Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-23 / 171. szám

A szerelem arcai Budapest (MTI) — And­­rew-Lloyd Webber: As­pects of Love című darabjá­nak magyarországi bemuta­tóját július végén tartják a Madách Kamara Színház­ban. A szerelem arcai immá­ron a harmadik Webber mu­sical, amelyet Szirtes Ta­más rendezésében ismerhet meg a hazai közönség. Az újságírók hétfőn szem- és fültanúi lehettek a próba egy részének a nagy Madách Er­zsébet körúti házi színpa­dán. A darab London, New York, Toronto és Sidney után érkezett Budapestre. A szinte operaénekesi tudást követelő szereplők névsora meghallgatást követően ala­kult ki. A rendkívüli művé­szi igénybevétel tette indo­kolttá azt is, hogy a félszáz előadást párhuzamos sze­reposztásban játsszák folya­matosan szeptember végé­ig-Rose szerepét Székelyhi­di Hajnalka — Igó Éva, Ge­­orge-ot Harsányi Frigyes — Póka Balázs énekli-játssza. Alexet Budi Tibor főiskolai hallgató, illetőleg Homon­­nay Zsolt alakítja. Giulietta­­ként Varga Klári, illetőleg Xantus Barbara lép szín­padra. Jennyként Bíró Esz­ter, valamint Tunyogi Ber­nadett mutatkozik be. Mar­­celt felváltva formálja meg Kautzky Armand és Bognár Zsolt. A szerelemben, és ennek következtében bonyodal­makban egyaránt bővelke­dő — Franciarországban és Itáliában játszódó — törté­net színpadképeinek terve­zője Vayer Tamás. A kétré­szes musical jelmezeit Fel­kai Anikó készítette. A Szerelem arcai buda­pesti életre hívóinak remé­nyei szerint Sir Andrew- Lloyd Webbert is személye­sen köszönthetik a július 26-i magyarországi premie­ren a Madách Kamara Szín­házban. A hó és a csirke Mizser Lajos Nyíregyháza — A szélhá­mosságra hajlamos sze­mélyt szoktuk hóhányónak nevezni. Ám felvetődik a kérdés: miért éppen a sze­gény téli idénymunkásokat bélyegezzük meg, vagy mi­ért éppen rájuk kenjük? Igaz, maga a szó összetett­nek látszik. A látszat azon­ban, mint nagyon sokszor, itt is csal. Ez a szó csak 1946-tól adatolható, tehát egy fél évszázados múltja van. Feltehetően ismerhet­ték — legalábbis bűnöző körökben — előbbről is. Abban mindenki egyetért, hogy az argóból vált köz­nyelvi szóvá. Két megfejtési kísérletről tudunk. Az egyik szerint a cigány hohano (hazudós, csaló, szélhámos) szó népe­timológiás átvétele. Ezt megkönnyítette, hogy volt hasonló hangalakú magyar szó. A másik nézet szerint német eredetű, mégpedig úgynevezett tükörszó. A né­met argóban a Schneescha­­ufler a fehérneműtolvajok megnevezése. Ha azonban szó szerint fordítjuk, akkor ez a jelentése: hólapátoló. Igen valószínű, hogy párhu­zamos átvételről van szó, azaz mindkét nyelv szerepet játszott. A csirkefogó egy évszázaddal korábbi, s ab­ban is eltér az előzőtől, hogy ez valóban összetett szó. Legfeljebb az nem világos, hogy a háziszárnyasok kö­zül miért éppen a csirkét vá­lasztották ki, bár van egy csibész szavunk is. Itt már német segítség játszott sze­repet. Tudniillik a Handel­­fanger (csirkefogó) kifeje­zést fordítottuk le magyarra. Az István... ...a király című produkció­val július 27-én megkezdő­dik a Mandala Nyár ’96 cí­mű rendezvénysorozat a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon. A Mandala Dal­színház előadása szomba­ton és vasárnap is látható. A Bodrog... ...és környéke címmel jelent meg Boros László kandidá­tus, főiskolai tanár tudomá­nyos ismeretterjesztő köny­ve, amely elsősorban a föld­­rajztanároknak és a Bodrog­köz tájait járó turistáknak nyújt igen sok információt. (KM) A Nyírbátori... ...Zenei Napok rendezvény­­sorozatában szerdán Vaján, a Vay Ádám Múzeumban hangzik fel koncert 19.30- kor. Fellép a Nemzetközi If­júsági Zenei Tábor művész­tanárainak kamaraegyütte­se. (KM) Kállai Ferenc mondja Politikamentesítő Ha a hírek felizgatnak, kinézek a zöldbe és meg­nyugszom. Kiskegyed, 1993. decem­ber 7. Harcos szolgák A színház mindig kicsit el­lenzéki, bár benne a színész szervilis. Kurír, 1994. augusztus 28. Választások után Azt szeretném, ha az MDF és a többiek most megmu­tatnák, milyen ellenzéket szerettek volna négy évvel ezelőtt. Kurír, 1994. augusztus Hajrá Nézze, én pontosan tudom, hogy ez az ország MTK­­Fradi meccsből áll. 168 Óra, 1994. december Botrányosdi A magánéletemben nem vagyok elég zajos, ezért so­ha nem lesz zseni. MTV, 1995. november 19. KULTÚRA 7­70. JUHLO Z.J., KCUU Világvégvári várjáték — várban Görgey Gábor: Fejek Ferdinándnak című darabjának bemutatója Kisvárdán Minya Károly Kisvárda — Mint minden év­ben, az idén nyáron is bemutat­ja előadását a határon túli szí­nészekből válogatott társulat a Magyar Televízió és a kisvár­­dai Várszínház közös produk­ciójaként. Az elmúlt évben az 1848 utáni időszak délibáb Magyarországát láthattuk, Bé­kés Pál New Buda darabját. Az idén augusztus 2-3-4-én is tör­ténelmi kor elevenedik meg, a törökvilág Görgey Gábor Fe­jek Ferdinándnak című komé­diájában. Az előadás drama­turgját s egyben rendezőjét, Bodolay Gézát darabválasztás­ról kérdeztem. — Úgy tűnik Kisvárdán a kortárs magyar szerző műve előnyben van, s ez örvendetes. Hogyan esett erre a darabra a választás? — Megkérdezték, hogy vol­­na-e kedvem ezt megrendezni. S mivel valamikor tizenegyné­­hány éve, amikor kezdtem a pályámat, éppen ment ez Sze­geden, elég jól ismertem. Kí­váncsi voltam, vajon tudok-e belőle valami egészen mást ki­hozni, mint ami akkor volt, s néhányszori elolvasás után úgy tűnt, hogy igen... A darab egé­szen más arcát mutathatja most, mint akkor, de úgy hi­szem, ez természetes minden opusnál. Ilyen értelemben nem is feltétlen kortárs darab, hi­szen 1974-ben fejezte be Gör­gey Gábor. Nagyon érdekes ki­hívás, hogy vajon egy huszon­­egynéhány éves darab, ami ak­kor nyilván tökéletesen párhu­zamban volt azzal a történel­mi-politikai helyzettel, ame­lyiket a nézők és a szerző egy­ként éltek meg, ma meg tud-e úgy szólalni, hogy ezek a kis hétköznapi aktualitások ne za­varjanak bennünket. Úgy tű­nik, hogy erre van esélyünk. CJÉrdekes, hogy nemrég pá­lyázatot írtak ki az Egri csilla­gok folytatására. Egy kissé te­kinthető ez is annak, csak ép­pen a fonákjáról. — Erre őszintén szólva nem is gondoltam, bár kétségtelen Dobó Katicát megemlítik a da­rabban. Számunkra ez a törté­net nem is annyira a törökökről szól, sokkal inkább a világvég­várról. — Ez egy végvári történet, ide nem jönnek a törökök, és ezért elégedetlenek a zsoldo­sok, a katonák, nem történik semmi. Nyilvánvaló, hogy az 56 utáni Kádár-korszak egyfaj­ta látlelete volt ez a darab an­nak idején. Ma viszont sikerült ezt a világvéget eléggé kozmi­kussá tenni, s különösen így, hogy a szomszédban valóban lövöldöznek, amiről a darab­ban csak szó van, hogy oda bezzeg nem mennek a törökök. Mindezekkel együtt úgy gon­dolom, hogy ez a darab ma is fel tudja mutatni a világnak azt a fajta abszurd idiotizmusát, amit ha akarom, nagyon mulat­ságos is lehet.­­ Az északkelet-magyaror­szági színházkedvelők Nyír­egyházán láthattak egy vi­szonylag hagyományos Sári bírót az ön rendezésében, a Tangót és a kisvárdai fesztivá­lon a kassaiak előadásában egy fricskaoperettet, a Mágnás Miskát. A díszletből és a kellé­kekből ítélve ez sem lesz egy szokványos előadás. — Mi az hogy szokványos? Én eleve a fogalmat tagadom, mert melyik hagyomány? A dédapáink voltak az első avantgárdok, Duchamp ponto­san a dédapám lehetne, egyál­talán az összes izmus egy rend­kívül régi dolog. Úgy gondo­lom, nem valamiféle stílusok­nak vagy elvárásoknak kell egy-egy előadásnak megfelel­nie, hanem azt kell nekünk itt megtalálnunk ez alatt a pár hét alatt, hogy mi módon tud adott történetet úgy szólaltatni, hogy érdekes legyen. Ez az egyetlen cél és vágy. Itt Mira János díszletterve­zőnek egy elég érdekes játszó­teret sikerült létrehoznia, ahol az elmúlt évek, évtizedek szá­mos rekvizituma van összehal­mozva. — Miben más itt rendezni, azaz nyáron, szabad téren, ha­táron túli színészeket? — Nagyon sok mindenben. Rendkívül ki vagyunk szolgál­tatva az időjárásnak. Ha túl meleg van az se jó, ha ömlik az eső, az még rosszabb. Egy fok­kal nehezebb, másrészt na­gyobb lehetőségeket ad egy ilyen egészen őrült nagy tér. Egy kőszínházban nem lehetne egy ekkora tornyot felépíteni, téglából valódi falat. De nem is erről érdemes beszélni, sokkal inkább arról, hogy mekkora öröm az, hogy Kolozsvártól Újvidékig, Marosvásárhelytől Temesvárig, Kassától Komá­romig vannak itt színészek, akik nemhogy nem rosszab­bak, mint a honiak, hanem ab­szolút megállnák a helyüket bármelyik úgynevezett ma­gyarországi színházban, és az a lelkesedés, ami bennük még vagy már megvan, nagyon ko­moly örömmé teszi ezt a mun­kát. A televízió is bemutatta a New Buda című produkciót, amelyet tavaly játszottak Kisvárdán Amatőr felvétel A csarodai toronyszoba rejtelmei Koroknay Gyula Csaroda — A régi levelezőla­pok megszólalnak a falu keleti szélén, kissé távolabb az úttól áll egy teljesen jellegtelen épü­let. Egy iskola. Ha valaki el­megy előtte, nem hagy nyomot az emlékezetében. Nem ismeri a megyei műemléki topográfia sem. A századforduló táján pe­dig mint nevezetes épületet több kőnyomatos levelezőlap propagálta „Bay Ilona laka” felirattal. Történetesen Bay Ilona fest­ményei után járva kerültem Csarodára Darvas Ivánhoz, akinek családi relikviái közül előkerült az említett levelező­lapokból egy, amely 1922-ből származik. Az évszám azért is feltűnő, mert a nagyasszony ekkor már kilenc éve elhunyt, az emléke azonban még élt. A levelezőlapon előtérben a park, középen egy kerek virág­ágyban alapzaton egy női mell­szobor. Magát az udvarházat szemből látjuk, beüvegezett tornác 3-3 íve közt a középső bejáratot alacsony és lőréses torony alkotja. Ez nagyon el­gondolkodtató. Éspedig azért, mert felidézi az egykori vásá­­rosnaményi Lónyay-várkas­­tély bejárati tornyát, melynek másik ismert analógiája a gyu­lai vár egyetlen bejárati tornya. Az esetleges középkori eredet­tel kapcsolatosan nyugtalanító az a körülmény is, hogy a tele­pülés szélén fekszik. Milesca­­lopier, Medici Katalinnak Bá­thory Istvánhoz küldött követe hazatérőben átutazott me­gyénk keleti részén, megálla­pította, hogy a nemesek udvar­házai éppúgy, mint náluk oda­haza Franciaországban, a fal­vak szélén állnak. Mindehhez járul még Mező Andrásnak az a nyírbogdányi adata, hogy Bogdányi János ecsedi kapi­tány végrendeletben említés történik egy bizonyos „fel­­ház”-ról. Ennek lenne Csaro­­dán a toronyszoba az egyetlen dokumentálható esete? Darvas Ivánnak vannak más fényképei is a kúriáról. Egyi­ken látszik, hogy a tornyos be­járat kiugrása valamikor 1890- ben nem volt olyan erős, mint később, s ugyanakkor a tető szellőző nyílása fölött egy olyasmi kis faépítmény emel­kedett, mint a fatornyok fiator­nyai. Teljesen egyedi eset! Van fénykép a tornác belsejéről is. A gerenda mennyezete csak befelé támaszkodott fagyá­mokra, az ívek felé nem. Az építtető ízlésére vall, hogy a belső falakon négy mellszobor helyezkedett el alattuk keretbe foglalt feliratokkal. Közelebbi részletek azonban, sajnos nem kivehetők. Szerkezetileg az épület na­gyon sok átalakításon ment át, de kivehető, hogy eredetileg is két traktusosnak épült. Ami azonban a legfontosabb, mint az a Nyírber felméréséből kitű­nik, az eredeti falakból kevés, csak egy plusz formájú belső részlet maradt, ez 65 centimé­ter vastag. A tornác és a torony falvastagsága csak 51 centimé­ter. Ez pedig egy történelmi épületnek kevés. Ennek isme­retében el is búcsúzhatunk at­tól az ábrándtól, hogy az épü­let, bármilyen kellemes megje­lenésű is volt, a régebbi száza­dokra menne vissza. Vagyis a torony esetében az a hamisítás történt, mint általában historiz­musnak nevezünk. Gondolha­tunk Vaja esetére, ahol a törté­nelmi stílusú reneszánsz ablak­kereteket cserélik le neogóti­kus formával. Bay Ilona személye megma­gyarázza az átalakítást. A tűnt idők nagyasszonya családfáján megtaláljuk a XVI. sz.-tól a hármas megye minden jelentős történelmi családjának vala­melyik tagját. Több, mint ezer hold birtokosaként kivált ha­sonló helyzetű kortársai közül intelligenciájával, a kultúra sok területén elért sikereivel. Szépíró, történelmi író, festő. Thaly Kálmán barátja, mint ilyen ellensége az osztrák ház­nak, de nyarait divatos osztrák nyaraló helyeken tölti. Csaro­­dán született 1837. szeptember 24-én, ott is halt meg 1913. má­jus 15-én. M­irei­le Mathieu ötvenéves Párizs (MTI-Panoráma) — Edith Piaf újra köztünk van — mondogatták meghatódva a rá­dióhallgatók, amikor a hatva­nas években első ízben csen­dült fel Mireille Mathieu tisz­ta, szép hangja. A konzervgyá­ri segédmunkásból lett, rajon­gói által Mimi-nek nevezett, sanzonjaival és dalaival egyik napról a másikra népszerűvé vált művésznő július 22-én, hétfőn tölti be 50. életévét. A törékeny, mindössze 150 centiméter magas Mathieu 1964-ben tűnt fel szülővárosá­ban, Avignonban egy énekver­senyen Piaf Jezabel-jével. 1965. november 21-én szenzá­ció­számba menő rajtot vett pá­lyafutása, amikor az orleans-i szűz frizurájával lépett szín­padra egy tévéshow-ban. Nem sokkal ezután már ott lehetett őt látni a show-műsorok Mek­kájában, a párizsi Olympia színpadán. Az akkor 17 éves énekesnő első nagy sikert elért számá­nak, a Mon Credo-nak lemeze néhány hét alatt egymillió pél­dányban kelt el. Ezt követte a nemzetközi hírnév­­ első amerikai turnéja során 1966- ban a New York-i Waldorf As­toria szállóban együtt lépett fel a francia sanzon nagy öregé­vel, Maurice Chevalier-val. Már legalább 40 millió leme­ze kelt el és nemzetközi sztár­ként ünnepült világszerte, de soha nem szabadult Edith Piaf árnyékától. Ámbár élete és kar­rierje egészen másképpen ala­kult, mint Piafé, a nemzetközi közönség számára Mimi lett Párizs új énekesmadara. És hogy miért nem lett gyer­meke? Gyermeket szülni az ég ajándéka — nyilatkozta a dpá­­nak Mathieu, hozzátéve: nem tudta volna elképzelni, hogy koncertkörúton van, amikor a kicsi először felnevet vagy el­ső lépéseit teszi. Szeretetét ezért unokahúgaira és unoka­­öccseire árasztja ki. Mireille Mathieu visszavo­nultan él egyik nővérével Pá­rizs előkelő Neuilly negyedé­ben. Je ne regrette rien (Nem bánok semmit) — válaszol Edith Piaf sanzonjának szavai­val a gyakori kérdésre, hogy a magánéletében áldozatokat hozott-e. Valóságos mesét él­tem át és a mesének még nincs vége — mondja. Ami pedig a jövőt illeti, a kívánsága az, hogy utolsó leheletéig énekel­hessen, amint az Maurice Che­­valier-nak megadatott.

Next