Kipszer Élet, 1973 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-03 / 1. szám

S BUÉK 1973.­ ikeres évvel a hátunk mögött derűlátóan nézhetünk az új év elé. Talán így lehet a legrövidebben meg­fogalmazni vállalatunk év végi „mérlegét”. Most persze nem arról a mérlegről van szó, amit a főkönyv mutat, hiszen az nem lát előre, csak a múltat tud­ja regisztrálni. Ebben az értelemben arról a mérlegről be­szélek, amit úgy hiszem minden ember saját személyére, családjára, de a vállalatok is készítenek az új év táján. Számvetés arról, milyen is volt az elmúlt esztendő, és ami talán ilyenkor még izgatóbb, mit hoz az új év­ számára vagy éppen a vállalata részére. Sok vonatkozásban az egyes ember számvetése és a vállalat prognosztikája fedi egymást, hiszen vállalatának működése az egyes ember elképzelésének, vágyának megvalósulását a legközvetle­nebbül befolyásolhatja. A mi vállalatunk is készített ilyen „mérleget” (mert az igazi számszaki mérleg csak most készül), és ennek alap­ján kijelenthetjük, hogy szorgalmas kollektívánk az óévben a vállalatunk hagyományaihoz híven­­ nagyszerű munka­sikereket ért el. Kezünk munkája nyomán az emmúlt évben új gyárak, üzemek, felújított gépek kezdtek termelni szerte az ország­ban, sok helyen pedig új szociális és kommunális létesít­mények könnyítik meg a munkástársaink életét. 1972-es évben körülbelül 25 százalékkal termeltünk többet, mint az azt megelőző időszakban. Olyan körülmé­nyek között tudtuk ezt a megemelt termelést biztosítani, amikor a beruházási piacnak a kormányprogram szerinti szűkítése vállalatunk vonatkozásában is erősen érződött. Több, mint 100 milliót tettek ki azok a megrendelések, amelyeket visszavontak. De ebbe nem nyugodhattunk bele. Tudtuk, hogy eredményesen csak akkor dolgozhatunk, ha termelési volumenünket évről évre dinamikusan emeljük. A kieső munkák helyett újakat kerestünk és nagyrészt talál­tunk is. Bár a kieső munkák és az új munkák gyors - előkészí­tés nélküli — vállalása sok zavart okozott gazdálkodásunk­ban, nagy gondjaink voltak az anyagok beszerzésénél, de a korábbi munkákhoz beszerzett felhasználásra nem kerü­lő anyagkészleteinkkel, úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. A negatív jelenségek ellenére gazdaságos, nyereséges lett tevékeny­ségünk. A vállalati nyereség biztosította, hogy éves szinten átlag 6,6 százalékkal tudtuk növelni dolgozóink keresetét, és a tervezettnél magasabb átlagbérszint nem ment az év végi nyereség rovására. Ez év első negyedévében dolgozóink úgy hiszem meg­elégedetten vehetik majd át nyereségrészesedésüket, amelynek mértéke a többségnél az elmúlt év magas össze­gét is valamivel túl fogja szárnyalni. Vállalatunk új évi mérlege azonban nemcsak a múltra tér ki, a jövőt is kutatja. Derűlátóak lehetünk az új év te­kintetében így fogalmaztam. Ez a megállapítás nem pusz­tán optimizmusból fakad. Vállalatunk munkaellátottsága az 1973. évre megfelelő. Megrendelőink bizalommal fordulnak vállalatunkhoz. Eddigi munkánk elismeréseként régi üzletfe­leink rendre visszatérnek, hogy műszaki elképzeléseik meg­valósításában vállalatunk közreműködését kérjék. De az új megrendelők is egyre nagyobb és számottevőbb munkák végzésével bízzák meg kollektívánkat. Talán nem tűnik dicsekvésnek, de úgy érzem, hogy márka lett a KIPSZER neve. Ennek tudható be, hogy a be­ruházási piac feszessége mellett terveink szerint ez évben is tovább emelhetjük vállalatunk kapacitását. A termelé­kenység emelésével és bizonyos fokú további létszámnöve­léssel termelésünk 1973. évben jóval meghaladja majd az 1 milliárd forintot. A termelés fokozása azonban csak szervezetten, gaz­daságosan történhet. Ez évben az elmúlt időszakhoz képest sokkal hatékonyabban kell munkánkat megszervezni, a gyárrészlegek közötti és az egyes munkákon a szakmák közötti összhangot biztosítani. A tapasztalat szerint a kooperációs nehézségeink súlyos millióinkba kerülnek. En­nek megtakarítása egymagában is elégséges lenne ah­hoz, hogy a termeléssel arányosan a vállalat nyeresége is nőjön, és az elmúlt évekhez hasonlóan a jó munka gyü­mölcse a borítékban is érezhető legyen. A tennivalókra az útmutatást az MSZMP Központi Bi­zottságának novemberi határozata adja, amelynek megálla­pításai szinte szóról szóra igazak a mi vállalatunk vonatko­zásában is. Egyértelműen tehát, hogy céljaink, feladataink megvalósítása mindannyiunk részére kötelezően írja elő e határozat vállalatunk vonatkozásában történő végrehajtá­sát. Sok munkánk sok gondunk lesz 1973. évben. Ezt tud­juk! Nem hisszük, hogy majális lesz az elkövetkezendő 365 nap. De mégis derűlátóak lehetünk, mert ismerjük erőinket, tudjuk mire vagyunk képesek, tudjuk, hogy amit­ magunk elé tűzünk, tűzön-vízen keresztül is képesek vagyunk meg­valósítani, nincs hát mitől félnünk! Kemény, küzdelmes, de szép eredményekkel kecseg­tető munkás év előtt állunk. M­inden munkatársamnak és családjának őszinte szív­ből kívánok szocialista társadalmunk építéséhez erőt, jó egészséget és a jól végzett munka tudata adta boldogságot. Dr. Pongrácz Pál igazgató _1_ A KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÍTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA IV. ÉVF., 1. SZÁM ÁRA: 40 FILLÉR 1973. JANUÁR 3. Szocialista brigádvezetők tanácskozása A központi ebédlőben —de­cember 15-én — tanácskoztak a vállalat szocialista és mun­kabrigád vezetői, hogy értékel­jék a KIPSZER brigádmozgal­mának két éves eredményeit, hiányosságait, és kijelöljék a közeljövő feladatait. A szakszervezeti bizottság nevében Szálkai Ferenc, az szb termelési felelőse köszön­tötte a megjelenteket, és átad­ta a szót dr. Pongrácz Pál igazgatónak. — Vállalatunk egyharmada — mondotta az igazgató — 103 brigádba tömörülve, 928 tag­gal tevékenykedik. Munkájuk nagyban befolyásolja és meg­határozza az egész vállalat eredményeit, fejlődését. Tevé­kenységük pozitív — emelte ki —, sok az új vonás bennük: nagy segítséget adnak a ter­vek realizálásához és aktív harcosai a szocialista ember- és munkástípus kialakításá­nak. — Segítségünkre, munká­jukra — politikai és társadal­mi ténykedésükre — hangsú­lyozta — épít a vállalat veze­tősége, hiszen a nagy és kom­­lex munkáinkat csak jó együttműködéssel, jó közös­séggel tudjuk határidőre telje­síteni. És mi is segítjük a bri­gádokat, hiszen sem a vállalat vezetősége, sem a brigádok egyedül nem képesek megbir­kózni a feladatokkal. Ezért szervezeti intézkedésekkel, munka- és üzemszervezési megoldások kidolgozásával, a munka feltételeinek javításá­val kívánjuk biztosítani műkö­désüket. Ezután arról beszélt: a bri­gádok általában jól dolgoznak. Szükségesnek tartotta viszont, hogy jobbá tegyék szervezett­ségüket, egymás közötti kap­csolataikat, növelni kell fele­lősségérzetüket a munkák mi­nőségi kivitelezésében, a ha­táridők betartásában. A hibákat taglalva megálla­pította: egyes brigádok ritkán tartanak értekezleteket, és nem elég konkrétak a felajánlásaik. Tovább kell javítani egyes brigádtagok egymáshoz való viszonyát is, hiszen csak az a kollektíva képes eredményesen dolgozni, amelyben jó az össz­hang. Szorgalmazni kell a jó módszerek és tapasztalatok át­adását is, előbbre kell lépniük az általános és a politikai mű­veltség tekintetében, növelni kell szakmai képzettségüket. — A jövőben folytatta vállalatunk igazgatója — el kell érnünk, hogy a több és a jobb munkát anyagilag is job­ban elismerjék, jobban kell tö­rekednie mindenkinek — az esetenként tapasztalható — szervezetlenségek és egyéb hiányosságok felszámolására is. Lényeges, hogy mindenhol és mindenkinél a minőségi mun­ka domináljon. — Jók a kilátásaink —mon­dotta befejezésül —, de hogy még eredményesebben dolgoz­hassunk, ahhoz minden bri­gádtag, minden dolgozó, min­den vezető segítségére szükség van. Nyolcan szóltak hozzá a be­számolóhoz. MAJOR JÁNOS AZ AUTO­MATIKA- ÉS VILLAMOSSÁ­GI más GYÁRRÉSZLEG elektro­szerelés brigádvezetője érdekes élményeit mondta el a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásáról. IV. Az ott elhangzottak alapján álla­pította meg, hogy vállalatunk­nál a brigádmozgalom megfe­lelő színvonalú, és mint ahogy a szocialista brigádmozgalom tartalma is rendkívül szerte­ágazó, így vállalatunknál is a jó példák legkülönbözőbb faj­tája megtalálható. IKLADI LAJOS MŰSZE­RÉSZ BRIGÁD VEZETŐ fel­tette azt a kérdést, hogy mi­után létrejött a kalolikus gyárrészleg tüzeléstechnikai osztálya, vajon a brigádban kialakított kazán-üzembehe­­lyező szervezet és a brigád tagjainak, az ez irányú műsza­ki ismeretek megszerzésére fordított energiája nem válik-e feleslegessé? SZLACSIN JÁNOS, A LÉG­­TECHNIKAI SZERELÉS egyik brigádvezetője arról beszélt, hogy a brigádvezetőknek még jobban meg kell találni azokat az eszközöket, amelyeket fiatal munkatársak nevelésé­­­ben alkalmazhatnak. Nagyon fontosnak tartotta a politikai oktatás különböző formáiban való részvételét. A fiatalok lel­kiismeretes és jól képzett szak­munkássá való nevelését, il­letve a részükről fellépő anyagi igényeket összefüggés­be hozta a Központi Bizottság (Folytatás a 2. oldalon) Az értekezlet részvevői ^///, ////^ 4 /////////>//////////////////A..... sSssssssssssssssssssssss/sssssssss/sssssssssssss/sssssssssssssssj* Centenáriumi A X. kerületi építő- és építőanyagipari vállalatok a Pest—Buda—Óbuda egyesítésének centenáriuma alkalmából a Pataki István művelődési házban összevont kiállítást ren­deztek, ahol bemutatták vállalatuk múltját és jelenét A KIPSZER kiállításának egy részlete ­SAL60 Ünnepi megemlékezés a szovjet állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A központi ebédlőben — decem­ber 11-én —, Szabó Béla, a válla­­lati MSZBT- tagcsoport ügyvezető elnökének megnyitó szavaival kezdődött az az ünnepség, ame­lyen a szovjet állam megalakulá­sának 50. évfordulójára emlékez­tünk. Haraszti László a vszt­ tit­­kára röviden méltatta a szovjet­állam fennállása ötven évének eredményeit, majd ezután került sor a szellemi vetélkedőre. Vállalatunk szocialista brigádjai­nak tagjai a vetélkedő meghirde­tésének napjától szinte minden szabad idejüket a felkészülésre fordították. A benevezett huszonöt brigádból tizennyolc — háromta­gú — csapat jött el a versenyre. Igen sok érdeklődő is megje­lent, akik mindvégig élénk figye­lemmel kísérték a vetélkedő pil­lanatnyi állását és kimenetelét. Az elnöki asztalnál foglaltak helyet a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet hadsereg egyik alakulatának képviselői: Rugyin, Lukanov és Birukov elvtársak és a tolmácsok. Mellettük a zsűri asztalánál: Mank­­ Endréné, az szb. ágit. prop. titkára, a zsűri elnö­ke, és a tagok — Bendzsel Béla, az szb­ elnöke, Dacsur Sandorné, az szb kultúrfelelőse, Katona Pé­ter, a KISZ-csúcs­vezetőség titkára és Mócz Menyhértné, a kultúrbi­­zottság tagja. Az MSZBT tagcsoport és szakszervezeti bizottság által ren­­­dezett vetélkedőt Szerényi József, a KIPSZER ÉLET felelős szer­kesztője vezette. Ismertette a já­tékszabályokat, a vetélkedő me­netét. A verseny három fordulóból állt. Az első és a harmadik for­dulóban három, a másodikban két kérdéscsoportra kellett a ver­senyzőknek válaszolniuk. A kérdések mindegyike a Szov­jetunió életével, gazdasági, politi­kai, kulturális, társadalmi fejlődé­sével, eredményeivel kapcsolatos volt. Nehéz volt a verseny — de a tét is magas volt. A zsűrinek — ese­­tenként — jól meg kellett gon­­dolnia-fontolnia, hogy a legigaz­ságosabb elvek érvényesüljenek a döntésnél. Hiszen szoros küzde­lem alakult ki a versenyző csa­patok között, többször csak apró nüanszokon múlott: ki válaszolt jól, ki ismeri jobban, részleteseb­ben az adott témát. A résztvevők — és a játékosok — nem csodál­koztak ezen, hiszen a főkérdések között több olyan volt, amelyre nem akárki tudna válaszolni. Például: sorolja fel a szövetségi köztársaságok jogait, vagy hány országgal határos a Szovjetunió, és melyek ezrek? De a villámkér­dések sem voltak könnyebbek: Melyek a lamhatalom Szovjetunióban az ál­szervei? — Milyen mély a Rajkál tó? — vagy: Mi­kor volt a breszt-litovszki béke­­szerződés aláírása? A mindvégig izgalmas, tartal­mas verseny utolsó kérdésére adott válasszal kialakult a helye­zési sorrend. Első lett az auto­matika- és villamossági gyárrész­­leg műszaki osztályának „Veres Péter” szocialista brigádja. Tagjai: Kormos Imre, Szilágyi László és Menkiner Kálmán. — Ők 9 napos szovjetunióbeli utat, a második helyezett brigád mechanikai gyárrészleg Temesvá­­­ri János vezette gépszerelő szo­cialista brigád: Varga Sándor, Varga Imre és Somogyvári János — 3000 forint pénzjutalmat, a har­madik helyezett: az anyagkönyve­lés „Angela Davis” szocialista bri­gád tagjai: Jeremiás Ágota, Sípos Szabó Gabriella, és Makra Ká­­rolymé: 1500 forint jutalmat nyer­tek. A negyedik díj: 00*0 — az ötö­dik: 450 — a hatodik díj pedig: 300 forint értékű könyvajándék volt. Ezenkívül az első három he­lyezett csapat tartalékos játékosai 200—200 forint értékű könyvjutal­­lomban részesültek. A jutalmadat Haraszti László adua ac a nyerteseiknek. Ezután a vallaiac gazdasági és társadalmi vezetői vendégül látták szovjet vendégeinket és az első helyezést elért csapat tagjait. A szovjet vendégek elmondották: több gyár­ban vettek részt már vetélkedőn, de olyan jól előkészített, más, politikus és pártszerű tartal­ver­sennyel, mint a KIPSZER-nél — ahol első alkalommal voltak — még nem találkoztak. Dicséret illeti mondották — a verseny­zőik kiváló felkészültségét, a he­lyezést el nem ért csapatok tag­jait is. Jól ismerik a Szovjetunió életét és a vetélkedő is egy al­kalom volt a szovjet—magyar ba­rátság ápolásának, elmélyítésének. *• Az első helyezett csapat boldog tagjaival másnap volt alkalmunk hosszabban beszélgetni. Elmon­dották: a versenyre tervszerűen és nagyon alaposan készültek. Felosztották egymás között a té­mát. Mindannyian — Dudás Bar­nabás, a tartalék-játékos is — „gyártották” a kérdéseket. Össze­sen 600-at dolgoztak ki. Sorsolás­sal döntötték el, ki legyen az a három, aki brigádjukat képviseli a vetélkedőn. — Közösen készültünk fel — mondotta az egyik brigádtag —, közösek az eredményeink is. Bár három személyre szól az utazás, összeadjuk a negyedik költségét is, a tartalékét — és együtt uta­zunk a Szovjetunióba. Megtudtuk: a Veres Péter bri­gád 1970-ben alakult. A követke­ző évben elnyerték a szocialista címet. A csapat eredményének mind a tizenöten egyformán örül­nek. Joggal, hiszen a csapat minden tagjának tudását próbára tevő, nagyon nehéz versenyen kerültek az élre. — mester —

Next