Kereskedelmi Szakoktatás, 1941. szeptember – 1942. március (49. évfolyam, 1-7. szám)

1942-03-01 / 7. szám

A kereskedőtanonciskola átszervezésének szükségességéről. írta: Bakonyi István. A nemzet szempontjából annyira kívánatos új magyar élet tervszerű előkészítése és fokozatos megvalósítása szükségessé tette az egyes iskola­típusoknak gyökeres megreformálását. Minden magyar pedagógus szívét öröm tölti meg, ha áttekinti a közeli évek iskolapolitikájának eredményeit. Bölcs vezetőink valóban megértették az új magyar jövendő szükségleteit s ezek szerint alakították át a régi iskolatípusokat vagy létesítettek egészen új iskolafajtákat. A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara a többi kamarák és az összes kereskedelmi szakmák meghallgatása után törvénytervezetet készített a kereskedői szakképesítés szabályozásáról. Midőn e nagyfontosságú törvényt mi, a kereskedőtanonciskolák tanárai, a legnagyobb örömmel üdvözöljük, remélni merjük, hogy e törvénnyel kapcsolatban a kereskedőtanonciskolák átszervezésének ideje is elérkezett. A kereskedőtanonciskolák mai szervezete mellett az új magyar jövő felépítésében oly fontos kereskedői hivatásra nem tud teljes mértékben meg­felelni. A kereskedőtanonciskola átszervezésének szükségét mindnyájan érezzük. A mai kereskedőtanonciskolákban a tanulási eredmény kialakítása tel­jesen a tanulók szabad akaratára és jobb belátására van alapozva. Ez a libe­rális felfogás ma már nem időszerű, mert az egyéni érdekek helyébe mind­inkább nagyobb mértékben a magyar népközösség érdeke lép. A szebb magyar jövendő megkívánja azt, hogy központi irányítás mellett minden magyar ember a magyar népközösség célkitűzéseit szolgálja. Esetünkben leszögezhet­jük, hogy a magyar népközösség boldogabb jövője megkívánja, hogy a közösségi gondolattól áthatott, művelt, a kereskedelem elméletéhez és gyakor­latához is szakszerűen értő kiskereskedők töltsék be a falu és a város egy­­zerűbb népének elsetében a kereskedő fontos szerepét. A falusi kiskereskedő állandó kapcsolatot tart fenn a falu népével s a falusi nép közvéleményének kialakításában bizonyos irányító szerepe szokott lenni. Világos tehát, hogy állami érdek a kiskereskedőknek hazafias szellemben és a népközösségi gon­dolat tudatosítása mellett történő mennél nagyobb szakképzés. Az ember gyarlóságából és az ifjúságnak még nem elég érett gondolkozás­­módjából következik, hogy a tanulást, amely nem mindenkor nyújt szórakoz­tató élvezetet, a tanonciskolába járó ifjak közül kevesen végzik azzal a szorga­lommal és kitartással, amit az ügy nemes volta a tanulóifjúságtól a magasabb nemzeti célok érdekében méltán elvár. A kereskedő tanonciskolákban a mai helyzet az, hogy a tanulmányi eredmény, sőt az egyes osztályok elvégzése vagy el nem végzése, a tanonc előmenetelére nézve jogi szempontból teljesen közöm­bös. Akadhat olyan tanuló, aki a kereskedőtanonciskolában a tanulás iránt semmiféle érdeklődést sem tanúsít s az iskolai tanulásban a legkisebb mérték­ben sem vesz részt, a mai jogszokás szerint ez a továbbhaladásra, felszabadu­lására nincs befolyással. Ezek szerint a kereskedőtanonc csak azért tanul és végzi el iskolai munkáját, mert vagy magától rájött a tanulás fontosságára, vagy előadóinak sikerült őt jobb belátásra bírni. Az hiszem, mindnyájunk véleményét tolmácsolom akkor, ha leszögezem, hogy a nemzeti közösség 12

Next