Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (37. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET M — Az általános iskolában és a diákotthoniban, valamint az úttörőmozgalom keretében még él a játék — mondja Berecz János mándoki tanár. — Tanítjuk, s legyen szó testnevelés óráról, szabad időről erre serkentjük a gyermeket. „Én tudom, mint a kisgyerek. Csak az boldog, ki játszhat.” — Ennek a korosztálynak még van olyan könyve, amiből tanulhat új játékot. Bár az is igaz, ahogy nő a gyermek, úgy színtelenedik ez a foglalatosság. A fiúknál mindent elnyom a focizás. A lányok játékosabbak. De legyen akármiről szó, a gyermek az örömet, a sikert keresi közben. A játék jelentőségét nem tudom eléggé hangsúlyozni: közösséget formál, barátságokat alakít, személyiséget fejleszt. Egy biztos, több figyelmet kellene fordítani rá, nem csak játékot kell tanítani, de meg kell tanítani játszani is a gyermeket. Több okos, tartós eszközre is szükség lenne. Igazi, felszabadult gyermeket — így a tanár — főleg testnevelés óra után, a szabad foglalkozáskor látni. Máskor „viselkednek”, s talán éppen az öröm marad el. A másfelől szerzett tapasztalat is azt mutatja: 10—12 éves korig általában még szerves része a gyermek életének a játék. Sokféle keret kínálkozik ehhez, napközi, úttörőfoglalkozás, diákotthon, kis baráti közösség. De eljön a kamaszkor, amikor valahogyan minden megváltozik. Sajnos, nem jó irányba. „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani...? Három kislány ül velem szemben. Nagy Annamária, Virga Gizella, Eszenyi Enikő, a kisvárdai Bessenyei gimnázium negyedikesei. Náluk folytatom a tudakozódást. — A lányok szívesen játszanak — mondják. A fiúk ezzel szemben fensőbbséges lénynek képzelik magukat, szégyellik a játékot. Legfeljebb fociznak, vagy kártyáznak. Persze ha belemelegszenek, feloldódnak ők is — magyarázza Nagy Annamária. — Sokféle játékot tudunk, a legtöbbjét otthonról hoztuk, meg az általános iskolából. Van, amit mi találtunk ki. Előfordult az is, hogy országos középiskolás KISZ-táborban akadt egy fiú, akinek a játékgyűjtés volt a hobbija ő is tanított. Sorolják a lányok a különböző játékokat. Főleg szellemiek, néha egy-két eléggé ügyefogyott időtöltő találmány. Kártyázni is tudnak, főleg vígahetest, van, aki römizik. " — Előfordul, hogy a játékot már annyira szervezik, hogy kín csinálni. Van olyan, hogy játékterv. Úgy hiszem — mondja Virga Gizella, — parancsszóra nem lehet játszani. Azt hiszem, akkor játszunk a legjobban, ha elmegyünk egy úttörőfoglalkozásra. Ott még igazi a hangulat, a felszabadultság. — Sajnos — folytatja Eszenyi Enikő — gyakran a felnőttek is mondják: minek játszani? Benőhetne már a fejetek lágya. Pedig ha valaki a tévét nézi, az is láthatja, a felnőttek is játszani akarnak. Igaz, ez passzív dolog, sok millióan csak nézik... .. Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Játszik, s méghozzá milyen szívesen játszana többet a serdülő, az élő gyermek! Színteret keres a játékban, ahol kikapcsolódhat, valamit mutathat magából, örömet szerezhet a győzelemmel, a sikerrel. De ebben a korban jön a nagy gond: komolytalannak mondják, tehát nem csinálom. Gyerekes, inkább unatkozom. A szégyen, a póz, a sokszor rossz társadalmi megítélés tétlenségre kárhoztat. Pedig még a felnőttnek mondható fiatal is áhítja a szabad kikapcsolódást. Kis Zója lakatos segédmunkás és Szeles István csoportvezető a mándoki vastömegcikk kszben erről így beszél: — Kiderült, hogy amióta van lehetőség a játékra, idősebb és fiatalabb mind bejár a klubba. Van, aki csak ütöget a pingpongasztalnál, mások elkeseredett biliárdcsatát vívnak, mindig összejön egy-egy kártyaparti, sakkoznak, ha alkalom van táncolnak. Igaz, nálunk is fociznak a fiúk, mi több, a lányok is, de nem csak azt csinálják. — Kicsit szegényes a társasjátéktudásunk — mondja Zója —, a KISZ-iskolán sem tanultunk, könyvhöz se jutunk, amiből tanulnánk. Pedig tudom, hogy akár taggyűlés után, akár más délutánonként, mindig akadna, aki játsszon. — A szellemi vetélkedőn látni, milyen sikere van a játéknak — folytatja Szeles. A csapatszellem kialakul, verseny van, az egymásért való szurkolás igazi boldogságot szerez. A szövetkezetnél a dolgozók több mint fele 30 éven aluli. Valakiből mindig kibújik a játékos kedv, a gyermeki felszabadultság, ami frissít, okos időtöltést jelent A szövetkezet elnöke, Tóth Kálmán is megerősíti: rájöttek, hogy a felnőtt, dolgozó emberben is ott a játék iránti vágy. A játszani és dolgozni tudás egy tőről fakad, így alakult ki aztán az a gyakorlat, hogy a fiatalok közé egyre több idősebb is beáll, ami nemcsak a játékra, hanem az egész közösség alakulására kihat A mándoki szövetkezet példája ma még nem általános. De nagyon példamutató. Munkát ad, oktat, de játszani is enged. Megszívlelheti iskola, szülői ház, más munkahely is. Mert jó észbe vésni: a játék nagyon komoly dolog. Nem lehet játszani vele. ÉS UGYE MONDTAD MÁR, HOGY UNATKOZOL? UGYE TÁMASZTOTTAD A FALAT, MERT NEM TUDTÁL MIT CSINÁLNI? UGYE JUTOTT MÁR ESZEDBE: Játszani kellene! Berecz János tanár, Kis Zata ván csoportvezető. Három a kislány: Eszenyi Enikő, Virga Gizella, Nagy Annamária, betanított munkás: Szeles Iste TESSÉK KÉRDEZNI A játékról Válaszol: dr. Lengyel Zoltán, a nevelési tanácsadó igazgatója — A játék, mint tevékenység egyidős az emberiséggel. Mi több, az állatok körében is fellelhető. A jelleg azonban különböző. Az állat játéka általában a fajfenntartással kapcsolatos. Az ember magáért a tevékenységért játszik. A kisgyermek számára hatéves korig ez a kiemelkedő tevékenységi forma. Mondhatni azt is: számára ez a munka, pontosabban ezen keresztül tanul meg dolgozni. Később változik a játék jellege. Megjelenik a tanulás, majd a munka is. A motivációs bázis, a belső indíték változik. A kikapcsolódás, a fellazulás, a regenerálódás, az örömszerzés eszközévé válik. Hogybetöltse nagy személyiségformáló funkcióját, a gyermeket meg kell tanítani játszani. Ki kell alakítani a játékkultúrát. Míg a kisgyermeknél a játék volt a cél, a nagyobbaknál eszközzé válik. Hozzájárul ahhoz, hogy tanuljon, alakuljon. Éppen ezért nagyon rossz, ha valaki nem engedi játszani gyermekét, ha ledorongolja a kamaszt, vagy megmosolyogja a felnőttet. A játék szerves része az életnek. — Nézzük, írni minden indítéka van a játéknak. A sportjátékot szívesen űzik, mert formássá tesz, szép alakot csinál, bátorságra szoktat, tetszést arat, az ellenálló-képességet növeli, kiemel mások közül. És ez nemcsak a serdülőre áll. A felnőttnél is mozgatók ezek. Vagy vegyük a társasjátékot. Alkalom a társkapcsolatkialakítására, fel lehet tűnni az ügyességgel, jó barátságok születnek, a győzelem sikere, öröme is fontos. Nézzük meg ezek hiányát. Aki mindezt nem találja meg a kulturált játékban, az negatívan reagál. Bandába verődik, játék helyett lődörög, botrányt csinál, heccből tör, zúz. A felnőtteknél is döntő a játék, mint eszköz a közösségformálásra, a szabad idő okos felhasználására, a szülőnek nélkülözhetetlen , a gyermek nevelésekor. Az egymás segítése, támogatása, a siker és a vereség elviselésének megtanulása, megszokása sem mellékes. — Elmondhatnám azt: mindenki úgy viselkedik az életben, a munkában, ahogy játszik. Mert foghatjuk fel modellnek is a játékot. Egymás mellett jelenik meg az értelmi, érzelmi, akarati és cselekvési erő. Közösségben történik. Lehet siker és kudarc. Lehet becsületesen játszani (dolgozni), lehet csalni. A játék mind a gyermeket, mind a felnőttet kendőzetlenül mutatja meg. A jelenleginél sokkal több figyelmet kellene fordítani a játékra Társadalmi károk származnak abból, ha a kulturált játékot haszontalan, sőt, káros pótcselekvések váltják fel. Gyermeknél az unalom, csavargás, bandázás, felnőttnél az alkoholizmus stb. A gyermekével nem játszó szülő a család mikroközösségét zilálja szét. Elidegenedő kapcsolatok születnek ebből, ezek hatását mi is érezzük. A játékról sokat kellene beszélni a szülőknek, de a pedagógusoknak, ifjúsági vezetőknek is. Ha nem sikerül visszaállítani a játék presztízsét, az egyik legfontosabb személyiségformáló eszközről mondunk le. Az oldalt írta: BÜRGET LAJOS Fényképezte: JÁVOR LÁSZLÓ 1980. szeptember 21. ) A tét Ki nyer ma? Ki mit tud? Lehet egy kérdéssel több? Kapcsoltam. Játék a betűkkel. Senki többet? — és sorolhatnak a rádió- és televíziójá■ ték alkalmait. Mindig van közönség, jelentkező. Van, hiszen a felnőtt és felnövekvő ember hatalmas nagy igényét elégítik ki. Tudományos műsor a televízióban. A téma: a számítástechnika. És a komoly kutató a végén bemutatja a játéknak is beillő kis masinákat, a programozható gyermekjátékot. Mert tudomány ide vagy oda, az ember, kicsi vagy nagy, játszani szeretne. Vetélkedik szocialista brigád, KISZ-alapszervezet, hivatali dolgozó, katona, rendőr, tűzoltó, diák és tsz-tag. Néhány percnyi feszengés után már felszabadult, kipirult arcú felnőttek bizonyítanak, nyernek, buknak, örülnek. Játszanak. Ezrek mozdulnak meg, ha Rátóton játszani lehet. Szégyen és elfogódottság nélkül állnak neki felnőttek május elsején mindenféle bohókás foglalatosságnak. S milliók játsszák hetente a totót és lottót. Nem kell sok kommentár ehhez. Ősi emberi szokás, vágy, kívánság, tevékenység bújik ki még a meglett emberből is. Közben pihen, felszabadul, örül, regenerálódik. Az élményszerző játékos tanulás és pihenés felkészíti a további munkára. Alakul a jelleme is. Mindez nagyon jó, s maradjon meg a jó szokás. De bővüljön valamivel, ami ennél több, s fontosabb. A felnőtt vegye észre, hogy gyermeke is játszani akar, szeret. S kell is neki. Legyen hát a szülő is játszótárs. Ne korholja gyermekét, ha az nem könyve fölé görnyedve okul. Álljon le vele focizni, kártyázni, társasjátékot játszani, így is neveljen. Gondolkodjék el a pedagógus is: vajon mennyire él a játék személyiségfejlesztő lehetőségével. Adjon ötletet, a kamaszt is tanítsa játszani, mi több, álljon közibük, ha úgy hozza a sors. Szedje össze magát az ifjúsági mozgalom is. Legyen a játék játék, s ne kötelező tevékenység. Ne tegyük koravén ülésezővé a növekvő embert. Mozgassuk izmát és agyát, tanítsuk nyerni és veszíteni. De mit sorolom a lehetőségeket! Elég, ha ki-ki szétnéz környezetében, s látja, menynyi az unatkozó, bandázó, üresen járó emberke. Észre lehet venni, mint keresik és találják meg" a nevelőhatású játék helyett a bandák romantika- és cselekvési igényük kielégítésének rossz útjait. Talán éppen azért, mert nem tudnak játszani. A mai fiatal a jövő felnőttje. Mi lesz, ha majd nem tudnak játszani? Hol marad majd a játék kifejlesztette önkontroll, öröm, nyerni és veszteni tudás, az így megtanult közösségformálás, az alkalmazkodni tudás, jellemerősség? Nem egyszerűen egy-egy ember sorsáról van tehát szó. A tét nagy. Nem babra megy a játék. Könyvek a játékról A sok játékkal foglalkozó könyvből csak egy kis válogatást ismertetünk. Keressétek azokat a könyvtárakban. — A Bély Miklós—Janisch Gyuláné szerzőpáros egyik könyve az általános iskolai játékokról, a másik a testnevelési játékokról szól. Berger György könyve fejtörő játékokat, játékos fejtörőket ismertet. Bizám György és Herczeg János egyik könyve 85, a másik 175 játékos logikai feladatot közöl. A Borsos Margit—Kőrössy Ilona—Váli Dezsőné- szerzői hármas Vakáció főcímmel három könyvet is írt szórakozásról, rejtvényről, játékról az általános iskola első, második és harmadik osztályait elvégzett tanulók számára. Fekete Józsefné és Horváth Katalin könyve: napközi otthoni játékgyűjtemény. Granasztói Szilvia könyvének címe: Játsszunk a bábuval! Népszerűek Grätzer József könyvei. Az egyik címe: Elmesport egy esztendőre; a másiké: Rébusz. Fejtörők; a harmadiké: Sicc. Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok. — Győri György a vetélkedők könyvét írta meg. Haider Edit, Kivirágzott a diófa címmel képi gyermekjátékokat gyűjtött össze. Játszunk zenét! címmel a Zeneműkiadó két kötetet is kiadott. Kabainé Huszka Antónia: Gyermekeink játékai címmel közöl válogatást. Karlóczainé Kelemen Mariann egyik könyve a Kisgyermekek játékoskönyve, a másik az Óvodai játékoskönyv. Kovács Irén az irodalomtörténeti és a művészettörténeti játékokról írt egyegy könyvet. Lukácsy András egyik könyvének címe: Elmés játékok, játékos elmék, a másik a népek játékaival foglalkozik. A gyerekek körében népszerű Padisák Mihály négy könyve is foglalkozik a gyermekjátékokkal, jó tanácsokat adva az osztálybulik, iskolai klubdélutánok programjához, a mindennapi játékokhoz és tanácsokat ad a játékvezetőknek. Selmeczi Marcella a kisgyermekek játékoskönyvét írta meg. Székely János könyve 3000 kérdésre ad 3000 feleletet. Az Ifjúsági Kiadó megjelentette az úttörők játékoskönyvét. Varga Ferencné rengeteg találós kérdést gyűjtött össze könyvében. Varga Lajos a vállalatoknál rendezett szellemi vetélkedőkhöz ad hasznos útmutatásokat. A televízióból közismert Varga Balázs könyvei sok-sok játékkal ismertetnek meg. Mindezeken kívül még sok könyv található a könyvtárakban matematikai, zenei és sportjátékokról, történelmi, földrajzi vetélkedőkről. Olvassátok, használjátok azokat, sok jó és hasznos játékot kívánunk.