Kertészeti szemle 1934 - 6. évfolyam
1934. július / 7. szám
216 ORMOS IMRE a Tabán területének összes keleti lejtőit hatalmas, a gellérthegyi parkosítással egybefüggő és az itt tervezett néprajzi múzeum kiegészítéséül szolgáló park számára kívánja fenntartani. Örömmel kell üdvözölnünk minden olyan szándékot, amely Budapesten a közkertek kiterjedésének növelésére irányul, éppen ezen a helyen azonban, ahol a nagy kertes Gellérthegy és a széles Duna közvetlen közelből érezteti jótékony hatását, lemondhatunk ilyméretű új kertek létesítéséről anélkül, hogy ezt a városrészt bármily csekély mértékben is hátrányos helyzetbe hoznánk. A legteljesebb méltánylást érdemli azonban az utóbb említett terv szerzőjének az a törekvése, amellyel az alacsonyabb részeken emelt épületei fölött a Gellérthegy ültetvényeivel összefüggő zöld felületet kíván létesíteni a pesti oldalról feltáruló városképnek szépítése érdekében ; ez a cél azonban közkertek létesítésének mellőzésével, kertes családi házak építése révén is elérhető volna anélkül, hogy ilyen nagy területeket a lakásépítés útján való értékesítés elől elvonni volna kénytelen. Ugyanezen cél érdekében létesítendő kertfelületre csak a Hegyalja út legmagasabb szakasza fölött elterülő részen volna szükség, hogy a beépített területeknek a Gellérthegy zöld felületeihez való csatlakozása enyhe átmenettel történhessék. A létesítendő közkertek során különösen ki kell emelnünk a tervezett Szent Imre-fürdő kertjének fontosságát. Elsőrendű szükséglet volna, hogy a fürdőt látogató betegeknek a fürdőépületekkel közvetlen összeköttetésben, de mégis forgalomtól, zajtól elszigetelten nagyobb sétára nyújtsunk lehetőséget. Több tervező ezt a kérdést úgy igyekezett megoldani, hogy a Gellérthegyen elterülő parkkal létesített kényelmes összeköttetést. A hegy lejtője azonban éppen ezen a részen rendkívül meredek, kevéssé védett északkeleti fekvésű, betegek sétahelyének kevéssé alkalmas s így indokoltnak látszik, hogy ezen összeköttetés megtartása mellett is megfelelő kiterjedésű kényelmes sétahelyről gondoskodjunk, mint ahogy ez a kérdés az egyik kiemelkedő tervben, kisebb méretekben, a távolabbra helyezett gyógyszállóval kapcsolatban megoldást is nyert. A közterületeknek ültetvényekkel való díszítése az itt vázolt keretek közt úgy városszépítési, mint egészségügyi szempontból kielégítő volna. Az említettekhez járulnának még az építészeti részletmegoldások során az egyes középületekkel kapcsolatos kis zöldfelületek és esetleg a Zita királyné-út ideeső szakaszának a mainál gazdagabb kertészeti kiképzése, amely feladat a hely kedvezőtlen fekvésénél fogva kertészeti szempontból némi nehézséget rejt ugyan magában, azonban a Dunapartnak ezt a jelentőségében növekvő szakaszát szép motívummal gazdagítaná.