Keleti Ujság, 1938. december (21. évfolyam, 272-298. szám)
1939-01-01 / 298. szám
rrr. rww. wb. mmms. taxtjirr. mmmmaammsmM KtitnTüsxö Eltemették Gergely Endre dr.-t (Kolozsvár, december 30.) Pénteken délután kísértik utolsó útjára Gergely Endrét, a váratlanul elhunyt kiváló orvost és emberbarátot. Gergely Endre dr. holttestét a házsopgárdi temető halottas kápolnájában "ravataloztál"fel. A gyászszertartást Veress Ernő helyettes plébános végezte. A végtisztességen megjelentek az elhunyt orvos tisztelői, barátai, az orvosi kar majdnem teljes számmal, de képviseltették magukat a különböző egyházak és egyesületek is. A firmát megindító búcsúbeszédek hangzottak el. Koleszár László dr. az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kisebbségi Orvosok Jóléti alapjának nevében beszélt. Vázolta Gergely dr. pályafutását és szívós küzdelmét az emberi betegségek és gyarlóságok leküzdésére. Mert, — mondotta — Gergely dr. nemcsak kinző betegségeket gyógyított, hanem gyógyítani akarta a legalattomosabb kort, a közönyösséget és a fásultságot is. Részt kívánt venni a kisebbségi élet újjászervezésébenis, s mivel az volt a véleménye, hogy a lelkeket legerősebben a dal tudja összekapcsolni, megalakította a „Törekvés" dalegyletet. Tudományos munkásságát mindig lelkiismeretesség jellemezte. Szóban, tettben és írásban küzdött az emberiségért két évtizedes kisebbségi életünkben, de földi vagyon alig maradt után®. Annál gazdagabb volt azonban a lelke, amely ezután is példaként fog világítani. Fáklya volt ő, aki másokért emésztette el magát! Az „Erdélyi Kárpát Egyesület" és a „Társadalom" társaskör nevében Tavaszy Sándor dr. búcsúzott megindító szavakban. Balogh Ernő dr. a „Törekvés" dalárda nevében vett búcsút Gergely Endrétől, aki alapítója és elnöke volt a dalegylettek hosszú időn keresztül. Ismertette azokat a nehéz küzdelmeket, amelyekkel az elhunyt létrehozta és fenntartotta a dalárdát a legsúlyosabb időkben is. Búcsúzóul a koporsóra bontották ,a dalárda melyem, zászlóját... Utolsónak Kovács András lépett a nyitott sír fölött lévő koporsóhoz és zokogásban elfúló hangon vett örök búcsút a barátok nevében. Amíg a rögök a koporsóra hullottak, a „Törekvés" gyászdalokat énekelt. Dr. GERGELY ENDRE A mentett németéit tévétől énete felhívása (Berlin, december 30.) A Havas-ügynökség jelentése szerint Neu m a ti n dr , a mexneti németek vezetője, az év vége alkalmával kiáltványt bocsátott ki. A kiáltvány fő témája Memel felszabadítja. Emlékeztet a legutóbbi diétái választások eredményére, majd a kiáltványt így folytatja: „Győzőink, de véleményünk szerint ez nem végleges győzelem. Tudjuk, hogy a harc csak most kezdődik. Vezérünk célja az: országunknak szabaddá kell lennie s ezt még nem értük el." Neumann dr. azután felhivja a németek figyelmét a litván rendőrügynökök tevékenységére. Ezek az ügynökök mindenképpen az állam védelmére vonatkozó törvény elleni vétségbe akarják belekeverni a memeti németeket, hogy azután a litván törvényszékek elé vitassák őkek. ” 5 Kiélelődött a SZOTel-japán feszültség Százezer főnyi szovjet haderővel erősítették meg a mongol csapatokat és ötvenezer szovjet kotonát küldtek Vladivosztokba. s Oroszország nem hajlandó eddig megtyitani a hábos konfliktussal fenyegető „halászati szerződést", ameddig a jemen kormány nem ad biztosítékot arra nézve, hogy a mandzsukéi kormány megfizeti a keletkínai vasútvonal vételárának utolsó részletét Az azért a terület elszateítására irányuló hatalmas összeesküvést lepleztek le Szovjetukrajnában (Paris, december 30.) A „Masin" című lap moszkvai hírforrás alapján azt közli, hogy a szovjet kormány ötvenezer főnyi haderőt küldött Vladivosztokba, a japán—orosz helyzet feszültsége miatt. Az „InforTuation" című párisi lap azt jelenti Moszkvából, hogy Külsír Mongólia határait a szovjet segítségével rendkívül megerősítették, tekintettel arra, hogy Belső-Mongolia csatlakozott a holtsevizmus elleni csoporthoz. Külső-Mongóliát a külföldiek elől teljesen elzárták és a mongol csapatokat mintegy százezer főnyi szovjet haderővel erősítették meg. A szovjet-japán feszültség háttere A szovjet—japán feszültség, mint ismeretes, a halászati szerződés miatt élesedett ki. Az oroszok ugyanis — nem első esetben — megtiltották a japán halászoknak, hogy orosz vizeken halászssanak, ami Japánt igen súlyos probléma elé állította, mert Japán halszükségletének túlnyomó részét orosz vizeken szerzi be. A japánok 1905 óta kaptak jogot, hogy az orosz vizeken halásszanak. A japánok ezt a jogot az orosz—japán háború befejezése után vívták ki a maguk részére és a portsmouthi szerződésbe is beiktatták. A japán halászok jogot kaptak arra, hogy Kamcsatka partjain és a Sahhalin-sziget mentén halásszanak. A cári uralom bukása után a szovjet az összeg külföldi hatalmakkal kötött szerződéseket hatályon kívül helyezte, de 1925- ben Japánnal új szerződést kötött, amely a portsmouthi egyezményt újból életbe léptette. 1928-ban nyolc évre szóló halászati szerződést kötött a két állam, amelynek lejárta után újabb tárgyalások indultak meg a szerződés meghosszabbítására, ez azonban mind a mai napig nem következett be 1935-ben 18.654 japán halász halászott a szovjet vizeken és 75.000 tonna hallal tért vissza hazájába. A szovjet vizeken igen nagy mennyiségben pisztrángot, lazacot, keringet és tonhalat azonkívül rákot halásznak. A Kamcsatkában, az Ozhatzki-tengereni és a Sahalin-szigeten lévő halászati vállakozások közül 665 orosz, illetve 376 japán kézben van. A szovjet álláspont Tyitvanov a halászati szerződés megújítását célzó tárgyalások folyamán kijelentette a moszkvai japán nagykövetnek, hogy Oroszország nem, újíthatja meg a halászati szerződést mindaddig, míg a japán kormány nem ad biztosítékot arra nézve, hogy a mandzsukéi kormány megfizeti a keletkínai vasúti vonal vételárának Utolsó részletét. A mandzsu kormány az utolsó részletet állítólag azért nem fizette ki, mert 5,5 millió yenre tart igényt, amelyet a szovjeteknek kellene fizetni a keletkínai vasutakon igénybevett szállításokért. Bár a halászati szerződés és ezen fizetések között nincs összefüggés, a japán nagykövet decemberben értesítette Moszkvát, hogy a japán kormány hajlandó a keletkínai vasút ügyét kedvező elbírálás alá venni, ha a moszkvai kormány újból életbe lépteti az 1936. évi halászati szerződést. Miután ez a kérdés elhúzódhatik és Japán az 1939. évben nem mondhat le az orosz vizeken való halászatról, a japán nagykövet ideiglenes megállapodást javasolt, amely a tárgyalások ideje alatt lett volna érvényben. Az ideiglenes megállapodás szerint, az eddigi halászati szerződést a tárgyalások végleges befejezéséig hatályba léptetnék és fenntartanák az eddigi rubelárfolyamot. Elfogadhatatlannak minősítette a japán halászok szövetsége az orosz ajánlatot A szovjetek ellenértékei azt kívánták, hogy a japánokat zárják ki negyven olyan halászati kerületből, tiholők vannak többségben. Ha Japán ezt az ajánlatot teljesítené, igen nagy veszteséget szenvedne, mert a japán halászati társaságok igen nagy részét árverésen kellene eladni, hogy a szovjetek kívánságának eleget tegyenek. A szovjet kívánságának elfogadása azt jelentené, hogy a japán halászok évi 50—60 millió yen tisztei jövedelme ötödére zsugorodna össze. A japán halászok szövetsége az orosz ajánlatot tehát elfogadhatatlannak minősítette. Hatalmas összeesküvést lepleztek 1® Szovjetukrajnában Kievi jelentés szerint, a szovjet hatóságok Ukrajnában az ukrán terület elszakítására irányuló mozgalmat lepleztek le. Suiknik és Pantisev ukrán vezérek szervezték meg az összeesküvést és annak érdekében széleskörű titkos propaganda dolgozott. Elfogták a mozgalom két ügynökét ■ ezek bevallották, hogy egy obron nagyhatalom támogatta őket, amely nem határos a szovjettel. „A spanyol polgárháború legnagyobb csatája folyik Katalóniában" (Salamanca, december 30.) A spanyol nemzeti főhadiszállás jelentése szerint a nemzeti támadás tovább halad előre. Különösen nagyfontosságúnak tekintik Mostardo tábornoknak a Balaguer szakaszon folyó hadműveleteit, ezek döntő kihatásuak lehetnek a hadjárat további sorsára. A nemzetiek elfoglalták Granadetta városát Itt heves utcai harcok voltak, a köztársaságiak erősen tartották magukat, a nemzetiek körülzáró mozdulata azonban sikerült és a város csütörtökön este megadta magát. Ezzel a nemzetiek útja megnyilt Borjas Blancas felé. Ettől a nagyfontosságu várostól, a köztársaságiak főhadiszállásától csapataik már csak kilenc kilométerre állanak s a város a nemzetiek ágyutüzében áll. A nemzetiek hajóhadának nehéz tüzérsége bombázta Barcelonát s a lövedékek különösen a Valesea nevű városzrészben okoztak nagy pusztítást. A francia jobboldali sajtó megállapítja, hogy Katalóniában a polgárháború eddigi legnagyobb csatája, folyik A nemzetiek hadvezetősége három hadtestet vetett ütközetbe. A „Jose Louis Diaz" nevű köztársasági torpedóromboló a gibraltári kikötőből kifutott. A „Kanarias" nevű nemzeti cirkáló és a ceutai parti ütegek azonnal tűz alá vették. A köztársasági torpedóromboló a parttól mintegy 50 méternyire zátonyra futott. A bombázás a legénységből többeket megölt és megsebesített. Az amerikai Egyesült Államok a következő év első felében félmillió bushel búzát oszt szét Spanyolországban. A szétosztást teljesen igazságosan végzik s abból arányosan kapnak a köztársaságiak és a nemzetiek. Nehéztüzérség bombázta Madridot (Madrid, december 30.) Péntekre virradó éjjel a nemzetiek nehéztüzérsége bombázta Madridot. A lövedékek valóságos esőként zuhogtak a városra s a bombázásnak az eddigi jelentések szerint 530 halálos áldozata van.