Képes Európa, 1998. július-szeptember (7. évfolyam, 26-38. szám)
1998-09-16 / 37. szám
RÁTÓTI ZOLTÁN A régi nyár - kedves, simogató zenés játék (Békeffy-Lajtai jókedvükben írták-komponálták) - még 1984-ben Törőcsik Mari jutalomjátéka volt a József Attila Színház színpadán. Ám feltűnt mellette egy nyúlánk, barna hajú, kék szemű fiatalember, akire felfigyeltek a nézők - és nemcsak a bakfislányok. Mines recept egyelles szerephez Emlékszem, a megérdemelt tapsvihart visszahúzódva, szemérmesen, sután fogadta. Nos, ez a szemérem - a most mit kezdjek velük!? - ma is Rátád Zoltán sajátja. A magánéletben nehezen nyílik meg, nem szerepel a pletykaújságok szalagcímében, nem forrsistereg körülötte a levegő. A színpad, az más. Ott kitárulkozik, nincs titka, mert mindig egész lényét adja. Ne féljünk a dicsérő szót kimondani: pazar színész. Pályája első tizenöt évében ezt bizonyította. A tavalyi színházi évad egyik legnagyszerűbb, legjobb alakítása az övé. Shakespeare Shylockja A velencei kalmárban - magyar színpadon - tán soha nem volt ennyire megrendítő, elgondolkodtató, sokkoló hatású, mint Rátóti Zoltán megformálásában a Tivoli Színházban. A Radnóti Színházban találkozunk. Kora délután, fél kettő van, Euripidészt próbálnak. Az Iphigeneia Auliszban című drámát Valló Péter rendezi. Csomós Mari, Csankó Zoltán és Rátóti Zoltán a színpadon. Belehallgatok: veretes, szép, de nehéz a szöveg. - Nagy elismerés számomra, hogy meghívtak Akhilleusz szerepére. Nagyszerű csapatba kerültem, és külön örömöm, hogy végre találkoztam Csomós Marival, akivel eddig soha nem játszhattam egy színpadon. (Vörös haj, nem éppen napbarnított arc.) - Az idén nem találkozott a nyárral? - Nem panaszként mondom, de átdolgoztam a nyári szünetet. A hajam színét egy filmszerep változtatta meg, úgy kívánta a figura. - Semmi pihenés? Semmi önjutalmazás? Kihúzni a telefonzsinórt, nem borotválkozni egy hétig, sokat aludni, jókat enni, lötyögni?! Mit tud felhozni mentségére? - Mindjárt összerakom a napokat. Heteket forgattunk Sülyi Péter barátommal az Őrségben. Saját ötlet alapján riport-dokumentumfilmet készítettünk erről a csodaszép, különleges tájegységről, Őriszentpéterről és környékéről. A Magyar Televízió négyszer fél órában már bemutatta látleletünket Triangulum címmel. A cím a szlovén-magyar-osztrák határvonalra utal. - Mi késztette filmcsinálásra? - Beleszerettem a vidék békéjébe, csendjébe, megfogott az ott élő emberek gondolkodása, tisztasága, tisztessége. Riporter-narrátor szerepkörben még nem próbáltam ki magamat. Nem akartunk többet, csak felmutatni, megörökíteni az Őrséget: a miénk, őrizzük, vigyázzunk rá. - Hallgatom, mert még hiányos az „alibije”. - Rozgonyi Ádám Janus címmel a rendőrség életéből merített történeteket. Ott játszottam több napot, meg a Kisváros újabb epizódjában is a kamerák elé álltam. Hogy teljes legyen a munkanapló, elárulom, még egy mozifilmben is feladathoz jutottam. Horváth Csaba Európa-expressz címmel izgalmas, mai sztorit mesél el. Dobó Kata, Kamarás Iván - egy-két név a népes szereplőgárdából. Már volt négyet forgatási napom, a többivel megvárjuk az őszt. - Mit ne mondjak, jól megy a sora, csak bírja szuflával! Azt észrevette, hogy éppen másfél évtizede startolt a pályán? - Igen, de nem ijeszt meg a rohanó idő. - Meg szokott néha állni, bemérni iránytűvel, jó felé halad-e? - Természetes, hogy az ember fölmér, értékel, átértékel magában sok-sok dolgot útja során - elsősorban önmagának. A közönségnek úgyis csak az a fontos, hogy mit lát, és mit kap a színpadról. Magamnak, de még a barátaimnak sem bírnám megfogalmazni, hogy mi az, ami egy próbafolyamatban elindul... - Hogy mitől lett Shylock figurája ennyire összetett, kikezdhetetlen? Pápai Erikával a Dunakanyar című darabban^ ^zál(Aouania- LE P. ES EURÓPA