Képes Sportlap, 1948. január-június (3. évfolyam, 1-28. szám)
1948-05-11 / 20. szám
JSMvuternyákat ni la ottMííneá Kecsesen domborodó, dús erdőkkel tarkított hegyek között, széles völgyben hatalmas gyártelep. Körötte villaszerű, kertes házak, szépen gondozott, tiszta utcák, gondosan művelt kerti veteményesek . . . Nem messze az óriási gyárkéményektől, a hatalmas Martin-kemencék tőszomszédságában vidéki szemnek ritka kép: egy hatalmas, sporttelep északnyugati oldalán modern ívelésű, az alacsony környezethez viszonyítva, félelmetesen nagy, óriási lelátó... Ez Diósgyőrvasgyár. Látogatásunkat nem jelentettük be előzetesen, mert hát amolyan „rajtaütésszerű” riportra készültünk... Kíváncsiak voltunk, hogy valóban olyan pezsgő sportélet folyik-e az egyik legnagyobb vidéki stadionban és környékén, mint ahogy a „verebek csiripelték”... Éppen ezért meglehetősen nagy volt a meglepetésünk, amikor ezen a sportszempontból igen szürke hétfői délutánon hamisítatlan „vasárnapi” hangulatot találtunk a stadion falai mögött... Hogy milyen hangulat ?volt ez a vasárnapi A lelátón Itt-ott kis csoportokban jókedvű, de azért figyelmes nézők, egyszerű, foltos, olajospiszkos szabályszerű munkaruhában... Lehetnek vagy kétszázan... Néha felhangzik egy-egy biztató kiáltás vagy kisebbfajta tapsvihar.. . Hálás, igazi „ünnepi” közönség... Node a „vasárnapi hangulat” igazi forrása a pályán látható... A zöldgyepen elérik élet: szabályos futballmeccs folyik, szabályos mezekben, csak a résztvevők „dimbesdombos” alakján látszik imittamott az „abszolút amatőrség”.. A futópályán még ennél is nagyobb a forgalom. Fiatal gyerkőcök, serdülők, kamaszok vegyülnek bajuszos, komolyabb évjáratúakkal... Ilyen ez a vasárnapi kép ezen a hétfő délutánon a diósgyőrvasgyári nagypályán... Odamegyünk a partvonal mellett álló civilhez. Herczeg Ferenc, a lakatosból lett igazgató kedves közvetlenséggel, a régi sportember abszolút tárgyismeretével magyaráz, amikor kettesben leülünk a pálya melletti kispadra— Fogadni mernék, hogy csodálkozik ezen a látványon mondja nevetve. — Pedig nincs ebben semmi boszorkányság, ilyen nagy nyüzsgés van ezen a pályán egész héten. Most üzemi csapatok mérkőznek a házi üzemi bajnokságért. . . Látja ott azt a kis, fiatal, nyurga gyereket ? Két hónappal ezelőtt még azt sem tudta, hogyan kell a labdába rúgni s most már azon gondolkozunk, hogy ne igazoljuk-e le a DVTK-ba. . . . Ilyen tehetségek ezerszámra szunnyadnak az ismeretlenségben. Node ez cm is olyan lényeges. Inlaibb fiz a fontos, hogy nálunk minden munkásnak, nőnek, férfinak, fiatalnak, öregnek megvan a lehetősége testedzésre. . . "Az atlétapályát éppen a olyan nagy tömegek veszik igénybe nap mint nap, mint a futballpályát. .. Szóval, a Vasgyár olyan tömegsportot csinál, amilyen bizony azt hiszem kevés van az országban... — Igazgató létére jut ideje a sport irányításával is foglalkozni ? — Hát amennyire csak lehetséges, én is „befolyok” a tömegsport szervezési munkába. Igyekszem mindent elkövetni, hogy megfelelő támogatást is kapjon a sport a gyártól állandóan... Az én személyem a garancia arra, hogy a sportot a Vasgyárban nem fogják sosem mostohagyereknek tekinteni... Node itt van a mi tömegsportszervezetünk „atyja" , Teleki Pál ügyvezető... Ő kezdte el a nagy munkát két és fél évvel ezelőtt... Negyven év körüli, ingujjra vetkőzött férfi ül mellénk. Ohó ■ ... Hiszen már régen ismerősök vagyunk !... Mert Teleki Pál nem más, mint a régi Bocskai futballcsapatainak közismert középcsatára, ama híres-nevezetes ötösfogat irányítója, a Paja. — Igen, igen, én vagyok !... — bólint mosolyogva. — Csak hát azóta bizony egy kicsit megváltoztam ... íme, már kopaszodik fejem... A játékosból vezető lett...a Mesélje el, hogyan kezdték el a tömegsport-szervezést s milyen eredményt ért el a tömegsport mozgalmuk. . . - Hát bizony nem a legkönnyebb isolt az indulás... Jó két évvel ezelőtt futball- és tornaszakosztállyal kezdtük a munkát. Körülbelül kétszáz sportolóval. . . Egy kissé idegenkedtek sokan a sporttól, arra való hiixatkozással, hogy a nehéz munkában amúgy is kifáradnak a gyárban, nincs szükség még további erőpazarlásra... Hát kérem, így kezdtük... Lassú, hosszú hónapok munkája kellett ahhoz, hogy mindenkivel megismertessük a testet felüdítő sportágakat ... Node nem részletezem : elég az hozzá, hogy ma már kilenc szakosztálya van a tömegsportszervezetnek, közel négyezer nyilvántartott sportolóval! Azt hiszem, ilyen hatalmas méretű tömegsport nincs is még több ebben az országban ! — Melyik a legnagyobb szak* osztály ? — Számra nézve a turistaszakosztály a legnagyobb. Csodálkozni fog: közel ezer turistánk van! De minden szakosztályban nagy eredményeket értünk el. 7—S éves gyerekek tornáznak, boxolnak, birkóznak, teniszeznek!. . . Ezek a srácok persze a munkások gyerekei, hozzátartozói közül kerülnek ki. Általában nemcsak a gyári dolgozókkal törődünk, hanem azok hozzátartozóival is, sőt az egész környék tömegsportját is képviseljük. Nagyon sok miskolci értelmiségi és egyéb foglalkozású sportolónk van. Az anyagi alapról a gyár gondoskodott kezdettől fogva , Gondoskodott, amennyire lehetett. De a tömegsportszervezetünk hatáskörébe tartozó,számtalan üzemi szervezet többnyire saját maga szerezte be a szükséges anyagiakat, előadások rendezésével, gyűjtéssel. Szóval a lelkesedés a párszáz főnyi sportológárdáról átragadt a többi dolgozóra is ... Ma már ott tartunk, hogy nem nagy problémát jelentenek az anyagiak, mert a többtermelés folytán több jut a sportra is ... . — Mi van az úgynevezett „előkelő”sportágakkal ? Teleki nevet. — Az „előkelő" ■ sportágak királynőjét, a teniszt ma profigyerekek űzik nálunk! 100 tagú teniszgárdánk van, mind fiatal munkásgyerek, köztük óriási tehetségek! Nagy szám ez kérem, hiszen a gyár „hivatalos"" egyesületének, a DVTK-nak is csak 80 teniszezője, van összevissza. — Mi a helyzet az egyesület házalóján ? Megvan a szoros kapcsolat a tömegsportolók és a DVTK-isták között * — Ami a DVTK-t illeti, az egyesületnek csak úgy ontjuk a jó minőséget! Kiváló boxolók kerülnek ki a tömegsportolók köréből, s ezek egytől-egyig DVTK-isták lesznek ... Az egyesület pillanatnyilag talán a birkózás terén a legerősebb legutóbb például az ittjárt olasz birkózóválogatott csak 0 :3-ra tudta megverni a mieinket! De a tömegsport fejlődése miatt a jövő még rózsásabb ezen a téren is ... No de hát kedvenc sportágunkról se feledkezzünk meg . . . — Milyen reményei vannak a DVTK-nak az NB I.-be való bejutásra ? Van most megfelelő játékosgárdája ? — Hát pillanatnyilag nem a legrózsásabb a csapat helyzete válaszol Teleki. — Az ötödik helyen tanyázunk, az idén nem jutunk be, az biztos. Pedig ez a stadion NB I-et érdemelne ... A DVTK elődjéből, a Ferecvárost verő DiMÁVAG-ból már csak négy-öt játékos maradt meg, köztük az örökifjú Bohus, a volt újpesti Penderi, Krucsai Jóska, Petz György A csapat egyébként most van átszervezés alatt. Éppen a napokban szerződtettük Ádám József edzőt, a volt Vasas-játékost. Neki kell átdolgoznia a fiatalokat. De egy-két erősítés sem fog ártani, ha be akarunk kerülni jövőre a legjobbak közé. Egy biztos: a tömegsport terén végzett munkánk egy-két év múlva meg fogja hozni az eredményt , olyan sportológárdája lesz a DVTK-nak és olyan futballcsapata, hogy véleményem szerint örök bérlete lesz a csapatnak a Nemzeti Bajnokság első osztályában!... Késő este van, amikor elcsendesül a stadion. Aztán mi is eltávozunk. De amikor mégegyszer visszatekintünk a villamosmegállótól az esti szürkületben félelmetesen kibontakozó stadionlelátó felé, jóleső érzés fut át rajtunk . . . Hát bizony, szép dolog is lehet az, amikor, a Vasgyár rettenthetetlen „harcosai” összecsapnak ott a lelátó alatti versenyterem közepén a birkózószőnyegen . . . Amikor a martinászok és hengerészek kérges tenyérrel markolják meg a sima felületű tornaszereket és magasba lendülnek.. . Magasba, magasba, egyre magasabbra . . . Szathmáry ,Sándor Diósgyőr, a tömegsport fellegvára A stadion nagy lelátója Dinnyés miniszterelnök átadja Szalkaynak, a legjobb magyar menő tiszteletdíjjal, a vasárnapi G. P.-n