Képes Újság, 1982. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-03 / 27. szám
vár kell az 1983-ban meginduló állandó színházat jól előkészíteni. — ön, mint rendező, szabadon válogathat a főváros és az ország legjobb színházai között. Miért vállalta el egy új színház szervezését, vezetését? — Az a tény, hogy Zalaegerszegen még sosem volt állandó színház, más szituációt jelent, mint egy nagy színházi múlttal rendelkező városban rendezni, akár színházat vezetni. Itt a színházat várják az emberek és nem elvárásokkal indulnak a színházba. Ez óriási különbség. Felsorolom csak a lehetőségeket, melyek a zalaegerszegi színházi élet megindulására alkalmasak: lesz egy színház a Városi Művelődési Központban, egy nagy színházteremmel és egy kisebb, stúdióelőadásokra alkalmas helyiséggel.Meg kell jegyeznem, ez a művelődési ház olyan, mint egy tévéstúdió. A legmodernebb berendezések, technika áll rendelkezésünkre. Ott van az Építők Szakszervezetének Művelődési Háza, a Zsinagógából kialakított hangversenyterem, ahol orgona is van, és ott van a gyönyörű Sportcsarnok. Nos, mindezek a létesítmények egy belső igényből jöttek létre. És ahol ilyen nagyfokú a kulturális igény, ahol ennyit tesznek érte — oda érdemes elmenni színházat csinálni. — Nem fél attól, hogy épp azért, mert ez lesz az első állandó társulat a városban, mást várnak majd a színháztól, mint amit ön szeretne megvalósítani? — Régi tapasztalataim azt bizonyítják, ha a munkánkat igazán jó sajtóvisszhang kíséri, az nemcsak a színháznak lesz jó propaganda, hanem alkalmanként abban is segít, hogy a megyei vezetők figyelmét felhívja egy új értékre. A nemes ütközetektől nem félek. A felelősség pedig közös. — Véleménye szerint miért oly nehéz minden újat elfogadtatni ma a színházi életben? — Természetes, hogy ennek a jelenségnek hátterében mélyebb társadalmi összefüggések vannak. A változás túl gyors volt ahhoz, hogy az emberek minden vonatkozásban követni tudják. Tehát, ahol lehet, „védekeznek”. Egy távoli példát mondanék: a múlt században az a bizonyos „nagy amerikai gyorsulás” kevés maradandó kulturális értéket hagyott az utókorra. Visszatérve a mába: nincs mit szépíteni a dolgon, nehéz helyzetben van a kultúra. Az emberek energiáit valósággal fölfalja a gazdasági élet által diktált tempó. Ezért bízom, nem mániákusan, pusztán tárgyilagosan, de csak az ifjúságban. Ők még mozgékonyak, szellemileg, fizikailag. Róluk még feltételezhető, hogy nem ülnek este nyolckor végérvényesen a televízió elé. — Miért mer ön, életében már ki tudja hányadszor, nekivágni valamilyen újnak? — Hosszú évek óta vágyam az emocionális szférát korunkhoz illően visszaállítani a színházba. Az érzelem a hagyományos színházakban véleményem szerint hamisan van jelen, a kísérleti színházakban pedig túl steril állapotban. A kettőt szintézisbe hozni — ez az én nagy álmom. Mert az igény erre a színházra fantasztikus. Ezen a nyáron Egerváron újból megkísérlem ... László Ilona Van, amikor az utasok is segítenek megtolni a kompot, ha túlságosan partra fekszik az orra Az 50 tonnás komp 10 perc alatt ér át a túlsó partra Forgács Tibor színművész, a „Tom Paine” című darab egyik szereplője A két révész: Lénárt Sándor és Katzitz János egy kis pihenőt tart az újabb forduló előtt (Fotó: Karff István) A révészház a kompról 3