Képes 7, 1989. május-augusztus (4. évfolyam, 18-34. szám)

1989-06-24 / 25. szám

AZ ELFORDULÁS ÉVE 1949 Bíráskodás a Szovjetunióban Irta: R. Korn és Sz. Kozelszki Minden 18. életévét betöltött állampolgár, salára színére, val­lására, párttagságára, vagyoni helyzetére, lakóhelyére és múlt tevékenységére való tekintet nélkül részt vesz a szovjet jog­szolgáltatási láncolat alapszerveinek megválasztásában. A cél az, hogy minél több ember érdeklődjék a választások iránt és hogy az egész közösség részt vegyen bennük. Ki is tulajdonképpen a népbíró és kik az ülnökök? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, elmentünk egy moszk­vai kerületi bíróságra; látni akartuk egy népbíróság munkáját, beszélni a népbíróval és néhány ülnökkel. Az egyik legfiatalabb moszkvai népbíró bíróságát válasz­tottuk ki — a kijevi városrész 11. bírósági kerületében. Ivanov bíró kerületében körülbelül 50 000 polgár él és dol­gozik. A Szivezev Vrázsek utcán, a Gogolj körút közvetlen közelében van a bíróság épülete, mely azelőtt magánház volt. A szovjet népbíróság jogköre nagyon tág. Felöleli a kerületben előforduló legtöbb bűnügyet és polgárügyet Minthogy azonban Moszkvában a bűnözési arányszám na­gyon alacsony, a bíróság e téren nincs túlterhelve. (...) Előttünk a következő felírású ajtó: „G. F. Ivanov, kijevi városrész 11. kerületének népbírája”. Nyilván a bíró dolgozó­­szobája. Megnyitják a tárgyalást A közönség délelőtt 11 órakor kezd gyülekezni. Az egyik vád­lott egy levélhordónő, akit azzal vádoltak, hogy eltulajdoní­tott egy pénzesutalványt, idézésre jelent meg, szabadlábon védekezett. A szovjet bíróság gyakorlata szerint a vádlottat, akit nem tekintenek „társadalmi szempontból veszélyesnek”, szabadlábon hagyják a tárgyalás napjáig, pénzbiztosíték nél­kül, úgyszólván „saját őrizetében”. A dolgozószoba ajtaja kinyílik és bevonul a bíróság. Ivá­nov bíró, két népbírósági ülnöke — mindkettő nő — és a bí­róság jegyzője, szintén lány. Senki sem ad utasítást erre, a közönség mégis feláll. Ivánov bíró sebesen lépked, a huszonöt évesek ruganyos lépteivel. Bal kabátujja művégtagot takar, de úgy látszik ez a tény nem befolyásolja barna szemének vidám pillantá­sát. (...) A következő ügy T. munkás ügye, akit a hadsereg főügyészi hivatalának tulajdonát képező gépkocsi gázolt el. T. a kórházban meghalt és özvegye beperelte a főügyészt. Ez a tárgyalás is nagyon röviden zajlik le, mert a főügyészi hi­vatal nem védekezik és kötelezi magát, hogy az özvegynek havi nyugdíjat fizet mindaddig, amíg csecsemője nagykorú lesz . . . Szünet közben felkeressük Ivanov bírót, a­ki azt mondja: — Amikor jogot tanultam, sok régi jogász emlékiratait böngésztem át. Egy régi orosz közmondást találtam. Körül­belül így hangzik: A földben férgek, a vízben ördögök, az er­dőben ágak, a bíróságon ravasz jogászok vannak. Hova men­jen a szegény ember? Ez a közmondás napjainkban elvesz­tette jelentőségét — mondotta Ivanov. Az emberek nem fél­nek a szovjet bíróságtól, mert tudják, hogy helyteleníti a jogászkodó és formalisztikus eljárást és az ügyet érdeme szerint bírálja el. — Mi, bírák, nem képezünk zárt testületet. Minket az egy­szerű néptől nem imlaszt­ el semmiféle rács. Nemcsak jogot „szolgáltatunk”, hanem egyúttal propagáljuk, kötelességsze­­rűen meg­ is magyarázzuk, hogy ily módon ne csak büntes­sünk, hanem megelőzzük a bűntettet. Ivanov bíró két ülnökéhez fordul: — És nézze két társamat. Éppúgy tagjai ennek a bíróság­nak, mint én. Nem egyszerű „fejbólintó Jánosok”. Nélkülük nem hozhatok ítéletet. És nekik semmilyen jogi iskolázottsá­guk sincs. Egyetlen eszközük józan eszük és „mosolygó jó­szívük”. A szünetnek vége, búcsúzkodunk. Az az érzésünk, nem va­lószínű, hogy Ivanov bíró a következő választásokon kibukna. Csak az lehetséges, hogy munkáját ideiglenesen félbe kell szakítania, ha magasabb jogi iskolára küldik. Ez a fiú aztán igazán szereti foglalkozását, azaz inkább a hivatását, mert a jog hivatás az ő számára. (Magyar Rendőr, 1949. június) Kádár János belügyminiszter beszámolt a trockista kémbanda leleplezéséről az MDP nagybudapesti aktívagyűlésén A DÉFOSZ és az MNDSZ kíméletlen leszámolást követel az imperialisták ügynökeivel A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártszerveze­teinek aktívaértekezletén szombaton Kádár János belügyminiszter számolt be nagy beszédben a trockista áruló csoport leleplezéséről. Ismertette a kémszervezet és vezető tagjainak tevé­kenységét. Hangsúlyozta, hogy a kémband­a tevékenysé­gének teljes felderítése döntően fontos, éppen ezért nem lehet még a gyalázatos banditák orv­­támadásának, gaztetteinek minden részletét nyilvános­ságra hozni. Azt is elmond­ta Kádár János belügymi­niszter, hogyan vették ész­re Rákosi Mátyás éber sze­mei a fenyegető veszélyt, hogyan kísérte figyelem­mel és hogyan leplezte le végül a párt ezeket az em­berbőrbe bújt hitvány ször­nyetegeket. Az aktívaértekezlet vé­gül határozati javaslatot fogadott el, amelyben mély­séges megvetéssel, izzó gyű­lölettel ítéli el a pártba befurakodott aljas imperia­lista kémek, a trockista ügynök Rajk és társainak tevékenységét. (. . .) A magyar ifjúság egysé­ges szervezete, a MINSZ után most a két legnagyobb tömegszervezet, a DÉFOSZ és az MNDSZ szervezete foglalkozott a leleplezett trockista kém­banda ügyével. A DÉFOSZ elnöki taná­csa határozati javaslatot fogadott el, amely a többi között kijelenti: „Mi, dol­gozó magyar parasztok tud­juk, hogy népünk szabad­ságát, hazánk függetlensé­gét, a földreformot a Szov­jetuniónak köszönhetjük. Ezek az aljas árulók, Rajk László és cinkosai, négy­éves harcunk eredményeit akarták megsemmisíteni. Az imperialisták gyarma­tává akarták tenni hazán­kat, vissza akarták hozni a kapitalisták és a földbir­tokosok kizsákmányoló uralmát. Követeljük, hogy kíméletlenül sújtsanak le az imperialista kémek alá­való bandájára.” Az MNDSZ vezetőségé­nek határozata ugyancsak követeli, hogy az MDP ve­zetősége és az állam illeté­kes tényezői kemény kézzel sújtsanak le az imperialis­ták becstelen ügynökeire. Ugyancsak az árulók megsemmisítését követel­ték azon a nagygyűlésen, amelyet Velencén tartottak munkások és parasztok. 760 fővárosi dolgozó uta­zott le Velencére, ahol ünnepélyes találkozót rendeztek a parasztság­gal. (...) (Kis Újság, 1949. június 26.) A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztőt Dobi István — Felelős szerkesztőt Antald­y Gyula Ára eOmlér- Tipek a holnapi ilyetőre | VaUroap. 1»« Jíolaa t* KIS UJSXG A magyar—csehszlovák megbeszéléseken minden kérdésben teljes egyetértésre jutottak A magyar kormányküldött­ség prágai látogatásáról hi­vatalos záróközleményt ad­tak ki, amely megállapít­ja, hogy június 21-től 23-ig magyar kormányküldöttség tartózkodott Prágában az április 16-án Budapesten megkötött magyar—cseh­szlovák barátsági együtt­működési szerződés ratifi­kációs okmányainak kicse­rélése céljából. Baráti és szívélyes han­gulatban megbeszélték mindazokat a fontos prob­lémákat, amelyek a Ma­gyarország és Csehszlo­vákia közötti viszonyra vonatkoznak. A magyar—csehszlovák ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésre vonatkozó ira­tok ünnepélyes kicserélése után a magyar kormány­delegáció a csehszlovák kormányküldöttséggel Zá­­potocky miniszterelnök el­nöklete alatt megbeszélést folytatott a még függőben lévő gazdasági kérdések rendezése tárgyában. A megbeszélés a két kor­mány megbízottainak tel­jes megegyezésével vég­ződött. A magyar kormánykül­döttség tárgyalása a cseh­szlovák kormányküldött­séggel még szorosabbra fűzte a jó baráti és szövet­ségi viszonyt a két ország között és hozzájárultak szabadságuk és független­ségük biztosításához, vala­mint a nemzetközi együtt­működés és a béke meg­erősítéséhez — fejezi be a záróközlemény. (...) (Kis Újság, 1949. június 25.) Önhasznú családi sakkozás a görcsönyi vásáron. Dar­­dos János és felesége újfaj­ta sakkjátékot mutatott be a görcsönyi vásáron. Kele­ti nyugalommal sakkozott egymással a férj és fele­ség és mindig a feleség nyert tíz-húsz forintot. Az újfajta sipista mutatvány­nak csakhamar áldozatai akadtak. A vásáron elfog­lalt emberek odasereglet­­tek, s miután mindig az asszonyt látták nyerni, meg­kérdezték, tehetnek-e a „kezére”. Hogyne tehetné­nek! Amikor az önkéntes kibicek jelentékeny össze­geket raktak fel az újfajta játékra, akkor az asszony elkezdett veszíteni. Egyéb­ként rendületlenül nyert to­vább, ha csak a férje tétje volt a játékban. A vásáron szolgálatot teljesítő rend­őrök hamarosan leleplezték az önhasznú családi sakko­zókat és az államügyész­ségre kísérték. (Kis Újság, 1949. június 23.) 1949. június negyedik hete. összeállította: Bóra Zsolt és Szűcs István a

Next