Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-18 / 297. szám
1986. december 18. Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Élet NYÍREGYHÁZI élet Egyező érdekek Város és vidéke Aligha lehet elvitatni a nyírségi nagyvárosnak a megye életében betöltött meghatározó szerepét. Ám még manapság sem ritka az ellenvélemény, amikor Nyíregyháza fejlesztéséről van szó. Pedig a 120 ezres megyeszékhely nem csupán a jószomszéd Kálmánháza, Nagycserkesz, Nyírtelek, Kótaj, Nyírpazony, Napkor, Nagykálló és Újfehértó lakosságával tart fenn élénk és mindennapos kapcsolatot, de a tágabb vonzáskörzettel, vagyis az egész Szabolcs-Szattmárral. Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára számos ténnyel bizonyítja, hogy amikor Nyíregyházát fejlesztik, azt nem csak a nyíregyháziak miatt teszik. Jó néhány esetben pedig nem is elsősorban a nyíregyháziak miatt. A megyeszékhely történetéhez tartozik a kisvonat, a 'környező falvakból, a tej 'behordássa a városba, egyébként Nyíregyháza (tanyavilágával együtt) szinte önellátó volt. Azután kezdtek járni a közeli, majd a távottabbi helységekből a város vásáraira, piacaira, fürdőibe. Ez a helyzet gyökeresen a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első felében kezdett megváltozni. Ez időre esik ugyanis, hogy hetvenezerről százezerre növekedett Nyíregyháza lakossága. Ez egy évtized alatt 30 ezres nagyságrendű plusz! Hozzá kell tenni, hogy ezzel sem csökkent, inkább stabilizálódott a városiba naponta bejárók száma. Erre az alapra épülve megindult egy fordított folyamat is: az agrárszakemberek, a tanítók, tanárok, a tanácsi dolgozók pedig naponta járnak el Nyíregyházáról a környékre dolgozni. Ebben a nagy jövés-menésben megtalálni a rendszert: a fizikai dolgozók bejárnak, az értelmiségiek pedig kimennek Nyíregyházáról. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a nyolcvanas évtek elejétől a tsz-ek melléküzemágainak fejlődésével az úgynevezett speciális szakmák fizikai művelői is ki-kijárnak a téeszekbe. Ez a nagy mozgás a nyolcvanas években a várospolitikai döntésekben úgy jelentkezik, hogy megszűnőben van a mennyiségi városfejlesztés időszaka — bár a fiatalok városba áramlása semmiképp sem csökken —, s megindul a minőségi fejlesztés. Beszélgetőpartnerem ez alatt az igazán nagyvárosi létfeltételhez szükséges intézményrendszer érti. Az első ilyen intézmény az önálló színház volt, amelynek szintén jóval távolabbi a kihatása, mint Nyíregyháza város határa. Itt kell szólni a művelődési központról, amely rendkívül széles szolgáltatásaival egy egész megyét lát el, a hasonló rendeltetésű könyvtárhálózati központról, és itt van a megye (sajnos egyetlen reprezentatív mozija is). A minőségi sportot jelentő bázisok: a labdarúgás, kosárlabda, röplabda, az atlétika otthona is Nyíregyháza, s itt van az utánpótlást nevelő intézményhálózat, amely ugyancsak atágabb vonzáskörzet tehetséggondozását szolgálja. Nyíregyháza a szabad idő kellemes eltöltésének, a szórakozásnak, az idegenforgalomnak is — bár ha ma még szegényes — központja. Itt vannak fontos országos rendezvények, itt van a zenei élet számos jelentős aktusa, itt vannak a szállodák is, s itt van az országos hírnévre szert tett Sóstógyógyfürdő. Szólni kell az iskolai hálózatról. A tagozatos osztályok, a szakmunkásképzők és szakközépiskolák ugyancsak megyei igényeket elégítenek ki. De itt vannak olyan megyei intézmények, mint az ügyészség, bíróság, rendőrség, a jelentős áruházak, az egész megye káderképzését vállaló, egészségügyi, kereskedelmi, építőipari, vízügyi szakiskolák. És még nem beszéltünk a tanárképző és a mezőgazdasági főiskolákról. Ezek már világosabbá teszik mindenki számára, hogy nemcsak a nyíregyháziaknak fejlesztik a várost, a nyíregyházi beruházásokra adott egymillióból több százezer forint a megyeszékhelyen kívül lakóknak jut. Közös tehát az érdek. És ezt jól felismerték azok, akik már két éve ezek szerint terveznek. Olyannyira, hogy területfejlesztési terveinket is csak ezek figyelembevételével készítik. „A mikrokörzet lakossága iránt eleve több a város kötelessége” — hangsúlyozza Szemerszki Miklós, s hozzáteszi: igaz, hogy ez kölcsönös, hiszen sokan Nyíregyházán kapnak munkát és sokoldalú ellátást. Menjünk tovább a mikrokörzetnél. Mintegy 30 kilométeres, vagy még távolabbi körzetet kötött a közelmúlt államigazgatást átrendező határozata Nyíregyházához. Ekkor került a régi nyíregyházi járás területe több tekintetben a megyeszékhelyhez. Lényegében ekkor kezdődött a tudatos átgondolás, a közös érdekek alapján a tervek összehangolása, a gazdaságos megoldások megtalálása. „Mi nyíregyháziak azt szeretnénk elérni, hogy a közvetlen vonzáskörzetben lakók ne csak a munkából, hanem egyéb előnyökből is jobban vegyék ki a részüket. Ez a közvetlen hajtóerő, s ha addig eljutunk, ez lesz a végleges és jó megoldás.” Magyarán arról van szó, hogy sokkal többet tudna a város szolgáltatni vonzáskörzetének, ha maga is tovább gyarapodna, fejlődne. Itt van mindjárt a közlekedés. Ma sem az úthálózat, sem a buszállomány nincs a kívánt szinten. (Mióta kérik például a nyírtelekiek, a riramaziak a Rákóczi úti felüljárót, amely számukra legalább olyan gond, mint a nyíregyháziak számára, ha nem nagyobb, s ez sokszor a község fejlődésének gátja is, hiszen a sorompón túl — már csak a sok várakozás miatt sem — építkeznek szívesen az emberek. Nem minden, de az első lépések egyike, hogy az orvsihoz hasonlóan Nyírpazony felé is kiépül a kerékpárút és azt folyamatosan szeretné kiterjeszteni más égtájak felé is. A kereskedelmi hálózat fejlesztése dolgában — mivel a szakboltok, a speciális üzletek a megyeszékhelyen vannak —, a közös tervek alapján a vonzáskörzetben ezeket az ábécék helyettesítik. Sajnos a szolgáltatásról nem sok jó mondható, az sok esetben még a saját igényeket sem képes kielégíteni. A minőségi fejlesztés része a sportcsarnok létesítése, amelyből ugyancsak az egész megye profitál. Az egészségügy szinte teljes egészében szolgálja a megyét. Olyan speciális intézményekkel, gépekkel, amelyeket egyszerűen nem lehet minden kis kórházba vinni. Az egészségügyi koordináció ma még nem bejáratott, de jól mutatja az egymásrautaltságot e tekintetben is. Erőteljesen kapcsolódik a város és vidéke a szociálpolitikában, a közegészségügyi és járványügyi tevékenységben és még sok mindenben. Ami teljesen új vonás: túl a városhatáron is, aholcsak lehet, együtt tervezik és kivitelezik az alapvető közműveket Nyíregyháza tőszomszédaival. Ez — mint a város vezetői hangsúlyozzák —, egyrészt kötelességünk, de legalább annyira az ésszerűség diktálja, hogy fogjunk össze, s fele pénzből oldjuk meg, amit lehet. Hasonló a helyzet a telekgazdálkodásnál. Amikor Nyíregyháza afelé tesz lépéseiket, hogy Nyírtelek, Nyírpazony, Kótaj, Kemecse, vagy éppen Napkor irányába terelje a családi házat építeni szándékozó városlakókat, akkor egyik oldalról fejlődnek a környező községek, másik oldalról lelassul a városba áramlás, és ez is az ésszerűség diktálta követelmény. K. J. Nyíregyháza: érkeznek—indulnak az autóbuszok. 1 Ügyelet éjjel-nappal Fénykép a hőről Amikoron egyszer a hulladékhőre alapított távfűtést kitalálták, talán senki nem gondolta, hogy egykor ebből ilyen, az egész fűtött világon megtalálható, hatalmas és bonyolult rendszer nő ki. Volt idő, főleg az energiagazdagság korszakában, amikor ez a szolgáltatás egy-egy új városban afféle szociális ráadásnak minősült, de ahogy a méretek nőttek kiderült, hogy ez a tiszta, kényelmes fűtési mód nem is annyira olcsó. Ahhoz, hogy városokat lehessen vele ellátni, ahhoz hőerőművön kívül csőhálózat, ezernyi szerelvény és szivattyú, hőközpont és hőelosztó szükséges, ésmindehhez kiválóan képzett szakember-garnitúra, amely ezt üzemelteti és fenntartja. A nagy próbatétel Nyíregyháza éppen húsz esztendővel ezelőtt lépett a távfűtöttek táborába. Akkor az Északi körút lakásaiban alakították ki ezt a szisztémát, amely a város növekedésével, tágulásával és bővülésével együtt alakult. Tegyük hozzá: a kezdetekben igen sok hibával és bajjal, aminek fő oka az volt, hogy hiányzott a tapasztalat, s bizony atervezők sem mindig remekeltek. A város aztán 1982-ben rájött arra: lehetetlen a távhőellátást egy vállalat melléktevékenységeként kezelni. Azóta létezik a SZABOLCSHD, vagyis az az önálló vállalat, amely a város kályhájának gazdája. Az eredmények azt mutatták, hogy egy kézben, felelősséggel dolgozva a legnagyobb próbatételt is kibírhatja a TÁVHŐ. Példa erre az elmúlt roppant hideg tél, amikor ugyancsak zord körülmények közepette se volt okunk a panaszra. Jelenleg a megyeszékhelyen 13 ezer lakásban működik távfűtés, de másik négy városunkban is már háromezerbe kötötték be ezt a tüzelési, illetve fűtési módot. A minőségi javulás fő oka, hogy a vállalat minden évben 16 milliót költ a fenntartásra, és 10 milliót ruház be annak érdekében, hogy a rendszer korszerűsödjék. Így alakultak újjá a hőközpontok, cserélődtek szerelvények, nemegyszer importból származó modernre. A föld alatt több mint ötven kilométer, vezeték húzódik Nyíregyházán, s a modernizálás eredményeként egy-egy üzemzavar esetén mind kisebb kört kell kikapcsolni, s egyre gyorsabb ütemben tudják javítani a hibás szakaszt. Érdekes módon, a régen épült vezetékek jobbak, az újak kivitelezése korántsem tökéletes. Nyaranta vizsgálják a csöveket is, de az igazi hiba a szezonban bukik ki. Talán nem is gondolunk rá, de az utak sózása a föld alatti csövek, szerelvények ádáz ellensége, s legutóbb éppen a Mező utcán bosszulta meg magát a több éves hólével kevert só. 1,5 fok , plusz 15 millió A több mint negyvenezer nyíregyházi, aki távfűtött lakásban él, talán nem is tudja, hogy minden melegvízért fizetett forinthoz az állam 2,25 forintot, minden fűtésért fizetett forintra 1,50-et tesz rá, mint állami dotációt. Az se közismert, hogy az építési, szigetelési hibák és más építőipari kópéságok miatt (ajtó, ablak) a fűtési idényben átlagban 1,5° Celsius-szal több meleget kell produkálni ahhoz, hogy meglegyen az előírás szerinti hőmérséklet, ami évente 10—15 millió forintos többletköltséget jelent. Ehhez a többlethez jönnek még az emberi mulasztás okozta dolgok, úgymint a nyitott lépcsőházajtók, pinceablakok, a bérházi huzatok. Igaz, készítettek hőfényképet is a város bérházairól, de ez a ténymegállapításon kívül sok más haszonnal nem járt. A szökő meleg nagy részét aligha lehet visszatuszkolni oda, ahonnan a panelból kimaradt a szigetelés, vagy ahol a nyílást záró szerkezet állapota enyhén szólva siralmas és nem is cserélhető. Igaz, a lakók próbálkoznak az ablakok szigetelésével, ami jó és hasznos. A fűtést élvező lakó a SZABOLCSHŐ-nek fizet, s úgy véli, hogy minden fűtéssel kapcsolatos ügyben e vállalat illetékes. Ez viszont alapos tévedés, ami józan ésszel alig érthető. A helyzet ugyanis a következő: a szolgáltató vállalat rendelkezik 800 milliós állóeszközzel. Ez magyarul cső, 200 hőközpont, hőfogadó, szerelvény, vagyis minden, ami a TITÁSZ által termelt melegvíz továbbításához és manipulálásához szükséges. A lakóházakban is van 400 milliós értékű állóeszköz, ami lehet hőfogadó, idetartozik az összes, az épületben lévő cső, vezeték, gömbcsap, radiátor. Ez viszont vagy szövetkezeti, vagy állami vagy banki tulajdon. Elméletileg ezek a tulajdonosok lennének hivatottak arra, hogy az épületek fűtési rendszerét felülvizsgálják, átmosassák, a radiátorokat rendszeresen ellenőrizzék, beszabályozzák a szisztémát, javítsák a hibákat az épületen belül. Elméletileg, hiszen ehhez megfelelő apparátusa senkinek nincsen. A lakásszövetkezet, bár úgy véli, hogy képes a feladat megoldására, a tapasztalatok szerint alkalmatlan erre. A SZABOLCSHŐ ajánlotta a partnereknek, hogy vállalja a lakóházakban is a munkát és ezzel a felelősségét. Az IKSZV az egyetlen, aki ezt igényli, sajnos a szövetkezet, annak ellenére, hogy erre pénz is van, eddig elzárkózott, így aztán házak sokaságánál az a helyzet: a távhőszolgáltatás felel a házba való belépésig, majd egyre-másra szívességből intézkedik, ha baj van, hiszen a fogyasztó csak arról tud, hogy akinek fizet, feltehetően az a felelős. A SZABOLCSHŐ ma összesen 400 fővel dolgozik. Ez nem nagy létszám, főleg ha a munkájuk nagyságát nézzük. Vannak kiváló műszakijaik, állandóan készenlétben álló, CB-vel összekapcsolt javítóik, éjjel-nappal működő ügyeletük, önálló intézkedésre jogosult diszpécsereik. Mindennap két vállalati vezető is éjszakai készenlétben áll, hogy szükség esetén intézkedhessék. Van olyan részlegük, amely állandóan az időjárást ellenőrzi, a sokféle adatot, hőmérséklet, szélirány, erősség, előrejelzés stb. a szükséges döntések szempontjából elemzi. Hirtelen időváltozás esetén is elegendő három óra ahhoz, hogy a város minden pontján érezhetően emeljék a hőmérsékletet. Amint az igazgató mondta: „egy jelszavunk van, a fogyasztó szolgálata”. Ez határozza meg a munkastílust, a hangnemet, a döntést. A lakossági melegszolgáltatásnak prioritása van minden előtt. Jellemző, hogy rendszeresen mérik a lakások hőjét, az idei 26 ezer mérésből csak három esetben mértek 18 fokot, a többi megfelelt. (Az igazgató nem jó így, hogy csak. Annak a három fogyasztónak a csak 18 volt érezhető, ezen éppúgy kötelesek vagyunk segíteni, mintha ezer lett volna.) A méréseket az idén folytatják, s a jövő évben is. Kötelező minden lakást legalább két ízben felkeresniük. A közhiedelemmel ellentétben a vállalat nem érdekelt abban, hogy a melegen spóroljon. Érdekeltségi rendszere olyan, hogy takaríthat meg a felhasznált anyagon, műszaki dolgon, beruházáson, de egy fillért sem a lakosságon. Az úgynevezett eszközarányos nyereség érdekeltsége 2 százalékra behatárolt, ennél több nem lehet, de ezt még egyszer sem sikerült elérni. A SZABOLCSHŐ-nél jól ismerik a lakosság gondjait. A felső emeletek túlfűtöttsége, a földszintek hűvössége, a szabályozások rossz volta miatti problémák, az évek óta nem vizsgált és tisztított vezetékek okozta bajok végülis náluk csapódnak le. Kétségtelen, hogy egy jobb építőipar és a sok kézben lévő és hatástalan épületen belüli karbantartás centralizálása segíthetne. Erkölcsi elismerést A jövő esztendők még jobbat ígérnek, mint az elmúltak. Ez annak köszönhető, hogy a vállalat a legkorszerűbb műszerekkel fogja vizsgálni a vezetékeket. A mikroelektronika is bevonul a szervező és szolgáltató munkába. És ami a fő, hogy a velük szoros kapcsolatban álló TITÁSZ-szal és a társvállalatokkal igen jó kapcsolat alakult ki. Szeretnék maradéktalanul élvezni a fogyasztók bizalmát is, amit meg is érdemelnek. Hiba persze mindig volt és lesz. Egy olyan hatalmas apparátus és műszaki hálózat, amilyen a távfűtés, mindig ki van téve a hibáknak. Ezért megértést és türelmet kérnek, hiszen ha már anyagi hasznot nem is hajt a fűtés, az erkölcsi elismerésre joggal tarthatnak igényt. Akik Nyíregyházán a hőskortól napjainkig végigélték a távfűtés korszakait, jól tudják: legendák dőltek meg, olyanok például, hogy a Jósaváros kifűthetetlen, hogy a hőerőműtől messzi területeken már alig van meleg stb. Most már csak egy teendő marad: a bosszantó felelősségmegosztást meg kell szüntetni, hogy a SZABOLCSHD, mint kizárólagos üzemeltető és szolgáltató még eredményesebben szolgálhassa atöbb mint 40 ezer nyíregyházi érdekét. Bürger Lajos Egy távfűtő-alközpontban. Figyelő szemek vigyázzák a hőt.