Képes 7, 1989. május-augusztus (4. évfolyam, 18-34. szám)
1989-06-24 / 25. szám
AZ ELFORDULÁS ÉVE 1949 Bíráskodás a Szovjetunióban Irta: R. Korn és Sz. Kozelszki Minden 18. életévét betöltött állampolgár, salára színére, vallására, párttagságára, vagyoni helyzetére, lakóhelyére és múlt tevékenységére való tekintet nélkül részt vesz a szovjet jogszolgáltatási láncolat alapszerveinek megválasztásában. A cél az, hogy minél több ember érdeklődjék a választások iránt és hogy az egész közösség részt vegyen bennük. Ki is tulajdonképpen a népbíró és kik az ülnökök? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, elmentünk egy moszkvai kerületi bíróságra; látni akartuk egy népbíróság munkáját, beszélni a népbíróval és néhány ülnökkel. Az egyik legfiatalabb moszkvai népbíró bíróságát választottuk ki — a kijevi városrész 11. bírósági kerületében. Ivanov bíró kerületében körülbelül 50 000 polgár él és dolgozik. A Szivezev Vrázsek utcán, a Gogolj körút közvetlen közelében van a bíróság épülete, mely azelőtt magánház volt. A szovjet népbíróság jogköre nagyon tág. Felöleli a kerületben előforduló legtöbb bűnügyet és polgárügyet Minthogy azonban Moszkvában a bűnözési arányszám nagyon alacsony, a bíróság e téren nincs túlterhelve. (...) Előttünk a következő felírású ajtó: „G. F. Ivanov, kijevi városrész 11. kerületének népbírája”. Nyilván a bíró dolgozószobája. Megnyitják a tárgyalást A közönség délelőtt 11 órakor kezd gyülekezni. Az egyik vádlott egy levélhordónő, akit azzal vádoltak, hogy eltulajdonított egy pénzesutalványt, idézésre jelent meg, szabadlábon védekezett. A szovjet bíróság gyakorlata szerint a vádlottat, akit nem tekintenek „társadalmi szempontból veszélyesnek”, szabadlábon hagyják a tárgyalás napjáig, pénzbiztosíték nélkül, úgyszólván „saját őrizetében”. A dolgozószoba ajtaja kinyílik és bevonul a bíróság. Ivánov bíró, két népbírósági ülnöke — mindkettő nő — és a bíróság jegyzője, szintén lány. Senki sem ad utasítást erre, a közönség mégis feláll. Ivánov bíró sebesen lépked, a huszonöt évesek ruganyos lépteivel. Bal kabátujja művégtagot takar, de úgy látszik ez a tény nem befolyásolja barna szemének vidám pillantását. (...) A következő ügy T. munkás ügye, akit a hadsereg főügyészi hivatalának tulajdonát képező gépkocsi gázolt el. T. a kórházban meghalt és özvegye beperelte a főügyészt. Ez a tárgyalás is nagyon röviden zajlik le, mert a főügyészi hivatal nem védekezik és kötelezi magát, hogy az özvegynek havi nyugdíjat fizet mindaddig, amíg csecsemője nagykorú lesz . . . Szünet közben felkeressük Ivanov bírót, aki azt mondja: — Amikor jogot tanultam, sok régi jogász emlékiratait böngésztem át. Egy régi orosz közmondást találtam. Körülbelül így hangzik: A földben férgek, a vízben ördögök, az erdőben ágak, a bíróságon ravasz jogászok vannak. Hova menjen a szegény ember? Ez a közmondás napjainkban elvesztette jelentőségét — mondotta Ivanov. Az emberek nem félnek a szovjet bíróságtól, mert tudják, hogy helyteleníti a jogászkodó és formalisztikus eljárást és az ügyet érdeme szerint bírálja el. — Mi, bírák, nem képezünk zárt testületet. Minket az egyszerű néptől nem imlaszt el semmiféle rács. Nemcsak jogot „szolgáltatunk”, hanem egyúttal propagáljuk, kötelességszerűen meg is magyarázzuk, hogy ily módon ne csak büntessünk, hanem megelőzzük a bűntettet. Ivanov bíró két ülnökéhez fordul: — És nézze két társamat. Éppúgy tagjai ennek a bíróságnak, mint én. Nem egyszerű „fejbólintó Jánosok”. Nélkülük nem hozhatok ítéletet. És nekik semmilyen jogi iskolázottságuk sincs. Egyetlen eszközük józan eszük és „mosolygó jószívük”. A szünetnek vége, búcsúzkodunk. Az az érzésünk, nem valószínű, hogy Ivanov bíró a következő választásokon kibukna. Csak az lehetséges, hogy munkáját ideiglenesen félbe kell szakítania, ha magasabb jogi iskolára küldik. Ez a fiú aztán igazán szereti foglalkozását, azaz inkább a hivatását, mert a jog hivatás az ő számára. (Magyar Rendőr, 1949. június) Kádár János belügyminiszter beszámolt a trockista kémbanda leleplezéséről az MDP nagybudapesti aktívagyűlésén A DÉFOSZ és az MNDSZ kíméletlen leszámolást követel az imperialisták ügynökeivel A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártszervezeteinek aktívaértekezletén szombaton Kádár János belügyminiszter számolt be nagy beszédben a trockista áruló csoport leleplezéséről. Ismertette a kémszervezet és vezető tagjainak tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a kémbanda tevékenységének teljes felderítése döntően fontos, éppen ezért nem lehet még a gyalázatos banditák orvtámadásának, gaztetteinek minden részletét nyilvánosságra hozni. Azt is elmondta Kádár János belügyminiszter, hogyan vették észre Rákosi Mátyás éber szemei a fenyegető veszélyt, hogyan kísérte figyelemmel és hogyan leplezte le végül a párt ezeket az emberbőrbe bújt hitvány szörnyetegeket. Az aktívaértekezlet végül határozati javaslatot fogadott el, amelyben mélységes megvetéssel, izzó gyűlölettel ítéli el a pártba befurakodott aljas imperialista kémek, a trockista ügynök Rajk és társainak tevékenységét. (. . .) A magyar ifjúság egységes szervezete, a MINSZ után most a két legnagyobb tömegszervezet, a DÉFOSZ és az MNDSZ szervezete foglalkozott a leleplezett trockista kémbanda ügyével. A DÉFOSZ elnöki tanácsa határozati javaslatot fogadott el, amely a többi között kijelenti: „Mi, dolgozó magyar parasztok tudjuk, hogy népünk szabadságát, hazánk függetlenségét, a földreformot a Szovjetuniónak köszönhetjük. Ezek az aljas árulók, Rajk László és cinkosai, négyéves harcunk eredményeit akarták megsemmisíteni. Az imperialisták gyarmatává akarták tenni hazánkat, vissza akarták hozni a kapitalisták és a földbirtokosok kizsákmányoló uralmát. Követeljük, hogy kíméletlenül sújtsanak le az imperialista kémek alávaló bandájára.” Az MNDSZ vezetőségének határozata ugyancsak követeli, hogy az MDP vezetősége és az állam illetékes tényezői kemény kézzel sújtsanak le az imperialisták becstelen ügynökeire. Ugyancsak az árulók megsemmisítését követelték azon a nagygyűlésen, amelyet Velencén tartottak munkások és parasztok. 760 fővárosi dolgozó utazott le Velencére, ahol ünnepélyes találkozót rendeztek a parasztsággal. (...) (Kis Újság, 1949. június 26.) A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztőt Dobi István — Felelős szerkesztőt Antaldy Gyula Ára eOmlér- Tipek a holnapi ilyetőre | VaUroap. 1»« Jíolaa t* KIS UJSXG A magyar—csehszlovák megbeszéléseken minden kérdésben teljes egyetértésre jutottak A magyar kormányküldöttség prágai látogatásáról hivatalos záróközleményt adtak ki, amely megállapítja, hogy június 21-től 23-ig magyar kormányküldöttség tartózkodott Prágában az április 16-án Budapesten megkötött magyar—csehszlovák barátsági együttműködési szerződés ratifikációs okmányainak kicserélése céljából. Baráti és szívélyes hangulatban megbeszélték mindazokat a fontos problémákat, amelyek a Magyarország és Csehszlovákia közötti viszonyra vonatkoznak. A magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésre vonatkozó iratok ünnepélyes kicserélése után a magyar kormánydelegáció a csehszlovák kormányküldöttséggel Zápotocky miniszterelnök elnöklete alatt megbeszélést folytatott a még függőben lévő gazdasági kérdések rendezése tárgyában. A megbeszélés a két kormány megbízottainak teljes megegyezésével végződött. A magyar kormányküldöttség tárgyalása a csehszlovák kormányküldöttséggel még szorosabbra fűzte a jó baráti és szövetségi viszonyt a két ország között és hozzájárultak szabadságuk és függetlenségük biztosításához, valamint a nemzetközi együttműködés és a béke megerősítéséhez — fejezi be a záróközlemény. (...) (Kis Újság, 1949. június 25.) Önhasznú családi sakkozás a görcsönyi vásáron. Dardos János és felesége újfajta sakkjátékot mutatott be a görcsönyi vásáron. Keleti nyugalommal sakkozott egymással a férj és feleség és mindig a feleség nyert tíz-húsz forintot. Az újfajta sipista mutatványnak csakhamar áldozatai akadtak. A vásáron elfoglalt emberek odasereglettek, s miután mindig az asszonyt látták nyerni, megkérdezték, tehetnek-e a „kezére”. Hogyne tehetnének! Amikor az önkéntes kibicek jelentékeny összegeket raktak fel az újfajta játékra, akkor az asszony elkezdett veszíteni. Egyébként rendületlenül nyert tovább, ha csak a férje tétje volt a játékban. A vásáron szolgálatot teljesítő rendőrök hamarosan leleplezték az önhasznú családi sakkozókat és az államügyészségre kísérték. (Kis Újság, 1949. június 23.) 1949. június negyedik hete. összeállította: Bóra Zsolt és Szűcs István a