Keleti Ujság, 1919. november (2. évfolyam, 246-258. szám)

1919-11-04 / 246. szám

4. o­dal U&i&ril&site­­ Kedd, 1919. november 4.^ Az osztrák koalíció programmja Bukarest, nov. 3 A „L’Orient" írja. Az „Ar­­pelter Zeitung" és a „Reichs­­post", az osztrák kormány hi­vatalos lapjai közük azt a pro­­grammot, amely a pártok koa­líciójának alakítására alapul szolgált. Ez a programm megállapítja, hogy minden vágyait, akár aranyb­ól, akár ékszerekből, vagy idegen értékpapírokból áll, be kell jelenteni. A váltóárfolyam szilárdítá­sára rövidesen egy bankot ál­lítanak el, amelynek feladata lesz a bankjegyek kibocsátása s az idegenbeli kölcsönök el­­len­őrzése. A koalíció haladék nélkül foglalk­oni fog az adóreform kérdésével. Az ál­l­mány tekintetében a pártok me­gjegyezték, hogy föde­ratív álamot alakítanak, amely­be Nyugatmagyarországot is felveszik. Az álla­mszövetség­ben a törvé­nhozó hatal­om a nemzet­­ülést és a szövetségi tanácsot fogja illetni. A pro­gramm végül egy re­­publ­kánus hadser­g alapítását tervezi, mely sem len­e egy pol­tikai párt eszköze, s nem c­ak a közt­fsasági alkotmány védelmét szolgálati. A kormány kötelezi magát arra, h­ogy a saintgermaini bé­két lojálisan végrehajtja s a népszöve­tségi szerződéshez al­kalmazkodni fog. A n­ézetiségi kisebbségek joga­it tiszteletben kell tartani. Mindenütt, ahol kívánják, cseh iskolákat fognak felál­­tani. A sz­oializáló bizottság fog­lalk­oz­i fog a katonai gyárak átalakításával. E bizottság elé tartozik a Habsburgok javai­nk likvidálása s az állam érdekei­nek megóvá­sval ellenőrzése új kereskedelmi, vagy ipari vál­lalatok alapí­tásának A szocializálás programmja, mely­et régebben megállapítot­tak, érvényben marad, de kon­statálják a koalícióba tömörült pártok, hogy a progra­­m meg­valósítása főleg az állam pénz­ügyi helyzetétől és attól a hi­teltől függ, amelyre számíthat Az újságok és a parlamenti körök kedvezően fogadják ezt a programmot. * ♦ Német és osztrák politikusok Paris. nov. 3 A „Daily Mail" közlése sze­rint a német és osztrák előke­lőségek Londonba való meghí­vásának terve nem magától Parmoor lordtól indult ki, ha­nem az éhínség leküzdésére alakult ligától, amely Európa ínséget szenvedő népein akart segíteni nemzetiségre való tekin­tet nélkül. Ennek a ligának Parmoor lord az elnöke. Az angol kormány egyébként nem adott beutazási engedélyt vala­mennyi meghívott személyiség­nek. A németek közül Bern­­atein, Brentano tanár, Kautsky, Oppenheimer tanár, az osztrá­kok közül Bauer Ottó, Ellenbo­­gen és Wieger kaptak az An­gliába való beutazásra engedélyt. Lloyd George nagy beszéde * * A takarékosságról és a leszerelésről — Mi lesz Törökországgal? — Anglia felhívása Amerikához — Karácsonyra a leszerelt katonák 98 százaléka kenyérhez jut A „Daily Chronicle" írja: Lloyd George egy a tiszteletére rendezett villészegelin tartott beszédében a következőket mondotta: Takarékoskodni! A „takarékosságról" akarok né­­néhány szót szólni. Első­orban is azt kell kérnem, hogy a termelés és a takarékosság kérdését ne tekintsék rivális kérdéseknek. Ezek nem hogy riválisok volnának, ha­nem ellenkezőleg kiegészítik egy­mást. Termelés nélkül nincs mivel t­karékoskodnunk, másfelől pe­dig bármennyit termelü­nk is, nem sokat jelent, ha elpazaroljuk a termést. Az állam természetszerűleg a legnagyobb pazarló neki kell pél­dát muta­n­i. És ezt a példát min­­de­nkin­e követnie kell, míg a haza gazdasá­gi helyzete biztos nem lesz. Akkor aztán majd kiki reví­zió alá veheti ideáit. Nem akarok e kérdés részleteibe bocsátkozni; a közkiadás­­ vizsgálatára első­sorban az alsóház illetékes. Nyolcezermillió font állam­­adósság Meg kell azonban már most mondanom, hogy nem állítom, hogy a kormány ki­dásainak óriási te­­letén semmi sem volt,­­mit n­e lehetett volna jobban elintézni. Végzetes dolog volna ezt állítani. A n­ább­u egy nagy rögtönzés, ezt kell mindenekelőtt eszében tartania mi­denkinek. Mit jelent ez? Gondoljon csak mindenki a saját üzletére. Ha min­­d e­lőzetes fig­elmeztetés nélkül az üzletet tizenötszörre nagyobbra kellene fe­jleszt­niük, ha új embert kellene keresniük, hogy kezelje és vezesse vállalatukat, bizony tör­ténne néhány hiba itt, vagy ott. Az egyik ember hibázna itt, a másik meg amo­t. Az idő éle kérdés volt, háború­ban az idő épp úgy életkérdés, mint betegségben. A régi idői nem térnek vissza. Az él­emadósság 600 milió font sterlingről 7000 mil­­­ra szökött. A katonaságot és tengerészetet job­ban kell fizetni, mert s­nki sem érdemli m­a jobban, mint ők. A közoktatás költségei se ervétt­eyen emelkedtek és e tisztvis­­ő­iet job­ban kell fizetni. A 1 gnegy­.-bb tudások a had­­se­rg és a tengerészet kiadásai. Elegendő erőt kellett megtarta­nunk, h­gy világos legyen az ellenség előtt, hogy ha nem irja alá a bé­keszerződést, vannak e­z­öt ,-s hogy kikény­zeritsük alá rásni. Mily őrültség le­t volna a rettentő há­ború évei után, az emberi életben és kincsekben­ való rett­ntő köl­e­­kölés után, hogy mindezt eldob­juk magunk és azért hogy néhány százmilliót megtakartsu­k akkor, mikor ár milliók ezreit költöttük el. Fennt kellett tart­ni a hadsereget, fennt kel­ett tartani a tengerészt­tét, mig a bé­s­zerződés al orva ne­m élt és amig világossá nem ett, hogy nemes k al­lírásról, hanem kikényszerítésről van szó. Még csak a török kérdés nehéz Csak egy nagyo­bb jelentőségű szerződés marad hátra: a Tolcs­­oraz­ággal való. A török béke ké­sik. Ezt azonban annak kell tulaj­donítanunk, hogy nem dönthetü­k Törökorszég sorsa fölött, amíg nem tudjuk, hogy az Egyesült­ Államok részt vesznek-e — hogy is mond­jam — az államokon kívül való ci­v­izálás terheiben.­­ És ha az amerikai nagykövet ő excellenciája nem fog mrt"hara­­gudni érte, örülök, hogy e ké­sés elé ellíto­tam őket. Voltak az E­ge­­sült­ Államokban, akik azt mond­ták- „Nézzétek csak ezt a nagy bri­t birodalmat. Ahol csak tenyérnyi fö­dre tehet szert, rögtön ott van." Felhívás Amerikához Azt hiszem, hogy most ezek is, vagy legalább is a többségük, el tudja képzelni, miről van szó. Meg­írtuk, hogy nagy civil ter­­akciót vezetünk saját hazánk zá­rájára. Ezt a feladatot, ezt a ke­resést a gondviselés szabta ki újunk szá­mára és férjük A­n­ika saját vérünkből való embereit, csatla­kozzanak hozzánk. Ha ők ezt nem teszik, nem tu­­dom, mi lesz a török birodalom egyes részeivel. Mi nem vállalhat­juk magunkra az egészet, Francia­­ország nem vállalha­ja magára az egészet és ezért azok, akik egy nagy zsarnokság árnyékában él­tek századokon át al akik félelem­től reszketnek ebben a pillanat­­ban, Amerikáh­a fordulnak és se­gítséget és védelmet kérnek. Re­mélem, nem fognak hiába kérni. Ezt várni szemtelenség volna egy britt minisz­er részéről, ha nem vállalnánk mi is hasonló felelős­séget magunkra, ha nem jutottunk volna el erőnk határaihoz. Addig azonban, míg A­merika el nem ha­tározza magát, nem köthetünk bé­két és a török kérdés megoldása ennek a késedelmeskedésnek tud­ható be. Ez kiadásokat von maga után, de a meggondatlanság te­őpontja volna a leszerelés, míg ez a prob­léma megoldást nem nyert. Addig is azonban ki akarom mutatni, hogy eddig mit tettünk.­ ­ Nem maradnak kenyér nélkül a leszereltek - A győze­lem napja óta a had­sereg, a tengerészet és a légi had­erők négymillió emberét szereltük le. Óriási szám az és engedjék meg hangsúlyoznom, hogy nem­csak leszereltük e őket, hanem si­került a­z ország gyárosá­nak sejt­jét­e es ezen katonák 92 százalé­kot el is heh­eznünk 1919 év végén — jósolok, mert az év vége már nincsen messze — katonáink 98 százaléka fog tűzhelyeihez vissza­tér­­. Önkéntes hadseregünk lesz, de ez év vé­gn valamennyit hazahi­­­hatják. So­kan vannak közülük Törökors­ágban és máshol Orosz­országban nem, úgy, hogy ne­m sokára rém lesz behívói k­atona, ki haza nem tért és a kormány igy majd betöltője sz­­­em és betű szerint a legutóbbi választásokon vállalt kötelezett­égért. Mig ez meg mm történik, a ki­adások abno­máli­ák lesznek. A takarékosság a­zt jelenti, hogy tö­röl­­ték el minden fesleges és improdu­kiv kiadást. De rosszul ért­lmezett tak­tékosság volna a produkiv kiadásokat törölni !“ A szerb-román tárgya­lások ukszesz, nov. 3 Belgrádból jelentik. A Davido­­vic-kormány jóakarata megértést é­s összeköttetést óhújt Romániával. A bén­­ ellen­ét ügye a békés elvi,élés utján halad. A jugoszláv­­kormány elismerte, hogy a kérés, melyet a román kormány több íz­ben hangoztatot, alappal, dir. Da­­vidovics a jugoszláv hatóságokat u­asította, hogy ismerjék el a ma­cedóniai román iskolák szabad­ságát. * * •Anghelescu pénzügy­miniszter lemondása Bukarest, nov. 3 Az „Indreptarea" jelentése szerint Anghelescu pénzügymi­niszter beadta lemondását. Anghelescu tudvalevőleg egy törvényjavaslatot készített, amely E kérdéssel kapcsolatosan dif­ferenciák merültek fel Vintila Bratianuval és ez vezetett An­ghelescu lemondásához. * * Demokrácia, vagy diktátura ? Bukarest, nov. 1 A „Viitorul" írja Lyonból­­ Stockholmban a szociáldemo­kraták nagy munkásgyűlést tartottak a baloldali szocialisták részvételével, melyen ezt a kér­dést tárgyalták: Demokrácia, vagy diktátura ? A Brinting külügyminiszter beszédét lelkes tapssal fogadták. A baloldali szocialisták sikertelnül próbál­koztak ellenvetéseket tenni. A gyűlés túlnyomó többséggel fo­gadta el az alábbi határozati javaslatot: Egyedüli helyes és alkalmas út, amely a demokra­tikus eszmék megvalósulásához vezet: a szociáld­mokrácia. Ezzel a bolseviki párt Stock­holmban megbukott. É­rtesülési Tudomására hozom a kö­zönségnek, hogy november hó 2.-ától kezdődőleg az ut­cán való közlekedést esti tíz óráig engedem meg. A nyilvános helyiségek 9 óra 30 perckor zárandók be. Színházi és mozi előadások­nak, valamint egy­ébb látvá­nyosságoknak helyük nincs. Az 5. számú rendelet többi pontjai érvényben maradnak. GARNIZOANA CLUJ. roniscariquis guve­rnal — Cluj is. 2314/1919. o. g Értesítés. Önként jelentkezők tudomására ho­­zom­, hogy folyó hó 5 én szerdán, külön vonat áll rendelkezésükre minden rányban. Üli igazolvány kiállítása végett je­lentkezhetnek hétfőn és kedden aukzusra szállítható. Kény nép szük­­séges. Ö­lj, 1919. október hó 29 én. Dr. Ioan Boeriu. comisar guvernial.

Next