé­delmének időszakában csak­úgy, mint a konszolidáció vi­szonyai között. Ha szilárd dolgozó népünk hatalma, ha a párt, a kormány maga mögött tudhatja a munkások, a parasztok, az értelmiség, a nép támogatását — minden megvalósítható, a lehetetlen­nek látszó feladat is megold­ható. Erről sohasem szabad elfeledkeznünk. Az a tudat, hogy a munkások kezében, a dolgozó nép fiainak kezében fegyver van, mindenkor visz­­szatartja ellenségei­nket. — A munkásőrök hivatása a dolgozó nép érdekében folytatott politika szolgálata. Ez volt akkor is, amikor a hatalom védelme állott a munkásosztály előtt legfőbb feladatként, és ez ma is. Ezt a politikát pártunk a kong­resszusokon kidolgozta, to­vábbfejlesztette, következe­tesen megvalósította, s leg­utóbb a X. kongresszuson hagyta jóvá és végrehajtása folyamatban van. Elmond­hatjuk, hogy belső építő­munkánk nemzetközi felté­telei kedvezőek. Gondjaink, nehézségeink ellenére a szo­cialista építés előrehalad. A Központi Bizottság tit­kára felszólalása befejező ré­szében külön köszönetet mon­dott mindazoknak, akik a munkásőrség — az önkéntes fegyveres testület — létre­hozásában oroszlánrészt vár­ (Folytatás a 2. oldalon) l­APUNK TARTAT A HAFE, ahol számítanak a fiatalokra A rádió és a televízió jövő heti műsora Brikett — hamis áron (3. oldal) (4. oldal) Szabolcs-Szatmár sportélete — országos mércével (5. oldal) (7 oldal) A prágai nyilatkozat A Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testülete leg­utóbb Prágában olyan ok­mányt bocsátott a világ elé, amely a legégetőbb konti­nentális kérdéseket a magas politika elemző alaposságá­val, de az európai ember, az utca embere számára is ■pontosan érthető formában, stílusában is újszerűen, lel­kesítően és magasztosan fo­galmazta meg. Már ez a formai sajátosság is bizo­nyítéka annak, hogy Európa jövő sorsának politikai ren­dezése kilépett a tárgyaló­­asztalok zárt világából, és mindjobban a népek, a tár­sadalmak sajátos napi prog­ramjává magasuit. A nyilatkozat hét pontban sűríti mindazt, ami egy eu­rópai biztonsági konferencia témája és megoldandó fel­adata lehet. A határok sért­hetetlensége, az erőszakról való lemondás, a békés egy­más mellett élés gyakorlattá válása, a jószomszédi kap­csolatok kiépítése a béke ér­dekében, az államok kölcsö­­nösen előnyös kapcsolatainak kimunkálása, az általános és teljes leszerelés megvalósítá­sa és az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatása, összességében és egyidejű­ségében garancia lehet a biztonságos európai jövő szá­­mára. A politikai tanácskozó tes­tület ülése ugyanakkor le­szögezett, egy olyan fontos tényt, ami a magasztos el­veket kiragadja az óhajok világából. Azt nevezetesen, hogy az Európában végbeme­nő és végbement politikai erőfeszítések a gyakorlati megvalósítás számára reális lehetőséget teremtettek. Mindez ma már talán egy­szerűnek tűnik. De érdemes ennek kapcsán utalni arra, hogy ez a lehetőségszületés a szocialista országok céltu­datos politikai offenzívájá­­nak sokéves eredménye. Bu­karest, Budapest, Berlin és végül Prága jelzi azokat a csúcsokat, amelyeken át Eu­rópa háború utáni zilált po­litikai helyzete a Varsói Szerződés tagállamainak erő­feszítéseként eljutott a kon­szolidáció állapotába. 1966 és 1972 között sok minden történt. A szocialista országok politikai akcióival egyidőben aktivizálódott a nyugat-európai közvélemény is. Kényszerültek az ottani kormányok is arra, hogy számot vessenek a realitá­sokkal. A Német Szövetségi Köztársaság politikusai a Szovjetunióval és a Lengyel­­országgal kötött megállapo­dásokon kívül megkezdték a tárgyalásokat az NDK-val, négyhatalmi megállapodás rendezte Nyugat-Berlin stá­tuszát. Az európai államok kétoldalú tanácskozásai sok, eleddig vitás kérdésben kö­zelítették az álláspontokat. Aktívan kapcsolódott be egy összeurópai rendezésbe a finn kormány, és­ vele együtt magukat el nem köte­lezettnek nevező államok kötelezték el magukat a kon­tinens békéje, biztonság­a mellett. Milyen egyszerű ma kons­tatálni ezeket az eredménye­ket. Pedig mögöttük diplo­m­áciai és politikai erőkifej­tések kiszámíthatatlan ener­giatömege húzódik meg. A szovjet párt- és államvezetők utazásai, politikai tárgyalásai csakúgy ide sorolhatók, mint a Magyar Népköztársaság külpolitikájának európai ak­ciói. Az, hogy most Prágában egy, az európai biztonsági konferencia létrehozásának közeli perspektívája bonta­kozott ki, mindennél ékeseb­ben igazolja azt a megállapí­tást, hogy korunk történel­mének meghatározó ténye­zőjévé vált a szocialista vi­lágrendszer. A prágai nyilatkozat min­den becsületes, józan európai emiber véleményét summázza. Természetesen tévedés len­ne azt hinni, hogy mindezzel már akadálytalanná is vált az út a biztonsági konferen­ciáig, hogy eltűnt az útból minden gátló körülmény. Nyugat-Európában, csakúgy mint az Egyesült Államokban nem lebecsülendő az az el­lenerő, amely a végső és tökéletes európai rendezés megakadályozásán dolgozik. Az Európa irányába expan­zív gazdasági és politikai te­vékenységet kifejtő ameri­kai monopoltőke nyilván pozícióféltésből opponál. A NATO agresszív katonai és politikai vezetése a teljes politikai és stratégiai átérté­kelés után alapcéljaiban szenved vereséget. A nyu­gatnémet revans híveit utol­só ábrándjuktól fosztja meg a végleges európai státusz ünnepélyes deklarálása és rögzítése. Mindezek a körülmények késztették a Varsói Szerző­dés tagállamait arra, hogy a prágai nyilatkozatban kije­lentsék, hogy éppen a tömb­kategóriákban gondolkodó, a fegyverkezési versenyt fo­kozó erők meglétére tekin­tettel saját biztonságuk szempontjából is levonják a megfelelő következtetéseket. Senki nem ringathatja magát abban a tévhitben, hogy az európai béke kilátásainak biztató alakulása elvonja a figyelmet arról, hogy ma még léteznek a szemben álló töm­bök, hogy ma még léteznek a jó szándékok mellett a bé­ke, a biztonság és az együtt­működés ádáz ellenfelei is. És talán éppen ez a pont az, amikor a diplomáciai és a politikai erőfeszítésekkel egyidejűleg jelentkeznie kell az európai közvéleménynek. A történelmet formáló tö­megeknek, melyek képesek és egyedül alkalmasak ar­ra, hogy fellépésükkel szem­beszegüljenek az enyhülés ellenzőivel, kényszerítsék kormányaikat, politikai ve­zetőiket a realitások elfoga­dására. A prágai nyilatkozat ehhez programot ad. Nemes, magasztos eszmékkel fegy­­verzi fel Európa békét áhító tömegeit, és a jövő biztató kilátásai mellett egyben a békéért vívandó harc újabb fejezetének fegyverét is ke­zünkbe adja. Bürger Lajos SÜLést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tar­tott Fock Jenő, a kormány el­nöke tájékoztatta a Minisz­tertanácsot a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó tes­tületének prágai üléséről és a magyar küldöttség tevékeny­ségéről. A kormány a beszá­molót jóváhagyólag tudomá­sul vette. Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettese tájé­koztatást adott a Kölcsönös Gzdasági Segítség Tanácsa V­égreh­ajtó Bizottságának Moszkvában, január 18. és 20. között megtartott ülésszaka munkájáról. A tanácskozás résztvevői megvitatták a szo­cialista gazdasági integráció komplex programjának tel­jesítésével kapcsolatos kér­déseket. A Minisztertanács megelégedéssel vette tudo­másul, hogy a barátság és az egyetértés légkörében lezaj­lott ülésszakon elfogadott határozatok hozzájárulnak a KGST-tagországok sokolda­lú gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséhez. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejtosz­­tési miniszter jelentését a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló határo­zatok végrehajtásáról. A je­lentés megállapítja: az állami rendelkezéseket és a végre­hajtási intézkedéseket a la­kosság megértéssel fogadta. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vet­te és határozatában utasította az építésügyi és városfejlesz­tési minisztert, valamint a pénzügyminisztert, hogy to­vábbra is kísérjék figyelem­mel az új lakásügyi jogsza­bályok végrehajtását. (Kom­mentárunk a lap 6. oldalán.) A kormány ezután­ egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Magyar küldöttség utazott Helsinkibe a BVT elnökségi ülésére Csütörtökön Helsinkibe utazott a magyar békemozga­lom küldöttsége, amely részt vesz a Béke-világtanács el­nökségének péntekre összehí­vott ülésén. A magyar dele­gációt Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának, valamint az euró­pai biztonság és együttmű­ködés magyar n­emzeti bizott­ságának elnöke vezeti. A kül­döttség tagjai: Darvasi Ist­ván, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára. B­úcsúz­tatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Ben­­csik István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, Pet­hő Tibor, az Országos Béketanács alelnö­­ke és Esztergályos Ferenc,­­a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője. Több napos tanácskozás lesz a finn fővárosban a BVT el­nökségének kibővített ülése: megtárgyalják a béke-világ­­mozgalom 1972 évi munkater­vét és akcióprogramját. . Cukorrépa-termesztő szakemberek tanácskozása Nyíregyházán, a megyei tanács nagytermében január 27-én a cukorrépa-termesztő gazdaságok szakemberei ta­nácskoztak. A tanácskozást Bacsó József, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának ve­zetője nyitotta meg. A cu­korrépa-termelés jövedelme­zőségéről, a gépesítésről Sza­bó Géza, a Cukoripari Válla­latok Trösztjének igazgatója tartott előadást. Bacsó József bevezetőjében többek között elmondta, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei sikerrel teljesítették az 1971. évi tervet, erősödtek a nagyüzemi gazdaságok. A fejlődésben azonban né­hány probléma is jelentke­zett. Többek között ilyen a cukorrépa-termesztés. Csök­kent a cukorrépa termőte­rülete, s a gazdaságok terve nem tartalmazott a további évekre területi növekedést. Szükséges, hogy a gazdasá­gok vizsgálják felül ter­mesztési tervüket, s az üze­mi döntések találkozzanak a népgazdasági célokkal. Szabó Géza, a cukoripari tröszt igazgatója előadásá­ban többek között arról szólt, hogy 1969-ig a magyar cu­korgyárak hazai gyártással ki tudták elégíteni a cu­korigényt, amely évi 40—41 ezer vagon. 1969-ben a cu­korrépa-termesztő gazdasá­gok magas átlagtermést ér­tek el. 1970-ben viszont nagy visszaesés jelentkezett ter­mésátlagban és területben is. Jelentős mennyiségű import­cukor behozatalára szorult az ország. Ez a helyzet 1971- ben sem változott. A cukor­­fogyasztási igényt hazai ter­mésből, illetve gyártásból kell kielégíteni. Ehhez az szükséges, hogy országosan 170—175 ezer holdon ter­messzünk cukorrépát. Az előadó megemlítette, hogy a cukoripar a jövőben nagyobb segítséget kíván nyújtani a termelőknek az­zal, hogy a termesztésben a legjobb fajtákat alkalmazzák. Elkészítik a vegyszerezés részletes technológiai leírá­sát, hogy a növényvédelem hatékonyabb legyen. A ter­mesztést segíti továbbá, hogy növekszik a hazai gépgyár­tás, illetve importgépek ra­­hozatala.

Next