Keleti Ujság, 1939. június (22. évfolyam, 121-145. szám)
1939-06-01 / 121. szám
_____ Keleti Ujság 1939. JÚNNIUS 1. - XXII. ÉVF. 121. SZÁM. örippa, Hülés és Nevralgiák ellen JilWOL gasba mutató tornyot, hogy gyermekeidet mindig figyelmeztessed az igaz szóra. Imájában áldást kért a templom harangjaira, falaira, szószékére és orgonájára, majd áldással fejezte be könyörgését: — Megáldom ezt a huszonötéves gyülekezetét, hogy az eljövendő nemzedékeken át is álljon rendületlenül s hirdesse Istennek dicsőségét! . . . A megkapó szépségű és bensőséges hangulatában felejthetetlen ünnepélyes istentisztelet a 242. énekkel ért véget. Jubileumi díszközgyűlés A hívek áhitatos gyülekezete ezután díszközgyűléssé alakult át A díszközgyűlés elnöki asztala mellett Vásárhelyi János püspök, Máthé Sándor esperes, Tárkányi György egyházközségi főgomdnok és Beák Ferenc lelkész foglalt helyet. A 25. zsoltár eléneklése után Vásárhelyi püspök a következő szavaikkal nyitotta meg a Kolozsvár-felsővárosi református parókiáiig két jubileumi díszközgyűlést: — Amikor 26—27 évvel ezelőtt Kénessé)) Béla püspök engem rendelt ki e parókia segédlelkészének és elfoglaltam kicsiny szobámat s láttam a kicsiny elemi iskolát, amelyben Özvegy Tattiásné 23—30 gyermeket oktatott, nem álmodtam, hogy egyszer, mint az erdélyi református egyházkerület püspöke üdvözlöm a gyülekezetét és atyámfiait. Ez a gyülekezet akkor is arról volt híres, hogy olyan volt mint egy nagy család. Létek volt ebben a gyülekezetben s a fiatal segédlelkész valóságos gyermeke volt a gyülekezetnek. Ezt a gyülekezetét áldotta meg Isten, amikor az erdélyi református egyház történetében szinte példa nélkül álló, páratlan fejlődést adott neki. S ezzel a gyülekezettel a kolozsvári egyházközség, mint negyedik parókiával megkapta a negyedik oszlopot, amelyen az egyház biztosan áll. Ezután utalt arra, hogy a monostori gyülekezet mindig különös figyelmében volt és van a kolozsvári egyházközségnek s meleg szavakban hívta fel a gyülekezet tagjainak figyelmét arra, hogy minden áldozatkészségükkel buzgóik adjanak egyházuk fenntartása és felvirágoztatása érdekében. Deák Ferenc tiszteletes, a felsővárosi parókián a kör lelkésze megindult hangon olvasta fel a templom történetét Meghatva emlékezet vissza arra, hogy 25 évvel ezelőtt, mint hetedik gimmárista volt jelen a templom felszentelésének ünnepén. Azóta nemcsak a templom és a gyülekezet múltját a történetét ismerte meg, hanem élete egészem összetört a templom és a gyülekezet sorsával. Majd így folytatta: — • • . egyszer csak szűk lett az akkori Kisgereblye-ucca 11. szám alatt a Turján néni kis szobája, ahol imádkozó szeretet fogadta minden vasárnap reggel a gyülekezetét s ahol a boldog emlékezetű Kecskemétiiy István biztatására egyre többen beszélgettek istentiszteletek után arról, hogy nagyobb imaházról kellene gondoskodni. Hét esztendeje imádkoztak már Turján nénia,? szobájában, amíg megvalósulhatott az imádkozó lelkek tiszta vágya s az egyházközség a boldog emlékezetű Szilyén Sándor buzgólkodásával megvehette ezt a szép nagy telket, hogy a rajta levő nemesi kastély nagy ebédlő szobáját átalakítsa imaházzá. De a folytonosan szaporodó gyülekezetnek már szűk lett Turján néni szobája s ezért bérbevették a gazdasági akadémia legrégibb épületének, a „bagolyvárának nagy szobáját s egy évig ez szolgált imateremül, amig a mostani telken álló imaházat 1904 október 31-én felszentelték. 1907- ben már többen azt javasolták, hogy _ templomot kell építeni s végre a presbitérium hivatalosan is foglalkozni kezdett a templomépítés gondolatával, így kezdték meg 1913 június elsején. Kós Károly művészi tervei alapján a templom építését. A templom egy év alatt elkészült és 1914 tavaszán már fel is szentelték. Megható visszaemlékezését Deák tiszteletes ezekkel a szavakkal fejezte be: _ Ahogy nézem ennek a gyülekezetnek életét, ahogy együtt élek ezzel a gyülekezettel, úgy M9M.PAlMe. van imádságom, reménységem: úgy látom és hiszem, hogy Isten temploma ez és ez a gyülekezet Isten népe. Legyen is az! Máthé Sándor esperes az egyházmegye nevében üdvözölte a temploma fennállásának negyedszázados évfordulóját ünneplő felsővárosi parókiásg kört. Beszédében kegyelettel emlékezett meg néhai lécfalvi Szacsvay Sándorról és feleségéről, Wesselényi Jozefa bárónőről, akik abban az időben hatalmas összegű adománnyal járultak hozzá a templommnépítés költségeihez. Tárkányi György, az egyházközség főgondnoka olvasta fel ezután üdvözlő beszédét. Végül, Vásárhelyi püspök indítványára a díszközgyűlés megbízást adott Deák Ferenc lelkésznek arra, hogy a templom negyedszázados jubileumának történetét, a pünkösdhétfői ünnepélyes istentisztelet, díszközgyűlés és a délután tartott hangverseny eseményeit, foglalja jegyzőkönyvbe s annak egy-egy példányát adja át megőrzésre a parókia, a kolozsvári egyházközség és az egyházkerület levéltárának. A díszközgyűlés a 90. zsoltár éneklésével déli 12 órakor ért véget Az erdélyi magyar kálvinizmus egyházművészetében korszakot alkotó jelentőségű alkotásának. Kós Károly művészi szépségű, hangulatos, áhitatos templomának negyedszázados jubileumának története hiányos volna, ha nem erősítenék meg annak az embernek nevét, akinek munkássága nemcsak az évforduló jelentőségeit kihangsúlyozó ünnepség előkészítésében, de a felsővárosi parókiális kör híveinek összetartásában, lelki gondozásában nagyjelentőségű. Ez az ember Deák Ferenc tiszteletes, a parókia lelkipásztora. Tizenkét éve áll a posztján. Csendes, halk és rokonszenves egyénisége, törhetetlen hite, kitartó és soha nem lankadó munkakedve jó é® igaz lelkipásztorrá avatják, aki körül a hiverc nyája egységes, erős tábor maradt, s kisegyháza a szép és biztató fejlődés útjára lépett. Ő maga szerényen, észrevétlenül szinte eltűnik szolgálatának teljesítésében, de nevét mégis megemlítjük, mert anélkül egy értékes adattal szegényebb lenne beszámolónk. — fz — A délutáni díszhangverseny Délután 6 órakor díszhangversenyre sereslett egybe a közönség, zsúfolásig megtöltve Kós Károly remekbe tervezett istenházát. Az áhitatos gyülekezeti ének elhangzása után Deák Ferenc monostori lelkipásztor mondott magasan szárnyaló imát. D. Katona Erzsébet mélycsengésű, tömör, meleg színezetű hangja szólalt meg a templom kórusán, Lassel és Rezik Károly néhány szerzeményét adva elő Rezik Alice kíséretével. Utána a Lakatos-vonósnégyes adta elő Schubert 125. művéből az Adagiót. A Lakatos, Ihász dr., Holló dr. és Mestitz összeállítású kamarazeneegyüttes kidolgozott, finom játéka lebilincselte a hallgatóságot. Majd Tavaszy Sándor dr. püspökhelyettes lépett, fel a szószékre s mondotta el az ünnepély központjába helyezett előadását „A művészet és Isten igéje" címmel. A tragikus, megrendült lelkű művész életünk tökéletlenségeiből, hiányosságaiból akar kitörni, a teljesre, egészre áhítozik s ez az erőfeszítése már túlmutat magán a művészeten, az Isten felé. Ezután a protestáns istentisztelet művészien arányos szerkezetét világította meg, kifejtve, hogy a protestáns művészeti felfogás csak a szellemi természetű igehirdetést engedi meg, vagyis csak az éneket, zenét és beszédet, azaz a stílus szépségeit szabad fölhasználni az igehirdetésben. A Monostor-úti elemi iskola gyermekkara, meg a Református Dalkar együttese Schulz: „Jehova neve" című karénekét adta elő Demjén Miklós igazgató vezénylete alatt. A több, mint száztagú kórus szereplése újból szép bizonyítéka volt annak a nagyjelentőségű nevelő és szervező munkának, amelyet a dalárda érdemes karnagya, Demjén Miklós igazgató-tanító végez az iskoláin kívüli népművelés területén. A nehéz, súlyos művészi feladatot jelentő karének megoldása kiváló gondosságát és dalárdája pompás hanganyagát bizonyítja. Különösen az elemisták szopránhangja zengett szívderítően. Ezzel véget is ért az egész napon át tartó felemelő szépségű ünnepség. K. B. * 12 Mit iséül tustlnok a mozgósításról* a tartalékos tiszteknek és legénység? állományuaknak ? (BHCTJRESTT, május 30.) A nemzetvédelmi miniszter a következő rendeletet írta alá, melyet mozgósítás esetére a tartalékos tisztek, altisztek és legénységi állományúak ismerni és teljesíteni kötelesek. Minden katonai állományhoz tartozó egyén Livret-tel kell rendelkezzen, melyet évenként kellő időben láttamosni kell. Az elveszett Livret helyett azonnal új Livret-et kell kérni az illetékes hadkiegészítő parancsnokságtól. Az állandó jellegű lakásváltoztatást személyesen, vagy írásban a hadkiegészítőnél 5 nap alatt be kell jelenteni. Tizenöt napnál hosszabb időre történő elutazás esetén a katonai parancsok továbbításával egy családtagot, vagy ismerőst kellmegbizni■ A Livret mellett minden katonaköteles egy sárga, vagy piros behívóparancsot is tartozik magánál őrizni. A munkára szóló fehér mozgósítási parancsot, vagy otthon várakozásra jogosító fehér parancsot is, meg kell őrizni és a Livret-be kell ragasztani. Akivel nincs ilyen parancs birtokában, azonnal forduljon Üledékes parancsnokságához és a hadkiegészítőhöz felvilágosításért. Mozgósítás esetén csupán azok jelentkeznek, akiknek sárga, vagy piros szinű behívási parancsuk van, a hirdetmények szerint. A fehérszinü paranccsal rendelkezők névreszóló behívó kézbesítésével fognak bevonulni. A sárga- és pirosszinü paranccsal rendelkezők■ kötelesek: 1. A parancsban megjelölt csattesteiknél az előírt időben és helyen megjelenni. 2. A tisztek teljes hadifelszereléssel, az előírt ládával jelennek meg. A lovassághoz tartozók a tartalékos tisztekre vonatkozó szabályzat 24. szakasza értelmében hadi felszerelést is hoznak magukkal. A tisztek kötelesek teljes hadi felszerelésről gondoskodni. Tíz napon belül csapatparancsnokságaikkal közölték, hogy teljes felszereléssel és ládával rendelkeznek. Szabályszerű ládák beszerzése végett a parancsnokságokhoz kell fordulni, ezek a ládákat bekerülési árban beszerzik. A legénységi állománynak a mozgósítási szabályzat 170. szakasza értelmében egy inget, harisnyát, bakancsot, vagy bocskort, törülközőt, zsebkendőt kötelesek magukkal hozni és jelentkezés céljából történő utazásuk alatt élelemről kötelesek gondoskodni. A schimbások teljes felszereléssel és szolgálati lovakkal jelentkeznek.