Kertészeti lapok 1932
1932-01-01 / 1. szám
1932 február 1 KERTÉSZETI LAPOK 9 4. Általában mindennemű manipulációknak az időjárástól való függetlenítése, tehát a bársaikor való piacra szállíthatás teljes készsége. Ami már mostan az építmények kivitelét illeti, itt, — noha szerény véleményem szerint —, e célra némi átalakítással, meglevő szilárd épületek is felhasználhatók, mégis a félsiker elkerülésének érdekében, szigorúan hollandi és dán káposzta pajták, kiforrott és legjobban bevált típusa mellett kellene megmaradni. Ugyanezt teszik a németek is, akik a legkisebb részletbe menő pontossággal kopírozzák a hollandi pajtákat, mégis azzal az egy különbséggel, hogy zordabb éghajlatuk miatt az épületek cca 150 cm-re a földbe sülyesztve kerülnek kivitelre. Messze meghaladná szerény cikkem kereteit, ha a szóbanforgó pajtáknak leírását akarnám adni, de nem is tennék szolgálatot az ügynek, egy ilyen felületes leírás közlésével, hiszen az úgyis csak minden részletre kiterjedő tervek alapján kerülhet kivitelre. Véleményem szerint az illetékes helyeknek (Kertészek Gazdasági Szövetsége, Mezőgazd. Kamarák, stb.) kellene és lehetne, direkte Hollandiából a részletes terveket megszerezni, mert ismétlem, hogy félsikerekre és súlyos elkedvtelenedéseket okozó csalódásokra vezetne, ha a tökéletesen bevált és kiforrott típusok helyett maguk „kreálnánk" ilyeneket. Csak ilyen részletes terveknek birtokában lehetne kalkulációkat is eszközölni, amelyek a káposzta téli tárolásának üzleti lehetőségeit adják, nem kérdem azonban, hogy a speciális építkezéseknek aránylag magas költségei sem ronthatnák le azon nagy nyereségfaktort, amelyik a téli értékesítésnek, az őszihez viszonyított óriási árkülönbözetében adva van. (cca . 6—60-ig.) A káposztapajták megépítését én szövetkezeti vagy hasonló, a termelők érdekközösségén alapuló megoldással gondolnám el, vagy úgy, hogy azt az egyes káposztatermő vidékek termelői közösen felépítenék és üzembe tartanák, amikoris minden résztvevő, az építéshez való hozzájárulása arányában vehetné igénybe a pajtákat, vagy meg lehetne oldani a kérdést úgy is, hogy termelő érdekeltségek, esetleg állami hozzájárulással eszközöljék a beruházásokat és méltányos bérért, amelyet az igénybe vett férőhely arányában, vagy a beraktározott árú súlya szerint lehetne megállapítani, bocsájtsák azokat a termelőknek rendelkezésére. A téli eltartásra alkalmas káposztafélék termelésének megszervezésre, véleményem szerint nem ütközhetik különösebb nehézségekbe. A legprímább káposztatermő földek adva vannak és van munkáskéz is, csak vállalkozói kedv kell és megfelelő irányítás. A nyers állapotban való téli értékesítésre termelendő káposztánál a motto kb. ez kell legyen. Kis, mindazonáltal 1 kg.-nál nem könnyebb, kemény fejek! Mert ezt keresi a fogyasztó, ez a legalkalmasabb az eltartásra és ez bírja legjobban a szállítással járó hányódosokat. Különös szerencsémnek tartanám, ha e szerény cikkem kereteiben elmondottakkal a kérdés iránt némi érdeklődést sikerült volna keltenem. Jól tudom, hogy nem országmentő problémáról van szó, biztosan hiszem, hogy nem is újság az, amit elmondottam, de tudom viszont, hogy a kérdés még „megfogva" mindig nincsen, tehát beszélni arról érdemes és szükséges.