Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-01 / 100. szám
i Képviselőház BUDAPEST V. Előfizetés belföldön: .Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 700. Egyes szám ára 3 te!, ORSZÁGOS magyar PARTI lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon : 508, 6,94 XV. évfolyam# 100. szám Előfizetés Magyarországon: Egy évre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillár. Cluj-Kolozsvár, 1932. május 1. Vasárnap Az igazság János-arca Meg kell állnunk annál a nyilatkozatnál, amelyet egyik erdélyi lap munkatársa előtt Mihai Bobu jasii katholikus püspök tett abból a ritka alkalomból, hogy magyar újságíró kereste fel. Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a napokban a jasii püspök, akit egyházmegyéje nagy szeretettel ünnepelt, mint csángó, német, lengyel és román híveinek lelki gondozóját és vezérét. Mihai Bobu püspök úr apja, nagyapja és többi ősei valamennyien Bab-ok voltak, sőt a püspök ma is élő atyafisága, amely Szabófalváról az ünnepi alkalomra belátogatott Jasiba, még ma is a Bab nevet viseli. Nem nehéz megállapítani, hogyan lett Rab Mihályból, akit még a szabófalvai kertek alatt bizonyára Miskának szólítottak játszótársai, Mihai Bobu. A román elemi iskola után román középiskola, végül ugyancsak román papnevelde: mindezek maradéktalanul elvégezték a maguk dolgát. A gyermeki lélek a legfinomabb érzékeny lemez, amely az évtizedeken át gyűjtött benyomásokat nemcsak megrögzíti, hanem kitörölhetetlenül vési be az agytekervényekbe. Es lassanként kiradírozza a csecsemőkor emlékeit, elhomályosítja a faji öntudatot, helyébe új nemzeti érzést csepegtet és a tapasztalat mutatja, hogy az indigónak tüzes hazafisága, a fajrokonokkal szemben még inkább megnyilvánuló türelmetlensége még erősebb, mint azoknál, akiknek nemzeti hozzátartozása vitathatatlan és akiknek nem kell külön bizonyítaniok, hogy ők idegen eredetük ellenére is kifogástalan hazafiak. Emberi dolog ez, amiért haragudni, amit meg nem érteni, oktalanság és észszerűtlenség. Bobu püspök urat tehát mi nem reklamáljuk vissza a magyarság számára. Ő a mi számunkra elveszett, kultúrája és nyelve is román s mint egyházi férfiu voltaképpen egy magasabb erkölcsi szempont megértő kifejezője akkor, amikor minden nyelvű hívének szerető egyházfejedelme gyanánt jelentkezik. Vitába szabunk azonban vele, mint magyar ősök immár román nyelvű leszármazottjával, a román államrezon égyük előkelő magyarázójával, sőt reprezentánsával. Nem az az igazság, amit ő mond, hogy a legtermészetesebb megoldás, ha mindenféle nyelvű hívő számára csak román lelkész állhat rendelkezésre. Nem áll az, hogy magyar iskolának nincs értelme a csángók földjén, minden úgy jó, ahogy van s nekünk nem lehet más feladatunk, mint asszisztálni a csángók elrománosításának utolsó fejezeténél. Minket, magyarokat, a román politikusok és a sajtó állandóan azzal vádol, hogy türelmetlen elnyomói voltunk a magyarországi románságnak. Pedig a statisztika megdönthetetlen számsorai bizonyítják — és erről a statisztikáról mindig azt mondták, hogy a románság számát tendenciózusan lemérsékelte — hogy a magyarországi románok száma évről-évre jelentékenyen emelkedett. Az erdélyi románok a régi Magyarország keretein belül nemcsak, hogy nem veszítették el nyelvüket és nemzetiségi hovatartozásuk tudatát, hanem faji érzésük semmivel sem maradt a Kárpátokon túli testvéreiké mögött. A régi Románia kisebbségi népét alkotó csángók metamorfózisának azonban ingeklatánsabb példája éppen Bobu Iasi püspök esete. A csángók földjén egyetlen magyar iskola, egyetlen magyar lelkész nem volt, ma sincs, legfeljebb olyan csángó-magyar származású lelkipásztor, aki a román iskola és papi líceum lelkeket átváltoztató retorjáin keresztül jutott vissza a csángó faluba a román kultúra őrszemeként. Egy kínai terrorista, felrobbantotta Sanghaiban a japán vezérkar dísztribünjét Egy japán miniszter meghalt, két tábornok és egy ellentengernagy életveszélyesen megsebesültek . Elkerülhetetlennek tartják a japán-kínai háború kitörését (Sanghai, április 29.) A japán csapatok díszszemléjén egy koreai terrorista bombát dobott a japán előkelőségek tribünjére. A bombának irtózatos hatása volt. Sigemosu sanghaji japán meghatalmazott azonnal szörnyet halt. Useda és Sirokava tábornokok, valamint Nomura tergernagy súlyosan megsebesültek. A merénylet óriási izgalmat keltett. A parkot, ahol az ünnepség lefolyt, a japán csapatok azonnal körülzárták, tűz,élesen átkutatták s csakhamar sikerült egy arcán és kezén megsebesült koreait letartóztatni, aki arra a kérdésre, hogy a merényletet ő követte-e el, csak mosolygással válaszolt. A koreait Juhonkitának hívják, egy koreai terrorista szervezet tagja, amely szervezet összeköttetésben áll a Kuomintanggal. A tömeg a letartóztatás pillanatában rávetette magát a merénylőre és súlyosan bántalmazta. Juhokitát hét más kínaival együtt, akiknek valószínűleg szintén részük van a merénylet előkészítésében, a japán főhadiszállásra szállították. A nagyhatalmak katonai attaséinek csodálatos megmenekülése A merénylet híre egész Japánban óriási megdöbbenést keltett. Azt hiszik, hogy Sanghai kínai városi vezetőségének is köze van a merénylethez, vagy legalább is tudott arról, hogy ilyesmi készül, mert az ünnepség előkészítése alatt felhívta a japán parancsnokság figyelmét, hogy nem tartja időszerűnek az ünnepségeket, mivel a lakosság nagyon izgatott és nincs kizárva, hogy esetleg merényletet követnek el. A súlyosan sebesült Sirokaván azonnal műtétet hajtottak végre. Nomura tengernagy a szemén sérült meg s valószínű, hogy fél szemét el is veszti. A sebesültek között sok gyermek is van, mivel éppen a merénylet pillanatában egy iskoláscsapat vonult át a parkon. A robbanás egyébként akkor következett be, amikor a katonazenekar rázendített a japán nemzeti himnuszra. A legújabb hírek szerint azegyik bombaszilánk Uieda tábornok félarcát leszakította és félszemét kiütötte. Életben maradásához alig van remény. Sirokava tábornok állapota is válságos. Az angol, francia és olasz katonaiattasékat csak valóságos csoda mentette meg a haláltól, ugyanis pár pillanattal előbb már eltávoztak. A japán lapok terjedelmes különkiadásokban számoltak be a nagy eseményről. Diplomáciai körökben bizonyosra veszik, hogy ezek után nincs semmi remény a japán-kínai kibékülésre és hogy a háború a közeli napokban teljes erővel fog fellángolni. A japánok felszerelik a fehér gárdistákat (Oharbin, április 29.) Mandzsúria délkeleti határán kínai felkelők megszállották Hailun várost. A japán csapatok azonnal megindították az ellentámadást s egész éjjel tartó harc után visszavették a várost. A japánok a hírek szerint kétszáz embert vesztettek. A japánok egyébként Mandzsúriában legújabban a fehér gárdistákat is felszerelik. A japán kormány erre a célre egymillió jent szavazott meg. A fehér gárdisták támogatását a japánok azzal indokolják, hogy Mandzsúriában feltétlenül szükség van a kínai bandák ellen minden a rendet támogató erőre. Ezek után pedig igazán frivol dolog a szatmármegyei sváb-magyarok visszanémetesítéséről beszélni. Azokról a sváb-magyarokról, akiknek a magyar nyelv immár anyanyelvűkké vált és akik megható hűséggel ragaszkodnak annak a népnek kultúrájához, amely,nép a testvéri szeretetett tudmás földi javakkal igazán nem hálálhatja meg ezt nekik Egyfelől tehát a magyar nyelvükhöz még mindig ragaszkodó moldvai csángók állnak a mérleg egyik oldalán, a csángók, akik hiába kötnek magyar iskolát, és magyar papot. Másfelől ott vannak a sváb magyarok, akik tiltakoznak a rájuk tukmált német iskola és pap ellen, de az államhatalom kegyes támogatásával mindenáron el akarják venni magyar anyanyelvüket, így nyilvánul meg az osztó igazság ,Tasiban és Nagykárolyban. Mihai Bobu jogosan utasítja el magától a Rab Mihály nevet, de Hirschfeld Jánosnak csak Johann Hirschfeldnek szabad hívnia magát. Az helyes, igazságos és megengedhető, hogy pár■szazezer csángó elveszítette magyarságát, az azonban igazságtalan és megengedhetetlen, hogy a sváb-magyarok néhány ezernyi néptöredéke a magyar iskolához ragaszkodik. Íme, a Janus-arcú igazság.