Képes Európa, 1996. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)
1996-05-01 / 18. szám
HA RÁM SUI A NAP Bájos, butuska naiva és igazmondó nagymama, cserfes mozifruska és fanyar humorú, bölcs játékos idős hölgy színészetének hajnalán és alkonyán ismertük Perczel Zitát. Alig három héttel nyolcvanadik születésnapja előtt Budapesten érte a halál, újabb moziszerepére készülve Kardos Ferenc filmjében. Távozása emlékezéssé változtatja a tervezett találkozást a magyar filmesek világtalálkozóján a harmincas évek csillogó szemű filmcsillagával, aki a Meseautó álomvilágából indult el hajdanán... Perczel Attila ezredes kisebbik lányának álomvilágát Szandaszőlősnek hívták. A Holt-Tisza partján töltött gyerekkor, a kétholdasra zsugorodott családi birtok utáni vágy a pesti kétszobás lakásban, a kispolgári életformában is tovább kísértett. A mama a nagy utazásokat szerette, Párizst, amelynek szeretetét Zita az anyatejjel szívta magába. 1932-ben a Zita királyné úti lakásból indult el az akkor tizennégy éves Perczel lány a Színiakadémia felvételi vizsgájára. „Kisasszony, maga nagyon szépen sír" - alighogy elmondta a vers címét, elkezdett ugyanis sírni. Góth Sándor kijelentése meghatározta a lámpalázas felvételiző további sorsát. Olyan növendéktársakkal került egy osztályba, mint Gobbi Hilda, Básti Lajos, Horváth Ferenc, Szörényi Éva, Sennyei Vera. Még akadémistaként kezdett a Nemzeti Színházban játszani A viharban, a Tudós nőkben, Herczeg Ferenc, Török Sándor, Schöpflín Aladár darabjaiban. A vígszínházban unalmas, unatkozó úrilányokat alakított. A véletlen úgy hozta, hogy a Gellért hullámfürdőjében egyik ismeretlen jótevője felfigyelt rá és beajánlotta a Vígszínház akkori főrendezőjének, Jób Dánielnek. Éppen fiatal színésznőt kerestek a Lányok az intézetben című színműhöz. Kalandos volt mozikarrierjének kezdete is. A Szlatinay nevezető fogorvos és zeneszerző, a Perczel család szomszédja becsúsztatott az ajtó alá egy kézzel írott cédulát. Kedves kisasszony, ha van kedve filmezni, jelentkezzen... és megadta a helyszínt. Az új rokonok című film zeneszerzőjének tanácsára a szininövendék Perczel kisasszony 1934-ben megkapta első mozifőszerepét. A hollywoodi szőke szépségek divatja idején Perczel Zita koplalások árán lett nádszálkarcsú, még a fűzőviselettől sem riadt vissza. Amerikai példaképe mindenekelőtt Joan Crawford volt, míg a magyar sztárok közül Bajor Gizi, akinek utánozta gesztusait, hanghordozását. A Timár Józsefhez fűződő plátói színpadi szerelem után a mozi új üdvöskéje beleszeretett felfedezőjébe, Gaál Bélába, aki három nagy sikerű filmben rendezte (Az új rokonok, Meseautó, Budai cukrászda). A Meseautó gépírólányát alakító Perczel Zita második filmjével igazi sztárrá lépett elő: nők százai kezdték utánozni hajviseletét, ruházatát, férfiak szerelmes levelekkel árasztották el. Az ifjú sztár azonban csak három évig élvezhette a népszerűséget: 1937-ben a Jávor Pál partnereként forgatott Lovagias üggyel jó időre lezárult magyarországi pályafutása. Egy szerelmi botrány „repítette”" külföldre. Gaál Béla huszonöt évvel volt idősebb nála, ráadásul nős. Felesége megmérgezte magát, amikor a rendező közölte vele válási szándékát. Ekkor Perczel mama felültette lányát a Párizsba tartó vonatra. A fény városában Zitát a nagynénje és reményteljesnek ígérkező karrier várta. Londoni utazása során - ahol a mozi nézőterén romantikus kapcsolatba került a híres magyar zeneszerzővel, Brodszky Miklóssal - egy szintén magyar színházi ügynök ajánlata várta. Olyan színésznőt kerestek a Barbara című vígjáték főszerepére, aki nem tud franciául, ötszázas sikerszériát ért meg a darab Párizsban, így lett Perczel Zitából ünnepelt francia színésznő. Hasonló sikert aratott a Tizenhárman egy asztalnál című színdarabbal, amellyel Európa-szerte turnézott. Amilyen szerencsésnek bizonyult a hivatásában, olyan sikertelen volt a magánélete. Mindkét férje orosz származású volt, és rémesen féltékeny. Az első - akitől fia született - filmproducer volt, s jóval a válásuk után is detektívekkel figyeltette. A második filmíró és filmrendező, két lánygyermekének apja, akivel Amerikában éltek. Az ötvenes években újra visszaköltözött szeretett Párizsába, ahová a kitelepítés után sikerült kivitetnie a szüleit. Ezért sem fogadhatta el 1957-ben a Vígszínház akkori igazgatójának, Magyar Bálintnak az ajánlatát. A családanyai szerepkörbe temetkezett színésznőt a házasságok, féltékenységek, válások - utolsó élettársa öngyilkossága - olyannyira megviselték, hogy évekig pszichoanalitikushoz járt. Az ötvenes évek végén újra rámosolygott a szerencse a filmen: Sacha Guitry utolsó rendezésében, a Gyilkosok és tolvajok című filmben, majd a Borvirágban játszott főszerepet. Mindennek ellenére üresnek és kiégettnek érezte magát. Rómában töltött vakációja azonban kilendítette a magányból: kisebbik lánya beleszeretett egy pilótába, férjhez ment hozzá és Perczel Zita hivatásos nagymama és magánóraadó minőségben Rómába költözött. A transteverei kis lakásban angol és francia nyelvleckéket adott és két olasz unokáját nevelte. A mozi időről időre megkísértette ugyan, elsőként Dino Risi olasz rendező személyében, de sokáig következetesen ellenállt. Perczel Zita életének magyar szála a hetvenes évektől folytatódott, amikor több mint harmincévi távollét után először látogatott haza a Macskajáték próbafelvételére. Gábor Pál portréfilmet készített róla, Mészáros Márta epizódszereppel bízta meg az Örökség című filmjében, majd András Ferenc Dögkeselyű című filmjében dolgozott. Ahogy volt címmel papírra vetette visszaemlékezéseit, amelyekből több magyar újság is közölt részleteket. Évekig római tudósítója volt a Színházi életnek is. Részt vett a filmjeiből rendezett vetítéseken, közönségtalálkozókon, mielőtt vendégszereplésre kérték volna fel. A Budapesti Kamaraszínházban Noël Coward Forgószínpad című komédiájában „debütált" óriási sikerrel egy idős színésznő szerepében, aki a színészotthonban találkozik régi nagy riválisával. A hajdani szende szőkeségből harcias, vitalitással teli idős hölggyé érett Perczel Zita szerette volna megvalósítani álmát, hogy az öregek és hajléktalanok „minisztere" legyen itt, Magyarországon, ezért alapítvány létrehozásán fáradozott. Egerben A nagymama című Csiky Gergely-darab címszerepében mintha csak önmagát alakította volna: a megértő, jóságos családfőt, akinek mindennél fontosabb unokája boldogsága. Utolsó interjúi egyikében a gyémántdiploma átvételekor arról a szerelmetes viszonyról mesélt, amely a színházhoz, a közönséghez főzte: „Ha megállok a színpadon, rám süt a Nap, megnyugszom, érzem, hogy élek!" SZENTGYÖRGYI RITA PERCZEL ZITA emlékére FOTÓ: FILKASZ JÓZSEF I KER. ESI EURÓPA