Képes 7, 1986. augusztus-december (1. évfolyam, 19-36. szám)
1986-08-30 / 21. szám
„Hazafelé a vonaton megjelent egy csúfolódó kis figura ... Egy pajkos, ugrabugra, vidám kisegér . . . Piros nadrágot adtam rá, két óriási gyöngygombbal” — emlékezik Walt Disney. Egy magabiztos két pontos vonalvezetésével született meg Miiki, a kisegér, akivel megálmodója birodalmat alapított — a ma is mesés Disneylandet. „Amíg fantázia lesz a világon, Disneyland sosem készül el egészen” — szónokolt az alapító 1958- ban a kaliforniai megnyitón. Államfők és hercegnők, királyi párok és hercegek hódoltak a 48 Oscar-díjat nyert meseország uralkodója előtt. — Halló! Disneyland? Az elnököt kérném! — Csak a helyettesét tudom kapcsolni. Ha megfelel. — Jó reggelt kívánok. Magyarországról beszélek ... — Üdvözlöm — szólal meg egy barátságos hang, túl az Óperencián. — Disneyland Párizs környéki telepítéséről szeretnék önnel beszélni, ha nem zavarom. — Hát akkor mire vár? Elő azokkal a kérdésekkel! — Hogyan határozták el Disneyland európai telepítését? — Disneyland világhírű. De ez nem elég, meg akarjuk mutatni azoknak, akik nem ruccannak át családostól Amerikába, hogy milyen ez a mesepark. — És miért éppen Franciaországra esett a választás? Úgy hallottam, az elmúlt évben Spanyolország is versengett Disneyland kegyeiért. Sőt, korábban több jelentkező is volt, csak a kemény feltételek miatt viszszaléptek. — Európai telepítési tervünk immár évtizedes. Szakértőink több országban, igen körültekintően vizsgálták meg a lehetőségeket. Az első jelölt, Milánó még sérelmezte is, a keménynek tűnő feltételeket. NSZK, Belgium, Madrid és Párizs kalkulált, mennyi haszna lenne befektetéseiknek. A bármi áron engedékeny spanyol ajánlatnak — és készségnek — természetesen nagy súlya volt, a szakemberek mégis Marne völgyét ítélték a legmegfelelőbbnek. — Beszélne ezekről a keménynek ítélt feltételekről? — A franciáknak 2000 hektárnyi földet kell a környékbeli farmerektől elhódítani — természetesen kártérítés ellenében. A párizsi metró 30 kilométerrel meghosszabbított szakaszának, s a várost a Disneylanddel összekötő autópályának költsége is őket terheli. Mégsem járnak rosszul a franciák, munkanélküliséggel küszködő gazdaságuk 30 ezer munkahellyel kalkulálhat. — Úgy tudom, az idén nyáron, pontosabban június 18-án került volna sor a szerződés aláírására. Miért nem jött létre a megegyezés? — Ez csak amolyan szokásos huzavona. A tét nagy. Épp ezért szó sincs arról, hogy ne lenne megegyezés. A pletyka csupán néhány szószátyár újságíró okoskodásán alapul. — Ezek szerint nem is gondol arra, mi lesz, ha a franciák elállnak a szerződés aláírásától? — Ostobaság. Disneyland a világ minden pontján éppoly üzleti siker, mint nálunk, Amerikában. Turistarobbanás. És nem kevésbé: új lehetőség Párizs elszórakoztatására. — Tervezik-e Disneyland európai népszerűsítését? Készülnek-e új, szokatlan reklámfogásokra? — Úgy vélem, szükségtelen ilyesmit kérdezni. A mi birodalmunk világhírű — nem igényli a népszerűsítést. — Nem félnek attól, hogy igyekeznek majd elfranciásítani az önök piros nadrágos jövevényét? — Nem. Ahogyan Tokióban ragaszkodtunk az eredeti amerikai mesefigurákhoz, ez a kikötésünk áll Párizs esetében is. Donald kacsa Párizsban is saját nyelvén hápog és piros marad Európa földjén is Miki egér óriás gyöngygombos nadrágja. Bár a parkot — mert így kérték — elsősorban francia munkaerővel építik, szakembereink ott lesznek. S a díszletek is, eredeti felállással. — Lehet, hogy furcsának tűnik a kérdés, de kiknek építik a parkot? Turistáknak, gyerekeknek? Olyan vádról is hallottam az önök parkja ellen, hogy nem anynyira a játszani vágyó gyermeké, mint inkább a nosztalgiázó felnőttek vidámparkja lesz. Igaz ez? — A park mindenkit hívogat. És hogy mindenkinek telik benne kedve, bizonyítja a látogatók átlagéletkora, a 35 év. — És mennyibe kerül az Önök játéka, mondjuk, egy átlagosan költekező négytagú családnak, ha kiruccannak Disneylandbe egy vasárnap délután? — Nem hiszem, hogy átlagban ezt ki lehet számolni. Van látnivaló, s ha valaki nézelődik, csak a belépőjegy kerül pénzbe. De ha ragaszkodik az átlaghoz, fejenként száz dollárt saccolok. Csak a játékokra. Ehhez jöhet még az ebéd, a sport, a szálloda és az utazási költség, kinek-kinek a kedve szerint. Hiszen a világon minden nagyon drága. Az öröm pedig a legfőképpen az. — Megpróbálná lefesteni a születendő játékparkot? A játékfigurákon kívül mit kívánnak még Európába exportálni? — Szállodák, növények, parkolók és sportpályák mellett természetesen megérkezik Disneyland is. Űrhajókkal és éppen kihaló dinoszauruszokkal. Lesz Karib-tengeri kalóztámadás, fosztogatással, rejtélyes dzsungel, nagyvadakkal. Kalandos régmúlt és történelem, modern jövő és technikai varázslat. Bolygóhódító csodagépek, űrautomaták, távközlési berendezések, angol kocsmák és kínai pagodák, paloták, tornyok, butikok. És persze vidám muzsika. — Disneynek egyszer valaki azt jósolta, nagyon korán, 35 éves korában meg fog halni. Úgy tudom, mindig félt a haláltól — a végakarata az volt, hogy hibernálják. Ha az orvostudomány segítene, és 2000-re felélesztenék — mit gondol — mit szólna az akkor már közel tíz éve működő Eurodisney-hez? — Azt hiszem, éppoly otthonosan mozogna a Párizs környéki Marne völgyben, mint saját farmján, Kaliforniában. Disneyland hagyományos öt birodalomból felépülő állama — a meséket életrekeltő Fantáziaföld, a Főutca, a Világbazár, Nyugat Földje és Holnap Világa — az ezredfordulón éppúgy üdvözölné a nagy megálmodót, ahogyan azt még életében elképzelte. — Mi a véleménye Richard Schichel Walt Disney legendájáról írt könyvéről? Arról, hogy életművét középszerűnek minősítik! Mi igaz abból, hogy az alapító lenézte az intellektualitást, a művésziséget? Állítólag azt mondta: azt álmodom, hogy valamelyik filmem a művészfilmek színházában végzi , és reszketve ébredek. — Disney szórakoztatni akart. Halhatatlanságra, sikerre vágyott, és a világot tele akarta rajzolni mindenfélével — mert ez volt számára a legfontosabb. A művészet nem mindig szórakoztatás, és ez fordítva is így igaz: a szórakoztatás sem mindig művészet. De úgy vélem, nem lennénk igazságosak, ha véleményünk mindössze annyiban merülne ki, hogy középszerűnek minősítjük a Disneyprodukciókat. — Mielőtt megköszönném az interjút, hadd kérdezzem meg a nevét. — Ervinnek hívnak. Ervin Okun, Disneyland elnökhelyettese vagyok. — A hangjából úgy ítélem, ön magabiztos és optimista. — Miért, ön szerint milyen legyen egy mesevilág elnökhelyettese ? MARKÓCZY MÁRIA A VONAL VÉGÉN ERVIN OKUN Meseország helyettes királya (EH