Kertészet és Szőlészet, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-19 / 11. szám
- beszerzees - forgalom - marketing — piac - eerteekeaitees Aralakulás — információforrás 1970-ben a zöldségfélék árindexe a Statisztikai Hivatal közlése szerint 119,4%/o-os értéket mutatott, az 1969. évihez viszonyítva. Más források - vidéki piacok - is hasonló tendenciákról számolnak be. Ha a zöldségpiacot egészében vizsgáljuk, a 118—120%-os ár csak annyit mutat, hogy az áremelkedés általános jelenség volt. Ha zöldségnemenként, illetve piaconként vizsgáljuk a felhozatal, illetve az áralakulás összefüggéseit, pontosabb következtetéseket vonhatunk le az 1971. évi kereslet-kínálat alakulására. A budapesti piacokon vöröshagymából 1970 januártól novemberig a termelői szabadpiaci felhozatal, az 1969. évinek mindössze 78%-a volt. Az árak az 1969-es év azonos időszakához viszonyítva 107’/o-ra növekedtek. A karfiol felhozatal 94%-os mennyiségi arányát az árak 19%-os növekedése követte. Rendkívül szembetűnő ármozgások voltak néhány nagytömegű fogyasztási cikk, például a paradicsom és a zöldpaprika esetében. Paradicsomból a termelői felhozatal 82, zöldpaprikából 86%-ra alakult, az árak ugyanakkor paradicsomból 141%-ra, zöldpaprikából 137%-ra növekedtek. Ellentétes irányú mozgásokra is bőséggel akadt példa. Sárgarépából az 1970. évi termelői szabadpiaci felhozatal megegyezett a megelőző évi, azonos időszakéval, az árak viszont 89%ra álltak be. Petrezselyemnél hasonló helyzet állt elő. A legszembetűnőbb csökkenés tavaly - a termelői szabadpiaci felhozatalban a következő zöldségfélékből volt. Paradicsompaprikából az előző évinek mindössze 64%-a, karalábéból 83%/o-a, kelkáposztából 85%-a került a piacokra. Az 1969-es év felhozatalát meghaladó mértékben a következő cikkekből növelték a kínálatot: petrezselyemből (105%) sóskából (120%), sütőtökből (174%), gombából (111%). A kertészeti gazdaságok közvetlenül érdekeltek a szabadpiaci átlagárak alakulásában. A felsoroltakból hozzávetőlegesen következtethetünk, hogy mely zöldségfélékből várható — megnövekedett árakon — a kereslet fokozottabb kielégítésére való törekvés. ( r) Alkoholmentes bor? A fejlett országokban a megváltozott életszokások, különösen az autós közlekedés nagy mérvű elterjedése következtében erőteljes harcot folytatnak az alkoholfogyasztás ellen. Számtalan intézmény foglalkozik ezzel a problémával. Az életritmus, amely csak gyorsulhat, arra ösztönözte a sörgyárosokat — a piac megtartása és újabbak megszerzése érdekében —, hogy a fogyasztóknak alkohol nélküli sört ajánljanak. A Ludas Matyi néhány héttel ezelőtti számában viccként jelent meg az alkoholmentes bor gondolata. De vajon képtelenség volna az alkohol nélküli bor előállítása? (Lásd: nikotinmentes cigaretta, koffeinmentes kávé.) A technológiai oldalról az eljárás kidolgozása nem látszik irreálisnak, hiszen az alkoholt ki lehet vonni a borból. A fő probléma jelenleg, hogy az alkohol kivonásakor az egyéb illanó komponensek ne semmisüljenek meg, és biztosítható legyen a nyert produktum stabilitása. Lényegében ipari kutatási problémáról van szó, amelynek megoldása nem nehezebb, mint az 1950-es években a mélyhűtött, vagy a liofilizált termékek gyártása volt. Az alkoholmentes bor bevezetése az egy főre jutó fogyasztás növekedését fokozná és a nemfogyasztó kategóriák (gyermekek, fiatalkorúak, időskorúak) között is elterjedne. Amíg sor kerülhet az alkohol nélküli borok gyártására, kívánatos lenne a gyengén alkoholos (4—7 °-os) borok előállításával nagyobb mértékben foglalkozni és piackutatást végezni. A gyöngyöző borok termelésének szorgalmazása ugyancsak már napjainkban aktuális. Dísznövény-export lehetőség: SKANDINÁVIA A skandináv országok, Dánia kivételével, évtizedek óta rendszeresen importálnak élőtvirágot, virághagymákat, dísznövényeket, díszfákat és az utóbbi években egyre nagyobb mértékben művirágokat is. Svédország vásárolja a legnagyobb mennyiségű és értékű dísznövényt. 1969-ben — és tavaly is — 12—14 millió svéd korona (1 svéd korona körülbelül 6 Ft) érték importjuk volt. A szállító országok: Hollandia, Olaszország, Franciaország, Izrael, Bulgária, Románia, USA, Argentína és Dánia. A svédországi virágimportban jelentős szerepe van az INTERFLOR nemzetközi egyesülésnek; ez a társaság ma a Svédországba bevitt különféle dísznövények 60—70%-át forgalmazza. A svéd belföldi forgalmazásra szervezetet hoztak létre, amelynek elosztóhelyei, illetve kis üzletei az ország minden részében megtalálhatók. Elárusító módszereik igen fejlettek; a nagyobb városokban például utcai automatákból is lehet virágcsokrot vásárolni, a virághagymákat tasakokban, termesztési utasítással, táptalajjal és műtrágyával kiegészítve árusítják. Az értékesítési módszerek hasonlóak Finnországban és Norvégiában, valamint Dániában is. Norvégiában az összes virág, virághagyma, vágott virág és dísznövény import értéke 1969-ben 4 millió svéd korona volt, s 1970-ben is hasonló értéket értek el. Finnország több év átlagában 1 millió svéd korona körüli értékben élővirágot és mintegy 1,5 millió svéd korona értékben virághagymákat és dísznövényeket importál. Finnország és Norvégia szállítói lényegében azonosak Svédországéval. Az elmúlt években a HUNGAROFLOR, magyar vállalat, több esetben próbálkozott a skandináv piacon állandó eladási lehetőséget teremteni. Ezek a próbálkozások nem hozták meg a várt eredményt. Okai: 1. a konkurrencia erősebb, jobban szervezett, kiépített közvetítői és belső értékesítési hálózattal rendelkezik; 8. az év minden időszakában friss áruval van a piacon; 3. a szállítást repülővel és kamionokkal napra készen megszervezik; 4. a napi piaci áringadozásokkal lépést tudnak tartani, s alkalmazkodnak skandináv országok fogyasztói igényeiahez. Megfelelő árualappal lehetőséget teremthetnénk mi is a skandináv piacokon rendszeresen virágeladásra. Ehhez szükséges : — a konkurrenciáéhoz hasonló feltételek biztosítása, — állandó képviselők alkalmazása, — bemutató üzletházak létesítése, — az egyes országokban a belföldi értékesítésben érdekelt szervezetekkel való kooperáció. B