Képes Sport, 1983. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-04 / 1. szám
Ötvennyolcadik amatommal rendezték meg a szilveszteri futóversenyt Rio de Janeiróban, amelyen 7500 futó állt rajthoz. A 13,5 kilométeres távon a portugál Lopez bizonyult a legjobbnak (39:41,05 perc), Móra és Joao Da Silva előtt. A nőknél is portugál futó volt a leggyorsabb, Motta révén, ő 47.21 perc alatt tette meg a távot. Felvételünkön a második helyezett Victor Mora, aki eddig háromszor győzött ezen a versenyen MTI Külföldi Képszolgálat felvétele Nem propagandaként íródott le a fenti cím - napjaink egyik valóságát fogalmaztuk meg. A sport évtizedünk mind jelentősebb realitásaként tört be életünkbe. Lelkesedhetünk a sportolás örömeiért, lenyűgözhet bennünket a bajnokok teljesítménye, lehet szórakozásunk része, fintoroghatunk fejlődésének visszásságain, elutasíthatjuk, mert idegennek érezzük magunktól - csupán közömbösek nem lehetünk. Legfőképpen azért nem, mert bármilyen érzelmekkel is viseltetünk a sport iránt, naponta találkozunk eseményeivel, naponta hat ránk vonzása. Ki nem gondol a sportra akkor, amikor gyermeke első, kissé bizonytalan lépéseit teszi meg, méghozzá futva? Ki nem gondol a sportra akkor, amikor utódjának jövőjét tervezi? Hiszen egészséges élet reményében kívánja felnevelni utódait, és ebbeli reményében érzelmeitől függetlenül szán szerepet a sportnak. Ki nem gondol a sportra akkor, amikor utódait a kultúra, a műveltség csúcsainak megmászására, a munkás élet útjára elindítja? Kiben nem ébred fel a nemzeti büszkeség érzése, amikor a bajnok sikeres küzdelme után felcsendül a Himnusz hangja? Ki nem lelkesedett azokért az egyesületi színekért, amelyekhez ifjúkori álmai fűződtek? Ki nem szorongatta büszkén és önfeledten munkatársa kezét, amikor az diadalra vitte hivatala, műhelye, üzeme hírét a sport küzdőterén? Ki nem fordult meg - nemegyszer csodálkozva — a kocogók után? Ki nem állt meg egy pillanatra a teniszpályák kerítésénél, hogy rácsodálkozzék a kortalannak látszó, önfeledt küzdőkre? Ki nem figyelt, akár egy pillanatra is, a rádió sportközvetítésének hangjára? Ki nem ült le a televízió képernyője elé, hogy megcsodálja a sport nagy nemzetközi eseményének egyetlen mozzanatát? Aligha van ember, aki a sport hatása alól kivonhatná magát. Nem teheti, mert a kor embere természetes igényeinek egyike a sport valamenynyi megjelenési formája. A sport mindenkié lehet, mert a társadalom egyre átfogóbban, egyre többrétűen és egyre tervszerűbben teremti meg a sportolás és a sportmozgalom fejlődésének feltételeit. A szocialista állam elvi kötelezettségeiből vezetve vállalja a mind teljesebbé váló feltételek biztosításának oroszlánrészét. A sportolás feltételeinek mind teljesebbé válásához azon Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07- ban szükséges az egyén, az állampolgárok tevékeny részvétele. A sportmozgalom az állampolgárok tevékeny részvételéhez szinte minden feltételt biztosít. Legyen az anyagi hozzájárulás, vagy a szervező- és az oktatómunkában való részvétel. A sportolás lehet az egyén öröme, egészséges életmódjának része, a bajnokok küzdelme szolgálhatja az állampolgárok szórakozási igényeinek kielégítését — mind együtt a társadalmi tevékenység és együttélés részei. A sportegyesületek, a szakosztályok, a különböző szervezetek által meghirdetett és megszervezett akciók, versenyek nem csupán a sportolás lehetőségét biztosítják. A sporttalálkozók, a vetélkedések, a küzdelmek, a győzelmek mellett a társadalmi együttélés és párbeszéd lehetőségeit is kínálják. Mint ilyenek, többet jelentenek a teljesítménynél, a győzelemnél, a szórakozásnál. A nemzetközi sportmozgalom - mindenek előtt az olimpiai mozgalom és a játékok - eszméje, szabálya és kapcsolatrendszere az ismeretszerzés, a párbeszéd nemzetközi lehetőségére ad alkalmat. Ebben van a sport nemzetközi fejlődésének legfontosabb mozgató ereje. A sport nemzetközi küzdőterein csak a felkészültség és a tudás hozza meg a sikert. Előítéletektől mentes küzdelmet vívnak nagy és kis nemzetek fiai. Bármilyen történelmi utat is tett meg, bármilyen szerepe is van a világpolitikában annak a nemzetnek, amelynek fia a küzdőtérre lép, „pőrén” jön, csak a sport szabályai adta lehetőségek között küzdhet meg a győzelemért. A szabályok biztosította egyenlő feltételek késztetik a sportembereket arra, hogy felkészültségükhöz, sportbeli tudásukhoz többletként világnézetük alakította egyéniségük legyen segítségükre a küzdelemben. Egyéniségük varázsával nyerjék el a szurkolók elismerését, az ellenfelek becsülését. Ma, amikor a tudomány, a kultúra, a technika, a gazdaság és nem utolsósorban a politika területén minden békét kívánó ember a párbeszéd fenntartására, egymás nézeteinek, értékeinek és társadalmi előrehaladásának megismerésére törekszik, a sport a maga nemzetközi kapcsolatrendszerével erősítheti az emberiség jobbik felének ezen törekvéseit. z új esztendő hajnalán bort, búzát, békességet kívánnak egymásnak az emberek. Mindehhez azt kívánjuk: legyen a sport mindenkié, békében és bőségben. A sport mindenkié A Felvételünkön Boksay Zsuzsa, a Bp. Vasas Izzó kosárlabdázója, akit Európában Az Év Játékosának választottak meg. A magyar válogatott Svédországban szerepelt, ahol két győzelemmel és egy vereséggel tornagyőztes lett