Képes 7, 1986. augusztus-december (1. évfolyam, 19-36. szám)
1986-10-04 / 26. szám
^^■■eptember elejétől újabb ■ ■ m „maszek" hanglemezfelvé-M jelre is alkalmas stúdió 111 várja a szólistákat, zeneka- Vri rókát, de mindenekelőtt a hanglemezgyár megrendelő szerződéseit. A stúdió felavatásával — a tulajdonos a Marcellina P. J. T. — Babits Marcella a hazai rockszakma első üzletasszonyává lett. E vállalkozással valószínűleg nem zárult le énekesnői pályafutása, annál is kevésbé, mert a napokban jelent meg a P. J. T. első nagylemeze. Sőt, a rádió nyilvánossága előtt Babits Marcella mindjárt kritizálta is a lemez kiadóit. Mivel azonban Magyarországon monopóliuma van a hanglemezgyárnak, stúdiója „jó” pénzt hozó felkérést csak ettől a cégtől várhat; nem volt-e hát merészség azt az ominózus nyilatkozatot megtenni? — A két dolgot nem kellene összetéveszteni. Ha a stúdiónkat felkérik, mi a legjobb tudásunk szerint, minőségi munkát végzünk. Mint énekesnő és elsőlemezes — mármint nagylényezes, mert kislemezünk már volt —, nem értem, hogyan köttethetnek velünk komoly emberek olyan alkut, ami bennünket eleve bukásra ítél? — Vagyis? — Mi csak huszonötezer eladott lemez után kapunk előadói jogdíjat, de összesen ötezret nyomtak belőle. Ezért eleve nevetséges dolog ilyen tartalmú szerződést kötni. — Kizártnak tartja, hogy elfogyjon huszonötezer darab? Ezzel „helyből” leértékeli a lemezét. Nem? — Egy lemez frissességi időtartama fél év, ahhoz, hogy beinduljon az eladás, komoly reklámra van szükség. A mi lemezünket viszont a harmadik, azaz C. kategóriába sorolták, így az album megjelenésének híre szinte csak „szájról szájra” terjed ... És azt hiszem, sem a lemezgyár, sem mi nem járunk jól. — Ha titkokat érint a következő kérdés, megteheti, hogy nem válaszol, de kíváncsiak vagyunk : mennyibe került a stúdió, milyen árakkal dolgoznak, mennyi lesz a megtérülési idő? — Szó sincs titkokról. Körülbelül másfélmillió forintot tett ki a stúdió létrehozása. Ez azt is jelenti, hogy amit lehetett, azt saját magunk csináltuk. Én elektroműszerész szakmát tanultam, sok mindenre emlékeztem még. A fiúk meg — Kaszás Péter és Molnár János, a zenekar tagjai —, burkoltak, kőműveskedtek. Egy stúdióóra kétezer forintba kerül. Ha külső munkát vállalunk, mert könnyen szállítható berendezésekről van szó, akkor kettőezerötszáz forintot számolunk föl ugyanennyi időért. Egy nagylemez elkészítése körülbelül százötven órányi munkával jár .. . De ugye azt nem kell mondanom, hogy ennek a bevételnek csak töredéke, mintegy húsz-harminc százaléka lesz a keresetünk. — Egy, csak hosszú évek után lemezhez jutott zenekar kereshet olyan jól, hogy stúdiót alapíthat — vagy a család segített? — A szeretet bőségében nőttem fel, de a családom anyagilag nem támogathatott. Apám a hajógyár egyik párttitkáraként sokaknak segített, de mi öten laktunk egy egyszobás lakásban és nagyon meggondoltuk, hogy mire költünk el akár egy forintot is. A zenekarom viszont, megszakításokkal természetesen, de vagy tíz évet játszott Nyugat-Európában. Amit ez idő alatt kerestünk, azt fektettük a stúdióba. Mert egyszer örökre le kell lépni a színpadról, de most is már akkor sem szakad meg a kapcsolatunk a zenével. ■— Hogyan fizetnek mostanában nyugaton a „vendéglátásért” — mert gondolom, erről van szó? — Két, két és fél ezer márka volt a hapi bérünk, fejenként. Mi hosszabb ideje Svájcba járunk vissza, ott kultúrált körülmények között dolgozunk egy diszkóban, s csupán négy órát kell játszani naponta. Ez nagyon méltányos feltétel. — Ezek szerint külföldön jobban ragaszkodnak a P. J. T.-hez, mint itthon? — Ez így nem igaz, mert ott nem egy országnak játszunk, hanem csupán a szerződésben meghatározott időben, divatos slágereket. Az igaz, hogy abból inkább meg lehet élni, mint az itthoni „slágerküzdelemből”. De a szíve mélyén mindenki cdtíion akar sztárrá válni. — 1972-ben indult a Ki mit tud-on, és a középdöntőig jutott. Mintha a mai napig sem sikerült volna a „döntőbe”, azaz a legkeresettebb énekesnők közé kerülnie .... — Annak története van, hogy én hogyan estem ki a középdöntőben. Két lehetőségem is akadt, hogy segítsek magamon, ha „elfogy” a tehetségem. Valaki felajánlotta „barátságát”, amit én felháborodottan elutasítottam. Aztán Ákos István, a Generál együttes akkori vezetője szólt, hogy kísér a zenekarával. Ákos akkoriban a vetélytársnőmmel, Szűcs Judittal élt együtt, ezért csapdát sejtettem és nem mentem bele. Most már tudom, hogy mind a két lehetőséget fontolóra kellett volna vennem. Viszont akkor a középdöntő elég volt ahhoz, hogy utána országos turnét szervezzenek nekem, akkor hagytam fel az elektroműszerészséggel is. Ma az Interpop döntőjébe kerültek kevesebbet „érnek” népszerűségben, mint akkor, mi középdöntőnkkel. Ráadásul a Kócbabák nevű énekegyüttest is akkor alakítottam és velük is a középdöntőben estem ki... Lehet, hogy később aztán azért nem jutottam előbbre, mert kint is lenni, itthon is intézni az ügyeket, ez a kettő nem ment. — És nincs, aki segítsen? Férj? — Vártam a szép szőke hercegre, fehér lovon. Ez nem vicc, ilyen a zsánerem. — És megjött már? — Igen, szép, szőke. Igaz nem herceg, de van lova, mert kaszkadőr. — Ön zenekart, stúdiót vezet, fellép énekesként, és még verseket is ír. Nem sok ez egy kicsit? — Nem, mert néha álmodozni is kell. MENYHÉRT mészáros lászi,o PriDumda ...szá írul-szá íra" AZ AlMOMZÍ ÜZLETASSZONY 1*1