KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1895
II. Hittaniak, bölcselmiek - Petőfi vallásos eszméi. Dézsi Mihály
KERESZTÉNY MAGVETŐ. XXX évf. Julius—Augustus 1895 4-ik füzet. Petőfi vallásos eszméi. Plató, az ó-kor legnagyobb bölcse a költőt könnyű, szárnyas és szent lénynek nevezte, a kit megszenteltek az istenek. Az ő kitűnő költeményeik nem emberek találmányai, hanem istenek ajándékai ; azért nem is lehet senki kitűnő költő, hacsak isteni ihletés el nem ragadja. (Plato. De republ. Lib. 2.) Cicero szerint: „A nagy és a tudós férfiaktól úgy tudjuk, hogy a többi dolog tanulmány, szabály, oktatáson alapszik; a költőt pedig a természet teszi nagygyá, lelki ereje által emelkedik magasra s mintegy isteni szellem ihleti. Maga Ennius jogosan illeti a szent czimmel a költőket, mert mintegy isteni ajándék gyanánt adatnak az emberiségnek. Legyen tehát emberséges birák ! szent előttetek a költő neve, melyet még az oktalan nép sem sértett meg soha ! Sziklák, sivatagok visszhangozzák a szavat, a dalra a legiszonyúbb állatok is megállapodnak és meghunyászkodnak ; csak mi ne induljunk meg a költő szavára, akik nemes tanulmányokkal foglalkozunk ? Homerost a Colophoniak polgártársuknak mondják, a Chiosiak sajátjuknak nevezik, a Salamisiak hasonló igénynyel lépnek fel mellette, a Smyrnaiak honfitársuknak tartják s emlékére szobrot is emeltek ; ezeken kivül még sokan vetélkednek és vitatkoznak Homeros dicsőségéért.1) Hadd idézzem egyik nagy költőnk felfogását is a költőkről: „Jár a költő, mint Illyés tűz szekérbeti, Fent, fent... honnan mindenki más leszédül! Repültjében aláesik palástja, S mosolyköny lesz, — jóslat szól énekéből. Legyen a föld, kincs, fény tiétek! Ő nem Lehetne boldog s gazdagabb vele! Nélküle bus a föld, szegény az élet... ; Szenteltessék meg tőletek neve !" (Tompa M. „Lant és Korona" czimű versében.) Keresztény Magvető. 14 ) Cicero: Pro A. Licinio Archia Poeta orat.. Caput. VIII.