Képes Újság, 1986. január-június (27. évfolyam, 2-27. szám)
1986-01-11 / 2. szám
2 Országépítő akarat Új naptár első oldalát lapozzuk fel, s még élték néha az évszámot, hetek kellenek hozzá, hogy jó nyelvünk, tollunk az ezerkilencszáznyolcvanhatos szán. Mert nem kerek szám ez. Mégis azt mondhatjuk, nem is akármilyen sem az elmúlt, sem a most kezdődő három- százhatvanöt nap. A múlt esztendőt a számadások évének nevezhetjük, az ideit, az újat a továbblépésének. Tavaly tavaszon, miután megemlékeztünk hazánk fel- s szabadulásának negyvenedik évfordulójáról, a párt megtartotta kongresszusát, értékelve fél évtized munkáját, eredményeit, s újabb öt évre meghatározta az országépítetés céljait, a társadalomra váró feladatokat. A számadáso ra adott alkalmat nyár elején az országgyűlési és tanácstagi választás is. S most, néhány hete a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa, amely ugyancsak visszatekintett, és előre is, öt esztendő tennivalóit fogalmazva meg. A három napon át tartó kongresszust módja volt figyelemmel kísérni az ország közvéleményének. A beszámolóban, s a hozzászólásokban elhangzottak azt visszhangozták, amiről a haza polgárai családi, baráti, munkahelyi körben a hétköznapokon beszélnek. Örömeinket, eredményeinket, gondjainkat. A haza gyarapodását, az egyén boldogulását, de azokat a tényezőket is, amelyek nehezítették az óhajtott gyorsabb előrehaladást. Sok szó esett ezekről, mégsem a lemondást, kishitűséget táplálták, hanem — elmondóik szándéka szerint — cselekvésre buzdítottak, a bizakodást erősítették. Kimondva vagy kimondatlanul azt a hitet táplálva, hogy közmegegyezéssel, közös akarattal és erővel jobban boldogulnak, s hamarabb magunk mögött hagyjuk a nehéz esztendőket. Ezt fogalmazta meg a népfrontkongresszus állásfoglalása is, pillantást vetve a mozgalom történelmi múltjára, a legutóbbi évtizedekre, és meghatározva a népfront és a keretei között tevékenykedők feladatát. ..A Hazafias Népfrontnak az a történelmi fontosságú szerepe, rendeltetése, hogy egész társadalmunkban erősítse a nemzeti összefogást, mozgósítson a közös feladatok megoldására.” Nehéz lenne, e keretek között szinte lehetetlen még csak címszavakban felsorolni is, mi mindenre tér ki az állásfoglalás hét fejezete. Igények és lehetőségek; a szocialista nagyipar; tekintélyt szerzett mezőgazdaságunk; a tudomány és kultúra szerepe, feladata. Ezek éppúgy benne foglaltatnak, mint a család, az ifjúság, a nemzetiségek, párttagok és hívők tennivalói. És a hazafiság, múltunk, történelmünk ismerete, ápolása. A településfejlesztés, a tanácsok szerepe, munkája. Szólt az állásfoglalás a műveltségről, az olvasásról, az emberi magatartásról, a nyelv ápolásáról. Vagyis a gazdasági célok és tennivalók, a jobb életkörülmények ígérete éppúgy benne volt, mint az emberi tartás, az egymás közötti kapcsolat vagy a hazához, a múltunkhoz való kötődés sokrétű feladatai. Amikor megszavazta a terjedelmes állásfoglalást a kongresszus, akkor mindenekelőtt a mozgalom előtt álló feladatokat fogadta el. Ám ez az állásfoglalás nem csupán a népfrontmozgalom kevésszámú hivatásos, és nagyszámú társadalmi munkás aktivistájának ad öt esztendőre szóló munkaprogramot. Azoknak is, akik a benne foglaltakkal egyetértenek, annak megvalósulását óhajtják, s készek is tenni érte. „A Hazafias Népfront tudatában van annak — mondja az állásfoglalás —, hogy a társadalom tagjai, osztályai, rétegei között csak a szocialista társadalmi célok szellemében és védőpajzsa alatt, a szövetségesek közötti kölcsönös megbecsüléssel alakítható ki nemzeti mértékben érvényesülő és tartósan gyümölcsöző politikai együttműködés. .A népfront ismeri és vállalja az építés nehézségeit, a megújító kezdeményezések kockázatait, támogatja a párt törekvéseit, a társadalom, a politika, a gazdaság fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit. Tisztában van azzal, hogy a gyorsabb haladás alapjait nem lehet rövid idejű erőfeszítéssel szilárdan lerakni. Minden körülmények közt szem előtt tartandó követelmény azonban, hogy a szocializmus építése együtt járjon a lakosság életkörülményeinek javulásával, az életmód, a kultúra, a társadalmi és emberi élet szocialista irányú fejlesztésével, a társadalmi igazságosság erősödésével, s hogy a nemzet a mérsékletre intő időben is gyűjtsön erőt a további haladáshoz.” A gyorsabb haladás, az életkörülmények javulása nemzeti ügy, mindannyiunk ügye és célja. Aligha kell tehát mondani, hogy megvalósítása is mindenki közreműködését igényli. Mert a jót, a jobbat nem elég óhajtani, nem szabad mástól várni, az egész társadalomnak, az egész nemzetnek kell megvalósítani, országépítő akarattal. S ezzel máris a hétköznapokhoz jutottunk, az új esztendő dolgos napjaihoz, a munkához. Csakis ez teremtheti meg a jobb, szebb élet, az elmúltaknál gazdagabb év és évek alapját. A. K. dar nagyterítése előtt parádézki egy évig rozat után joggában, hogy „Magyarek” válasszák, másfél órai le-, s fe Molnár Csilla Anna — tizenhat éves fonzista győzött. Az ország minden valamire való veten előtt, alatt és után, kitombolta magát, a sajtó szokás szerint rosszmájúskodott és ki-ki (mi is) pontosan megírta, hogy a szervezőknek mit, s hogyan kellett volna megszervezni. A királynő, udvarhölgyei, a helyezettek és a futottak még mosolyogva, felháborodva vagy elpityeredve vették tudomásul, hogy akik ebben a műfajban szerepelnek, nem hogy okosak, de elég szépek sem lehetnek. Hogy királynők általában már csak a mesékben léteznek — nos, ezt eddig is tudtuk. Persze, Miss Austriának, Miss Germany-nek, Miss satöbbinek lenni bárhol a világon nagy szám: a koronával ugyanis általában kevés zsebpénz jár, szerződés azonban annál több, s ugyancsak „járulékos” elem a komoly pályázói körből kiválasztott tehetős férj is. Gondoltuk mi eddig, naivan ... A mi királynőnk azonban változatlanul Fonyódon lakik — mint később látni fogjuk, egyáltalán nem azért, mert mozgásterét egyelőre korlátozzák a minden kiskorúra vonatkozó kötelező normák. Zsebpénze egy fillérrel sem több és a férjhezmenésnél nagyobb gondja, hogy miként oldja meg a másnapra feladott matekpéldát. Van viszont egy sereg, nem minden hasonkorúra jellemző problémája, amelyek közül az elsőt Bálint Lehel, Csilla iskolájának, a Karikás Frigyes Gimnázium és Szakközépiskolának az igazgatója mondja el: — Kétségtelen, hogy a tantestület tekintélyét jobban növelte volna, ha Csilla a középiskolás fizikaversenyt nyerte volna meg. De azért ez, a nem éppen az iskola profiljába vágó siker sem megvetendő. Amikor az ő fejére került a korona, felkerestem a szüleit, mert úgy gondoltam, a kislány életében gyökeres változások történnek. Javasoltam, hogy Csilla, aki általában közepes tanuló volt, a harmadik osztály második félévét már magántanulóként folytassa. A dolgok közben másképpen alakultak, pillanatnyilag magam sem tudom, mi a helyzet ... Minden csoda három napig tart — de nem Fonyódon. A szépségkirálynőre ama nevezetes októberi nap után azok is ráköszönnek az utcán, akik annak előtte Molnár Csilla Andreaként észre sem vették; a leilei diszkóban nagy felfordulást csapnak, ha nagyritkán betér oda osztálytársaival és egy kólát ma Hotel volt a zsum „Firánynőne Cardin-koszu Csillán most csizma és term mára is kötelezikény. A királynő hatódott és azt m, nagyon sokat kell alkoznom, hogy mit keze azzal, amivel a cím, az. és a jogar jár .. Most viszont azt mondja Azon gondolkozom: ti magántanulóként vágjak-e a a második félévnek. Ugyan egyszerűen nincs miért megváltoztatnom eddigi életvitelem." A királynői címmel járó egyéves Centrum-szerződést ugyan egyszer már aláírtam, de amikor azt megváltoztatták, elálltam tőle. Megértem, hogy a változtatás az ő szempontjukból helyes volt, de a vállalatnak is meg kell értenie, hogy számomra nem perspektíva néhány alkalmi megbízatás. Amikor megnyertem a versenyt, jelentkezett egy ügyvéd, aki szívesen vállalta a menedzselésemet. Elfogadtam az ajánlatát. De minek?... Semmit nem intézett, semmi nem mozdult ki a holtpontról. Novemberben én voltam az első magyarországi versenyautó-kiállítás háziasszonya. Három nap egy perc megállás nélkül, hol a Rothmans, hol a Marlboro standjánál fotóztak, adhattam két puszit Keke Rosbergnek. Ennyi. Nincs szükségem a pénzre, de az az igazság, hogy ez az egész királynősdi többe került, mint amennyit valójában ért. „Nem akarom magam árulni, de...” — fűzte még hozzá nagyon öntudatosan, és az ember hajlamos legalábbis elgondolkozni a szavain. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szépségkirálynőválasztás nemcsak egyszeri show, hanem üzlet mindazoknak, akik részt vesznek benne. A kérdés ezt követően az: ki tervezzen, egyáltalán, ki tervezhet a királynővel? Sokan úgy gondolják, hogy egy olyan, részben az idegenforgalomból élő nagyközség, mint Fonyód életében a királynő nem akármilyen adu. Éppen A Hét decemberi első számában volt látható az a riport, amely arról szólt, Kansas város miképpen hasznosítja rögbicsapatának váratlan jó szereplését. A tavasszal-ősszel-télen kilencezer