Képes-Ujság, 1866 (2. évfolyam, 7-24. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1866-01-15 / 8. szám
Második évi folyam.—8-ik szám. Pest, 1866. évi januárius 15-én. A magyar nép mulatva oktató barátja. A „Képes Újság“ t. olvasóközönségéhez. A „Képes Újság“ szerkesztését ezen számmal részemről befejeztem. A jövő számot már az uj szerkesztőség fogja összeállítani Midőn ekkép e laptól, melyet 16 hónapon át vezettem, ezennel visszalépek: nem mulaszthatom el — köszönetemet nyilvánítani ügybarátaimnak , különösen tisztelt irótársaimnak, kik működésemben támogattak, és az olvasó közönségnek, mely a lap pártolása által az én igénytelen munkálkodásom irányában is — ha szabad mondanom — némileg elismerést tanúsított. Megjegyzem, hogy örvendeni fogok, ha az új szerkesztőség nálamnál sokkal nagyobb sikerrel fog működhetni; ezzel csak nyerhet a tisztelt közönség. T. írótársaimat értesítem, hogy a nálam, mint e lap volt szerkesztőjénél levő munkáikat átadom az új szerkesztőségnek, kivéve azon dolgozatokat, melyeket mint nem közölhetőket időnkint megsemmisítettem. A hátralevő pályamunkákat is átszolgáltatom az új szerkesztőségnek. Ez természetesen jogosítva van a maga szempontjából külön megbírálni azon s ezen munkákat; a többi nem tartozik hozzám. Ezek kijelentése után e laptól ezennel búcsút veszek. Isten velünk! Pest, 1866. évi jan. 14-én. KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, jogtudor. Mire vezet a czifrálkodás? — Népies elbeszélés. — (Vége.) Csak ott lessük el még szegény Gyöngy Katicza történetét, midőn az idén épen Vízkereszt napján, apja tovább ki nem állhatván a sok gúnyoló megjegyzést ,addig jár a korsó a kútra, míg végre eltörik; na, most eltörött, ne neked, szegény Gyöngy Katicza, kitudandó a házasság mibenlétét, melyet még mindig megtörténendőnek hitt, elment az ispánhoz, ki már egy hónap óta tökéletesen búcsút vett házától és a leányt sem akará többé magánál látni. Gőgösi ispán ir értesülvén Gyöngy Pista mibenjárásáról, szörnyű haragra lobbant és szinte fenyegetve válaszolt a meghökkent atyának. — Hát azt gondolja kegyelmed — hadará szaporán — hogy én egy koldus leányt aszszonysággá teszek? Nem ettem bolond gombát. Igen, ha kegyelmeddel nem történt volna az a bolond szerencsétlenség, akkor talán még! — — Itt persze azt gondolta a felkötni való, hogy ha máskép le nem törhette volna azt a szép virágot, talán ürügyül még lökötöt is bigyesztett volna fejére, hiszen ily jellemű ember feleségét is kidobálhatja házából. — Úgy hát mért bolondította ispán uram! azt a szegény leányt, és miért pazarolt reá annyi szép ruhát, ha nem volt őszinte szándéka feleségül venni? vagy — vagy hát miért?