Képes Sport, 1986. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1986-03-04 / 9. szám
Zsolt Róbert megkérdezte dr. Hargitay Andrást: MIBEN ÚSZUNK? Pár hete Bonnban jártam, az Arena úszófesztiválján. A világ legjelentősebb rövidpályás (25 méteres) versenyeként propagálják ezt a valóban kivételesen nagy létszámot és világklasszisok sorát felvonultató találkozót. A két legsikeresebb magyar úszó, Darnyi Tamás és Szabó József azonban nem volt ott, ők előzőleg Párizsban, utána Barcelonában versenyeztek, de éppen Bonnba nem utaztak el. Pedig az igazi nagy ellenfelet ezen a versenyen találták volna, az olimpiai bajnok és világcsúcstartó, kanadai Alex Baumann személyében. Baumann a két magyar távollétében játszva nyert. Európában nincs rajtuk kívül igazi vetélytársa. A magyar származású Tihanyi Jenő — Baumann edzője — úgy vélte, hogy Darnyiék némi tudatosságai kerülték el a találkozást. Igaz ez? — Nem igaz — válaszolta a kérdésre dr. Hargitay András úszókapitány. — Széchy Tamás szerette volna, ha Darnyi és Szabó József kipróbálja erejét Baumann ellen. Azért küldte őket Párizsba, mert az előzetes jelentések szerint 22 tagú kanadai csapatot vártak az ottani Coca-Cola-versenyre. Széchy feltételezte, hogy Baumann is ott lesz. Ők huszonketten meg is érkeztek, csak éppen Baumann nem volt közöttük. Edzőjével önálló utat választott. — Lehetséges tehát, hogy éppen ők kerülték a találkozást? — Nem tudom. Elképzelhető. Jómagam különösebben nem bánom, hogy elmaradt a találkozás. Nekünk felette kevés a klaszszis úszónk. Az ő erejükkel gondosan kell gazdálkodni. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Kanada, az NDK, az NSZK úszósportjának még a második garnitúrája is erős. Nekem a hajam szála az égnek mered, ha egy teljes csapatot kell kiállítanunk, közben pedig olvasom, hogy az amerikai úszók azért örülnek a Jóakarat Játékoknak, mert ott a második vonal kellő versenyzési lehetőséghez jut. Nekünk ilyesmink nincs, ezért csak kellő megfontolással szabad kijátszani az ászainkat. Kevés a kártyánk. Ha valaki elmegy egy kaszinóba ezer schillinggel, ezt a pénzt feltehetően pillanatok alatt elveszti; ha van egy-két százezre, akkor bátran játszhat, és még a nyerésre is inkább van esélye. Az úszósportra fordítva a képes beszédet: a pár emberünket nem égethetjük ki, mert nem marad erejük az év fő versenyére. Idén világbajnokságot rendeznek, és az a lényeg, hogy ott szerepeljünk jól. Teljesen másodlagos, hogy a többi versenyen hogyan végeznek a magyarok, az úszósportunkat a világbajnokságon mutatott teljesítmény alapján fogják lemérni. — Úgy értsem, hogy az egyéb versenyeredményeknek nincs semmi jelentőségük? A verseny csupán a gyakorlás része? — Ami a néhány legjobbunkat illeti, rájuk vonatkoztatva feltétlenül így van. A szövetség elfogadta azt a koncepciót, hogy értékrendbeli különbséget kell tenni. Különbség van verseny és verseny, illetve versenyző és versenyző között. Nekem fel kell mérnem, kik azok, akik az augusztusi világbajnokságon éremesélyesek, kik azok, akik döntőbe juthatnak, vagyis esélyesek a kiküldetésre, és kik azok, akiknek még reményük lehet a világbajnoki szereplésre. A pillanatnyi erőviszonyok szerint Darnyinak és Szabó Józsefnek vannak éremszerzési lehetőségei, tehát nekem az a dolgom, hogy optimális feltételeket teremtsek a felkészülésükhöz. — Igaz az, hogy kettejüket nem is szerepelteti a márciusi francia—holland—magyarválogatott a viadalon? — Kénytelenek leszünk nélkülözni őket, éppen az előbbi elképzelés megvalósítása érdekében. Március közepén lesz az amerikaiak rövidpályás bajnoksága, és kettejüknek az a fontos, hogy ott álljanak rajtkőre. Darnyi már szerepelt felnőtt, Szabó ifjúsági Európa-bajnokságon, indultak mindketten az EK-ban, de — furcsán hangzik, amit mondok —, igazi nagy versenyen még nem álltak rajthoz. Egy amerikai bajnokságon hihetetlenül sokat lehet tanulni, és bele lehet kóstolni abba a légkörbe, ami a legnagyobb versenyeket jellemzi. Még a világbajnokság sem követel olyan tartós összpontosítást, olyan igénybevételt, mint az amerikai bajnokság. A vb-n, országonként két-két versenyző indulhat, előre meghatározott a futamok rendje, Amerikában viszont összezsúfolódnak az úszók, akárhányan indulhatnak egy-egy országból. A tizedik amerikai sem akárki. Jómagam 1972-ben jártam először ezen a bajnokságon. Ha nem jutok ki oda, állítom, hogy nem lettem volna harmadik a müncheni olimpián. Sőt azt az állítást is megkockáztatom, hogy ha 1971-ben is versenyzek Amerikában, megnyerem az olimpiát. Elképzelhetetlenül sokat jelent a részvétel, különlegesen nagy versenyzési tapasztalatot lehet ott szerezni. Ennek a tapasztalatgyűjtésnek az érdekében Darnyit és Szabót még a válogatott viadalon is nélkülözni kényszerülünk. Mert a legfontosabb mérce számunkra a világbajnokság. — És a többiek? Számukra nem lenne lényeges az amerikai verseny? Ők már nem ennyire fontosak? — Dehogynem fontosak. Csakhogy az egész válogatott keretet mégsem küldhetjük ki az Egyesült Államokba. Pénzünk sem lenne rá. Erre a bajnokságra az amerikaiak nem hívnak meg senkit, a más országbeli részvevők — bár mindig sokan vannak — de, mindenki a saját költségén utazik. Az 50 m-es uszodáiban sorra kerülő bajnokságukon mindig vendégül látják a világranglista tíz legjobbját, tavaly Gyúró Mónika, Szabó Péter és Orosz Andrea is rajthoz állhatott. Darnyi szintén kapott meghívást, de az ő speciális felkészülésébe ez a verseny nem fért bele, most viszont feltétlenül szükséges az amerikai út. A többiek is bőségesen kapnak versenyzési lehetőséget, most, a télen is módot adtunk rá, hogy ismerkedjenek ellenfeleikkel. A téli versenyeknek azonban nincs különösebb jelentőségük, úszóink ezekre nem is készülnek fel külön, hanem a kemény, nagyterhelésű edzések közben utaznak el egy-egy versenyre. Ez tulajdonképpen csupán színesíti a felkészülést, kissé feloldja az edzések monotonitását, javítja a hangulatot. Kell az ilyesmi, hiszen kegyetlenül sok és nehéz edzésmunkát végeznek az úszók. Persze, odafigyelünk az eredményekre is. Például arra, hogy Szabó József — akinek Darnyival együtt a 400 m-es vegyesúszás a fő száma — milyen jól úszott mellen. Párizsban legyőzte a szovjet Volkovot, aki később Európa-csúcsot állított fel, és Barcelonában megverte azt a nyugatnémet Peter Göbbelt, aki előzőleg Volkovval együtt megelőzte az egész mellúszó élgárdát. Darnyi vegyesúszásban 400 m-en, Párizsban is, Barcelonában is győzött Szabó ellen, visszavágott a hazai vereségért. Orosz Andrea térdműtéte után fokozatosan jön rendbe, Bonnban még húsz valahányadik lett, de Barcelonában már lényegesen jobban úszott. Érdekes, hogy Gyúró Mónikának a hátúszás ment jobban, és nem a gyors. Szabó Péter viszont egy kicsit megtorpant. — Ez a felsorolt néhány versenyző jelenti a pillanatnyi elitet a magyar úszósportban. A tavalyi eredmények alapján elsősorban rájuk lehet építeni. Kik azok, aki esetleg még bejuthatnak a világbajnoki csapatba? — A pillanatnyi erőviszonyok szerint öt versenyzőnktől várhatunk döntőbe jutást a világbajnokságon. Abban a kellemes