Képes 7, 1990. augusztus-december (5. évfolyam, 31-52. szám)
1990-08-25 / 34. szám
SS :000. tím lányiskoláját, az ő meg az apósa - Schmidt Gyula - magánszőlejét. Takaros gazdaság. Csodálatos rend. Ügyes kisgépek. Pompás pince. A 70 éves após viszont sóhajt egyet: - Ha a fejemet húsz évvel fiatalabbra lehetne cserélni, én belevágnék. Én kérném a földet... Ha... Az FKgP 47 fős helyi alapszervezetének titkára, az 54 éves Opperheim József tejbegyűjtő azonban először határozottabb: - Én eleve nem voltam híve az ilyen szövetkezeteknek. 28 év után két éve kiléptem. Nem hallgatták meg eléggé az emberek véleményét, fejlesztésre is több kellett volna, és túl nagy ez ahhoz, hogy az ember átlássa, jól érezze magát benne. Meg hát, a téeszben nem nekem esett az eső, hanem a szövetkezetnek. - Itt, Kötésén, kártyán kérik majd vissza a földjüket? - Sajnos, nem sokan. Más oldalra álltak már itt az emberek. - Akkor? - Pártom részéről jóra törekvő illúzió ez az egész. Hogy az embereknek hite legyen. - És a jövő? - Én, mint egyszerű ember, megjósolni nem tudom. A jól menő farmergazdaság jó. És egy átgondolt szövetkezet résztulajdonosokkal nagyon jó. Csak farmergazdaságokkal megbuknánk. Uram, nekünk nem föld kell, hanem jobb szövetkezet. Az egyének földtulajdonán alapuló szövetkezet. - Pártvezéreik nem éppen ezt mondják! - Illúziókban ringatják magukat. Azt hiszik, hogy úgy van, mint 45-ben, amikor a paraszt örült annak a kis földnek, amit kapott... De hát inkább Gébei Henrikhez menjenek el az urak. Ő már belevágott! És íme, itt van előttünk a hatalmas Gébel-porta. Az udvar közepén traktor piroslik. Istállók, színek, fészerek, jószágok és gépek garmadája. Személyautóból is van három. „Meg egy ARO!” A gazda azonban vonakodik a számadástól. Végül kipréseljük belőle: 15 hold, 1000 négyszögöl szőlő, 16 szarvasmarha, három anyakoca, egy kan, 16 malacka, a gépekből nehezebb felsorolni, ami van. Könnyebb azt, ami még kellene: szártépő, krumplikiszántó, trágyamarkoló, trágyaszóró kocsi, kombájn, silózó. De amikor lehet, megveszem őket! Az első koccintás után feloldódik, s nem minden irónia nélkül mondja: - Úgy volt az, uram, hogy délelőtt kiléptem a téeszből, délután meg a birtokot elverte a jég. - Miért döntött úgy, ahogy? - Apám részes aratóként rakosgatta össze a földet, s mire kifizette, bejött a téesz-világ és elvették. De én a mezőn nőttem fel. Nekem ez az örömöm. Meg az ember nyugdíját az utókor nem tudja örökölni. - És a haszon? - Amim van, azt téesztagként szereztem. Felkészültem a magángazdálkodásra. 16 .