Kertészeti szemle 1940 - 12. évfolyam
1940. január / 1. szám
meg a kajszi és őszibarack alá oly szívesen alkalmazott myrobalán alany hátrányát. A myrobalán szilva t. i. ősszel későn fejezi be életműködését, ennélfogva a ráoltott nemest is sokáig tenyészetben tartja, miáltal annak vesszői és rügyei nem érnek be kellő időre és így a nagyobb fagyokra amúgy is érzékeny kajszi, őszibarack könnyen visszafagy. Erős hidegekben, amikor az éjjeli lehűlések után reggel napos idő következik, a fa törzse és ágai is szenvedhetnek a fagytól. Azon a ponton, ahol télen napsütés éri a fát, szövetroncsolás következik be (hidegben a testek összehúzódnak, melegben tágulnak). E fagyfoltok később — különösen, ha nagyobb számban vannak — a fát táplálkozásában gátolják, mivel az edénynyalábok háncsszöveti része e pontokon elpusztult. Mondanom sem kell, hogy az ilyen szövet elhalás kihatással lehet a fa további életére, sőt a fa elhalását is maga után vonhatja. Rendellenes hidegekben előfordul, hogy a fa ágai is elfagynak. Emlékezetbe idézem az 1929. évi rendkívül nagy hideget, amikor is saját szememmel győződtem meg a szibériai hideg rettenetes pusztításáról. Abaúj-Torna vármegyében a Hernád folyó mentén fekvő kis községben. Felsőcécén 50—60 éves dió, szilva, kajszi és almafák fagytak el tövig. Gyakori jelenség erős téli hidegekben a fák törzsén jelentkező fagyrepedés. Különösen gesztenye, kajszi, cseresznye és szilvafákon észlelhető. Ezek a repedések is, mint a fentebb említett fagyfoltok, a déli és délkeleti oldalon jelennek meg. Keletkezésüket ugyanúgy magyarázhatjuk meg, mint a fagyrepedéseknél láttuk (hideg-meleg hatása a testekre.) Ehhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy ezen oldal nyár felmelegedése is erősebb, itt a tápanyag felhalmozódás is Elhanyagolt fagyrepedés egy szilvafa törzsén intenzívebb, általában ezek Madarász felv. a szövetek nedvdúsabbak. Ezek a fagyrepedések tavasszal összeforrhatnak, de később a hidegek hatására a szélei újra eltávolodhatnak egymástól. Itt tehát egy igen rosszindulatú és nehezen gyógyuló sebbel állunk szemben, amely később a különféle kártevő szervezetekrák) megtelepedési helyéül szolgálhat, melyek a fa sorsát megpecsételik. A fás növények gyökérzete fagyok iránt általában érzékenyebb, mint a fa törzse és ágai. Oka ennek az, hogy a gyökér faszövetei puhább sejtállományúak és lazább szerkezetűek. Továbbá a lombos fák gyökérzete a téli nyugalmi időszakban is növekszik, bár ez a növekedés alig észrevehető. Megtörténhetik az is, hogy a fa töve reped fel. Ha itt a szövet elhalása körkörösen történik, a fa feltétlenül elpusztul. Abban az évben ugyan még a rügyekben felhalmozott tápanyagok felhasználásával kihajthat, de elhalása rövidesen bekövetkezik.