Keleti Ujság, 1933. január (16. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1. szám
v$C£AP£Sî V. Előfizetés belföldön: ffyiVTC £00, félévre *00, negyedévre 200, egy höre 70 I* Egyes szám ára 4 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARII LAP Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 60 S. XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. CÎB/*KOLOS8!?41. * 1S33. január 1. * VaSVmCtP Előfizetés Magyarországon Egy évre 80 Pengő, félévre 23 Pengő, negyedévre XSJSV* Egyes szám ára 29 fillér_________ Borúra derű Újra egy esztendő zajlott le az idő homokóráján. Újra egy esztendővel távolodtunk attól a rettenetes eseménytől, amely megváltoztatta öt földrész politikai térképét, a világháborútól. Azt mondják, a világháború vízválasztója nemcsak két generációt választ el egymástól, hanem két ellentétes világképet is. Semmit sem lehet úgy csinálni, ahogy azelőtt, a béke boldog esztendeiben. Más módszereket követel a kormányzás, más sztratégiai eszközökkel él a kapitalizmus és a szocializmus, más arculatokat mutatnak a társadalmi problémák, más életkörülményeket szabnak azok a technikai keretek, amelyek közé kényszerültünk, mások, egészen mások lettek az irodalom problémái és művészetek kifejező eszközei. Egy új világ küszöbére kerültünk — ez kétségtelen. Csak azt nem tudjuk, hogy milyen lesz hát az a világ, amelyet a feltörekvő nemzedéknek birtokába kell majd vennie. A zűrzavar körülöttünk éppen olyan nagy, mint egy vagy két évvel ezelőtt, ilyenkor. Ezerkilencszázharminchárom fordulója egy lépéssel sem visz közelebb a kibontakozáshoz. Sőt, majdnem azt mondhatjuk, hogy a titkoknak és a bizonytalanságoknak még sűrűbb homályú útvesztőjébe kerültünk. Az utóbbi esztendőkben politikai téren történtek nagyszabású kísérletezések, a parlamentarizmussal szembehelyezkedő új kormányzási módszerek, forradalmi úton életbe léptetett államformák, alakulatok, amelyek mind azzal hivalkodtak, hogy ők mutatják meg az igazi és egyetlen utat. Történtek kísérletek a gazdasági élet megreformálására is. Kezdve azzal, hogy a racionalizmus bűvös jelszavát beledobták a közélet homlokterébe és a termelést példátlan méretekig fokozták, végezve azzal, hogy az autark gazdálkodás jelszavát dobták be ismét és most már a fogyasztást csökkentették le az önzsugoriság legvégső határáig. Ha voltak korok, mint például a humanizmus, reformáció, reauaissance korai, amelyeket az jellemzett, hogy egységes világnézete volt az emberiségnek, egyformán, szinte közmegegyzésszerűen gondolkozott a világ nagy és kis dolgairól, úgy a mi korunkat éppen a véleményeknek, a felfogásoknak ez a divergens volta jellemzi, ez a sok-sok különböző álláspont, amely mind csalhatatlannak érzi magát és fájdalom, csak a csírázásig tud eljutni. Ha arra a feladatra lennék kényszerítve, hogy szabatosan mérlegét szerkesszük meg az elmúlt év belső és külső politikai történéseinek, zavarba jönnénk, hiszen még arról sem tudnánk képet nyújtani, hogy mi történt pozitívum, mi történt tényszerű valami a fejlődés vonala irányában közel tizenöt év, a világháború befejezése óta. Csak egy pozitívumot tudunk: még mélyebbre sülyedtünk, mint az elmúlt esztendőben. Szemben a konjunktúra intézetek kis haladást mutató grafikonjaival a válság legbeszédesebb manométere, a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket mutat. Egy dologban lehet csak bízni, egy iránytűben, egy izzó test csalhatatlan lángjában és ez a józan ész. Hinnünk kell, hogy az 1933-as esztendő ahogy egyre távolabb visz az emberiség leghagymázosabb álmától, a világháborútól, egyre közelebb vezet az emberi együttélés ama tiszta reális és józan formáihoz, amelyeket az évezredes tapasztalati tények és erkölcsi igazságok mutatnak. Ennek a reményében lépjünk ki az elmúlt év sötét éjjeléből egy derengő világosság új esztendeje felé. Az éjt és a napot, a koromsötétet a pirkadástól éles vonalak nem választják el és jól tudjuk, hogy 1932. és 1933. között egyelőre csak a kalendárium tesz finom különbségeket. De a józan észnek alaptörvénye, hogy higgyen az emberiség sorsának az évszakok és napszakok járásához hasonló változásaiban és azért bízunk benne rendületlenül, hogy a borúra egyszer mégis csak a derű fog következni. " N? % 14256& CS£ 192?S ct: 3$ Maniu miniszterelnöki tervet juttatott el Genfbe, amely a Népszövetség közbejöttével szanálná Románia pénzügyi és gazdasági ügyeit Hz Hdeverul számol azzal, hogyha Genf visszautasítja a prepozíciót, a kormány távozik helyéről Megjelent a kormány új deviza-rendelete (Bukarest, december 31.) A kormány újévi ajándéka az országnak: az új deviza-rendelet. Akkor, amikor kétségkívül bebizonyítást nyert, hogy a deviza-kereskedelem megszigorítása súlyos károkat okozott mindazoknak az országoknak, amelyek ezzel a rendszabállyal éltek, kissé anakronizmus számba megy a Maniu-kormány rendelete, amely további megszorításokra kényszeríti a kereskedőket, végeredményben tehát a gazdasági életnek újabb kerékkötője. Egyébként a devizarendelet a következőket tartalmazza: 1. Aki devizát, vagy valutát akar vásárolni, írásbeli kérvényt kell benyújtania a Banca Naţionalához az előírt speciális nyomtatványon és bizonyítania kell, hogy külföldön fizetési kötelezettségei vannak. 2. Akiknek devizájuk, vagy valutájuk van, csak a Banca Naţionala felhatalmazásával vihetik azt külföldre. 3. Minden devizaigénylőnek deklarációt kell tennie, hogy nincsen saját devizája. 4. Lejben való kifizetések átutalások útján, amennyiben külföldi cégeknek belföldi kiutalásairól van szó, csak a Banca Naţionala engedélyével lehetséges. 5. A lej kivitele folyószámlán, vagy akkreditív útján is tiltva van. Devizaeladásra vonatkozólag: a) Senki nem adhatja el devizáját a Nemzeti Bank engedélye nélkül, b) Az exportdevizákat és a külföldi hitelekből származó devizakészleteket be kell jelenteni a Nemzeti Banknak, c) Külföldi devizahitelek effektív, vagy folyószámla hitelek, csak a Banca Naţionala engedélyével folyósíthatók, d) Az exportáruk dokumentumai inkasszó végett a Banca Naţionalănál letétbe helyezendők. A külföldre, vagy külföldről utazókra vonatkozólag: 1. Az országba érkező utasok kötelesek nyilatkozatot tenni a náluk levő valuta, deviza és lej készletről, amit a vámhivatalnokok bejegyeznek az útlevélbe. 2. A valuta beváltása, vagy a Banca Naţionalánál, vagy a határon levő kirendeltségeknél történik. 3. Az országot deviza-, valuta-, vagy lej készlettel csak a Banca Naţionala felhatalmazása alapján lehet elhagyni, amit be kell mutatni a határállomáson. E rendelkezés alól mentesíttetik maximálisan 2000 lej belföldi és 5000 lej értékű külföldi valuta. Átutazó utasoknál pénzkészletüket egyszerűen bevezetik az útlevélbe, az osztrák, magyar és csehszlovákiai útlevéltulajdonosoknak azonban birtokában kell lenniök a kompenzációs pénztár engedélyének. A rendelet ellen vétdíjz Utasok 5000 lejtől 300.000 lejig terjedő pénzbírsággal és 15 naptól 3 hónapig tartó fogsággal büntetetnek. Azok az exportőrök, akik hamis deklarációt tesznel^||®B havi fogsággal és 10.000—500.000 lej büntetésűt »^kapnak. Ugyancsak súlyos szankciókban részesülnek azok is, akik engedély nélkül exportálnak devizát. Egyidejűleg rendelet jelent meg a hivatalos lapban az ismert kontingentálással kapcsolatosan, amely átmeneti időre, egészen február 1-ig szabályozza a behozatalt. A veresen is megszólal az olasz kölcsön ügyében. Madgearu pénzügyminiszternek a kétszázmilliós olasz kölcsönnel kapcsolatos szenátusi kijelentése nyomán még tovább bonyolódik az ügy. Madgearunak az újságírók előtt tett tegnapi nyilatkozatára ma nyilatkozik Averescu marsall, aki a kölcsön megkötése idején a kormány miniszterelnöke volt. Leszögezi, hogy az olasz kölcsön semmiféle megrendeléssel nem volt összefüggésben. A kölcsön nem volt kapcsolatban Kaspoli herceg ügyével sem, akinek ügye teljesen független a kölcsöntől. Az Universul hevesen támadja Maniut és Madgearyt a szenátusi nyilatkozat miatt, a Dreptatea pedig keményen megleckézteti a sajtótámadások miatt Stelian Popescut, az Universul főszerkesztőjét, akiről azt írja, hogy politikai kitartott. Az Adeverul a genfi tárgyalások kudarca esetén számol a kormány távozásával Az Adeverul is szolgál egy újévi szenzációval, amikor megírja, hogy a kormány genfi tárgyalásai olyan irányt vettek föl, amelyek nem zárják ki a kormány távozását sem. A lap ugyanis azt állítja, hogy Maisiu eljuttatta Genfbe azt a koncepcióját, amelynek végrehajtása esetén Románia gazdasági helyzete lényegesen enyhülne. Mánia terve szerint: 1. egy pénzügyi és gazdasági terv készülne a genfi szempontok honorálásával; 2. a tervezet nyugati szakértők közreműködésével készülne el Románia speciális viszonyainak figyelembevételével, 3. ebben a munkában az ország szociális követelményeinek is érvényesülnie kellene. Az Adeverul szerint ez a program Maniu tudtával, sőt iníciativájára alakult ki. Meg kell állapítani, hogy ebben a formában a Maniunak tulajdonított koncepció annyira homályos, hona nem is inég lehet megállapítani, mit akar. A valószínűség az, hogy nemcsak egy papiros terv a kormány célja, hanem annak reális pénzügyi alátámasztása is. Csakis így lehet megérteni a lap további kommentárjait. Az Adeverul ugyanis úgy tudja, hogy a kormány tagjainak többsége azon a véleményen van, hogyha Genf nem hajlandó segítséget nyújtani a terv megvalósításához, a kormánynak le kell mondania. Maniu szerint azonban még végső esetben semi szabad levonni a konzekvenciákat. Az Adeverul megjegyzi, hogyha az a kormány, amelynek Maniu, Titulescu, Lugoşeanu, Madgearu az oszlopai, Genf miatt kénytelen volna távozni a helyéről, el sem képzelhető más politikai koncentráció, amely Genffel szemben érvényesíteni tudná az ország érdekeit. —o—