Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-08 / 68. szám
Péntek, 1921 április 8. Kkattt Wisafe nemesített zsidó, Steiner konzul, jelenleg de Valmont báró, vezet. A propagandához szükséges pénz leginkább francia reakciós körökből került ki. Az első nagyobb összegnek, amelyet Prangins, agitációs célokra kapott, huszonnyolc millió francia frank, nagyon rövid idő alatt nyakára hágtak, úgy, hogy az exkirály a múlt év végén már újabb kölcsönért fordult francia támogatóihoz. Hosszas tárgyalások után Károly újabb ötvenkét millió francia frankot kapott, amelyből azután az utódállamokban való propaganda költségeit fedezték. A propagandaosztály vezetője hosszú időn keresztül Werkmann kapitány, a király hűséges borozgató cimborája volt, pranginsi Károly bizalma azonban azóta, hogy Werkmann a francia pénzből egészen oktalan és ostoba módon a Kapp-puccsra szórt ki milliókat, kissé megrendült. Károly másik bizalmasával sem járt jobban. Schwertführer főhadnagy, azelőtt szintén borozgató cimborája a volt királynak, Pranginsben az „őfelsége személye körüli miniszter“ teendőit látta el. Schwertführer főhadnagy, akit könnyelmű és költekező életmódja miatt a pranginsi pénztáros kissé szűken fogott, ezt úgy játszotta ki, a lumpolásaihoz szükséges pénzt egyszerűen úgy szerezte meg, hogy olasz újságíróknak és lapoknak, akik ezért természetesen tekintélyes lírákkal fizettek, eladta pranginsi urának a titkait és bizalmas leveleit. A Schwerzführer affér később nagy botránnyá fajult és csak nemrégiben foglalkoztak ezzel a bécsi lapok is. Prangins és a többi svájci propaganda iroda között az összeköttetést hercegek és grófok közvetítették. A Habsburg-ház tagjai is ebből a szempontból helyezkedtek el a különféle kantonokba, így: Frigyes generalisszimusz Bernben székelt, az exkirály öccse, Miksa Saint-Moritzban, Jenő főherceg Baselben, Péter Ferdinand Luzernben. Mindezek a hercegek persze Károly iránt elejétől fogva ellenszeret viseltettek, most azonban, amikor azt hitték, hogy egyedül Károly képes arra, hogy a családot visszahozza a trónra, készséges eszközeivé váltak. A főhercegek további álláspontjukra különben is az volt döntő fontossággal, hogy egy Ot-tenben tavaly tartott családi értekezleten a főhercegek izgalmas vita után a végén mégis abban állapodtak meg, hogy Károlyt ismerik el továbbra is családfőnek, a családi front tehát ezáltal a határozat által biztosítottnak látszott. Károly Pranginsben természetesen egy percig sem élt visszavonult életet, mint ahogy ezt külföldi ügynökei el akarták hitetni, hanem állandóan összeköttetésben állott politikai ügynökeivel, újságíróival, vendégeket fogadott, audienciákat tartott, nemesített, kárósított, kitüntetett, degradált és felmentett, szóval az operett minden szabálya szerint királyt játszott Pranginsben. Egy alkalommal politikailag is a nyilvánosság elé merészkedett, cikket írt a párisi „RevuUniverseile“-be, amely, mint emlékezetes, akkoriban igen nagy port vert fel. Károly e bárgyú stílgyakorlatában Németország ellen kelt ki és azt állította, ha Ausztria Németországhoz csatlakozna, úgy Ruszmindegyiknek adott húsz koronát. — Nagyságom — cigánykodott a piroska- lapos — én már sokszor gondoltam, megmosnám ezt kis állatot, de nincs nekem, csak rezeda-szappanom, azzal mosakszom, ennek pedig jó háziszappan kéne. Ilona újabb húszkoronást halászott ki. — Fogja — mondta a lánynak — vegyen lelkem háziszappant, mossa meg. De azután ne engedje rögtön az utcára. Szépen kendőbe bugyolálja, jó! száradjon meg, nehogy meghűljön. — Édes nagyságom — mondta egy kövér himlőhelyes nő, sárga, lefittyedt, májbajos arca volt és pomádés hajóban kis világoskék másni gyerekeskedett. — Én tüzet is rakok majd neki a kályhámban, szépen megszárogatom úgy bánok vele, mint az úri vendéggel. — Köszönöm, mondta Ilona és pénzt csúsztatott a nő markába. Az rögtön megnézte a bankót és elfordult, mert arcátlanul vigyorgott. Milyen jó lelkek maguk, — folytatta a méltósága — hogy tudnak maguk is sajnálni ilyen szegény állatot. Lássák, én tüstént magamhoz venném, de nekem múlt évben halt meg a kutyám — az kilenc évig volt mellettem. Mindenem volt az a kutya — a gyerekem . . . nem tudnék helyébe mást megszokni. — Bolond ez! — mondta hátul egy lány. Nincs ennek ép esze. — Nem bolond ez — mondta a májbajos — csak gazdag. Az a baja, hogy gazdag. Gondja nincs neki, pénze van, mint a szemét, a sült galamb berepül a szájába, hát nem tudja, a nagy kényességtől, hová legyen. Ha csak egy hétre ideállna közénk, hogy a keserves hétszentségét látná ennek a büdös életnek, majd nem fájna neki a kutya gyomra! El volna őt látva a maga bajával. Itria is belekeveredne a németek által tervezett áldatlan revánsháborúba Ez a cikk már azért is figyelemreméltó volt, mert Károly ebben a cikkben jelentette ki először nyilvánosan, hogy az 1918 november 11-iki visszalépését nem tekinti a trónról való lemondásnak. A pranginsi iroda utóbbi időben mind nagyobbá vált propagandáját, amely eddig csak Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia és Csehország ig terjedt ki, most már Olaszországra és Románira is kiterjesztette. Mindezekbe a ..megdolgozásra, tervbevett államokba külön bizalmi férfiakat küldött ki, akik viszont azoknak az államoknak a székvárosaiban az ügynökök egész hadát foglalkoztatták. Ezek az ügynökök svájci ordré szerint jártak el és havonkint részletes rapportban számoltak be munkájukról. Ausztria élére Albin Schager von Eckartsau volt hadbíró-őrnagy, később Károly ügyvédje volt kiküldve. A magyarországi propaganda vezetésével gróf Hunyady volt megbízva, aki osztrák kollégájánál sokkal rövidebb idő alatt sokkal nagyobb eredményeket gondolt elérni. Látszat szerint mintha ez sikerült is volna neki. Az osztrák propaganda Ausztriára különös gondot fordítottak. A legravaszabb és legszabilisabb propagandafogásoktól kezdve a legagresszívebb propagandaeszközökig mindent megkíséreltek. Az osztrák lapokban időnként kis hírek jelentek meg, amelyek arról számoltak be, hogy Károly exkirály majd az önkéntes mentők számára százezer koronát, majd megint más jótékony célra ennyi és ennyi koronát adományozott, hogy ilymódon a puha és jószivü, egyszerű osztrák emberben azt az érzést keltsék: milyen jószivü a király és hogyan gondoskodik a szegényeiről. Az ausztriai propaganda legfontosabb része azonban a monarkista sajtóakció. Károly bécsi és osztrák hívei Albin Senager és Wiesner volt sajtófőnök kivételével főképen volt tisztekből, néhány korrupt és reakciós hivatalnokból kerültek ki. A monarkista tisztek legnagyobb része a Zeiss ezredes vezetése alatti „Frontkaempfer Vereinigung“ keretében vannak megszervezve, másik része a Wolff ezredes vezetése alatt álló „Partei der Schwarzgelben Legitimisten“ pártban, amelyek a „Csontig fekete-sárga“ és „Istennel, császárért és hazáért" jeligék alatt egyesültek. A Wolff-féle legitimista párt különben lapot is adott ki, az úgynevezett ,,Staatswehr“-t. E két monarkista egyesületen kívül még egy harmadikat, a Vidále ezredes vezetése alatt álló „Kirélyhű antiszemita tisztek szervezetét“ kell megemlítenünk. A monarkista sajtó legfontosabb orgánuma az előbb említett „Staatswehr“ volt. Ez a lap úgyszólván minden számában a a leggúnyosabb szavakkal illette a köztársaságot, támadta azokat a tiszteket, akik a köztársasági hadseregben szolgálnak, a valóknak nevezte és figyelmeztette őket, ha a monarkista ismét vissza is tér, ami mér a legközelebbre várható, úgy tiszti becsületbíróság fogja tőlül számonkérni, hogy ' mit tettek. A köztársaság hadseregében nyert András jött lelkendezve. Dühösen nézett a lányokra, Ilonéra, a kutyára. De nehogy nevetséges legyen, egy szót sem szólt. Fölényes mozdulattal tette le a földre papírtálcán a sülthúst. Most váratlan dolog történt. Csinos képű suhanó tört utat magának a lányokon keresztül. — Mi az? Te, Csinzsulla, mit lököd az embert, de nagyon sietsz! — förmedt rá az egyik. De Csinzsulla rá sem bederintett. Odaállt Ilona elé, levette sapkáját, kezében forgatta, előrehajott, mint az udvarias pincér és illedelmes hangon mondta: — Méltóségos grófné, én magamhoz veszem ezt a szegény állatot. Nagyon jó szívem van kutyákhoz, ha látok ilyen kóbor kániszt, mindig felszedem az utcáról, — van énnekem otthon vagy öt. . . úgy gondozom őket, mint az édes gyerekemet. Ezt is hazaviszem kosztba-kavártélyba — tessen csak rombizni — tudom én mi az elsőosztályiz ellátás . . . Úgy kezelte a hangját, mint a kültelki ripacs. Megrezegtette, ahol kellett. András dühösen ráorditott: — Hordja el magát! De Ilona kezet fogott vele, odaadta maradék pénzét, néhány száz koronát, lelkére kötötte a kutyát és könnyes szemmel végre elindult. Mikor az utca sarkára értek, Ilona felkiálltott: — Hallatlan dolog! Már nem érek ki a szanatóriumba. Hét óra! Ilyenkor már be sem engednek. Na, majd holnap. Benn a lányok utcájában pedig Csinzsulla ugyanekkor nagyot rúgott a foxiba, a lányok hahotása közben és leírhatatlan ocsmány szavakkal illette, rangjukat és sarzsijukat pedig érvénytelennek minősítette a „Staatswehr.'' Uszító cikkei miatt legutóbb március 15-én a lapot elkobozták és Wolff ezredes ellen hazaárulás miatt a hatóság eljárást indított. A Staatswehren kívül Prangins szolgálatában áll meg a „Montagszeitung" és részben a „Reichspost,“ persze csak olyan mértékben, ahogy ezt a keresztényszocialista párt megengedi. Az osztrák keresztényszocialista párt ugyanis két táborra oszlott. A „Németországhoz való csatlakozást ellenző monarkisták táborára“ és a „Németországhoz való csatlakozás Habsburgellenes táborára.“ A Habsburg érzelmű keresztényszocialisták vezére Seipel prelátus. A bécsi monarkista sajtó utasításait természetesen Schager úrtól kapja, aki mint a hadirokkantalap kezelője, a Hofburgban székel és a Habsburgergasse 12. szám alatt van monarkista irodája. Schagert Károly már száműzetése idejében Eckartsauban károsította. Schager kivételével a bécsi monarkisták vezetői közé tartoznak még Hussarek volt miniszterelnök, Chlumetzky, Resseguier Miremont gróf és többen, akik esténként Berchtold klubjában, a Strudelhofban, vagy pedig a Pazmaneumban tartanak titkos összejöveteleket, ahol a monarkia visszaállítására vonatkozó kalandos terveiket eszelik ki. A propaganda pénzügyi részét eleinte Mária Terézia főhercegnő, Favoritenstrasse 7., bonyolította le és a Favoritenstrassei palota volt hosszú időn keresztül a monarkista tervek úgynevezett „Umschlagplatz"-ja. Itt jelentkeztek az összes kurírok, javarészt magyar tisztek, itt fizették ki a különféle monarcista ügynököket mindaddig, amíg volt pénz. A propagandapénz ugyanis egyidőben, tavaly tavaszán kifogyott, úgy, hogy Mária Terézia kénytelen volt az ügynökök, javarészt tisztek tiszti becsületére, királyhűségére apellálni, hogy a további propagandához szükséges pénzt bármilyen uton is szerezzék meg. A tisztek erre, miután Mária Teréziától a pumpoláshoz szükséges bizonyító leveleket kaptak, amelyben a főhercegasszony kijelentette, hogy a propagandapénzt visszafizeti, egy csomó monarkista nagykereskedőtől és gyárostól szerezték be az agitációs pénzt. Mária Terézia utóbbi időben azonban olyan kínos helyzetbe került, hogy hitelezői ellen Spanyolországba kellett menekülnie. Bécsből intézték az osztrák vidék megdolgozását is. Ez az agitáció különösen Ausztria nyugati részére terjedt ki, amelynek keresztényszocialista lakossága fogékonyabbnak mutatkozott ilyen propaganda iránt. A vidéki propaganda főnöke Schöpfer képviselő. Az osztrák monarkistáknak a bajor monarkistákkal, Bothmer grófék és a Kanzler organizációval való szövetkezéséről Pantz báró, Teuffel és a müncheni Zahnbrecher szerepéről már beszámoltunk. 3 oldal Jugoszláviában és egyebütt Csehországban volt a monarkista propagandának idáig legkevésbé talaja. Néhány reakciós hivatalnokon és egy csomó elégedetlen elem kivételével Prangins itt nem igen szerezhetett híveket. Csehszlovákia megdolgozása csak most került programmra és néhány bécsi monarkistának prágai, müncheni útja ennek az előkészítésére szolgált. A Jugoszláviában terjesztendő monarkista propaganda vezetőjéül Cagliardi nevű horvát úr, azonkívül Schusterschitz volt képviselő és Duitsch főhadnagyok vannak megbízva, akik több ízben Pranginsben jártak, hogy ott a jugoszláviai helyzetről jelentést tegyenek. Szlovéniában a katolikus kléruson kívül a monarkista eszmének ugyancsak kevés híve van. Úgy a szlovák, mint a jugoszláv monarkista agitáció székhelye tulajdonképen szintén Bécs és az itteni, úgynevezett „szlovák és horvát forradalmi tanácsok" irányítják ezt a mozgalmat. A varsói propagandát katonatisztek vezetik. A lengyel külügyminisztériumnál és a Belvederénél több ízben tapogatództak és feladatuk egyelőre az volt, hogy Lengyelországot rábírják arra, hogy a Habsburg-kérdésben desinteressementet jelentsen ki. Varsói jelentésekből azonban kitűnik, hogy Prangins lengyelországi ügynökeinek a munkája teljesen ösődött mondott. Utóbbi időben Prangins Olaszországban is tapogatódzott, hogy Olaszországot a Habsburgkérdésben elfoglalt álláspontjának megváltoztatására, illetve enyhítésére vegye rá. De úgy ez a próbálkozás, mint a Romániában szított propaganda kudarcot vallott. (—.) Perfekt gyors- és gépírónőt keres kolozsvári nagyvállalat. Ajánlatok „JÓ MUNKAERŐ" jeligére a Keleti Újság kiadói hivatalába küldendők. 8