KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1977

3-4. szám - SZÓSZÉK — ÚRASZTALA - Székely László: Szabadság és szolgálat

A lét milliónyi egyedének, az embereknek is hivatása megélésére isten szabadságot biztosított: „ti szabadságra hivattatok". Az Isten ál­tal adott szabadság félreértéséből származott az emberiség sok tragé­diája. Az embernek tudnia kellett volna, hogy a jókkal felébrednek a gonoszok, a szorgalmasokkal a testek, az egészségesekkel a betegek, a jószívűekkel a szívtelenek, a barátokkal az ellenségek, a virradó lel­kekkel a sötétség vámszedői, Ábellel felébred Káin, a szabadság hősei­vel a rabszolgatartók serege. A szabadság félreismeréséből, önző cél­jaink szolgálatára való felhasználásából született az ember sok téve­dése, háborúk lángolása, vallásháborúk kínja, gályarabság veszedelme, minden bűnözés, amely megcsúfította az emberi méltóságot és elhomá­lyosította arcán a jézusi vonásokat. Csak amikor az önpusztulás és pusztítás üszkös csendjében rémülten álltunk meg, jutott eszünkbe a figyelmeztetés: „a szabadság ürügy ne legyen a testnek" . .. mert a ki­mondottan testi ember cselekedete mindig az önzés, a gyűlölet, a telhe­tetlenség, ellenségeskedés, versengés, gyűlölség. Valljuk, hogy akinek s amely népnek Isten és a társadalom fejlődése önállóságot előlegezett, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a szabadság nem gátlástalan­ságot, nem szabadosságot jelent, hanem nagyobb önfe­gyelmet, öntuda­tosabb akaratot, szabad beleilleszkedést az erkölcsi világrendbe a fej­lődés, az emberi béke, összefogás, összhang, szeretet és szolidaritás megvalósítása céljából. A mi szabadságunk önkéntes elfogadását je­lenti azon magasabb rendű értékeknek, amelyeket megvalósítva bele­kapcsolódunk abba a harmóniába, amelynek létre kell jönnie Isten és gyermeke között. Az orvosnak szabadsága van, de csak az orvostudomány meghatá­rozott keretein belül és az orvosi etika szabályainak tiszteletben tar­tása által. Az ének és zene embere szabadon komponálhat, csillagokról, szí­vekről, álmokról, földre hozott valóságokról, de csak az összhang és az emberi lélek művelésének engedelmeskedve. A betűk és ritmusok művésze sorokba öntheti szárnyaló érzései és gondolatai tartalmát, de csakis az erkölcsi haladás, egy magasabbrendű világ- és életszemlélet szolgálatának jegyében. Az anyag kutatója a tudomány biztosította joggal keresheti a lé­tező világ millió titkát, de csak az emberi jólét és fejlődés szolgálatá­ban, semmi esetre sem a rombolás, a pusztítás, a háború érdekeiből. A mindennapi élet embere, a társadalom névtelen hőse, munkapa­dok, gépek, mezők és betűk világában, szabadon küzdhet saját léte és mindennapi kenyere javára, de annak tudatában, hogy minden mozdu­lat, tett, szó és gondolat nem csupán magunkért, hanem egymás szolgá­latáért is van, így a szabadság boldog lehetőség az egymásért élő és szolgáló társadalom megvalósítására,­de nem ürügy az önzés, a bűnö­zés, a fejlődés erőit gátló tevékenység korlátlan végzésére. Csak az így értelmezett szabadság jelent egységet a sokféleségben, egyén és közösség közötti találkozást Isten országa érdekében. Áldottak, akik a szabadságot így értelmezve magasztos tetteket hajtottak végre, de áldottak azok is, akik szerény tehetségüket arra használták és használják fel, hogy teljesítsék mindennapi kötelességei­ket, nemcsak magukért, hanem másokért is. 207

Next