Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-04 / 200. szám

ft.vpv xae i &­o­ny­v * a­r­a •I. i.u.1­. 'K3UDA?E3t V. PAHLAMES^SrtBRij Szombat 1943. szeptember 4 mVTElJES HETI RÁDIÓ-MŰSOR Ára te fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ-----POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 73148. ''HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 200. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: Z. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA AZ OLASZ FÉLSZIGET ELLEN az an­golszászok megkezdték a már régen beha­rangozott támadásukat. Pénteken reggel fél négy órakor szállottak partra a 8. brit hadsereg csapatai a légi és tengeri haderő támogatásával. A vállalkozást a nehéztü­zérség és az angolszász haditengerészet erős ágyutüze készítette elő. A partraszál­lás, amint a hivatalos jelentések mondják, beleütközött a tengelycsapatok biztosító erőibe és a harcok folyamatban vannak. Az olasz hadijelentés közli, hogy az útban lévő, valamint a szicíliai kikötőben horgonyzó hajókat a német repülőgépek eredményesen támadták.­­ A vállalkozás nem okozott meglepetést. A tengely felderítő gépei már napok óta megállapították, hogy Északafrikában nagy csapatösszpontosítás folyik, Algírban sok hajót, torpedórombolókat, csatahajókat von­tak össze a szövetségesek és a haderőt na­gyobb amerikai egységekkel erősítették meg, ezenkívül pedig az ellenséges hadiha­jók az utóbbi napokban már ismételten tá­madásokat hajtottak végre a calabriai partvidék ellen. Madridi jelentés szerint a Gibraltár­i ki­kötőbe is sok angolszász hadihajó érkezett, köztük négy repülőgépanyahajó, két csa­tahajó, három cirkáló, húsz romboló és negyvenöt kisebb hajóegység. A szövetségesek északafrikai főhadiszál­lása a partraszállásról szóló jelentésében azt hangoztatja, hogy rendkívül nehéz had­műveletről van szó, mert a csapatokat olyan helyen tették partra, ahol a 900 lábnyira emelkedő hegyek csak keskeny partszegélyt hagynak az útt, a vasútvonal és a hadműve­letek részére. A vállalkozás — mondja a szövetséges, jelentés — nehezebb, mint an­nak idején az első világháborúban a galli­­poli partraszállás volt. Természetesen nem lehet tudni, hogy evvel a jelentéssel a had­műveletek dicsőítését, vagy a már várt ku­darc szépítését akarják-e szolgálni. A kö­zel­jövő fogja megmutatni, hogy a partra­­szállóknak sikerül-e nagyobb hídfőt és az­után szélesebb behatolási övezetet létesíteni A német hivatalos jelentésből az tűnik ki, hogy az angolszászokkal egyelőre csak­­ a partbiztosító erők vették fel a harcot. * A KELETI CSATA EMBER- ÉS HADI­­ANYAGFELŐRLŐ JELLEGÉT most már szovjet részen is elismerik , miután területi nyereségeik a két hónapja dúló harc áldo­zataihoz viszonyítva jelentéktelenek, bolse­vista oldalról is kénytelenek beleegyezni ab­ba, hogy a harc az ember- és hadianyag megsemmisítéséért folyik. A Budapesti Tu­dósító moszkvai jelentése szerint az orosz közlések azt hangsúlyozzák, hogy a leg­utóbbi napok harcai olyan ember- és hadi­anyagpusztulással jártak, hogy az esetleges területi nyereségek már nem játszanak sze­repet s a harcbavetett és elhasználódó csa­pat- és hadianyag mennyisége a döntő fon­tosságú. Az orosz jelentés szerint az Azovi­­d­élig értől Szmolenszkig 1000 kilométeres vo­nalon 7 orosz hadseregcsoport harcol. A súlypont legújabban a brjanszki szakaszra terelődött át. A Német Távirati Iroda szerint a német hadvezetést még mindig a rugalmas elhárí­tás jellemzi. Charkov kiürítése óta a német hadvezetésben két fő­ törekvés nyilvánul meg mind határozottabban. Az első: a védelmi harcmodor, a második: egyes területek terv­szerű feladása, minthogy ez bizonyos idő­ben a legalkalmasabb formája annak, hogy a szovjetet hátrányos helyzetbe hozzák. Külföldi megfigyelők azt gyanítják, hogy a német arcvonalrövidítések mögött mesz­­szemenő szándékok rejtőznek, amelyek majd akkor válnak láthatókká, ha a szovjet erők felörlése legmagasabb fokát érte el. Berlin­ben ezekről a feltevésekről természetesen nem nyilatkoznak. A német védekező harcmodor nem zárja ki az állandó ellentámadásokat sem. Char­­kovtól nyugatra a német páncélosok a leg­utóbbi harcok folyamán betörtek az ellen­séges készenléti állásokba és ott sok hadi­anyagot pusztítottak el. A Szmolenszk és Moszkva közötti vasút­tól északra folyó harcokban a szovjet pán­célos erők ellen német részről nagymérték­ben vontak be páncéltörő kötelékeket s a kifejlődött küzdelem ismét világosan meg­mutatta a német páncéltörők és páncélosok fölényét. A harcbavetett Tigrisek 38 szov­jet páncélost pusztítottak el, anélkül, hogy ők maguk veszteséget szenvedtek volna. Acht­rka térségében a német gránátosok elfoglaltak egy helységet. A már csaknem trópikus hőség ezekben a harcokban rendkí­vüli követelmények elé állítja a német csa­patokat. A német hivatalos jelentés most közöl be­számolót az Oren­iv csatájáról, ahol a né­met csapatok 11 ellenséges hadsereg össz­pontosított támadásával szemben hiúsítot­ták meg hetekig tartó harcokban az áttörési kísérleteket és rendkívül nagy veszteséget okoztak az ellenségnek. A mostani háború, mondotta Saucker pá­risi német körzetvezető az újságírók előtt, óriási véres áldozatokat követel a szovjet rabszolgaságban sínylődő orosz néptől, Sztá­lin azonban keveset törődik ezzel, mert azt reméli, hogy győzelme után az európai mun­kások millióit kapja kártalanításul. Az eu­rópai munkásság érdekében rá­ kell mutatni erre a veszedelemre. A német népre kény­­szerített háború tehát a civilizáció és a szo­ciális igazság szempontjából döntő harc. Németország­ ma Európáért harcol s ezért joga van, hogy az európai munkások együtt­működéséhez és jóakaratához forduljon. M T­I-­A SZOVJETTEL VALÓ ANGOLSZÁSZ KAPCSOLATOK volt a tárgya Roosevelt és Churchill csütörtöki és pénteki tanács­kozásainak is. A brit híriroda lisszaboni je­lentése szerint foglalkoztak azokkal a bí­rálatokkal is, amelyek szovjetorosz részről hangzottak el a szövetségesek szicíliai ka­tonai igazgatásának ténykedései ellen. Is­meretes, hogy a Szovjet részt kér magának e­bben az igazgatásban. Hull amerikai külügyi államtitkár — aki­nek az egyik amerikai lap legutóbb szov­jet ellenszenvet vetett a szemére, — ismét szükségesnek látta, hogy a csütörtöki was­hingtoni sajtóértekezleten hangoztassa, mi­szerint Északamerikának a Szovjetunióhoz való viszonya „tökéletesen barátságos és szívélyes.“ Ugyanakkor az amerikai sajtóban rejté­lyes célzások jelennek meg. Az „American Magazine“ című nagy amerikai folyóirat­ban Hopkins a következőket írta a háború tartamáról: „A háború — feltéve, hogy Oroszországot nem veszítjük el — még két évig fog tartani. Ha Oroszországot, mint szövetségest elveszítjük, akkor is megnyer­jük a háborút, de ebben az esetben számol­nunk kell azzal, hogy a háború még öt évig tart.“ Az United Press az Oroszor­szágra vonatkozó célzást „rejtélyesnek“ mi­nősíti. * A HÁBORÚS FELELŐSSÉG KÉRDÉSÉ­BEN mondhatni perdöntő jelentőségű kije­lentést tett a háború negyedik évfordulóján Sosnkovszky, a lengyel menekült kormány miniszterelnöke. Az 1939 augusztus 3-i len­gyel elhatározás — mondotta — forduló­pontot jelent Európa történetében. (Ezen a napon rendelték el Lengyelországban az ál­talános mozgósítást.) Az elhatározás ugyanis Hitlert az elé a kényszerűség elé állította, hogy ne kezdje a háborút olyan időpontban, amikor azt remélte, hogy to­vábbi vértelen győzelmeket vívhat ki. Len­gyelország megfontoltan döntött a Német­ország elleni és a nyugati demokráciák ér­dekében vívott háború mellett. Sosnkovszky tehát nyíltan beismeri, hogy angol ígéretekkel háta mögött az akkori lengyel kormány idézte fel a háborút, mert az angol diplomácia nem akarta, hogy az európai igazságos elrendezés útján Német­ország további békés eredményeket ér­jen el. * A TÁVOL KELETEN az angolszászok a jelek szerint nagy támadásra határozták el magukat. Patterson helyettes amerikai hadügyminiszter a legutóbbi sajtóértekezle­ten arra a kérdésre, várjon a szövetsége­sek Japán elleni tevékenységének ideje kö­zeledik-e, kijelentette, hogy a Japán elleni bombázás nemsokára megkezdődik. A Ma­gyar Távirati Iroda Zürichen át érkező Pearl Harbour-i jelentése szerint a Marcus­­sziget elleni amerikai támadás már a Ja­pán elleni szövetséges hadművelet megnyi­tását jelenti. A Csendes-tengeri amerikai haderő most olyan pozíciót igyekszik bizto­sítani magának — a Marcus-sziget 2000 kilométerre van Tokiótól — ahonnan az­után könnyebben lehetséges a további na­gyobb hadműveletek megindítása. PÉNTEKEN HAJNALBAN EGY ANGOL HADOSZTÁLY PARTRASZÁLLT CALABRIÁBAN A p­artraszállók­ a német és olasz erőit ellenállásába ütköztek Meghiúsultak XII. Pius pápának Róma érdekében tett lépései­ , Moszkva beismeri a szovjet csapatok hatalmas veszteségeit Patterson helyettes USA­ hadügyminiszter: „­Japán ellen közelebbről megindul a nagy támadás” Egy angol hadosztály partra szállott az olasz félszigeten Róma, szept. 3. (MTI) Az olasz fegyveres erők főhadiszállásának 1196. számú közle­ménye: Az elmúlt éjszaka az ellenség, amely az utóbbi napokban ismételten próbálkozott ha­ladéktalanul visszavetett, elszigetelt partra­szállási kísérletekkel, szélesebb alapon kezdte meg a hadműveleteket a Messinai­­szoros kalábriai partján. Az útban lévő, valamint a Ratánia és Augusta kikötőiben horgonyzó hajókat a német repülőgépek eredményesen támadták. Az ellenséges repülőgépek nagymennyi­ségű bombát dobtak Trentora, Bolognára, valamint Nápoly környékére. Különösen Bo­lognában okoztak súlyos károkat. Csütörtökön az angol—amerikai légierő összesen 33 repülőgépet vesztett, hetet olasz, tizenkilencet német vadászgépek, hatot a légvédelmi ütegek, hármat pedig a motoros tutajok ágyúi lőttek le. Az utóbbi nap had­műveleteiből hat saját repülőgépünk nem tért vissza támaszpontjára. Ambrosio tábornok, Berlin, szept. 3. (MTI) A német véderő főparancsnoksága jelenti: Ma a reggeli órák­ban Kalábria délnyugati csücskén angol csapatok szálltak partra. Német és olasz biztosító erőkkel harcok van­nak folyamatban. A német légi fegyvernem kötelékei nap­pal és éjszaka mozgó célokat támadtak Szi­cília keleti partvidéke előtt, az Algírtól nyugatra levő tenger­részen. Több ellenséges szállítóhajót a bombák eltaláltak.

Next