Keleti Ujság, 1919. október (2. évfolyam, 219-244. szám)
1919-10-05 / 222. szám
Mxlwuvátp 1919* * Vasárnap október 5. IL ivéotysm, * 222 ® mám. KEKETlUrSÁO íMM^ifési &takl Síi? Sáneasa • .. i 20 körme .Jajt sííwe 53'TM karca* • •tesra ...... 100 — scorens ilfVnews , . . . 180 • fesrsa* jfess wa&sní?1880 Övéf Politikai Fale/da smer.émstes SZENIffKIKLUSá JÓZSEF rrfeKlelenife ciindfc£ réssé!* w23rke8£Sőaés éa slsáébiva Sa* *, Egyetem-utca 3. este Telsfonasáig 6S4? &ta2aBényeta& uiásutyeraé&a alt 9 Saint*Aura budapesti t tárgyalásából B'-jdapeot, okt. 43 Peidl Gyula volt ministerelnök, akivel S . Aulaire Budapeat *a tár gyalést folytatott, következőket mirdotta a „Világ“ munkatársaak: — Saint-Aulairs marquis. elsősorban a munkásság várható magatartása iránt érdeklődött. Erre vonatkozóan, azt az információt adtam, hogy a munkásságnak az a része, melynek misváltólában szüksége volt a kiábrándulásra, a bolsevizmusból már teljesen kiábrándult és a vezetés újból teljes mértékben a munkásság kipróbált elemeinek kezétől van. Hogy mi lesz a munkásság magatartása a közelgő télen, arra vonatkozóan ma még semmi bizonyosat sem lehet megállapítani, minden attól függ, lesz-e munkaalkalom, nyersanyag, szén és élelmiszer. Bécs, aki 4 AWiener Mittagsjournét jelenti Bukarestből. Bukareti lapok információja szerint S-Aulalia párisi utazásának nagy jelentősége van. Azt hiszik, hogy a Keletre vonatkozó közeli kibontakozási akcióban a követnek igen nagy szerepe lesz. A konferencia személyes jelentéstétel végett kérette Parisba. Nemcsak a román ügyekről, hanem a magyar kérdésről is jelentést fog tenni. Bukarestből való elutazása előtt hosszasabban tanácskozást a királlyal, Bratianuval és Take Ionescuval. Bukaresti körök azt hiszik, hogy St.Aurelie a román kívánságok szószólója. A király a vele folytatott beszélgetés során sűrűn hangsúlyozta, hogy Romániának nincs szándéka extraturákra és Románia nem tervezi a szövetségesekhez való viszony megváltoztatását. • • Csehország külpolitikája Bukarest, okt. 4 A .Viharul" Írja Páriából: Benes ! külügyminiszter a prágai újságírók hétfői gyűésén beszédet tartott, melyben körvonalazta a köztársaság külügyi politikáját. Csehszlovákiának belső nyugalomra van szüksége — mondta, — hogy konszolidivódhassák. Németországgal és többi szomszédaival, politkai és gazdasági igényeinek megfelelően, lojális viszonyban akar élni. • 9 Románia új külügyminisztere Bukarest, okt. 4 A „Viitorul" írja Lyonból: A Vaitoianu kormányban a külügyi tárca Románia londoni követének, a páriai békekonferencia román delegátusának, Miaunak jutott. A minisztériumban való részvétele alapján megállapítják, hogy ez biztosítéka egyszersmind a szövetségesek és Románia között való szövetség fennmaradásának. • • A diadalmp Clemenceau Befejezték a kamara békavitáját — A kormány elnök nagy beszéde-A legjobb szerződés Bukarest, okt. 4 ^ A „L'Orient" jelenti Párisból: Gemenceau miniszterelnök nagy beszédben foglalta össze annak a nagy vitának anyagát, mely a francia kamarában a békeszerződéssül lefolyt. Beszédében ezeket mondotta: Átváltozik az ember Forradalmat emlegettek itt, amelynek a háború nyitott utai. Engedjék meg, hogy megragadjam ezt a szót és rajgmondj int, hogy véleményem szerint valóban forradalom kezdődik, amelynek lehetetlen előrelátni fartjait és tartamát, mert ez a forradalom, a szó legteljesebb értemébe, az ember alapos etváltozását jelenti A Nóry-ország által ránk kényszeritétt háború végén egy olyan szerződésnek a szövegét hoztuk ide, mely azzal dicsekszik, hogy beeseti ezt a forradalmat. A most véget ért tárgyalások eredménye olyan eseményt jelent, amelyet legkevésbbé lehetett előrelátni néhány évvel ezelőtt mindabból, ami történt. Önök ismerik, hogy milyen volt Európa állapota abban az időben, amelyre utalok. Európa Is Viles sarka alatt nyögött és népik voltak igába hajtva, anélkül, hogy le kellett volna őket győzni. Az a szerződésszöveg azonban, amelynek legfontosabb részeit Viviani ismertette remek beszédében, olyan tényeket akar előidézni, amilyenek eddig sose történtek. Elég már, hogy visszaadta nekünk elragadott tartományainkat. Ha a háború folyama alatt valaki azt mondta volna: ,gy békeszerződést kötünk, mely minden további nélkül visszaadja nekünk Elszász- Lotharingiát," milyen örömmel fogadtuk volna! Maxin mondott egy nagyon igaz szót: „Igen, de már miénk a győzelem". Miénk, és ezért egészen más szerződést is hozunk. Fölhasználtuk ezt a győzelmet, hogy még oly népeket is felszabadítsunk, amelyek nem is harcoltak : visszaadjuk Schleswiget Dániának, szokálatokat tettünk Norvégiának a Spitzbergák kérdésében és szolgálatokat fogunk tenni Svédországnak az Aaland szigetek ügyében, amely a balti vidékeken okoz zavart. Ugyanakkor kis államokat teremtenünk, amelyek egyike-másika kissé könnyedén nyilatkozott. Mivelhogy szabadságforradalmat csináltunk, védelmezni akartuk Keleten a többségekkel szemben a kisebbségeket, amelyeket ott gyakran elnyomtak, vagy lemészároltak. Megkiséreltük felszabadító akciónk terét kiterjeszteni. Annyira amennyire sikerült csak, mert mi is csak emberek vagyunk. Vannak hibák A vita a szerződés oly tökéletlenségeinek felfedezésére vezetett, amelyeket eddig nem ismertem. De vannak olyanok, amelyeket ismerek, amelyeket azonban legnagyobb meglepetésemre rem fedeztek föl előttem. Nem olyan mű gyanánt terjesztem önök elé a szerződést, amely csak dicséretes és lelkes felellltásokat tár. A szerződés tökéletlen, hamarjában csinált munka, mely oly feltételek között készült, amelyeket önök nem ismernek. Tegnap egy kartársuk mondta nekem: .És ez az, amit négy hónap után ide hoznak?" Igen ez az és ez olyan, aminőt eddig senki sem látott. Láttunk már koalíciókat alakulni országok védelmére. Látunk más koalícikat támadási célzattal. De egy felszabadító koalíció, mely nyugcsirája az, amit ígért, amely helyreálítja Franciaországot, helyreállítja Európát, helyreállítja a világot, amely kezdeményezésemre — és büszke vagyok, hogy én kezdeményeztem a békekonferencián — behozza ezt az új dolgot: a nemzetközi munkátörvényhozást. Egy ilyen koalíció a történelemben példa nélkül áll. Változtathatatlan Lehet vitatni és részleteiben támadni a kérdését? A szerződés tömör egészet képez, amely fölött szavazhírtak, de amelyet részleteiben nem változtathatnak meg. Márpedig megtörtént, hogy részletkritikákat kezdtek és szem elől tévesztették, ez egész sí. Az egészet kell nézni. Ez a háború s ez a béke az emberi szolidaritás háborúja és békéje, amilyen eddig még sosem volt a világon. Hogy vagyunk a szolidaritás ezen művével? Hogyan született, mira vez sí be! mink ? Ha a kérdéseket jól állítottuk föl, ha a megoldások érdekében tett erőfeszítések semmist sí hissé.ilhatók, eddig a történelemben aztatásuk, hogy már maga az eszköz, eltekintve azon társadalmi megújulástól, melyet a népek számára hozhat, oly munka, mely igazolja az összes társadalmi reménységeket. Azt mondom, hogy ez jó szerződés és mivel ezt hiszem, egyáltalában nem fogok zavarba jönni, ahogy azt önök előtt ki is akarom mutatni. Önök is kint fele nem; lesznek ugyanezt mondani velüm együtt. A végzet legmagasabb csúcsán Gimenceau beszédét a következő szavakkal fejezte be: A századok folyamán bekövetkezett oly sok szerencsétlenség után, amelyeket egyáltalában nem félek büszkeséggel emlegetni, most Franciaország — hála ellenségeinek — ismét a reménység tetőpontjára jutott. Mikor háborúba kellett indulnia, mikor a Vivianikormánynak alá kellett írnia azt a rettenetes papirost — nem téte anélkül, hogy a keze na reszketett volna. Jól tudom — önök nem tudták, hogy velünk jön Anglia, velünk jön Amerika és Új-Zéland és Ausztrália. Pedig mind eljöttek és megadták a legnagyobbra a példát a világon: harcolnak egy nemes eszméért Legyünk mi is méltók önmagunkhoz. Önök hatalmazták fel Vivisnit az aláírásra, ami lehetővé tette nekünk, hogy ellenálljunk a golyózápornak, a tér és véráradatnak, amely elborította a világot. Jól tették önök ! A gloire itt van. Ha valaki mondaná önöknek, hogy Franciaország elveszett, feleljék valamenynyien: Nemi Franciaország meg ven mertyen őrizzük meg ezért összetartásunkat, minden politikai titkos gondoláttól menten. Valamenni nép a lerombolhatatlan összetartás talajon él, mely nemetet csinál belőle. Számunkra ez a lerombolhatatlan alap: Franciaország érdekei. Leszerelt katenéink munkában vannak. Őlvisethetük nekünk a francia reményt. Hadd repüljön ez az örök intésére a végzet legillegalabb csúcsaira. A visszhang Bukarest, okt. 4 A .L’Orient" Írja: Alfréd Capus a következőket írja Clemenceau beszédéről: Gaxenceau nagyszerielmeéllel és egyszersmind a mély lelkek filozófusi alázatosságával az igazságot fejtse ki. a egyes közbeszólásoknak az alávalósága csak beszéde nagyságát mutatja. Mély tanulság világlik ki Clemenceau beszédéből, mint egész háború alatti működésiből. Ő volt a tragikus napok embere, hatalmas megtestesülése Franciaországnak, mely győzni akart és tartogatott ma számára más alternatívát, mit hogy győz, vagy elpusztul. Ez ezt ekvélhetetlei d c808ég9 8 ellenfeleinek támadásai összetörnek e en a márványsziklán. Bukarest, okt. 4 A „L’Orient" írja: Merce! Csehio a következőket hja Clemenceau "beszédéről: Mi£, azt tegnap Reinaudel mond a kitűnő beszédében, s kegyetlenség volna egyra Clemenceau kínos erőfeszítéseit hajtogatni. A miniszterelnök nagyon fáradt volt és úgy látszott, hogy nyolcvan évrek a súlyát roskadozva hordja. Nem fogunk védőbeszédt8zererdéilem formájánál hosszabban időzni és az általa igazság-talanul és kíméletlenül támadott szocálisták nem lesznek könyörtelenek a visszavonulás küszöbén álló aggastyánnal szemben. Mert az utóbbi tapasztalatok után lehetetlen előre nem látni közeli és szükséges távozását. Clemenceau hajdan csodás és félelmes szónok volt. Ékesszólána