Kipszer Élet, 1973 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
S BUÉK 1973. ikeres évvel a hátunk mögött derűlátóan nézhetünk az új év elé. Talán így lehet a legrövidebben megfogalmazni vállalatunk év végi „mérlegét”. Most persze nem arról a mérlegről van szó, amit a főkönyv mutat, hiszen az nem lát előre, csak a múltat tudja regisztrálni. Ebben az értelemben arról a mérlegről beszélek, amit úgy hiszem minden ember saját személyére, családjára, de a vállalatok is készítenek az új év táján. Számvetés arról, milyen is volt az elmúlt esztendő, és ami talán ilyenkor még izgatóbb, mit hoz az új év számára vagy éppen a vállalata részére. Sok vonatkozásban az egyes ember számvetése és a vállalat prognosztikája fedi egymást, hiszen vállalatának működése az egyes ember elképzelésének, vágyának megvalósulását a legközvetlenebbül befolyásolhatja. A mi vállalatunk is készített ilyen „mérleget” (mert az igazi számszaki mérleg csak most készül), és ennek alapján kijelenthetjük, hogy szorgalmas kollektívánk az óévben a vállalatunk hagyományaihoz híven nagyszerű munkasikereket ért el. Kezünk munkája nyomán az emmúlt évben új gyárak, üzemek, felújított gépek kezdtek termelni szerte az országban, sok helyen pedig új szociális és kommunális létesítmények könnyítik meg a munkástársaink életét. 1972-es évben körülbelül 25 százalékkal termeltünk többet, mint az azt megelőző időszakban. Olyan körülmények között tudtuk ezt a megemelt termelést biztosítani, amikor a beruházási piacnak a kormányprogram szerinti szűkítése vállalatunk vonatkozásában is erősen érződött. Több, mint 100 milliót tettek ki azok a megrendelések, amelyeket visszavontak. De ebbe nem nyugodhattunk bele. Tudtuk, hogy eredményesen csak akkor dolgozhatunk, ha termelési volumenünket évről évre dinamikusan emeljük. A kieső munkák helyett újakat kerestünk és nagyrészt találtunk is. Bár a kieső munkák és az új munkák gyors - előkészítés nélküli — vállalása sok zavart okozott gazdálkodásunkban, nagy gondjaink voltak az anyagok beszerzésénél, de a korábbi munkákhoz beszerzett felhasználásra nem kerülő anyagkészleteinkkel, úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. A negatív jelenségek ellenére gazdaságos, nyereséges lett tevékenységünk. A vállalati nyereség biztosította, hogy éves szinten átlag 6,6 százalékkal tudtuk növelni dolgozóink keresetét, és a tervezettnél magasabb átlagbérszint nem ment az év végi nyereség rovására. Ez év első negyedévében dolgozóink úgy hiszem megelégedetten vehetik majd át nyereségrészesedésüket, amelynek mértéke a többségnél az elmúlt év magas összegét is valamivel túl fogja szárnyalni. Vállalatunk új évi mérlege azonban nemcsak a múltra tér ki, a jövőt is kutatja. Derűlátóak lehetünk az új év tekintetében így fogalmaztam. Ez a megállapítás nem pusztán optimizmusból fakad. Vállalatunk munkaellátottsága az 1973. évre megfelelő. Megrendelőink bizalommal fordulnak vállalatunkhoz. Eddigi munkánk elismeréseként régi üzletfeleink rendre visszatérnek, hogy műszaki elképzeléseik megvalósításában vállalatunk közreműködését kérjék. De az új megrendelők is egyre nagyobb és számottevőbb munkák végzésével bízzák meg kollektívánkat. Talán nem tűnik dicsekvésnek, de úgy érzem, hogy márka lett a KIPSZER neve. Ennek tudható be, hogy a beruházási piac feszessége mellett terveink szerint ez évben is tovább emelhetjük vállalatunk kapacitását. A termelékenység emelésével és bizonyos fokú további létszámnöveléssel termelésünk 1973. évben jóval meghaladja majd az 1 milliárd forintot. A termelés fokozása azonban csak szervezetten, gazdaságosan történhet. Ez évben az elmúlt időszakhoz képest sokkal hatékonyabban kell munkánkat megszervezni, a gyárrészlegek közötti és az egyes munkákon a szakmák közötti összhangot biztosítani. A tapasztalat szerint a kooperációs nehézségeink súlyos millióinkba kerülnek. Ennek megtakarítása egymagában is elégséges lenne ahhoz, hogy a termeléssel arányosan a vállalat nyeresége is nőjön, és az elmúlt évekhez hasonlóan a jó munka gyümölcse a borítékban is érezhető legyen. A tennivalókra az útmutatást az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata adja, amelynek megállapításai szinte szóról szóra igazak a mi vállalatunk vonatkozásában is. Egyértelműen tehát, hogy céljaink, feladataink megvalósítása mindannyiunk részére kötelezően írja elő e határozat vállalatunk vonatkozásában történő végrehajtását. Sok munkánk sok gondunk lesz 1973. évben. Ezt tudjuk! Nem hisszük, hogy majális lesz az elkövetkezendő 365 nap. De mégis derűlátóak lehetünk, mert ismerjük erőinket, tudjuk mire vagyunk képesek, tudjuk, hogy amit magunk elé tűzünk, tűzön-vízen keresztül is képesek vagyunk megvalósítani, nincs hát mitől félnünk! Kemény, küzdelmes, de szép eredményekkel kecsegtető munkás év előtt állunk. Minden munkatársamnak és családjának őszinte szívből kívánok szocialista társadalmunk építéséhez erőt, jó egészséget és a jól végzett munka tudata adta boldogságot. Dr. Pongrácz Pál igazgató _1_ A KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÍTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA IV. ÉVF., 1. SZÁM ÁRA: 40 FILLÉR 1973. JANUÁR 3. Szocialista brigádvezetők tanácskozása A központi ebédlőben —december 15-én — tanácskoztak a vállalat szocialista és munkabrigád vezetői, hogy értékeljék a KIPSZER brigádmozgalmának két éves eredményeit, hiányosságait, és kijelöljék a közeljövő feladatait. A szakszervezeti bizottság nevében Szálkai Ferenc, az szb termelési felelőse köszöntötte a megjelenteket, és átadta a szót dr. Pongrácz Pál igazgatónak. — Vállalatunk egyharmada — mondotta az igazgató — 103 brigádba tömörülve, 928 taggal tevékenykedik. Munkájuk nagyban befolyásolja és meghatározza az egész vállalat eredményeit, fejlődését. Tevékenységük pozitív — emelte ki —, sok az új vonás bennük: nagy segítséget adnak a tervek realizálásához és aktív harcosai a szocialista ember- és munkástípus kialakításának. — Segítségünkre, munkájukra — politikai és társadalmi ténykedésükre — hangsúlyozta — épít a vállalat vezetősége, hiszen a nagy és komlex munkáinkat csak jó együttműködéssel, jó közösséggel tudjuk határidőre teljesíteni. És mi is segítjük a brigádokat, hiszen sem a vállalat vezetősége, sem a brigádok egyedül nem képesek megbirkózni a feladatokkal. Ezért szervezeti intézkedésekkel, munka- és üzemszervezési megoldások kidolgozásával, a munka feltételeinek javításával kívánjuk biztosítani működésüket. Ezután arról beszélt: a brigádok általában jól dolgoznak. Szükségesnek tartotta viszont, hogy jobbá tegyék szervezettségüket, egymás közötti kapcsolataikat, növelni kell felelősségérzetüket a munkák minőségi kivitelezésében, a határidők betartásában. A hibákat taglalva megállapította: egyes brigádok ritkán tartanak értekezleteket, és nem elég konkrétak a felajánlásaik. Tovább kell javítani egyes brigádtagok egymáshoz való viszonyát is, hiszen csak az a kollektíva képes eredményesen dolgozni, amelyben jó az összhang. Szorgalmazni kell a jó módszerek és tapasztalatok átadását is, előbbre kell lépniük az általános és a politikai műveltség tekintetében, növelni kell szakmai képzettségüket. — A jövőben folytatta vállalatunk igazgatója — el kell érnünk, hogy a több és a jobb munkát anyagilag is jobban elismerjék, jobban kell törekednie mindenkinek — az esetenként tapasztalható — szervezetlenségek és egyéb hiányosságok felszámolására is. Lényeges, hogy mindenhol és mindenkinél a minőségi munka domináljon. — Jók a kilátásaink —mondotta befejezésül —, de hogy még eredményesebben dolgozhassunk, ahhoz minden brigádtag, minden dolgozó, minden vezető segítségére szükség van. Nyolcan szóltak hozzá a beszámolóhoz. MAJOR JÁNOS AZ AUTOMATIKA- ÉS VILLAMOSSÁGI más GYÁRRÉSZLEG elektroszerelés brigádvezetője érdekes élményeit mondta el a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásáról. IV. Az ott elhangzottak alapján állapította meg, hogy vállalatunknál a brigádmozgalom megfelelő színvonalú, és mint ahogy a szocialista brigádmozgalom tartalma is rendkívül szerteágazó, így vállalatunknál is a jó példák legkülönbözőbb fajtája megtalálható. IKLADI LAJOS MŰSZERÉSZ BRIGÁD VEZETŐ feltette azt a kérdést, hogy miután létrejött a kalolikus gyárrészleg tüzeléstechnikai osztálya, vajon a brigádban kialakított kazán-üzembehelyező szervezet és a brigád tagjainak, az ez irányú műszaki ismeretek megszerzésére fordított energiája nem válik-e feleslegessé? SZLACSIN JÁNOS, A LÉGTECHNIKAI SZERELÉS egyik brigádvezetője arról beszélt, hogy a brigádvezetőknek még jobban meg kell találni azokat az eszközöket, amelyeket fiatal munkatársak nevelésében alkalmazhatnak. Nagyon fontosnak tartotta a politikai oktatás különböző formáiban való részvételét. A fiatalok lelkiismeretes és jól képzett szakmunkássá való nevelését, illetve a részükről fellépő anyagi igényeket összefüggésbe hozta a Központi Bizottság (Folytatás a 2. oldalon) Az értekezlet részvevői ^///, ////^ 4 /////////>//////////////////A..... sSssssssssssssssssssssss/sssssssss/sssssssssssss/sssssssssssssssj* Centenáriumi A X. kerületi építő- és építőanyagipari vállalatok a Pest—Buda—Óbuda egyesítésének centenáriuma alkalmából a Pataki István művelődési házban összevont kiállítást rendeztek, ahol bemutatták vállalatuk múltját és jelenét A KIPSZER kiállításának egy részlete SAL60 Ünnepi megemlékezés a szovjet állam megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A központi ebédlőben — december 11-én —, Szabó Béla, a vállalati MSZBT- tagcsoport ügyvezető elnökének megnyitó szavaival kezdődött az az ünnepség, amelyen a szovjet állam megalakulásának 50. évfordulójára emlékeztünk. Haraszti László a vszt titkára röviden méltatta a szovjetállam fennállása ötven évének eredményeit, majd ezután került sor a szellemi vetélkedőre. Vállalatunk szocialista brigádjainak tagjai a vetélkedő meghirdetésének napjától szinte minden szabad idejüket a felkészülésre fordították. A benevezett huszonöt brigádból tizennyolc — háromtagú — csapat jött el a versenyre. Igen sok érdeklődő is megjelent, akik mindvégig élénk figyelemmel kísérték a vetélkedő pillanatnyi állását és kimenetelét. Az elnöki asztalnál foglaltak helyet a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet hadsereg egyik alakulatának képviselői: Rugyin, Lukanov és Birukov elvtársak és a tolmácsok. Mellettük a zsűri asztalánál: Mank Endréné, az szb. ágit. prop. titkára, a zsűri elnöke, és a tagok — Bendzsel Béla, az szb elnöke, Dacsur Sandorné, az szb kultúrfelelőse, Katona Péter, a KISZ-csúcsvezetőség titkára és Mócz Menyhértné, a kultúrbizottság tagja. Az MSZBT tagcsoport és szakszervezeti bizottság által rendezett vetélkedőt Szerényi József, a KIPSZER ÉLET felelős szerkesztője vezette. Ismertette a játékszabályokat, a vetélkedő menetét. A verseny három fordulóból állt. Az első és a harmadik fordulóban három, a másodikban két kérdéscsoportra kellett a versenyzőknek válaszolniuk. A kérdések mindegyike a Szovjetunió életével, gazdasági, politikai, kulturális, társadalmi fejlődésével, eredményeivel kapcsolatos volt. Nehéz volt a verseny — de a tét is magas volt. A zsűrinek — esetenként — jól meg kellett gondolnia-fontolnia, hogy a legigazságosabb elvek érvényesüljenek a döntésnél. Hiszen szoros küzdelem alakult ki a versenyző csapatok között, többször csak apró nüanszokon múlott: ki válaszolt jól, ki ismeri jobban, részletesebben az adott témát. A résztvevők — és a játékosok — nem csodálkoztak ezen, hiszen a főkérdések között több olyan volt, amelyre nem akárki tudna válaszolni. Például: sorolja fel a szövetségi köztársaságok jogait, vagy hány országgal határos a Szovjetunió, és melyek ezrek? De a villámkérdések sem voltak könnyebbek: Melyek a lamhatalom Szovjetunióban az álszervei? — Milyen mély a Rajkál tó? — vagy: Mikor volt a breszt-litovszki békeszerződés aláírása? A mindvégig izgalmas, tartalmas verseny utolsó kérdésére adott válasszal kialakult a helyezési sorrend. Első lett az automatika- és villamossági gyárrészleg műszaki osztályának „Veres Péter” szocialista brigádja. Tagjai: Kormos Imre, Szilágyi László és Menkiner Kálmán. — Ők 9 napos szovjetunióbeli utat, a második helyezett brigád mechanikai gyárrészleg Temesvári János vezette gépszerelő szocialista brigád: Varga Sándor, Varga Imre és Somogyvári János — 3000 forint pénzjutalmat, a harmadik helyezett: az anyagkönyvelés „Angela Davis” szocialista brigád tagjai: Jeremiás Ágota, Sípos Szabó Gabriella, és Makra Károlymé: 1500 forint jutalmat nyertek. A negyedik díj: 00*0 — az ötödik: 450 — a hatodik díj pedig: 300 forint értékű könyvajándék volt. Ezenkívül az első három helyezett csapat tartalékos játékosai 200—200 forint értékű könyvjutallomban részesültek. A jutalmadat Haraszti László adua ac a nyerteseiknek. Ezután a vallaiac gazdasági és társadalmi vezetői vendégül látták szovjet vendégeinket és az első helyezést elért csapat tagjait. A szovjet vendégek elmondották: több gyárban vettek részt már vetélkedőn, de olyan jól előkészített, más, politikus és pártszerű tartalversennyel, mint a KIPSZER-nél — ahol első alkalommal voltak — még nem találkoztak. Dicséret illeti mondották — a versenyzőik kiváló felkészültségét, a helyezést el nem ért csapatok tagjait is. Jól ismerik a Szovjetunió életét és a vetélkedő is egy alkalom volt a szovjet—magyar barátság ápolásának, elmélyítésének. *• Az első helyezett csapat boldog tagjaival másnap volt alkalmunk hosszabban beszélgetni. Elmondották: a versenyre tervszerűen és nagyon alaposan készültek. Felosztották egymás között a témát. Mindannyian — Dudás Barnabás, a tartalék-játékos is — „gyártották” a kérdéseket. Összesen 600-at dolgoztak ki. Sorsolással döntötték el, ki legyen az a három, aki brigádjukat képviseli a vetélkedőn. — Közösen készültünk fel — mondotta az egyik brigádtag —, közösek az eredményeink is. Bár három személyre szól az utazás, összeadjuk a negyedik költségét is, a tartalékét — és együtt utazunk a Szovjetunióba. Megtudtuk: a Veres Péter brigád 1970-ben alakult. A következő évben elnyerték a szocialista címet. A csapat eredményének mind a tizenöten egyformán örülnek. Joggal, hiszen a csapat minden tagjának tudását próbára tevő, nagyon nehéz versenyen kerültek az élre. — mester —