Képes Újság, 1982. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
/V HÉT KRÓNIKÁJA____________________ Kormányhatározat a lakásgazdálkodás fejlesztéséről Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1982. április 7-én — széles körű társadalmi vita után — irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az ezzel kapcsolatos állami intézkedéseket. A Minisztertanács megállapította, hogy a lakáshoz jutás esélyei egyenlőtlenek. A lakásépítéssel és a lakásfenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között. Jelenleg a lakások 24 százaléka bérlakás. A legnagyobb terhet azok a bérből és fizetésből élő családok viselik, akik saját tulajdonukban levő lakásokban laknak, vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárolnak. Nem megfelelő a meglevő lakásállománnyal való gazdálkodás, az új lakások építése még nem tud lépést tartani az igények növekedésével, ezért a városokban élő fiatal házaspároknak sokáig kell lakásra várakozniuk. A lakásépítésre és -vásárlásra, illetőleg a lakásfenntartás céljára adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jövedelmi és szociális helyzetéhez. Az állami támogatás csak a települések egy részére, csak bizonyos építési formákra és foglalkozási rétegekre terjed ki, a lakásfenntartás költségeihez pedig csak a bérlakásban élők kapnak állami hozzájárulást. A Minisztertanács az ellentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érdekében 1983. január 1-i hatállyal módosítja a lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásának rendszerét. Az alábbiakban az új lakásügyi rendeletek legfőbb tudnivalóit ismertetjük. A lakáselosztás új rendje A lakáshoz jutásban néhány éven belül általánossá válik a fokozatosság. A városban élő fiatal házaspárok első lakásként szerényebb komfortfokozatú és kisebb alapterületű lakást vagy önálló lakrészt kaphatnak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedelmi helyzetéhez igazodó feltételekkel — tanácsi lakáskiutalás útján, cserével, vagy önerőből való építkezéssel, illetőleg vásárlással szerezhetik meg. Az állami lakáselosztás keretében továbbra is tanácsi bérlakást kaphatnak az erre rászoruló kis jövedelmű és többgyermekes családok. A jövőben korlátozott számban olyan családok is bérlakáshoz juthatnak, amelyek jövedelmi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre, de nem kívánnak lakástulajdont szerezni. E családooknak azonban vállalniuk kell, hogy megfizetik a jogszabályokban előírt költségeknek megfelelő nagyobb lakbért. Az új és megüresedő lakásoknak a korábbinál nagyobb részét csereigények kielégítésére használhatják fel. Azoknak a bérlőknek, akik nagyméretű lakásukat a tanács révén kívánják kisebbre cserélni, a használatbavételi díj kétszeresének-háromszorosának megfelelő összeget térítenek vissza. A lakáscseréket segíti az is, hogy az átírási illeték 12 százalékról 7 százalékra mérséklődik. A lakásépítők és -vásárlók támogatása A Minisztertanács elhatározta a magánerőből való lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a céllal, hogy mérséklődjenek a lakásépítés pénzügyi feltételeiben mutatkozó indokolatlan különbségek a városon, illetőleg a falun élők, a vállalatoknál, intézményekben és szövetkezetekben dolgozók, valamint a különféle építési formák között. Az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szociális helyzetéhez igazodik, amit legjobban a családtagok, illetve a gyermekek és az eltartottak száma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást. Kölcsön, kamat A lakásépítőknek és a lakásvásárlóknak egységesen 3 százalékos kamatra és 35 éves törlesztési időre adható építési kedvezményes kölcsön. A nagyobb létszámú családok az átlagosnál több hitelt kaphatnak. Indokolt esetben a hitel-visszafizetés első öt évére törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költségek legfeljebb 70 százalékáig, a családiházépítés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azoknak, akik az átlagosnál nagyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építenek, többletköltségeik egy részének fedezetéül nagyobb kamatterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. A jövőben a dolgozók szélesebb köre részesíthető munkáltatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támogatás megszűnik, s a munkáltatók (vállalatok, szövetkezetek, intézmények) maguk dönthetik el, hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítésre és lakásvásárlásra adható — vissza nem fizetendő — támogatások és a kölcsönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményességével összhangban alakulnak. A tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik. Lakbérek A lakóházfenntartás állami támogatásának csökkentése érdekében a lakbérek 1983. július 1-től átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadásai ne növekedjenek ugrásszerűen, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökkenő mértékben — állami hozzájárulást kapnak. E hozzájárulás összege 1983- ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellensúlyozására az arra legjobban rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak. A lakbérek emelésének mértéke a lakások használati értéke szerint eltérő: a komfort nélküli lakások havi bére négyzetméterenként 2,40 Ft-ról 4,50 Ft-ra, a félkomfortos lakásoké 3,60-ról 7,50 Ft-ra, a komfortos lakásoké 5,40 Ft-ról 12,0 Ft-ra, az összkomfortos lakásoké pedig 6,0 Ft-ról 15,0 Ft-ra változik. A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékelhetik azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyezkedése, műszaki állapota vagy a a környezete kedvezőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik. A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — lakásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, városközpont) függően — az új lakbér — 25 százalékáig növeljék. Azokban az egy-két lakásos épületekben, ahol kizárólag a bérlőké a kerthasználat joga, a növelés felső határa további 20 százalék lehet. A lakbért az ingatlankezelő szervezetek állapítják meg, s 1983 március végéig írásban közlik a bérlőkkel, a bérlőknek az új lakbérekkel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vitás kérdéseket tanácsok bírálják el 1983 márciusától június végéig. A lakbérek rendezése kiterjed az állampolgárok tulajdonában levő, de bérbe adott lakásokra is. Az úgynevezett kötött bérű lakások lakbérét a bérbeadó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg. Nyugdíjasok, nagycsaládosok A három és többgyermekes családok egységesen havi 150 Ft szociális támogatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládossá. A nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támogatás, akiknek — eltartottaikat figyelembe véve — egy személyre jutó havi nyugdíja nem haladja meg az 5000 Ft-ot. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mértékéig, de legföljebb havi 150 Ftig terjedhet. A lakbéremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szociális támogatást adhat. A nagycsaládos bérlők családi pótlékkal, a nyugdíjasok pedig nyugdíjjal együtt kapják a meg a szociális támogatást. Azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymértékben (két vagy több szobával) meghaladó nagyságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kapnak. 1983 júliusától az új és felújított lakásokban berendezési tárgyak javíatásának és kicserélésének költsége a bérlőket terheli. A jövőben a bérlők közvetlenül részt vállalhatnak lakóházuk fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközösséget alakíthatnak. A lakásigénylések megújítása A lakásigénylések nyilvántartásának pontosítása céljából a tanácsok 1983- ban elrendelik az igénylések megújítását. nácsrendeletekben A tanz igénymegújítást, illetőleg új igénylés beadását igénylési díj letétbe helyezéséhez köthetik. A letét elsősorban előtakarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt lakás használatbavételi díjába, illetőleg értékesítési árába. A lakásigénylés visszavonásakor a tanácsok a letétbe helyezett összeget kamataival együtt visszafizetik. Az igénylési letét a lakás-használatbavételi díj mintegy 10 százaléka lehet. A lakáshoz való jutásnak 1983. január 1-től érvényes részletes feltételeit s a lakásra várók előtakarékosságának formáit és mértékét a tanácsok — a helyi adottságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben is szabályozzák. A kormány- és miniszteri rendeletek a Magyar Közlönyben jelennek meg október első felében, a helyi tanácsrendeleteket novemberben hirdetik ki. (MTI) 6