Képes-Ujság, 1864 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1864-10-01 / 1. szám

9­10 gette az írás e szavai szerint: ,,jobb nem fogadni, mint ígéret után a fogadást meg nem tartani.“ A jámbor grófnő, művészek távollétében, a fájdalmas Szűz képét ábrázoló szobrot körtefából készíttetett, melyet is háromszögü kápolnába helyheztetett, melyet jelen javított alakjában lerajzoltunk s itt közlünk. (Lásd : a 7. s­z. lapot.) E kápolna mai nap a nagy templom éjszaki oldala előtti téren áll. A fájdalmas sz. Szűz szobra nemcsak az istenfélő grófnő cselédjei és jobbágyai által nagy tiszteletben tartatott, hanem azt számos idegen hivő is látogatá­sával megtisztelte. E szobor 90 évig a háromszögű kápolnában tiszteltetett. Később részint a honunkban 150 évnél tovább pusztító vad berohanások, részint pedig a szent szobrok­, keresztek- és képekre nézve hitünktől történt szomorú elpártolások miatt, az istenfélő Czo­­bor család eme drága kincsét a szomszéd várbeli szent Imre-kápolnába tette át, hol több évig becsben tar­tatott és őriztetett. A veszély múltával monyorókeréki Erdődy Borbálya grófnő, Czobor Ádám neje, az előbbeni helyre visszatétette, hol kiváltkép ünnep­ és vasárna­pokon az Isten anyja, mind a nemes jellemű grófnőtől, mind pedig ennek egész háznépétől, majd más és szá­mos hivőktől is, lorettoi litániával és más imák­ és énekekkel magasztaltatott. 1718-ban az uradalmi kormányzó által a fáczán­­kert nagyittatván, a kegyelemképet rejtő kápolna is belefoglaltatott, s ebbe a fáczánoson keresztül való bejárás megtiltatott. De a hivők buzgalmáé féket nem tűrhető, mert Mária tisztelete hívei szivében úgy meggyökerezett, hogy a kápolnáhozi jutást ajándé­­kok nyújtása által is kinyerni igyekeztek nemcsak egyesek, hanem egész bucsujáró­ menetek is. így történt, mint azt a szent helyi évkönyvei tanúsítják, 1732-ki május 16-án, midőn a mezőváros népe Má­ria üdvözletére a Miava folyó mellett menne, annak szeretetétől elragadtatván , nem tekintve az akadá­lyokra, a fáczánoson keresztül sietett a kegyelem­képhez; s hogy Máriának hő tisztelése a Mindenható tetszését kiérdemelte, arról azon csoda-látvány tanus­­kodik, mely szerint a kegyelemképet azon éjszaká­nak idején egy szokatlan, a nap sugaraihoz hasonló fény árasztá el; s több ájtatos hivő rendkivüli mennyei kegyelmekben részesült, minek következtében rop­pant sokaság zarándokolt e szent helyre. Ezek után nemcsak a köznép, hanem minden­nemű és rendű keresztények mutattak a kegyelem­kép iránt hódolatot, s a kegyelmek szaporodtával a sz. hely hire messze elterjedt, s a bucsujárók száma évenkint szaporodott. Mindez Magyarország herczegprimára Eszter­­házy Imre esztergomi érseknek tudtára esett, ki is minden tévedések elháritására érseki méltóságánál fogva, Esztergom főmegyei hatóságához tartozó Sas­vár városába — a trienti zsinat rendelete szerint — szigorú egyházi vizsgálatot rendelt, hogy a dolog valóságáról hiteles tudósítást nyerhessen; addig is pedig a kegyelemkép 1732-ki aug. 24-kén este felé fedett kocsin, a buzgó nép kíséretében,a sasvári plé­bániai templomba s onnan éjjel a Czobor család által a templom mellett Mária tiszteletére épült lorettoi­ápolnába helyezteték. Az ájtatos sasváriak azonban -bal­a éjjel, legnagyobb szorongások közt, a kegy­­■nagában foglaló kápolna körül virrasztottak, készebbek mindenektől megfosztatni, mintsem e tájék legnagyobb kincse­­s ékességének elvesztésével megszomorittatni, zokogásaik­ és sajjaikkal betolták a léget, s mint leírásunk kútforrása állítja, sűrü könyhullatásokkal áztatták a földet, melyek felszik­kasztására, szivök sebeinek behegesztésére, sajjaik és zokogásuk megszüntetésére csak az ország prímá­sának ama nyilatkozata volt képes , mely szerint az egyházi vizsgálat bevégeztével a kegyelemkép előb­beni helyére visszatétetni igértetett. A vizsgálat lefolyta alatt a Mária iránti tisztelet egy pillanatra sem szűnt meg a buzgó hívek keblében, mert úgy a sasváriak, mint az idegenek a lorettoi kápolna körül s az ezt övező temetőhelyen letérdelve, bo­­csáták forró imáikat az egek Urához, mely hitbuz­galmuk­, és lángoló szeretetökért több mennyei ke­gyelemmel örvendeztettek meg. Az egyházi vizsgálat október 9-kén elkezdet­vén, Isten segélyével a közelebbi napokban bevé­geztetett , miután a meghívott tanuk először az eskü fontosságáról megintetve, a történt dolgokról bizo­nyító esküt tettek le, és az egész dolog mibenlétét hitelesen adták elő, így az egyházi vizsgálatnál min­den hitelességgel és annak rendje szerint ment véghez. A kána-galileai menyegző óta mostanáig szűz Mária esedezésére a Mindenható különféle kegyel­meket osztott ki a sz. Szűz tisztelői közt, s pedig sokszor rendkivüli csodálatos módon; s igy jön, hogy mint egykor Mózesnek a csipkebokorban tűz alakjá­ban maga az Isten megjelent, úgy Sasvárott sz. Má­ria pártfogása folytán az Ur sz. malasztja munkál­kodván, számos rendkivüli csodadolgok, gyógyítá­sok, megtérések, és örvendeztetések történtek, me­lyek részint a fönt idézett köny­vecskében, — részint a törvényes vizsgálatok okirataiban, s a sasvári „Magyarország uj csillaga“ czimü könyvben és jegyzőkönyvben hitelesen följegyeztettek , s a levéltárban őriztetnek. Egyet a korunkbeli hithide­gek­, sőt ledér kényelmüeknek, például itt is fölem­líteni nem lesz fölösleges . A mint 1742-dik évi ápril 20-kán a Sasvárról hazatérő bucsujárók Mária kegyelmét és csodatetteit hirdetgették, Mossonyi Ádám felesége Veleghy Anna gúnyolódólag mondá : ,,ti mindig találtok itt meg uj helyet, hol Máriát tiszteljétek, pedig ez mind haszontalan.“ Ezen botrányos szavakra a rágalmazó nő, élete nem csekély veszedelmével, 5 hétig vérzett. A nevezett asszony hibáját megismervén, bűneit megbánva, sz. Mária megengesztelésére Sasvárra utazott, s még oda érkezte előtt vérzése szűnni kez­dett , s az előbb Máriát becstelenítő nyelv most fön­­hangon hirdeté a Mindenható Isten és sz. Mária dicséretét. Mária első éreztetett kegyelmei­ s csodáinak, melyek az egyházi nyomozásból­­hitelesen vonattak ki, igazságáról kétkedni annál kevésbbé van okunk, mi­nél hitelesebbek és számosabbak az ezeket eskü alatt vallott tanúbizonyságok. Az egyházi nyomozás s illetőleg hiteles vizsgá­lat eredménye a herczegprimásnak benyujtatott, ki a bölcs, istenfélő és szorgos pásztor tiszteként a tri­enti közönséges zsinat rendelete szerint 1732-diki október 15-re pozsonyi érseki lakása gyülekezetet hirdetett, melyre tudós és istenes férfiak hivattak meg , kik az egyházi vizsgálatból kitetszett kegyei­

Next