Kelet-Magyarország, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYISÍ1 LETEK I KV'JAVFOLT A V 23. SZÁMÁRA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR 28. PÉNTEK Kádár János vezetésével hazaérkezett Prágából a magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével csütörtökön hazaérkezett Prágából a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésein részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A küldöttség tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottság gátialt tagja. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Biszku Béla felszólalása a munkásőrség jubileumi ünnepségén A munkásőrség megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a testület országos parancsnoksága, pártbizottsága és budapesti parancsnoksága csütörtökön délután műsoros ünnepséget rendezett a vasasszakszervezet székházának dísztermében. Részt vett az ünnepi eseményen Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Ráca, Sándor rendőr vezérőrnagy, a belügyminiszter első helyettese, Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára, s több más közéleti vezető személyiség. Jelen volt B. P. Ivanov vezérezredes is, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz hangjai, majd Major Tamás Kossuth-díjas színművész szavalata után Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka üdvözölte az ünnepségre egybegyűlteket. Ezt követően Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka mondott ünnepi beszédet. — Testületünk születésének 15. évfordulóját ünnepeljük. Ha visszatekintünk a megtett útra, nem felejthetjük el, hogy fejlődésünk a párt politikájától elválaszthatatlan. A mi eredményeinknek is pártunk helyes politikája a forrása. A munkásőrség ereje, léte, perspektívája egyaránt abban van, hogy a párt helyes politikájának alapján áll, amely a bizalomra épül. — Az évek során ezrek és ezrek jöttek közénk, szívesen jöttek és mi szeretettel fogadtuk őket, s nem csalódtunk bennük. Pártonkívüliek ezrei érlelődtek a testület közösségeiben kommunistává. Ezt tekintjük egyik legértékesebb eredményünknek. A munkásőrség is igazolja, hogy a marxista-leninista meggyőződés összeforrasztja a nemzedékeket. Köszönetet mondott annak a több tízezer munkásőrnek és parancsnoknak, akik öt-tíz, sőt sok ezren már 15 eseten bet szolgálják önzetlenül, fegyelmezetten, tudatosan pártunk, népünk igaz ügyét. A munkásőrök internacionalizmusának alapja a szeretet, és a hála érzése a Szovjetunió iránt, — mondotta Papp Árpád, majd emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt Kádár János a parancsnoki iskolán tett látogatása alkalmával a párt, egész népünk elismerő véleményét tolmácsolta a munkásőrök kollektívájának. — Sikereink, erőnk forrása volt és lesz a jövőben is pártunk politikája, amely kifejezi munkásosztályunk, népünk legfőbb vágyait, hogy szabad hazában, békés alkotómunkával vigyük győzelemre a szocializmus ügyét — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét a munkásőrség országos parancsnoka. ■ Felszólalt az ünnepségen Biszku Béla is, aki az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a jubiláló munkásőrséget és egyben tolmácsolja Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának elvtársi üdvözletét, legjobb kívánságait. Amikor a társadalom, a dolgozó nép megemlékezik a munkásőrség megalakulásának 15. évfordulójáról, valójában önmagát, saját harcát, saját eredményeit becsüli meg — hangsúlyozta. Olyan fegyveres testületet köszönt ezekben a napokban a párt, a dolgozó nép, amely az ellenforradalommal szembeni harcban, a munkáshatalom védelmére jött létre, amelyet maga a munkásosztály, a dolgozó nép hívott életre. 1957. januárjában a nép óhaja és érdeke találkozott a párt kezdeményezésével. Politikai kérdésnek tekintette a párt, hogy fegyvert adjon a rendszer, a szocialista vívmányok védelmére a munkások kezébe. A munkásőrség létjogosultsága bebizonyosodott a hatalom védelmének időszakában csakúgy, mint a konszolidáció viszonyai között. Ha szilárd dolgozó népünk hatalma, ha a párt, a kormány maga mögött tudhatja a munkások, a parasztok, az értelmiség, a nép támogatását — minden megvalósítható, a lehetetlennek látszó feladat is megoldható. Erről sohasem szabad elfeledkeznünk. Az a tudat, hogy a munkások kezében, a dolgozó nép fiainak kezében fegyver van, mindenkor viszszatartja ellenségeinket. — A munkásőrök hivatása a dolgozó nép érdekében folytatott politika szolgálata. Ez volt akkor is, amikor a hatalom védelme állott a munkásosztály előtt legfőbb feladatként, és ez ma is. Ezt a politikát pártunk a kongresszusokon kidolgozta, továbbfejlesztette, következetesen megvalósította, s legutóbb a X. kongresszuson hagyta jóvá és végrehajtása folyamatban van. Elmondhatjuk, hogy belső építőmunkánk nemzetközi feltételei kedvezőek. Gondjaink, nehézségeink ellenére a szocialista építés előrehalad. A Központi Bizottság titkára felszólalása befejező részében külön köszönetet mondott mindazoknak, akik a munkásőrség — az önkéntes fegyveres testület — létrehozásában oroszlánrészt vár (Folytatás a 2. oldalon) lAPUNK TARTAT A HAFE, ahol számítanak a fiatalokra A rádió és a televízió jövő heti műsora Brikett — hamis áron (3. oldal) (4. oldal) Szabolcs-Szatmár sportélete — országos mércével (5. oldal) (7 oldal) A prágai nyilatkozat A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete legutóbb Prágában olyan okmányt bocsátott a világ elé, amely a legégetőbb kontinentális kérdéseket a magas politika elemző alaposságával, de az európai ember, az utca embere számára is ■pontosan érthető formában, stílusában is újszerűen, lelkesítően és magasztosan fogalmazta meg. Már ez a formai sajátosság is bizonyítéka annak, hogy Európa jövő sorsának politikai rendezése kilépett a tárgyalóasztalok zárt világából, és mindjobban a népek, a társadalmak sajátos napi programjává magasuit. A nyilatkozat hét pontban sűríti mindazt, ami egy európai biztonsági konferencia témája és megoldandó feladata lehet. A határok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, a békés egymás mellett élés gyakorlattá válása, a jószomszédi kapcsolatok kiépítése a béke érdekében, az államok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kimunkálása, az általános és teljes leszerelés megvalósítása és az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatása, összességében és egyidejűségében garancia lehet a biztonságos európai jövő számára. A politikai tanácskozó testület ülése ugyanakkor leszögezett, egy olyan fontos tényt, ami a magasztos elveket kiragadja az óhajok világából. Azt nevezetesen, hogy az Európában végbemenő és végbement politikai erőfeszítések a gyakorlati megvalósítás számára reális lehetőséget teremtettek. Mindez ma már talán egyszerűnek tűnik. De érdemes ennek kapcsán utalni arra, hogy ez a lehetőségszületés a szocialista országok céltudatos politikai offenzívájának sokéves eredménye. Bukarest, Budapest, Berlin és végül Prága jelzi azokat a csúcsokat, amelyeken át Európa háború utáni zilált politikai helyzete a Varsói Szerződés tagállamainak erőfeszítéseként eljutott a konszolidáció állapotába. 1966 és 1972 között sok minden történt. A szocialista országok politikai akcióival egyidőben aktivizálódott a nyugat-európai közvélemény is. Kényszerültek az ottani kormányok is arra, hogy számot vessenek a realitásokkal. A Német Szövetségi Köztársaság politikusai a Szovjetunióval és a Lengyelországgal kötött megállapodásokon kívül megkezdték a tárgyalásokat az NDK-val, négyhatalmi megállapodás rendezte Nyugat-Berlin státuszát. Az európai államok kétoldalú tanácskozásai sok, eleddig vitás kérdésben közelítették az álláspontokat. Aktívan kapcsolódott be egy összeurópai rendezésbe a finn kormány, és vele együtt magukat el nem kötelezettnek nevező államok kötelezték el magukat a kontinens békéje, biztonsága mellett. Milyen egyszerű ma konstatálni ezeket az eredményeket. Pedig mögöttük diplomáciai és politikai erőkifejtések kiszámíthatatlan energiatömege húzódik meg. A szovjet párt- és államvezetők utazásai, politikai tárgyalásai csakúgy ide sorolhatók, mint a Magyar Népköztársaság külpolitikájának európai akciói. Az, hogy most Prágában egy, az európai biztonsági konferencia létrehozásának közeli perspektívája bontakozott ki, mindennél ékesebben igazolja azt a megállapítást, hogy korunk történelmének meghatározó tényezőjévé vált a szocialista világrendszer. A prágai nyilatkozat minden becsületes, józan európai emiber véleményét summázza. Természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy mindezzel már akadálytalanná is vált az út a biztonsági konferenciáig, hogy eltűnt az útból minden gátló körülmény. Nyugat-Európában, csakúgy mint az Egyesült Államokban nem lebecsülendő az az ellenerő, amely a végső és tökéletes európai rendezés megakadályozásán dolgozik. Az Európa irányába expanzív gazdasági és politikai tevékenységet kifejtő amerikai monopoltőke nyilván pozícióféltésből opponál. A NATO agresszív katonai és politikai vezetése a teljes politikai és stratégiai átértékelés után alapcéljaiban szenved vereséget. A nyugatnémet revans híveit utolsó ábrándjuktól fosztja meg a végleges európai státusz ünnepélyes deklarálása és rögzítése. Mindezek a körülmények késztették a Varsói Szerződés tagállamait arra, hogy a prágai nyilatkozatban kijelentsék, hogy éppen a tömbkategóriákban gondolkodó, a fegyverkezési versenyt fokozó erők meglétére tekintettel saját biztonságuk szempontjából is levonják a megfelelő következtetéseket. Senki nem ringathatja magát abban a tévhitben, hogy az európai béke kilátásainak biztató alakulása elvonja a figyelmet arról, hogy ma még léteznek a szemben álló tömbök, hogy ma még léteznek a jó szándékok mellett a béke, a biztonság és az együttműködés ádáz ellenfelei is. És talán éppen ez a pont az, amikor a diplomáciai és a politikai erőfeszítésekkel egyidejűleg jelentkeznie kell az európai közvéleménynek. A történelmet formáló tömegeknek, melyek képesek és egyedül alkalmasak arra, hogy fellépésükkel szembeszegüljenek az enyhülés ellenzőivel, kényszerítsék kormányaikat, politikai vezetőiket a realitások elfogadására. A prágai nyilatkozat ehhez programot ad. Nemes, magasztos eszmékkel fegyverzi fel Európa békét áhító tömegeit, és a jövő biztató kilátásai mellett egyben a békéért vívandó harc újabb fejezetének fegyverét is kezünkbe adja. Bürger Lajos SÜLést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott Fock Jenő, a kormány elnöke tájékoztatta a Minisztertanácsot a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének prágai üléséről és a magyar küldöttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatást adott a Kölcsönös Gzdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Moszkvában, január 18. és 20. között megtartott ülésszaka munkájáról. A tanácskozás résztvevői megvitatták a szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kapcsolatos kérdéseket. A Minisztertanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a barátság és az egyetértés légkörében lezajlott ülésszakon elfogadott határozatok hozzájárulnak a KGST-tagországok sokoldalú gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséhez. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejtosztési miniszter jelentését a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló határozatok végrehajtásáról. A jelentés megállapítja: az állami rendelkezéseket és a végrehajtási intézkedéseket a lakosság megértéssel fogadta. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatában utasította az építésügyi és városfejlesztési minisztert, valamint a pénzügyminisztert, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel az új lakásügyi jogszabályok végrehajtását. (Kommentárunk a lap 6. oldalán.) A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Magyar küldöttség utazott Helsinkibe a BVT elnökségi ülésére Csütörtökön Helsinkibe utazott a magyar békemozgalom küldöttsége, amely részt vesz a Béke-világtanács elnökségének péntekre összehívott ülésén. A magyar delegációt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, valamint az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Darvasi István, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Pethő Tibor, az Országos Béketanács alelnöke és Esztergályos Ferenc,a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Több napos tanácskozás lesz a finn fővárosban a BVT elnökségének kibővített ülése: megtárgyalják a béke-világmozgalom 1972 évi munkatervét és akcióprogramját. . Cukorrépa-termesztő szakemberek tanácskozása Nyíregyházán, a megyei tanács nagytermében január 27-én a cukorrépa-termesztő gazdaságok szakemberei tanácskoztak. A tanácskozást Bacsó József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője nyitotta meg. A cukorrépa-termelés jövedelmezőségéről, a gépesítésről Szabó Géza, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének igazgatója tartott előadást. Bacsó József bevezetőjében többek között elmondta, hogy megyénk mezőgazdasági üzemei sikerrel teljesítették az 1971. évi tervet, erősödtek a nagyüzemi gazdaságok. A fejlődésben azonban néhány probléma is jelentkezett. Többek között ilyen a cukorrépa-termesztés. Csökkent a cukorrépa termőterülete, s a gazdaságok terve nem tartalmazott a további évekre területi növekedést. Szükséges, hogy a gazdaságok vizsgálják felül termesztési tervüket, s az üzemi döntések találkozzanak a népgazdasági célokkal. Szabó Géza, a cukoripari tröszt igazgatója előadásában többek között arról szólt, hogy 1969-ig a magyar cukorgyárak hazai gyártással ki tudták elégíteni a cukorigényt, amely évi 40—41 ezer vagon. 1969-ben a cukorrépa-termesztő gazdaságok magas átlagtermést értek el. 1970-ben viszont nagy visszaesés jelentkezett termésátlagban és területben is. Jelentős mennyiségű importcukor behozatalára szorult az ország. Ez a helyzet 1971- ben sem változott. A cukorfogyasztási igényt hazai termésből, illetve gyártásból kell kielégíteni. Ehhez az szükséges, hogy országosan 170—175 ezer holdon termesszünk cukorrépát. Az előadó megemlítette, hogy a cukoripar a jövőben nagyobb segítséget kíván nyújtani a termelőknek azzal, hogy a termesztésben a legjobb fajtákat alkalmazzák. Elkészítik a vegyszerezés részletes technológiai leírását, hogy a növényvédelem hatékonyabb legyen. A termesztést segíti továbbá, hogy növekszik a hazai gépgyártás, illetve importgépek rahozatala.