Képes Sport, 1985. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1985-09-03 / 36. szám

e­ i­r­ sfllHff IS Herzogenaurachban, ebben a Nürnberg közelében fekvő kis­városban, a két világháború között egy szorgalmas és ügyes testvérpár, a két Dossier, Adi és Armin dolgozgatott szerény cipészműhelyében. Ahogy az már gyakran megesett, a fivérek összevesztek, s különváltak. Az idősebb Adi három csíkkal kezdte jelölni termékeit és családi vállalkozásként megalapí­totta az ADIDAS céget. A fiatalabb Armin, az amerikai kon­tinensen fellelhető macskafajta ragadozót választotta reklám­­figuraként. Az ADIDAS és a PUMA konkurrenciaharca az elmúlt két évtizedben egyre jobban élesedett. Az ADIDAS látszólag uralja Európa, sőt a világ piacát, a PUMA cipőit, felszerelé­seit ezzel szemben egyes csillagok, sztárok használják. Adi, az ADIDAS alapítója már régen halott, a nagy üz­letet vezető özvegye az elmúlt év végén távozott az élők sorá­ból. A cég átalakult, az új főnök, a 49 éves Horst Dossier sokak véleménye szerint — nem is alaptalanul — a világ sport­életének egyik irányítója. A PUMA vállalkozást változatlanul az alapító Armin Dossier vezeti. A küzdelem az elmúlt fél év­ben, ha lehet tovább éleződött. Az ADIDAS reklámcéget alapított és még a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal is szer­ződést kötött, a korábban féltve őrzött olimpiai ötkarikát is megvásárolta. A PUMA ezek után a West Nally egyik fő rész­vényese lett. Az angol hirdetési ügynökséget pedig kiváló kapcsolatok fűzik a nemzetközi sportszövetségekhez, nem utol­sósorban a szervezet elnökéhez, a svájci Thomas Kellerhez, aki Juan Antonio Samaranch-nak, a NOB elnökének első­számú vetélytársa. A küzdelem tehát élesedik ... Horst Dossier a közelmúlt­ban egy munkanapjáról számolt be, Armin Dossier pedig wimbledoni történetet beszélt el... Üzleti kapcsolatok mindenkivel — A hétvégeket általában Lu­zernban töltöm. Egyórás, ké­nyelmes vonatozás után Klo­­tensoen, a zürichi repülőtéren vagyok, ahonnan közvetlen lé­gi járattal bárhová könnyen el­juthatok. Strasbourg és Nürn­berg, az Adidas vállalat két székhelye nagyon gyorsan meg­közelíthető. A francia Adidast 1960-tól kezdve építettem ki. De időm legnagyobb részét Herzogenaurachban töltöm, ahol anyám múlt év decem­berében bekövetkezett halála óta átszerveztem családi vál­lalkozásunkat.­­ Az Adidas évi forgalma már meghaladja a 4 milliárd márkát, s mintegy tízezer em­ber áll alkalmazásunkban, to­vábbi tízezret közvetve foglal­koztatunk. A forgalom eg­yhar­­mada a Német Szövetségi Köz­társaságra, második egyharma­­da Franciaországra, a többi pe­dig a világ fennmaradó részé­re — több mint 150 országra — jut. Termékeink 80 száza­léka a szabadidő-sportra, 20 százalék kifejezetten a verseny­­sportra esik, amiből összessé­gében 60 százalékos a cipő, 40 százalék pedig a textíliák ará­nya. — Apám, Adi, cipőkészítő­ként építette fel vállalatunkat. Úttörő munkát végzett olyan újításokkal, mint a habszi­vacsból készült cipőkkel, vagy mint a cserélhető stoplival el­látott cipőkkel. A mai válla­latokat az öt Dassler gyerek vezeti, de az igazgató tanács­ban külső emberek is közremű­ködnek. Az elnöki teendőket én látom el. — Napi munkámat, reggel 8 órakor a herzogenaurachi üz­letben kezdem. Előtte — heten­ként háromriktor — átlagosan tíz-tizenöt kilométert futok, több pihenő beiktatásával. Fia­talon atletizáltam, sprinter vol­tam, majd gerely­hajításban nyertem ifjúsági bajnokságot és közben az SG Nürnberg csa­patában jégkorongoztam, ké­sőbb a Pirmasens együttesé­ben futballoztam. „ Munkanapom meglehetősen hosszú, gyakran 15 óra, sőt né­ha még éjfél utánra is áthú­zódik, különösen ha a sok tár­gyalást és a házon kívüli mun­kaebédeket és vacsorákat is be­leszámítom. Postám többségé­nek elintézése rám vár. Ezen­kívül naponta kell tárgyalnom az egyes szakterületek vezetői­vel, üléseken kell részt ven­nem és az úgynevezett forró dróton az egész világgal kell tartanom a kapcsolatot. — Számomra a munkatár­saimmal kiépített együttműkö­dés a döntő. Mindig egyszerű­nek kell lennem, hogy minden világos maradjon. De mégis a legfontosabb munkatársaim te­vékenységének a minősége. — Úgyszólván mindig úton vagyok. Időm egyharmadát, sőt 40 százalékát az egész világra kiterjedő utazásokkal töltöm. Olyan szerencsés vagyok, hogy számomra 5—6 órai alvás ele­gendő. Feleségemet és Francia­­országban született gyermekei­met sajnos, ritkán látom. Hu­szonkét éves lányom Francia­­országban érettségizett, Svájc­ban kezdte, s most Franciaor­szágban folytatja egyetemi ta­nulmányait, huszonegy eszten­dős fiam pedig az Egyesült Ál­lamokban tanul. — Az Adidas cég az elmúlt években sokféle irányban fej­lődött. Luzernben például ISL (International Sport Culture and Leisure — Nemzetközi Sportkultúra és Szabadidő Tár­saság) néven marketing céget alapítottam, amelyben 50 szá­zalék erejéig veszek részt a vi­lág egyik legnagyobb hirdetési ügynökségével, a japán Dentsu céggel közösen. A társaság al­kalmazottainak száma rövid idő alatt megtízszereződött. A NOB, a FIFA, az UEFA, a Nemzetköz Amatőr Atlétikai Szövetség ve­zetőivel kötöttünk szerződése­ket, amelyek értelmében a vi­lágversenyek döntő többségén a sportolók kizárólag a mi fel­szerelésünkben léphetnek a küzdőtérre. A Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal aláírt 1988 végéig szóló együttműkö­dés számunkra több millió dol­lárt biztosít. Ez az együttmű­ködés személyes érdekeimen túl abból is fakad, hogy lelkese­dem a sportért, s emellett ki­tűnő személyi kapcsolatok fűz­nek az említett szervezetek ve­zetőihez. — Immár 1956 óta ott voltam valamennyi jelentős sportág vi­lágbajnokságán és természete­sen minden olimpián. Üzleti kapcsolataink kelet és nyugat, valamint a harmadik világ or­szágaival egyformán jó és szo­ros üzleti kapcsolatokat építet­tünk ki az illető országok po­litikai rendszerétől teljesen függetlenül, így az évek folya­mán jóformán minden ország sportvezetőivel sikerült közvet­len, személyes kapcsolatokat teremtenem, amelyeket termé­szetesen gondosan ápolunk. — Hallottam olyan vélemé­nyeket is, hogy sportpolitikai befolyásra igyekszem szert ten­ni. Ez nem felel meg a való­ságnak. Az egyes sportszövet­ségek ügyeitől távol tartom magam. Ha tanácsot kérnek tőlem, természetesen hajlandó vagyok segíteni, vagy a kap­csolatokat helyreállító közve­títésre is. Az elől sem zárkó­zom el sohasem, hogy különö­sen az afrikai kontinensen, se­gítséget nyújtsak a fejlődő or­szágoknak. Világos, hogy vál­lalatom ebben érdekelt is. — A tömegsport egyik fő üz­letágunkká nőtte ki magát. A versenysport viszont a mai Juan Antonio Sa­maranch és Horst Dassler írja alá a Nemzetközi Olim­piai Bizottság és az ADIDAS alapí­totta International Sport Culture and Leisure (ISL) rek­lámügynökség több millió dolláros megállapodását

Next