Keleti Ujság, 1928. március (11. évfolyam, 60-74. szám)
1928-03-15 / 60. szám
> í i".» -j 5 iJ x ■ ■ . / - 3 Cenzúrát: Suciu - Cluj-Kolozsvár, 1928. március 15. Csütörtök előfizetés magyarországon 1 évre 1000 ie, félévre 520 lej, negyed- serkesztőség és kiadók ~12: Pieta Unirii (főtér) 4. 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, évre 270, lej egy hóra 100 lej. I telefon: 508 és £~94. negyedévre 14 pengő, 12 oldalas szám ára 5 lej, |_______XI. évfolyam 60-ik szám Egyes számára 20 fillér. Legjobb minőségű || gummi- I kabátot ! már 190 lejérti vásárolhat HAAS LIPÓTfj linóleum és gammiáru gyári lerakatában Cluj, Calea Regele fi Ferdinand é* B Telefon 7—44 g| Rírai számunk 12 oldal Az optánsper és az erdélyi magyarok A genfi tornádó, amely végigzúgott úgyszólva egész Európán, talán sehol sem végzett olyan mélyreható munkát, mint Romániában. Az optánsper nálunk nem maradt meg külpolitikai kérdésnek, hanem az ellenzék gondoskodott róla, hogy pörölynek használja fel Titulescu tagadhatatlan balsikerét, csakhogy, — érdekes megállapítani __ezzel a pöröllyel nem a külügyminisztert, hanem a kormányt szeretné lebunkózni. Maniu megkongatta a vészharangot, amelynek vezérszólama, hogy „a haza veszélyben van" és Románia presztízse Európa diplomáciai boszorkánykonyháiban megingott. Maniu konklúziós levonásában Magyarország és Románia külpolitikai helyzetét, illetve a két állam külpolitikai helyzetében beállott változásokat állítja szembe egymással. Azt bizonyítgatja, hogy a nagyhatalmak rokonszenve elfordult Romániától és Magyarország javára billent a mérleg. Erre bizonyító dokumentumul felhozza a szentgotthárdi fegyvercsempészést, amely ügyben a Népszövetség a döntést júniusra halasztotta, holott a pártvezér szerint a magyar kormány a szentgotthárdi incidensnél és utána a vitás fegyveranyag megsemmisítésénél nyilvánvalóan megszegte a békeszerződést, tehát legkisebb büntetésnek is eljárása megbélyegezésének, vagy helytelenítésének kellett volna lennie. Ez a megrovás azonban elmaradt, ugyanekkor pedig az optánsperben sietve meghozták azt a döntést, amelyet Románia annyira sérelmez. Maniu szerint tíz évvel az egyesülés után a nagyhatalmak, tehát Románia szövetségesei, azt a Magyarországot támogatják, amely a háborúban Romániával együtt az egész antantnak ellensége volt. Tehát: így végzi Maniu fejtegetéseit, el kell távolítani a liberális kormányt, mert küszöbön álló katasztrófát csak a megalakítandó népkormány háríthatja el. (Bucuresti, március 13.) A kamara ülésén F. Ioanitescu kéri, hogy sürgős interpellációt terjeszthessen be a lakbérleti törvény ügyében. Madgearu kéri a miniszterelnököt, válaszoljon a költségvetési hiányok ügyében feltett kérdéseire, továbbá felvilágosítást kér az állítólagos prahovai ínszcenált összeesküvésről. Kijelenti, hogy a vasárnapi népgyűlésen nem terveznek semmi súlyosat és követeli, hogy a polgárokat engedjék szabadon résztvenni pártjaik gyűlésein. Duca belügyminiszter kifejti, hogy az igazságszolgáltatási közegek megvizsgálják az ügyet, Carnesen ügyvéd izgatásaival kapcsolatban és megállapítják az igazat, ami a népgyűléseket illeti, az teljesen szabad, úgy mint a többi is az volt. Kéri a nemzeti parasztpártot, ellenőrizze, jobban korteseit. fr » ♦ *»»»»»» 0 »»t,» » Nem kutatjuk, hogy Maniu Gyula fulmináns nyilatkozatában a pártpolitikus, vagy az államférfiú szólal-e meg dominálóbb erővel. Természetesnek kell tartanunk, hogy az ellenzék, minden olyan idést igyekszik felfedezni, amelyen keresztül áttörheti a liberális frontot és behatolhat az országos politikacsinálás és kormányzás szentélyébe. Maniu nyulatkozó hibán azonban erős szi'p'h.’h:,, ,hi| y', f»! ö»ük«llik véleményt mondani az optánsper anyagának lényegéről, arról tudniillik, hogy jogilag abszolút helytálló-e a kormánynak az optánsokkal szemben tanúsított magatartása. Pedig a kérdés súlypontja nem a Maniu által előtérbe tolt mellékvágányon van, hanem azon, hogy mi a tárgyi igazság a kérdés jogi megítélésében. Az optáns-ügynek ez a része az, amely nemcsak a Magyarországra repatriált birtokosokat, hanem bennünket erdélyi magyarokat is különösképpen érdekel. Mert az optánsok ügyében és a román állampolgárságukat megtartott erdélyi magyar birtokosoknak érdekeiben lehetetlen meg nem találni az érintkezési felületet és nincs is szükség arra, hogy ezt az érintkezési pontot mi keressük meg, ezt a kényes feladatot kitűnően elvégezte helyettünk egy jónevű román publicista , Titus Enakovici, aki rendkívül érdekes cikkben mutat rá az optánspor igazi Achilles-sarkára. Hogy a román publicista konklúzióit megértsük, le kell ismét nyomtatnunk azt a három alapelvet, amelyet ebben az ügyben a népszövetségi tanács a múlt év szeptemberében leszögezett s amelyet a most két semleges taggal kibővített bíróságnak irányt szabó útmutatásul ajánl. Ez a három alapelv a következő: 1. Az 1914__18-iki háború utáni, a békét szabályozó rendelkezések nem zárják ki az agrártörvény általános elvének alkalmazását a magyarokkal szemben, beleértve azokat is, akik magyar állampolgárságot optáltak. 2. Nem lehet különböző elbánás ebben a tekintetben magyarok és románok között, sem az agrártörvény szövegében, sem abban a módban, ahogyan azt alkalmazzák. 3. A trianoni szerződés 250-ik szakaszában említett ,,likvidálás*", vagy ,,szekvesztrálás“ kifejezések, melyek csupán a Magyarországról lekapcsolt területekre vonatkoznak, kizárólag azokra a rendszabályokra alkalmazhatók, amelyek a mondott területeken levő magyar alattvalók birtokaira vonatkoznak. Ezekből az alapelvekből indul ki Titus Enacovici, amikor megállapítja, hogy ennek a három feltételnek előírása csak elvben nyereség Románia számára, mert a kritikus pont első látásra Pan Halippa a besszarábiai helyzetről beszél és heves kritikával illeti az ottani adminisztrációt A kormánypárt hevesen tiltakozik, úgy, hogy aelnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. Szünet után Pan Halippa kimagyarázza szavait Nem azt mondta, hogy a múlt rezsim jobb volt, hanem csak azt akarja, hogy jobb közigazgatás legyen. A délutáni ülésen nagy érdeklődés és figyelem közepette szólalt fel Willer József, aki széles és alapos tanulmányban kritizálta meg a közoktatásügy javaslat súlyos hibáit. A beszédet a miniszter nagy érdeklődéssel hallgatta végig és konstatálta hogy a Magyar Párt szónoka rendkívül körültekinti és alapos munkát végzett. A nagyjelentőségű beszédre még visszatérünk, felfedezhető a második feltételben, amely szerint az agrárreform alkalmazása tekintetében nem lehet különböző az elbánás románok és magyarok között. Márpedig __ folytatja eszmemenetét a cikkíró __ minden egyes esetben vita tárgyává teheti a választott bíróság, vájjon a román földosztás alkalmával megvolt-e az egyenlő elbánás? Ilyenformán .... ezt ismét Enacovici mondja, a magyar birtokok minden kisajátítási esete a párisi választott bíróság elé kerülhet. „Ha nehéz lesz megállapítani az egyenlőtlenséget a törvény szövegében, nagyon könnyű feladatnak ígérkezik konstatálni az egyenlőtlen elbánást, az alkalmazási módban. Nem szükséges, hogy egyenlőtlenségeket keressenek románok és magyarok között, mert egyenlőtlen elbánást fognak találni olyan magyar birtokosok között, akik nem adtak ajándékokat és olyanok között, akik megadták az illő ajándékot." Hogyan fogják megállapítani az elbánásban való egyenlőtlenséget? Összehasonlítás útján, feleli Enacovici, aki végül felteszi a kérdést, mit vesztett el Románia 1928 márciusában abból, amit 1927 szeptemberében megnyert. Egyáltalában semmit. Befejezésül idézi egy régi cikkének befejező mondatait, amelyek szerint majd Parisba kell szállítani az agrárbizottság döntéseit bizonyítani kell, hogy Constantinescu akkori agrárbizottságaival nem gyakorolt különböző elbánást. Titus Enacovici kétségkívül kellemetlen kérdéseket vet föl, de annyira már nem tud tárgyilagos lenni, hogy az agrárreform végrehajtásának igazi jellemzőjére rámutasson, mert bizony az agrárreform végrehajtásánál az egyenlőtlenségek korántsem ott, ütköztek ki, ahol azokat a román publicista keresi: a magyar birtokosok között való különbségtevésnél, __hiszen, ha történtek is korrekciók, azok csak nyilvánvaló törvénytelenségek minimális méretű helyreigazításai voltak_, hanem azoknál a szembeszökő pártosságoknál, amelyek a román és magyar birtokosok földjeinek kisajátításánál elleplezhetetlenek. Nem beszélve arról, hogy más agrártörvény alapján végezték a kisajátításokat a Regátban és ismét más alapján Erdélyben, ami már magában véve is homlokegyenest ellenkezik az igazságosság elvével, olyan kirívó példákkal lehet szolgálni, amelyekből lehetetlen meg nem állapítani, hogy a földosztásnál elsősorban nacionalista szempontok érvényesültek, mindig a magyarság rovására. Ha tehát az optánsper rendjén a kisajátítások hatalmas anyaga elkerül Parisba, mint ahogy azt Ecanovici bejósolja, az ott várható érdekes fejlemények elé, nemcsak az optánsok, hanem a súlyos igazságtalanságot szenvedett erdélyi birtokosok is érdeklődéssel nézhetnek. Willer József nagy beszédben kritizálta meg a közoktatásügyi törvényjavaslatot