Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-01 / 97. szám
Meti Újság Cluj-Kolozsvár Képviselőház ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:*’ s 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej/rjegyé^*évre 300 lej, egy hóra 100 lej.-' ljt toj^alas szám ára 5 lej. *;-Tiff Országos magyarpárti lapszerkesztőség és kiadóhivatal:.Plaja Unirii (Főtér) 4 Telefon : 5—08, 6—öt XIIL évfolyam 97-ik szám Ckj-Kolozsvár, 1930. május 1. Csütörtök ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő negyedévre 15 pengő, számára 20 fillér. A'falu megbocsátott... A szászbón a magyarság pár nappal ezelőtt műkedvelő előadást hirdetett Kolozsváron. A református egyházi dalkör a magyar dalnak és az egyik erdélyi szerző két egyfelvonásosának a bemutatásával az erdélyi magyar drámairodalomnak, tehát a magyar szónak az apostola akart lenni Kolozsváron. A falusi műkedvelő nép meg akarta mutatni a városnak, hogy az ezeréves magyar dal és a magyar szó még nem halt ki a nép ajkán, a gyönyörű kalotaszegi népviseletet még nem pusztította ki a városi „módi“. És még valamik Mostanság sok szó esik a magyar színház válságáról. Valóságos nyilatkozatháború dúl a lapok hasábjain. Mindenki megváltó medicinát ajánl. És ekkor öntudatlanul bár, de a népi ösztönösség finom szeizmográfjával a szászlónai földmíves műkedvelők példát akartak mutatni az erdélyi színpadi válság megoldására. A külföldi silány színműirodalom importja helyett magyar színpadi szerzőkkel akartak debütálni. Ezek a becsületes magyar földmívesek hónapokig tanulták a szerepeiket,, lelkesedtek, készülődtek, a napi nehéz földmunka után próbákat tartottak és meg akarták mutatni, hogy a falusi nép hamisítatlanul egyszerű és primitív eszközeivel is szolgálatába akar és tud szegődni a magyar kultúrának. Ennyi lelkesség és fáradságos munka után eljöttek Kolozsvárra, hogy itt a római katolikus gimnázium dísztermében szép magyar dalokat énekeljenek és egy erdélyi szerző magyar darabját mutassák be. Szekerekkel felkerekedtek, költségekbe verték magukat, gyönyörű kalotaszegi népviseletükben és akkor az előre hirdetett műkedvelői előadáson tizennégyen jelentek meg. Kolozsváron csak tizennégy magyar ember volt kiváncsi arra, hogy mit tudnak és mit akarnak a szászlónai magyar földmivesek. A papíron a fekete sirótinta elpirul szégyenletében, mikor a nap krónikása leírja ezt a szomorú és megdöbbentő számot. Egy község magyar népe elhozza hozzánk a lelkesedését, tudását, lelkét, szeretettel közeledik felénk, a kisebbségi sorsközösség fekete ugarán mécsest akar gyújtani, a magyar földmives becsületes, kérges tenyerét parolára nyújtja felénk és alkor tizennégy városi magyar férfi és magyar úrasszony akad csak, akik a falu megnyilatkozására kiváncsiak. Szomorú kép, vagy ha jobban tetszik kórkép. Különösen a romániai magyarság mai helyzetében. Magyar és magyar, legyen az úr, arisztokrata, földmíves, vagy munkás, soha annyira nem volt egymásra utalva, mint éppen ma. Sohasem lépett fel olyan követelő erővel az a kívánság, hogy a városnak fel kell keresnie a falut és a falunak a várost. A háború és a forradalom széttépte a lelki kötelékeket. Mérföldköveket állított a falu és a város közé. És mégis, a kisebbségi sorsközösség most minden magyar embert egymáshoz utal. A kisebbségi fronton riadt lelkek csak egymás megismerésében és megbecsülésében találhatnak erőt és bátorságot. Paál Árpád, a tordaszentlászlói „zendülés“-sel kapcsolatosan írta a Keleti Újság tegnapi számában az alábbi figyelemreméltó sorokat: „Figyeljen föl egymásra a városi és falusi magyar társadalom s ismerje meg egymást jobban, hogy tudja is egymást, szeretni mindörökké.“ Sajnos, a falu ezt az igazságot hamarabb felismerte, mint a város. A becsületes falusi magyarság egészséges ösztönével közeledni próbált felénk. Mert a népi ösztönök hamarabb döbbennek a kézenfekvő nagy igazságokra, mint a kultúra pózában tetszelgő városi polgárság. A szászlónai magyar műkedvelők esete legalább ezt bizonyítja. Itt azonban nem ők vallottak kudarcot, hanem Kolozsvár magyarsága. Egy képet szeretnénk felvázolni arról, ahogy azon a bizonyos estén a szászlónai műkedvelők elé üres széksorok meredtek. Mikor el kellett halasztani az előadást. Több hónapi munka, lelkesedés, tanulás eredménye egyszerre füstbe ment. A lónai magyar műkedvelők nem mutathatták be a színpadon, nem énekelhették el a szép magyar dalokat, nem mutathatták meg a városnak, hogy még ma is minden gondolatuk, minden érzésük magyar. Szomorú, megdöbbentő és lehangoló érzés rázta meg a szászlónaiakat, a markáns arcokra keserű vonás rajzolódott. Ebben a kritikus pillanatban Inczédy-Joksman Ödön, az Országos Magyar Dalosszövetség elnöke maga köré gyűjtötte a lónai műkedvelőket és a magyar dal szeretetéről, annak kultuszáról, s általában a falu kulturális tőrekevéseiről olyan megható beszédet mondott, hogy a markáns arcokról eltűnt a keserű vonás és a szemekben megjelent a jóltevő könny. A lelkek feloldódtak és a falu megbocsátott a könnyelmű városnak. De ezt a bocsánatot legalább utólag ki kell érdemelnünk. A műkedvelő előadást meg fogják ismételni s a szászlónai magyar lélek őszinte megnyilatkozása, a magyar dal kultusza, a nép színpadi tudása és a kalotaszegi népviselet mégis csak meg fogja hódítani Kolozsvárt és az elfásult magyar lelkeket. Itt a rendezés körül történhetett valami baj, mert nem akarjuk és nem merjük hinni, hogy a kolozsvári magyarság közönye miatt nem lehetett megtartani az előadást. A szászlónai magyar műkedvelők esete pedig messzi perspektívákat nyújt az itt élő magyarság számára. A kisebbségi sors nehéz keresztjét mindannyian egyformán hordozzuk, a városi polgárság és a falusi nép. A falu és a város magyarsága ezen a fronton előbb-utóbb találkozni fog. Itt lehullnak az elválasztó korlátok, megfakulnak az előítéletek és eltűnnek a társadalmi kasztok közötti különbségek. Itt egymást keresni és megtalálni, egymást megbecsülni és egymást szeretni kell. Amit a szászok és a svábok már megvalósítottak, az elől a magyarság legfontosabb életérdekei miatt sem térhet ki. Muth Gáspár, a svábok egyik vezére mondotta évekkel ezelőtt e sorok írójának egy temesvári sváb bálon, ahol az urak és földmivelők együtt mulattak, hogy a svábok kisebbségi küzdelmének legerősebb bástyája, hogy a lakkcipő és a papucs egymásra talált. Bár a magyarság is már ott tartana, hogy a frakk és a szurdolmány is megtalálják egymást. De akkor már Szászlóna és Kolozsvár is tökéletesen megértik egymást... Olajos Domokos. Manoilescut újból azzal vádolják, hogy Károly volt trónörökössel tárgyalt (Bukarest, április 29.) Károly extrónörökös ügye ismét napirenden van Bukarestben. A Curentul kedd reggeli száma érdekes információt közöl ezzel kapcsolatban. Úgy tudja, hogy az extrónörökös levelet küldött az országba, amelynek azonban nincs politikai jellege s csupán Károly polgári helyzetére vonatkozik. Jorga professzor a levéllel egyidejűleg interveniált a királyi családnál s intervenciója az udvarnál megbeszélés tárgyát képezte. A lap véleménye szerint Manoilescu Párizsban valóban találkozott az extrónörökössel s az a találkozás Bukarestben nagy nyugtalanságot keltett és azt a kormány a leghatározottabban elitéli. Cihosky is járt Parisban Az Ordinea című liberális lap ugyancsak szolgál érdekes értesülésekkel. Szerinte Maniu miniszterelnök Cihosky volt hadügyminisztert annak idején azzal az utasítással küldötte volna ki Párizsba, hogy a katonai törvényeket mutassa be a volt trónörökösnek és kérje ki hozzájárulását azokhoz. Cihosky ki is ment Párizsba, a kívánalomnak azonban vonakodott eleget tenni, s ez is egyik oka lett volna a kormányból való távozásának. A lap szerint Manoilescu utazásának politikai jellege volt. Az extrónörökös az utóbbi időkben többek előtt nyilvánította azon óhaját, hogy vissza akarna térni az országba, sőt levelet is küldött volna az egyes pártok vezéreinek, akiket biztosított arról, hogy nem vezeti ellenséges szándék egyetlen párttal szemben sem. Változás Károly magánéletében Bukaresti szerkesztőségünk értesülése szerint Bukarestben úgy tudják, hogy Károly magánéletében bizonyos változás állott be, amennyiben vége szakadt annak a szentimentális regénynek, amelynek következményei közismertek. A liberális párt újból azzal akar izgatni, hogy gyanút igyekszik kelteni a Károly magatartásában. A párt egyik vezető tagja, Bratianu Vintilának egy személyes barátja nemrégiben állítólag olyan információkkal tért vissza a francia fővárosból, amelyek a pártra nézve nem a legkellemesebbek. A liberális párt, egyébként értesülésünk szerint az ügyben újabb röpiratot készít elő és közelebbi kongresszusa alkalmával újból le fogja szögezni, hogy híve a jelenlegi alkotmányos rendnek és a január negyediki eseményt továbbra is tiszteletben fogja tartani. Mai számunk 12 oldal