Kelet-Magyarország, 1993. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

1993. február 16., kedd HAZAI HOL­MI Gyógyszergyártó labor a nyírségi homokon Drága a rezsi, a vegyszer, az új üzem talán olcsóbb lesz Tóth Kornélia Nyíregyháza (KN) . A vi­lágszínvonalat emlegették az utóbbi évtizedek hazai siker­ágazatában, a gyógyszer­­iparban. Termékeinkről úgy tudta a közvélemény, hogy jók, keresettek, korszerűek. Aztán több készítményről kiderült, hogy kullog az él­vonal után, már nem is hasz­nálják. A politikai rendszer­­változást követő gazdasági átrendeződés a gyógyszer­­ipart sem kerülte el. Az alapanyag feldolgozásá­tól a fogyasztóig hosszú lánco­laton jut el a gyógyító termék. Fontos láncszem a sorban a gyógyszertári központ, amely az utóbbi években szinte kizá­rólag a vagyonátadás huzavo­nája miatt került az érdeklődés homlokterébe. Magánpatikusok is rendelhetnek Annál üdítőbb színfoltnak lehettek tanúi azok a szakma­beliek , patikusok, a Népjó­léti Minisztérium, az Országos Gyógyszerészeti Intézet, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a kór­házak vezetői — akik eljöttek a napokban a megyei gyógy­szertári központ új laborjának az átadására. Amint az lenni szokott, a meghívott vendégeket kalau­zolták a gyógyszertári központ vezetői, Kovács Bertalan igaz­gató, Buscher László laborve­zető a szemre is igen tetszetős gyógyszergyártó központban. Az 1080 négyzetméternyi la­bor 78 helyiséget jelent és a csúcstechnológia előírásai alapján történt a beruházás minden mozzanata. Manapság 120 millió forintos vállalati beruházásról ritkán adhatunk hírt, ezért is öröm ez az ese­mény. No és azért, hogy a me­gye gyógyszerellátása lénye­gesen javulhat a működésük­től. Ugyanis a magánpatiku­sok is rendelhetnek tőlük, szé­­­pen összeállított csomagban adják át a kért termékeket. Az pedig már az assziszten­seknek jelent külön örömet, hogy sok szakmabeli irigyli most őket a szupermodern munkakörülményekért. Nem mindegy, hogy valaki a szak­máját eldugott sufniban vagy a­ legmodernebb munkafeltéte­lek közepette gyakorolhatja. Ez bizonyára jótékonyan érez­teti hatását az eredményekben és a dolgozók hangulatában, ami újabb szakmai sikerek for­rása. Akár kábítószert is vizsgálnak Az analitikai laborban Gergely Ágnes laborvezető avat be a Shimadzu japán szá­mítógép által vezérelt folya­matokba. Tőle hallottuk: a na­pi kívánalmaknak is megbíz­hatóan tehetnek eleget a csúcs­­technológia révén. Például bármilyen kis mennyiségű mintából megállapíthatják, hogy milyen kábítószert és mi­lyen arányban tartalmaz ható­anyagokat. Ugyanezt deríthe­tik ki a permetszermaradékról, a gyógynövényekről. Vizsgál­hatnak gyanúra okot adó élelmiszert, toxikus anyagokat is. Mindezeket a vizsgálatokat külső megrendelők igényei alapján is elvégzik. Rákény­szerülnek a jövedelmet adó te­vékenység kiszélesítésére, mert a rezsi és a vegyszerek igen drágák, s akkor működ­hetnek az alapszakmában nyu­godtan, ha az anyagiakat is megtermelik mellette. A gyógyszer-előállítást is veszélyesnek gondolja a köz­vélemény. Bizonyára nem vé­letlen, hogy a labor közelében lévő egyik ház gazdája pereli a megyeszékhely önkormányza­tát az építési engedély kiadá­sáért, mert fél az esetleges robbanástól, vagy vegyi­­anyag-szennyeződéstől. Ed­dig nem sikerült nyernie. A perről az igazgató fontosnak tartotta elmondani: akkor vé­tettek a beruházás elindítói, amikor nem tájékoztatták a környéken élőket, hogy mi­lyen elgondolás, milyen tech­nológia alapján mit építenek itt. Bár mióta Kovács Bertalan vezeti a gyógyszertári közpon­tot, igyekszik a legszélesebb közvéleményt is hitelesen tá­jékoztatni a falakon belül fo­lyó tevékenységről. Nemzetközi elismertetés Ezt pedig az jellemzi a leg­pontosabban, hogy versenyt futnak az idővel a legtökélete­sebb minőségért. Feltett szán­déka a gyógyszertári központ­nak, hogy az itt gyártott termé­kek nemzetközi elismerteté­sét, akkreditálását is kezdemé­nyezik a szakmai fórumokon. Még az idegennek is impo­nálnak a biztonságot sugalló szigorú szabályok: kettős zsi­lipen át lehet bejutni a laborba, minden helyiséghez önálló vi­zesblokk tartozik, a kereszt­szennyeződések megakadá­lyozására sajátos módszert al­kalmaznak. S ami a jövőbeli terveiket illeti: olcsóbban sze­retnének előállítani a gyógyá­szatban, intézetekben és ott­hon használatos szereket, hogy az alacsonyabb beszer­zési ár és a kiváló minőség mi­att hozzájuk forduljanak a partnerek. Vizsgálat az analitikai laborban Balázs Attila felvétele Angol nyelv az ének órán Pedagógus Ausztráliából a nyíregyházi diákok között Nyíregyháza (KM­­­M. Magyar László) — Míg szá­munkra megszokott, a min­dennapi életünk szerves része Kodály Zoltán munkássága, zenei nevelési módszere, ad­dig a távoli földrészek pedagó­gusainak feltárandó kincstárat jelent nagy zeneszerzőnk ne­ve. Nagyon sokan még ha­zánkba is elutaznak, hogy mi­nél jobban megismerkedjenek munkáival. Közéjük tartozik Ian Harrison is, aki Ausztráli­ában él. A napokban a Kodály Zol­tán Általános Iskola vendége­ként látogatott Nyíregyházára Ian Harrison professzor, aki hazájában a Kodály Zenei Ne­velési Társaság elnöke, vala­mint az Ausztrál Zenetanárok Tanácsának vezetőségi tagja. — Szabó Dénes karnaggyal és a Cantemus kórussal még 1988-ban találkoztam Auszt­ráliában egy fesztiválon — meséli Ian Harrison. — Az is­kolám diákjai látták vendégül a Cantemust, s természetesen mi szerveztük a melbourne-i programot is. Nemcsak a gye­rekek, hanem a felnőttek kö­zött is meleg barátság alakult ki, így amikor csak tehetem, eljövök Nyíregyházára. Har­madik alkalommal vagyok most itt. □ Milyennek látja a két ország zenei nevelését? — Nem udvariasságból mondom, a magyar nevelést a legjobbnak tartom, ez már szinte a „csúcsok csúcsa”. Ausztráliában nincsenek jól képzett tanárok, a kormány és az állam nem hisz a zenei ne­velés fontosságában. Ugyan­akkor vannak jó hangszeres ta­nítási programjaink. Van azért néhány iskola, amely kiemel­kedő zenei eredményt tud fel­mutatni, de nem olyan jók, mint a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola. □ Hogyan került kapcsolat­ba a Kodály-módszerrel? — Az egyetemi éveimben találkoztam Kodály cikkeivel és egynemű karra írt művei­vel. Ezek a művek nagyon jók. Később, amikor az Ausztrál Fiúkórust vezettem, Japánban több darabot is bemutattunk: Vejnemöjnen muzsikája, László király, Angyalok és pásztorok, Cigány-sirató. 1977-ben Kodály Nyári Isko­lát szerveztek Melbourne-ben, azon is részt vettem, mert min­­ dent meg akartam tudni Ko­ dályról. Az ott tanító szakem­berek — Szabó Helga, Kokas Klára, Nemes Klára —, be­széltek rá arra, hogy menjek Kecskemétre tanulni. A követ­kező évben a feleségemmel s 4 fiatal gyermekemmel — a 7, 5, 2 évessel és a 8 hónapossal —, eljöttünk Magyarországra, s itt töltöttünk egy évet. □ A mostani látogatása so­rán az énekórákon egy auszt­rál népdalra tanította a diáko­kat... — Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, megtanítok nekik egy dalt. Nagyon fogékonyak a zene iránt ezek a fiatalok. Ian Harrison zongorán kíséri a diákok énekét Szekeres Tibor felvétele Kelet-Magyarország Százhangú zenekar... Kovács Éva Timber legyen a talpán, és aki a mai gazdasági vis­zonyok között kiigazodik, aki ha nem is mindig, de több­nyire tudja, mikor mi a helyes. Ezen töprengek azó­ta, mióta az úgynevezett pri­vatizációs hiteljegy bevezetéséről olvastam egymásnak ellentmondó nyi­latkozatokat. Az egyik fél azt állította, no végre, ez az, amitől a jelen helyzetben előbbrelépést re­mélhetünk, s próbálta velem, újságolvasóval elhitetni azt is, hogy a módszer segítségé­vel szinte egyetlen fillér nél­kül tulajdonossá lehetek. Mi­re a dolgok ilyetén alakulá­sán épp örvendezni kezdtem volna, jött egy másik újság, egy másik nyilatkozó, aki az eddigieknek a fordítottjáról, mondhatni, szöges ellentété­ről győzködte a kedves olva­sót. Számokkal és adatokkal megtűzdelve azt próbálta be­bizonyítani, szamárság az egész, nem volt józan, aki ki­találta. Hogyan is lehetett volna — hangzik az érvelés — hiszen a módszer „mind­össze” arra jó, hogy ingyen és bérmentve elkótyavetyél­je, kiárusítsa az országot, a magyar üzemeket és vállala­tokat.. Idáig jutottam az ismeret­­szerzésben, s rövid töpren­gés után feladtam. Úgy dön­töttem, nem való ez nekem, különben is, törje a fejét a problémán az, akit inkább jól, mint rosszul, megfizetnek érte. Túl voltam már a dolgon, amikor a televízióban Mako­­vecz Imre véleményét hallot­tam. Egy épülőfélben lévő budapesti házzal kapcsola­tos riportban azt mondta: bármily szép is az épület, ve­szélyben a befejezés, mert a ház építtetői, különféle nyu­gati bankok és cégek nem pénzelik az ügyet tovább, ki­vonulnak a „bizonytalan, szétesni készülő piacról”. Makovecz szerint nincs eb­ben semmi különös, a nyuga­ti tőke csak azt teszi, amit minden normális tőke tenni szokott. Odamegy, ahol sta­bil gazdasági hátteret talál, ahol azt kapja az építkezés befejezése idején is, amit ne­ki annak elkezdésekor ígér­tek, s addig marad, amíg pénzét biztonságban tudhat­ja, amíg egyértelmű viszo­nyok tapasztalhatók. Bármily szomorú is, úgy látszik, Magyarország ma nem ez a hely, nálunk most minden jószándék ellenére valami egészen más történik. Érthető hát, hogy az alig­hogy megjött, igen áhított, „normálisan" működő tőke máris búcsúzik. Nekünk, magyaroknak is­mét csak a tanulság marad: ha egy bandában zenélünk, a közös cél érdekében a sokfé­le, százhangú cincogás he­lyett hasznosabb lenne egy nótát játszani. Ha lehet, még addig, amíg a közönség las­san, de határozott, biztos lé­pésekkel el nem hagyja a ter­met... M­ódosult a bérleti díj Záhony (KM) . Az első félévi üléstervet is megvitatta a napokban a záhonyi képvise­lő-testület, s végül döntött ar­ról, hogy mely témákat akarja majd megtárgyalni. A képviselők többek között foglalkoznak majd az 1993. évi költségvetéssel, a piactar­tást szabályozó rendelettel, a lakásértékesítési rendelettel, vizsgálják majd a távhőszol­gáltatás, az oktatás, a költség­­vetési üzem helyzetét, az ide­genforgalom alakulását és fel­tételrendszerét, elemzik a tűz­oltó-parancsnokság munkáját és a háziorvosi szolgálat ta­pasztalatait. A testület módosította a nem lakás céljára szolgáló helyisé­gek bérleti díját is. Eddig ugyanis havonta négyzetméte­renként 3 ezer forint volt a bérleti díj, azonban ez túl ma­gasnak bizonyult. A kép­viselők úgy döntöttek, hogy az új bérleti díj ezer forint legyen. Az uszoda üzemeltetési szerződése is szerepelt a napi­rendben, azonban ezt végül el­vetették, egy későbbi időpont­ban vitatják majd meg. Ennek oka az volt, hogy csak a SZA­­VICSAV üzemeltetése szere­pelt az előterjesztésben, a tes­tület azonban több üzemelteté­si javaslattal szeretne foglal­kozni. É­neklő Magyarország Fehérgyarmat (ÉM­­MML) — A Fehérgyarmati Városi Vegyeskar támogatása érdekében hozta létre az „Éneklő Magyarország” Ala­pítványt négy éve a helyi Mó­ricz Zsigmond Művelődési Központ. Az alapítvány 50 ezer forint alaptőkével indult, mozgótőkeként pedig az Áfész, illetve a város vállalatai nyújtottak támogatást a mű­ködtetéshez, a szerepeltetés­hez, az utaztatáshoz. Mint Márton István, a kura­tórium titkára, a művelődési központ igazgatója elmondta: a városi vegyeskar az alapít­vány segítségével szerepelt három éve Franciaországban és Belgiumban, tavaly pedig Olaszországban. Az idén Görögország a cél. A vegyeskart 20 éve alapí­tották az 1. Sz. Ének-Zene Ál­talános Iskola pedagógusai, később azonban bővült a kör, s ma már különböző foglalkozá­sú tagokat fog össze az ének­lés szeretete. Az elmúlt évek­ben vezette az énekkart Baji László, Tárcai Zoltán, Szá­razné Szabó Marianna, jelen­leg pedig Iványi Tamás a 45 fős kórus karnagya. Március 6-án a művelődési központ és a vegyeskar szóra­koztató műsort rendez, amely­nek a bevétele az alapítványt gazdagítja. Az est során köz­reműködnek versenytáncosok, a debreceni színház művészei, s természetesen az énekkar is koncertet ad. A művészi prog­ramok után kezdődhet a tánc, a zenét a művelődési központ zenekara, a Horoscope együt­tes biztosítja.

Next