Kertészeti Szemle 1929-1930 - 1-2. évfolyam
1929. május / mutatványszám
MUTATVÁNYSZÁM. BUDAPEST, 1929. MÁJUS. KERTÉSZETI SZEMLE KIADJA AZ OKLEVELES KERTÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE ÚJ FAJTÁK ÉS VÁLTOZATOK ELŐÁLLÍTÁSA ŐSZIBARACKNÁL. írta: Angyal Dezső. Tíz őszibarack magjában éppúgy vannak elrejtett fajta* Z- elemek, mint más tenyésztett vagy termesztett növés A. Jenyeinknél. Ezek a fajtaelemek bizonyos behatások folytán életre kelhetnek, új fajtáknak vagy változatoknak szolgálhatnak alapjául. Éppen ez okból, ha egy őszibarackfa magjai a földbe kerülve csiráznak, az utódok háromféle irányban mutathatnak eltérést. Az első esetben visszaüthetnek jóformán az ismeretlen ősre, vagyis a vadra. A másodikban ismét a magukkal hozott fajtaelemek valamelyike léphet előtérbe, létet adván egy átalakult új fajtának, ami éppen az őszibaracknál igen gyakori eset. Az új fajta eltérése nyilvánulhat a korábbi érésben, a színeződésben, a gyümölcs nagyságában, alakjánban, húsának minőségében stb. Egy daráncsbarack magjából előállhat magvaváló is vagy megfordítva, vagyis egész küllemében megváltozhatik. Végül harmadszor kisebb- nagyobb mennyiségű fajtaazonos utódok is keletkezhetnek (VEZERLE, PROSKAUI, stb.). Ez utóbbi esetben nagyon valószínű, hogy a fajtaelemek az idők folyamán mind életre keltek, vagyis az illető fajtánál már kimerültek. Ezt a tételes törvényt a Zala vármegye szőlőiben ősidők óta magról tenyésztett VEZERLE DURÁNCI őszi* barack és hasonlók mutatják. Egyúttal pedig mai ismereteink alapján ez is igazolni látszik a VAN MONS által jóformán csak sejtett és a magnemes utódok előállítására vonatkozó azon elméletének helyességét, hogy valamely értékes fajtának megszakítás nélkül magról való tenyésztése végeredményként nemzedékek után a fajtát állandósítja és ezzel az ivartalan szaporítás feleslegesnek mutatkoznék. Még inkább igazolja azt az általam vallott — de a gyakorlatban még bizonyításra váró — nézet helyességét, hogy ha valamely gyümölcsfajta — a jelen esetben tehát az őszi*