Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-21 / 17. szám

Tu« poetaiA pl&thtA Id­eam«íj: No. 84.556—1927. Előfizetési árak kell oldom Egész évre 809, félévre 490, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban, teleház BUDAPEST , Béttő. 1991. fmm­** 21. — Arm 4­00/ ORSZÁGOS MAGYARIZTUU XVIII. ÉVFOLYAM.­­ 17. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Caron L. Fop­ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Ezer idegen Amilyen rendelettel a bánsági ezer postást ki akarják tenni állásaikból, az már alkalmas arra, hogy tetemrehívással lehessen számonkérést intézni a kormányhoz és mindenkihez, aki a tör­­vény szavának végrehajtásáért felelős. Mert most kell megkérdezni: mik vagyunk a törvénypa­ragrafusok érintezései szerint, mi kisebbségiek? Ha ez a rendelet megállja a helyét, akkor nincsen hely ebben az országban kisebbségi polgárnak a számára. A törvényt azért hozták és úgy hozták, hogy eltávolíthatók legyenek azok, akik nem szá­míthatók a román állampolgárok közé. A valóban idegenek ellen, akik külföldiek. Még azokból is megtűrt állapotot témát ez a törvényhozási ren­delkezés húsz százaléknyi arányban. Aki a román államnak kisebbségi lakosát számítja bele az el­­távolítandók közé, az nem ismeri el, hogy mi ál­lampolgárok vagyunk. A nemzeti munkavédelmi törvényre hivatk­ozással nem görbülhet meg egyet­len állampolgárnak a Lajaszála sem. De amikor erre hivatkozással az egzisztenciáinkat kezdik le­törni, ahogy­ a törvényes állapotnak olyan adUMM idézik fö­lm minden egyes kisebbségi polgárra a kiközösítés veszedelmét jelenti s ami a törvé­nyes biztonságot kiforgatja a maga helyéből. A kegyetlen hidegben még ijesztőbb annak a könyörtelenségnek a listája, amivel újabb és újabb kisebbségi embercsoportok életegziszten­ciáit törik össze. Egyetlen temesvári rendelet ezer postást dob ki az állásaikból, a becsülettel végzett közszolgálatból, a hivatalokból. Azzal a szigorúan megfogalmazott nyomatékkal dobja ki, hogy a postai szolgálat semmilyen ágában sem lehet alkalmazni többé ezeket. Nehogy a koldus­botra kerülők iránti szánalomból valaki kegyelem kenyeret merjen nyújtani nekik. Nehogy az állá­saikból kidobottak szaktudását és munkaértékét az elbocsátás után valahol igénybe vegyék. Miről lehet itt szó ? Arról, hogy az elűzött hivatalnok ne­hogy beállhasson levélhordónak, vagy a levél­hordó hivatalseprő szolgának. Kemény, csikorgó hidegben, amikor a farkasok is csordástul eresz­kednek le a havasi hegyekből, a falvak közelében keresni betevő falatot, ezer értékes postást indíta­nak neki a koldulás hóval befutt országútjainak. Ha nem volna törvény, akkor is lehetne az ember­ség lelkiismereti vétóját kérni. Ha van törvény, akkor vetessük le a polcról, üssük fel és kérdez­zük meg, hogy mi van a paragrafusok szavaiban. Az alkotmánytörvény, amit nem lehet csak olyan egyszerűen megváltoztatni s amit nem vol­na lehetséges megmásítani, „román“ -nak mond valamennyiünket annak a régi nemzetállami elmé­letnek az alapján, amelynek értelmében állam­­polgárságot jelent ez a szó. Ehhez az elmélethez ragaszkodtak a nemzeti munkavédelmi törvény megszövegezésénél s a párthagyománytól nem akart eltérni a kormány. De megadta a világos, félreérthetetlen törvénymagyarázatot, aminek be­tartásához becsületszó erejű kötelezettséget vál­lalt. Most felvetődik a becsületet jelentő kötele­zetts­égvállalás értékének a kérdése. Milyen állam­polgárok vagyunk, ha a külföldiekre vonatkozó paragrafusokat reánk húzhatják? A temesvári rendelet olyan tisztázást kiván, hogy minden to­vábbi hasonló kísérletnek elejét vegye. Véglett­elintszettnek tekinth­ető a­ntagor-jugosz­áv viszá.Q nie Iden angol tömeghízo­­ hidegvérrel óvta meg a magaimat . Az angol sajtó meg­stilo fásai (Budapest, január 19.) Magyar kormány­körök kedvezőnek tartják azt, ami a marseil­­lei királygyilkosság ügyében beterjesztett ma­gyar emlékirattal kapcsolatban történt. A megoldás Magyarországra nézve kielégítő, igaz, hogy csak kompromisszumos megoldás jött létre, de ennél kedvezőbbet a mostani vi­szonyok mellett nem lehetett elérni. Magyar­­országot az az őszinte szándék vezette, amikor elfogadta ezt a mondldast, hogy .. ,Vil L . Eden főpecsétőt még nem terjesztette be ser­.Londonból jelentik: Az angol lapok nagy megnyugvással írnak arról, hogy a Népszövet­ség tanácsa vita nélkül vette tudomásul a ma­gyar kormány emlékiratát. A „Times“ szerint Magyarország teljesen világosan be­bizonyította, hogy semmi köze nem volt a marseillei király­gyilkossághoz és ártatlan azokban, amikkel Jugoszlávia megvádolta. A magyar kormány­nak ez az intézkedése, hogy a mulasztásban bűnösnek talált tisztviselőket megbüntette, ál­talános megelégedést keltett a Genfben jelen volt összes delegátusok között. A „Daily Mail“ azt írja, hogy Magyaror­szág alapos lelkiismeretességgel és cáfolhatat­lan logikával elkészített jegyzékirata minden­kit meggyőzött arról, hogy­­ a Magyarországot ért vádak teljességgel tarthatatlanok. A nép­­szövetségi tanács bölcs döntésével ezt az ügyet végleg eltemették s egyszers mindenkorra véget vetettek a Ma­gyarország ellen való vádaskodásoknak. Mindkét fél meg lehet elégedve A „New Cronicle“ véleménye szerint a nép­szövetségi tanács döntése csak halasztás, de jó­indulatú halasztás. Ha Jugoszlávia kifogásolni akarta volna az emlékirat tartalmát, akkor már eddig megtehette volna. Remélhető, hogy ezzel vége van a Magyarország és Jugoszlávia között támadt viszálynak. Az ügy soha sem nyerhetett volna ilyen békés megoldást, ha Eden főpecsétőr egy pillanatra is elveszítette volna jó humorát és tü­relmét a tárgyalások folyamán. A határozattal min­denki meg lehet elégedve. Magyarország szá­mára csak kellemes, hogy a kérdés megoldás­mális előadói bejelentését, így a végleges for­mai elintézés minden bizonnyal a legközelebbi tanácsülésre marad. Ennek ellenére az ügy lezártnak tekinthető, amennyiben a másik oldalon is ugyanolyan megértést tanúsítanak, mint Magyarország és az üggyel foglalkozó nagyhatalmak. A Népszövetség legközelebbi ülésszaka májusban lesz, de az is lehet, hogy a Saar­­vidék ügyeinek rendezésével esetleg felmerülő ellentétek miatt februárban rendkívüli ülést tartanak Ez esetben Eden főpocsétőr, még feb­ruáriján­ beterjeszti előadói javaslatát­hoz jutott, Jugoszlávia vszont annak örülhet, hogy nem került szóba a népszövetségi tanács előtt a jugoszláviai magyarok tömeges kiűzése. Az Oroszok bivotaálá­sa miatt A népszövetségi tanács szombaton kora délután zárt ülést tartott, melyen a tanács új­jászervezésének kérdéseit vitatták meg. A pénz­ügyi bizottság tárgyalásán nagy feltűnést kel­tett Rosenberg párisi szovjet követnek, Litvi­nov helyettesének az a kívánsága, hogy Orosz­országot is vonják be a pénzügyi bizottságba. A javaslat kínos hatást keltett, mert a pénz­ügyi bizottságban az európai államok bizal­mas ügyeit tárgyalják meg s azáltal, ha Oroszország is bekerülne a bizott­ságba, az európai államok összes pénz­ügyi titkaiba bepillantást nyerne A bizottság tagjai közül sokan szólaltak fel s jelentették be, hogy Oroszország bevonását mindaddig, amíg Oroszországban a mai poli­tikai és társadalmi rendszer van érvényben, nem tartják kívánatosnak. A vitát követő tit­kos szavazás eredménye azonban mégis az lett, hogy Szovjet-Oroszországot beválasztották a népszövetségi pénzügyi bizottságba. Nem lehe­tetlen, hogy a bizottság munkája emiatt most megakad. Laval külügyminiszter pénteken este vacso­rára látta vendégül Maximos, Titulescu, Litvinov, Beck, Trivsik Aras és Jeszics külügyminisztereket. A vacsora utáni megbeszélések tárgya a balkán­paktum kérdései voltak. A megbeszélés után Titu­lescu és Maximos külön tárgyalást folytattak, Franciaország közvetíteni igyekszik a kisantant és a kisantanthoz nem tartozó balkánszövetségi államok között. Szombaton az összes államok kép­viselői eltávoztak Genfből Eltemették az figyel­ ­op­i tarat.nagytedi európai légkör

Next