Kereskedelmi Szemle, 1969 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

­ Pénz- és hitelpolitika A pénzforgalom új szabályai lényegében be­váltak, a vállalatok közötti pénzügyi megállapo­dások hűen tükrözték a piaci viszonyokat. Bár számos vevő vállalatnak sikerült kedvezőbb fi­zetési feltételeket elérnie, s a bizományi kon­strukció is éreztette hatását, a vállalatok keres­letét elsősorban a­­hitelezési szabályok befolyá­solták. A reform bevezetésével a vállalatok saját for­góalapjainak feltöltését az állam csak a központi pénzeszközök lehetőségének határáig biztosít­hatta. Ezért döntéseiknél a hitelezési szabályok a vártnál nagyobb szerepet játszottak. Egész év­ben nagy gondot okozott a megnövekedett in­duló készletek leépítése, különösen a ruházati nagykereskedelemben. Ezt a problémát tetézte,­­ hogy a kiskereskedelmi vállalatok — helyesen — növelték közvetlen ipari beszerzéseiket. A ruházati kereskedelem beszerzéseinek már 20 százaléka származott ezekből. A nagykereske­delmi vállalatok nem számítottak erre. A vállalatok állandó hitelszükségletét a Ma­gyar Nemzeti Bank lényegében az 1967. évi hi­telmegállapodások alapján határozta meg. E ke­retek, az 1968-ban megnövekedett forgalomhoz, több szakmában nem voltak elegendők. Az el­lentmondás leginkább a vas- és a műszaki nagy­kereskedelmi vállalatoknál ütközött ki, amelyek egyik évről a másikra 15 százalékkal növelték forgalmukat. A hitelezési szabályok azonban más tekintet­ben is összeütköztek a termékforgalom új rend­jével. A külkereskedelmi vállalatok bizomá­nyosi import forgalma az eddiginél több eszközt igényelt. A kiskereskedelem közvetlen ipari be­szerzéséhez is valamivel több eszközre van szük­ség, mint a nagykereskedelmi vállalatoktól kis tételekben és gyakori vásárlások esetén. A Ma­gyar Nemzeti Bank igyekezett a hitelfelvételi lehetőségeket szigorítani. A készletek ugyanis — elsősorban az iparnál — egész éven át nem kívánatos mértékben növekedtek. Elsősorban a hitelezési szabályoktól lehetett várni a vevő vál­lalatok keresletének szabályozását, s ezzel az ipar visszatartását felesleges, nem realizálható termékek gyártásától. Nehezen értették meg a vállalatok, hogy a fej­lesztés nemcsak az álló-, hanem a forgóeszközök növelését is jelenti. Ezért a vállalatok egy része, még ellátási feladatairól is megfeledkezve, nem volt hajlandó a tartós forgóeszköz szükségletét fejlesztési alapjából, illetve annak terhére kö­zéplejáratú hitellel finanszírozni. Hosszantartó viták eredménye, hogy a vállalatok 1968-ban forgóesz­köz növekményükre 370 millió forintot ilyen módon biztosítottak. Ebből a nagykereske­delem 186, a bolti kiskereskedelem 167, a ven­déglátás 17 millió forinttal részesedett. Az év második felében a vállalatok magatar­tását főként két tényező befolyásolta. Az egyik a reform bevezetésével nem csök­kenő „beruházási éhség”, a másik a perspektivi­kus fejlődést elhanyagoló „hamis” anyagi érde­keltség. Ez utóbbi érvényesülését természetesen a szóbanforgó vállalatok monopolhelyzete is le­hetővé tette. Csakis ezzel magyarázható, hogy egyes ruházati és iparcikk kiskereskedelmi vál­lalatok árukínálatának választékára és egyéb hiányosságaira hónapokon át panaszok voltak,­ miközben ezek a vállalatok nem vették igénybe­­megszavazott hitelkereteiket.. . A­­­kihasználatlan hitelkeret egyes­ vállalatoknál a forgóeszközök 20 százalékát is elérte. 1969-ben a hitelezési szabályok jelentősen megváltoznak. A forgóeszközszükséglet növeke­dését a ruházati nagykereskedelmi, a Tüzép és a vendéglátó vállalatoknak teljes egészében fej­lesztési alapjukból, Vagy arran­él­ő középle járatú­­hitelből kell finanszíroznuuk A­.t.Öhhi vállalatnál legfeljebb az 1968-ban kialakult saját­ és idegen forgóeszköz arányának mértékéig kaphatnak hi­telt. A jövőben a hitelből vásárolt eszközök után is­ kell eszközlekötési járulékot fizetni. Megnő azonban a rövidlejáratú hitelek szerepe, amelyet a fizetőképes vállalatok szinte korlátlanul vehet­nek igénybe. A 7 százalékos alap­kamat nagy­sága azonban 90 naponként 1 százalékkal emel­kedni fog. Megkíséreltük a hitelpolitika változásának hatását számszerűsíteni (1. táblázat). 1. táblázat A hitelpolitika változásának várható hatása a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodására Az új ár- és haszonkulcsrendszer A vállalatok és a szövetkezetek 1968-ban alig éltek az új ármechanizmus lehetőségeivel. Az év első fele az árukészletek átárazásával, az árkép­zés szervezeti és személyi feltételeinek biztosítá­sával, az új piaci viszonyokkal való ismerkedés­sel telt el. A második félévben már megindultak az „ármozgások” és ezek között számos olyan átgondolt vállalati döntés is előfordult, ahol az áremelések hiánycikkek megszüntetését, vá­lasztékbővítést és korszerűsítést céloztak. Kisebb mértékben, de előfordultak — elsősor­ban iparvállalatok részéről — a piac bővítését célzó tartós árcsökkentések is. Vállalataink és Szakágazat millió Ft-ban Nagykereskedelem.............. 697 701 Kiskereskedelem.................. 332 373 Vendéglátás.......................... 87 97 Fogyasztási szövetkezetek . 307 345 Összesen . .. 1423 1516 ф £ -O SPSS £•0 00 5 bJD'T '©is ‚Doo 43 Ti ^ 5 ,^4)03 S л 3 c CO N U Д СО 'CO © w© •› со Ю ›pH 1›0 GO U '© ‹ О 43 ^ .0 . «Л 00 SD 4f N 05 cŐ :0 <£ 1 > ű -Ф cs • Л Ss 23 л g -Ф 5 -я 3 ■Л.Л

Next