Keleti Ujság, 1936. március (19. évfolyam, 59-74. szám)
1936-03-13 / 59. szám
Az anyanyelv a falvakban Az élesre fordult külpolitikai helyzet miatt a romániai közvélemény csak kevés figyelmet szentelt annak a kisebbségi szempontból valóban nagyjelentőségű parlamenti harcnak, amely a közigazgatási törvénynek a nyelvhasználatot körülíró szakaszai fölött lezajlott. Pedig az erdélyi magyarság jövő fejlődésére nézve nem lehet közömbös az a vitathatatlan siker, amit a magyar és szász képviselőkgerinces magatartása vívott ki a szenátusban már megszavazott javaslat kamarai tárgyalásánál. A kormány, hódolva a mai idők divatos áramlatainak, törvénytervezetet készített arról, hogy a községi tanácsokban csak azok juthatnak tagsági helyhez, akik románul írnak és olvasnak. A váltakozó kormányok a magyar és a többi kisebbségi nyelvet törvény nélkül is kitiltották a városok tárgyalási termeiből, de az észszerűség parancsának megfelelően mindezidáig nem mentek el odáig, hogy a szinmagyar falvak községházairól is száműzzék az anyanyelvet- A magyarság évtizedes harcot folytatott azért, hogy a magyar többségű városokban helyreállítsa az anyanyelv jogát, de hiába hozta fel az érvek légióját, s hiába hivatkozott a magyar uralom alatti helyzetre, a liberális kormány nemcsak, hogy nem hallgatta meg a kisebbségek jogos követelését, hanem törvényes alapot akart teremteni arra is, hogy a községi tanácstagság elnyerésének előfeltétele a román nyelv szóban és írásban való ismerete legyen. Hogy mit jelentett volna ez a gyakorlatban, azt mindnyájan tudjuk. Vannak székely és magyar faluk Erdélyben, ahol a Harmincöt éven felüli férfiak közül jóformán senki sem tud románul. A községek vagyonával tehát olyan emberek gazdálkodtak volna, akik semmi közösséget nem éreznek a falusiak apró, de mégis egzisztenciális ügyeivel-A magyar és német pártok szónokai mindent elkövettek, hogy a gyakorlatilag megvalósíthatatlan törvény megszavazását megakadályozzák. Nagy nehezen sikerült elérniük, hogy a sérelmes szakaszokat félretették s jellemző a mai viszonyokra, hogy még Titulescu véleményét is kikérték, mert a kormány nem merte vállalni a mai türelmetlen légkörben a javaslat módosításának kockázatát. Még így is csak nagy nehezen lehetett megmenteni ezt a — Willer szavaival élve — „töredékjog“-ot. Sajnos erre az esetre is áll a közmondás, hogy ,,nincsen rózsa tövis nélkül*4. A falvakban győzött a magyar nyelv, de a városokra vonatkozólag immár törvény mondja ki, hogy csak az választható meg tanácstagnak, aki románul írni és olvasni tud, de még ennél is sérelmesebb, hogy ezentúl semmiféle címen nem lehet magyarul felszólalni a városi tanácsüléseken. Pedig, ha már mindig a magyar uralom idejére hivatkoznak, megkérdezhették volna például Mamu Gyulát, hányszor szólalt fel románul Alba megyei megyegyűlésein? Nem mintha nem tudott volna magyarul, de a jog nem mindig praktikumon alapszik, hanem a kisebbségi nemzetek szabad érvényesülésének elismerésén is. Erre pedig számtalan jogalap van, hogy csak kettőt említsünk: a békeszerződés kisebbségi klauzulája és az albaiuliai pontok-örülnünk kell azonban a sovány eredménynek is- Elvégre a nemzetek jövőjének alapja a falu és az anyanyelv megtartásának is ez az ősforrása. Reméljük, el fog jönni az idő, amikor a törvények meghozatalánál a praktikum mellett az emberi jogok is számba fognak jönni. Németország részvételéről is szó lehet a londoni népszövetségi tanácsülésen Hitlerhajlandó garantálni Ausztria és Csehszlovákia határait is . Franciaország nem tágít annak követelésétől, hogy a németek feltétlenül vonuljanak vissza a Majna-vistékről Churchill és Lloyd George vitája az angol alsmházban Németország háborús felkészültségéről .A német lépés következményeképpen beállott nemzetközi feszültség levezetésére irányuló erőfeszítések ma sem hoztak még eredményt- Az a körülmény azonban, hogy Anglia kérésére a szombatra kitűzött népszövetségi tanácsülést Londonban tartják meg, arra vall, hogy az angol kormány mindent elkövet a ráélezett helyzet lempslására. Mert ha Anglia nem is érdektelen a locarnói szerződés felmondásában, de a Rajna-vidék megszállása mégsem érinti annyira, mint Franciaországot és Belgiumot és így ebben az esetben London sokkal inkább lehet a kérdés tárgyilagos megvitatásának semleges színhelye, mint Svájc, amely legutóbb is kifejezte aggályait az európai helyzet elmérgesedésével szemben-Úgy látszik, a németek is enyhíteni igyekeznek azt a hatást, amit váratlan lépésük előidézett■ Ezzel magyarázható Hitlernek újabb nyilatkozata, mely szerint most már Ausztriának és Csehszlovákiának a határait is hajlandó garantálni s az a jelentés, hogy a londoni tanácskozásokon Németország képviseltetni akarja magát Riebbentroppal A németek részvételéről szóló hírt mindezideig nem erősítették meg, de jellemző, hogy ez a lehetőség is hangot kapott a világsajtóban. A párisi lapok azt is tudni vélik, hogy német részről máris hajlandók engedmények megtételére. Ezek szerint Németország nem építene erődöket a rajnai zónában, különösebb kikötések nélkül visszatér a Népszövetségbe, megkötné a légi egyezményt is, amelynek záradéka a fegyverkezések korlátozását is magában foglalná. Szombaton ül össze Londonban a Népszövetség (Páris, március 11.) A Népszövetség tanácsülését az eredeti tervtől eltérően Londonba hívták össze. Ennek az elhatározásnak az előzményéről a következőket jelentik: Eden angol külügyminiszter az angol nagykövet kíséretében kedd, este fél nyolc órakor megjelent a francia külügyminisztériumban, miután egyórás megbeszélést folytatott van Zeeland belga miniszterelnökkel. Kevéssel ezután megérkezett az olasz követ is. A három állam megbízottai hosszabb időn át tárgyaltak Flandía külügyminiszterrel A megbeszélés után a következő közleményt adták ki: — A locarnói egyezmény aláíró hatalmainak értekezletét csütörtökön Londonban fogják folytatni. Az angol kormány felkérte a népszövetségi tanács ülnökét, hogy a tanács legközelebbi ülését Genf helyett Londonba hívja össze. A tanácsülést a locarnói hatalmak értekezlete után azonnal megkezdik- A kérés értelmében Bruce, a népszövetségi tanács elnöke szombatra összehívta Londonba a népszövetségi tanácsot. Ezzel egyidejűleg elhatározták azt is, hogy a tizenhármak bizottság ülését, amelyet szerdára hívtak össze, a tanács ülése utánra halasztják. Eden és Halifax szerda reggel repülőgépért Londonba utaztak, ahol az angol kormány tagjai szerda délelőtt és délután minisztertanficsőt tartottak. Ezeken a tanácskozásokon döntenek véglegesen az angol álláspontról- Pénteken még egy minisztertanácsot tart az angol kormány.