Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET MÉRLEG A NYÍRSÉGI EGÉSZSÉGNEVELÉSI NAPOKRÓL Szeptember 19-én fejeződtek be a nyírségi egészségnevelési napok. A Nyírségi Ősz keretében immár harmadszor megrendezett egészségnevelési napoknak most megyénk nyírségi tája adott helyt. Olyan kérdések kerültek ismét megvitatásra, melyek a lakosság több rétegét, vagy egészét érdekelték és érintették. Szeptember 16-án Nyíregyházán az üzemegészségügy volt a tanácskozások témája. Gyorsan iparosodó megyénkben nem véletlenül került napirendre az üzemegészségügy erőteljesebb fejlesztése. Szeptember 17-én Tiszavasváriban a környezetvédelemről volt szó. Az ember egyre jobban szennyezi környezetét, s egyre több ártalom éri és érheti. Országos, sőt nemzetközi összefogásra van szükség, hogy biztosítsuk mindenki számára az egészséges környezetet. Szeptember 18-án Újfehértón az egészséges életmódra nevelés kérdéseit taglalták az előadók. Végül szeptember 19-én Nyíregyházán a családvédelem kérdéseivel foglalkoztak az előadók. Négy nap alatt 53 előadás hangzott el. Az előadók nagyobb részt megyénkben élő és dolgozó szakemberek voltak, de több más megyéből meghívott, országos szaktekintély is tartott előadást. Az előadások színvonalasak voltak, s ugyanakkor mindenki számára érthetően számoltak be a napirenden lévő kérdések elméleti vonatkozásairól és a gyakorlatban szerzett tapasztalatokról. Az előadásokat négy film, továbbá rengeteg ábra és kép vetítése egészítette ki. Az elhangzottakat jól egészítették ki a kereskedelmi vállalatok mutatós élelmiszer- és iparcikk kiállításai, élelmiszerkóstolók, jól szolgálván ezzel az egészséges életmódra nevelés céljait. Első ízben kaptak elismerő oklevelet e fórumon azok az egészségügyi és nem egészségügyi dolgozók, akik hosszabb ideje kiváló egészségnevelési munkát végeznek, s azok a tanácsi, vállalati vezetők és vállalatok, akik sokoldalúan segítik az egészséges életmódra és korszerű egészséges táplálkozásra nevelést. A Hazafias Népfront megyei bizottsága pedig tárgyjutalomban részesített néhány egészségügyi dolgozót, jó egészségnevelési munkájáért. Nagyon sokan munkálkodtak az egészségnevelési napok sikeréért egészségügyi és nem egészségügyi dolgozók, tanácsi vezetők, társadalmi munkások, intézmények és vállalatok, és maga a rendezvényeknek helytadó községek és Nyíregyháza lakossága. Minden elismerést megérdemelnek a jó ügyért önzetlenül munkálkodók. Megyénken kívül 7 megyéből és Budapestről voltak vendégeink. A közönség a rendezvények kezdetére mindenütt zsúfolásig megtöltötte a termeket. Jó propagandája volt a nyírségi egészségnevelési napok az emberek egészséges életmódra nevelésének, hozzájárult ahhoz, hogy azt közüggyé tegyük. Dr. Juhász Lajos főorvos Értékes programot ígér 71 % az új nyíregyházi hangversenyévad Városunk lakói körében, egyre nagyobb az érdeklődés a komolyzenei hangversenyek iránt. Ezt bizonyítja az elmúlt évad tapasztalata is. Igaz, hogy Nyíregyháza közönsége olyan világhírű művészeknek tapsolhatott, mint Kobayashi Ken-Ichiro, Gidon Kremer, de sorolhatnám a magyar művészeket is. A hallgatóknak felejthetetlen zenei élményt jelentettek ezek a hangversenyek. Az Országos Filharmónia 1975/76. évi programjában is kiváló művészek és együttesek szerepelnek. A műsor iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Sokan biztosítani akarják jegyüket bérlet formájában. Az új évadban két bérleti sorozat indul. A Móricz Zsigmond Színházban megrendezendő sorozatban hét hangverseny, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolában három kamarahangverseny szerepel. Bérletben tehát az elmúlt évihez hasonlóan tíz koncert lesz. Bérleten kívül november utolsó hetében, a tanárképző főiskolán a Budapesti Kamarazenekar Mihály András vezényletével mai magyar szerzők (Durkó, Láng, Mihály) műveiből ad hangversenyt. A színházi bérletsorozat november 9-én (vasárnap) a leningrádi filharmonikusok nyitó hangversenyével indul. Ezt követi november 19-én a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Sándor Frigyes vezényletével. Közreműködik: Kovács Lóránt (fuvola). December 3-án először találkozik a nyíregyházi közönséggel a fiatal művészgeneráció jeles képviselője, Kocsis Zoltán. Zongoraestjének műsora még nem ismeretes. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar január 14-i műsorán Beethoven Egmont nyitánya, Hármasversenye és V. szimfóniája szerepel. Közreműködik: Kiss András (hegedű), Koó Tamás (gordonka), Lux Erika (zongora). A zenekart Kemény Endre vendégkarmester vezényli. A Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Kodály-kórus (február 4-én) Mario Bonaventura (USA) vezényletével és Horváth László klarinétművész közreműködésével Bozay-, Copland- és Kodály-műveket ad elő. Március 10-én Friedrich Ádám (kürt) közreműködésével a Miskolci Szimfonikus Zenekart halljuk vezető karmestere, Mura Péter vezényletével. Végül a sorozat utolsó zárókoncertje április 28-án lesz, amelyen a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar szerepel a megyei művelődési központ pedagógus kórusának közreműködésével. (Karigazgató: Fehér Ottó.) A műsorban többek között szerepel Liszt A-dúr zongoraversenye, amelyet Bächer Mihály zongoraművész ad elő. Vezényel: Molnár László. A tanárképző főiskolán december 1-én, hétfőn indul a kamarabérleti sorozat. Az első hangversenyen ismerős vendégként köszöntjük a Bartók-vonósnégyest. (1973. május 8-án nagy sikerrel szerepeltek a főiskolán.) Közreműködik: Kovács Béla (klarinét). Február 11- én Kocsis Albert (hegedű), Szabó Csilla (zongora) és Lehoczky Éva (ének) hangversenyében gyönyörködhetünk. A sorozat utolsó hangversenye március 31-én lesz, amelyen a Filharmónia Fúvósötös szerepel, Körmendi Klára zongoraművész közreműködésével. A bérletek árusítását a színház pénztára, a NYIRTOURIST Idegenforgalmi Hivatala és a közönségszervezők megkezdték. Kovács László 1975. szeptember 28. Nem szociális segély millióközépiskolásoknak Az 1975—76-os tanévben harmadszor kapnak középiskolai ösztöndíjat a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei. Megyénk gimnáziumaiban és szakközépiskoláiban az előző két tanévhez hasonlóan idén is kétmillió forintot osztottak szét az intézeti diákszociális bizottságok. Az Állami Ifjúsági Bizottságnak ezzel az intézkedésével elérték, hogy ma már nem csak az egyetemisták és szakmunkástanulók, de a középiskolások is kaphatnak anyagi támogatást tanulmányaikhoz. Ebben a tanévben több mint ezerkétszáz jelentkező közül összesen hétszázhatvanhat olyan középiskolás, akit a bizottságok arra alkalmasnak találtak. A harmadik tanév elején Lakatos Sarolta megyei ifjúsági titkárt kérdeztük meg az ösztöndíjak odaítélésének tapasztalatairól. Kik kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat? — Olyan tehetséges és szorgalmas diákok — hangzott a válasz — akiknek szülei fizikai dolgozók, s a családban az egy személyre jutó kereset nem haladja meg az 1300 forintot. További feltétel, hogy az érettségi tantárgyakból jó előmenetelűek legyenek, de a kérelmek elbírálásánál értékelik a közösségért végzett munkát is. Az eddigi tapasztalatok szerint vajon valóban azok részesülnek-e a kétezer— négyezer forint közötti ösztöndíjban, akik megérdemlik? — Ha az iskolai diákszociális bizottságok munkáját nézzük, akkor igen.Ha azonban azt, hogy ezek a bizottságok csak azok között válogathatnak, akik igényelték az ösztöndíjat, még nem lehetünk elégedettek. Több középiskolában hallottuk, hogy az általános és középiskolák között még nincs megfelelő együttműködés, az általános iskolák nem mindig hívják fel a nyolcadikos továbbtanulók figyelmét erre a lehetőségre, s mire a diákok a középiskolában értesülnek erről, sokszor már későn. A döntések ugyanis az előző tanév végén megszületnek a következő évi ösztöndíjakról. További gond, hogy a szülők egy része valami hamisan értelmezett öntudatból — ne derüljön ki, hogy szükségük lenne a pénzre — nem igényli az ösztöndíjat. A tanárokra, a KISZ-szervezetekre és a szülői munkaközösségekre vár a feladat, hogy ezeket a tehetséges gyermekeket felvilágosítsák e lehetőségről. Ezzel érhetnénk el, hogy valóban azok kapják a pénzt, akik megérdemlik. — Korábban azzal is sok bajunk volt — folytatja Lakatos Sarolta — hogy ezt a pénzt nem egy helyen szociális segélyként értelmezték, s igen gyenge osztályzatokkal, még bukásra álló diákok is igényelték. Ez a diákokból álló bizottságok munkájának eredményeként megszűnt. A kétmillió elosztásánál elsősorban az iskolákban tanuló fizikai dolgozó szülők gyermekeinek számát az iskolai létszámot és a kollégisták arányát veszik figyelembe. Korábban volt egy vita a kollégistákkal kapcsolatban is, a téma még országos diákparlamenten is szerepelt, végül megegyeztek abban, hogy a kollégiumi elhelyezés már maga előny, igazságtalan lenne még egy anyagi támogatás. Mindezeket egybevetve az idén a legmagasabb összeget a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola kapja, 140 ezer forintot. Majdnem ennyi a Nyíregyházi Kossuth Szakközépiskola és a Nyírbátori Báthori Gimnázium tanulóinak ösztöndíja. Az elbírálásoknál az eléggé merev szabályokat igyekeznek a fiatalság lendületével rugalmasabbá tenni. Ezt példázza az az újítás is, amelyet a Bács megyeiektől vettek kölcsön; a pályaválasztás nehézségeire, az iskolák közötti átirányításokra számítva a jelentkezési lapokkal együtt továbbítják az ösztöndíjkérő lapokat. Újabban minden iskolában ünnepélyes keretek között fizetik ki a szülőknek a félévenkénti összegeket, ezzel is emlékezetessé téve a gyermekekről való gondoskodást. Apró, de kedves figyelmesség, hogy ebben az évben már a szünidő elején levélben értesítették a diákokat és szülőket a várható támogatásról. S végül még egy téma, amelyről érdemes lenne elgondolkodni. Más megyék tapasztalatai azt mutatják, megérte a központi támogatás kiegészítésére a megyei vállalatok segítségét kérni. Megyénkben az első évben volt ilyen kezdeményezés. Három vállalat ajánlott fel csaknem húszezer forintot azzal a szándékkal, hogy saját dolgozójuk, később a vállalathoz kerülő gyermekét támogathassák. Ennek hasznát úgy érezzük nem szükségesmagyarázni, a tanárokat, ifjúsági vezetőket és diákokat mégis visszatartotta az a tény, hogy a vállalatok újabban a legkülönbözőbb célokra ajánlanak fel jelentős összegeket. A következő tanévre azonban újra felmérik ennek a támogatásnak a lehetőségeit, hogy ha mód van rá, még több fizikai dolgozó gyermeke részesülhessen a továbbtanulást megkönnyítő tanulmányi ösztöndíjban. (be) yis iskolások csoportja baktat a nyíregyházi parkerdőben. Egyesek leveleket gyűjtenek, mások a makkot szedik. A tanítónő meg-megáll egy bokor előtt és magyaráz. A pókról, melynek ott feszül a hálója, a gombáról, a madárról, az őszről. Kis nylonzsákokban tűnik el a gubacs, a makk, a lomb, a csipkebogyó, a gomba. Aztán egy kis tisztáson csoportosulnak, és a fiatal tanítónő szinte suttogva mondja el a tanítványoknak: „Itt van az ősz, itt van újra ...” ■peljebb egy pad. Kel■*-' lemes ülés esik rajta. Egy idős házaspár pihen itt. A férfi újságot olvas, az asszony kötöget. A nagy csendben csak néha hallatszik ide a vasút zaja, vagy éppen egy repülőgép motorzúgása. Csendben ülnek, majd az öreg megfogja az asszony kezét. Senki nem látja őket. Fogja, simogatja, gyengéden. Elszégyellem, hogy meglestem őket. De nem sajnálom. Mert így igaz: az őszben is ott rejlik egy kis tavasz. A kutya türelmesen ül, körötte vagy húsz óvodás. Nézik a kutyust. Az óvó néni kérdez: Hány lába van a kis kutyának? Ne légy! És mi van a fején? Az orra... A szeme... A füle... És mit csinál a fülével? Csend. Vakarja! — szólal meg az egyik kis kerek .*;**•■ . . A parkerdőben képű. És? Hall vele. De a kutyus csak ül. Mintha büszke lenne. Itt az erdő közepén új státust nyert. Szemléletetőeszközzé lépett elő. Aztán mindent elfelejt és usgyi, de á fák közé. Mert hiába, a szabadságnál nincsen jobb. Szalonnát sütnek a kijelölt helyen. Egy szabadnapos brigád. A füst kesernyés illata keveredik a sülő szalonnáéval, és hozzávegyül a hagyma csípős könnyfacsarása. Délelőtt van, a nap melegen süt, a kis társaság ragyogóan szórakozik. Bokorba dugott demizsonban a homoki savanyú, a szóda. Vidám a szó, értik egymást, félmondatokból is. Ahogy múlik az idő, úgy népesednek a padok, az utak. Kismama a gyerekkocsival, srácok a biciklivel, család a fényképezőgéppel, kocogók atlétában, fiatalok összebújva, tizenévesek tollassal, ötvenesek andalogva. És mégis van hely, mindenki megtalálja a maga helyét, a kis tisztást, a padot, a zugot. Pára is száll már a fák közé, elhallgatnak a madarak. A csendbe belerikkant egy távoli duda. Pókszállingó repül a levegőben. Indián nyár. Ott a város szélén. Még visszapillant a nap a fák fölött. Mintha égne az erdő. A másik oldalon mint nagy réztányér, kél a hold. Köszöntik egymást. És aki hazaindul, ha nem is mondja, de érzi: van ennek a városnak valamije, ami olyan szép, hogy szinte beszélni sem szabad róla. Csak élvezni csendben. És hallgatni amit mesél, és inni a szemmel, amit mutat. És becsülni, talán még jobban, mint eddig. (bürget)