Képes Magyarország, 1962 (3. évfolyam, 1-5. szám)
1962-05-01 / 5. szám
Ősi kultúrközpontot rejt A PILISI ROMMEZŐ A Pilis hegyiség Esztergom—Dobogókő—Dömös határolta területén e sorok írója 1955-ben nagykiterjedésű rommezőt fedezett fel. Olyan területen kerültek elő épület- és hegyivármaradványok, töltések, sáncok, mesterséges vízduzzasztók nyomai, amelyet eddig mint „örök idő óta álló” erdővadont ismert a tudományos világ. Az Akadémia felhívására folytatott tudományos kutatások során — a középkori krónikák és hiteles oklevelek adatai alapján — az a feltevés alakult ki, hogy ez a terület a középkor végéig a Duna-medence legfontosabb kultúrközpontja volt. Közel két évszázada foglalkozik a tudomány Budapest múltjának felkutatásával. Megállapították, hogy a mai Buda kiépülése előtt létezett egy másik Buda is. Ez volt az Árpád-kor királyi fővárosa. 1790-ben úgy gondolták, hogy ez az ősi Buda a mai Óbuda területén lehetett és ezért ott kezdték keresni. Másfélszáz évig ástak Óbudán, keresve a király temetkező helyként ismert Alba Ecclesiát (Fehéregyházát), amelynek közelében lelhető állítólag Árpád fejedelem sírja is. Semmit sem sikerült találni, az esetet régészeti rejtélyként kezelték. A pilisi romváros múltjának megállapítására indított tudományos kutatások most felszínre hoztak olyan régi adatokat, amelyek azt igazolják, hogy a magyarok ősi királyi központja Esztergomhoz közel, a vadregényes Pilis hegyei között volt. Evlia Cselebi török utazó 1660— 1664-es magyarországi tartózkodása idejéről írott könyvében azt mondja, hogy Budavára Esztergom mellett állt és nagy város volt. A törökök pusztították el. Russwurmnak, az, Alba Regia felszabadítására vezetett 1601-es hadivállalkozás tábornagyának feljegyzéseiből is kitűnik, hogy Alba Regia Esztergomhoz közel a pilisi hegyek között feküdt Anonymus feljegyzései, Kézai Simon XIII. századbeli krónikája, Bonfini, Mátyás király történetírója, Lazius Wolf osztrák historikus 1553- ból származó adata és Ortelius Ábrahám belga földrajztudós Pannóniatérképe szerint Vetus Buda és Alba Regia Esztergomhoz közel, a Duna mentén állt. Legrégibb neveként Herculiát, a római korban pedig mint Sicambriót említik. A hunok idejétől Attila városának, germán elnevezése szerint Etzelburgnak nevezték. Herculia romjait 1906-ban a római kori adatközlések alapján a mai Pilismaróton találták meg, annak a területnek a központjában, ahol most a városromok előkerültek. 1790-ben azért kezdték Óbudán keresni Árpád sírját, illetőleg Vetus- Buda maradványait, mert az Alt- Ofen nevet azonosnak vették Vetus- Budával. Itt azonban tévedés történt. Az Ofen ugyanis a régi kelta származású Pest (kemence) szó fordítása, amely ősi neve a mai Budának, Óbudának és a mai Pestnek egyaránt. Az Árpád-kor kezdetén ezt az egész területet Pest néven ismerték. Mint ahogy a mai Budát Ofen-nek, Óbudát a germánok Alt-Ofennek nevezték és azóta is így hívják németül. Az ősi Buda, Attila-város, melynek neve németül Etzelburg volt, nem is lehetett tehát ezen a helyen. » A középkorban Magyarország jelentős európai hatalom. Ennek a hatalmi helyzetnek a nyomait sem a mai Budán, sem a mai Óbudán, sem Székesfehérvárott nem tárták fel az ásatások, pedig a városi nagyszerű épületekről sok hiteles adat szól. Az Alba Ecclesia és a vele kapcsolatos hagyományok igazolják e helynek fontos egyházi központ jellegét. A pilismaróci 1906-os ásatások felszínre hozták egy 820 méter hosszú, hatalmas kőfallal körülkerített 33X27 méteres oszlopcsarnok (templom) maradványait, ami a legnagyszerűbb római kori pannóniai templom itteni létezését igazolja. Herculiáról tudjuk is, hogy Pannónia vallási központja volt. Miután a vallási központok mindig a legősibb helyeken szoktak kialakulni és a most felfedezett romok között olyanok is akadnak, amelyek származása az illír-kelta korszakra vezethető vissza, e terület régészeti feltárása rendkívül érdekes eredményeket hozhat, s ez a Duna-kanyar idegenforgalmi jelentőségét még döntőbben kiemelheti. Németh Péter Faragott kő az egyik hegyi vár maradványaiból ősi bánya nyomai a Pilis-hegységben Érdekes lelet az erdő mélyén: Árpád-kori épületpillér-maradvány