Kis Ujság, 1921. május (34. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
t ___kis Újság vitatását, a gazdasa^*«uiugd^óta még külön is kivannak foglalkozni vele és evégből hétfőn délután félötkor a közélelmezési miniszteri' mban tanácskozásra gyűlnek össze. Mayer János közélelmezési miniszter megbízta nagyatádi Szabó István földmivel,és figyi. Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi, Belitska Sándor honvédelmi, Ráday Gedeon gróf belügyminisztert, Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert az értekezletre és bevonják a tanácskozásba Vass József dr. volt közélelmezési minisztert is. A gazdasági miniszterek ezen az értekezleten fogják megvitatni azt, várjon, nem volna-e szükséges a gabona beszolgáltatás köteleztségét törvényhozásilag rendezni, vagy a forgalmi adótörvényben kimondani és szabályozni a gabona-, beszolgáltatási kötelezettséget, ír Megtámadták a pénzügyőrüket. /(Az egyik támádót leszúrták, a másik megszökött.) Szombathelyről jelentik : Lelkes «*■ Pintér Szentgotthárdi pénzügyőröket a zsidai utón Perz Józse volt községi bíró és Lukács Ignác, egy Amerikából visszatért dúsgazdag polgár, megtámadták. A pénzügyőrök fegyverrel védekeztek. Péczel háromszor megszűrték, mire fel tudták fogni. Társa a demarkációs vonalon átszökött a jugoszlávokhhoz. A vasúti fűtő szerencsétlensége. (Kénytelen volt leugrani a robogó vonatról.) Székesfehérvárról jelentik : Lehner József állam vasúti fűtőt Al csút környékén a mozdony egyik megrepedt vízcsövéből kiáramló forró víz súlyosan megégette. Lehner, hogy életét megmentse, kiugrott a mozdonyból, azonban oly szerencsétlenül, hogy tomporcsontja eltörött. Az életveszélyesen sebesült fűtőt a vonat bevitte Székesfehérvárra, hol a mentők kórházba szálltatták. fi székét Oihelló. Irta : Farkas Emőd. De sok igazság van ebben a nótában . Nem úgy van már, mint volt régen. Más csillag ragyog az égen. Bizony más csillagok járnak ij most a földön. Szív helyett érzéketlen malomkövet hajt a vér patakja, önzés a molnára, gyülölség az őrleménye. Régen mindez megfordítva vált." Nem kellett akkor adót fizetnünk, azért tehát szeretettel adóztunk egymásnak. Dáridó volt az élet, most meg örökös gond. Ha jó tarisznyád volt, kész volt a diploma, megélhettél abból, amit abba erőnek erejével raktak. Ma hátadra kötheted a diplomát, akkor is fölkophat az állat vagy legföljebb kóbor kutyamódra élhetsz. A katonaságnak is jobban folyt, a dolga. Az igaz, hogy akkor nem az volt a valódi bugyellárisa a harc förgeteges villámainak (mármint a tiszteknek), amibe a kincstár dugdosta apró banknótáit, hanem az, amit hazulról préseltek meg öreg angyalossal. Az a kis pénz (negyvennyolc— ötvenhat korona járt ki egy-egy hadnagynak), ami a kincstártól ütötte markukat, legföljebb csak eg kis gygxira való volt, kivált kép azoknak, akik pénzért vették meg a tiszti rangot.Tudvalévő, hogy csak maga Kiss Ernő mintegy kétszázezer forintot, (mai értékében legalább 10 millió koronát) dobott ki konvencióképen, csakhogy sorra átugorhassa rangban idősebb bajtársait. A tisztikar egyáltalán nem érezte soha, hogy mi az a girhes szegénység. Akinek a holdba úszott el mindene, annak nyitva állt a gazdagtiszt erszénye. Hírből se ismerték akkor azt a fekete vitorlát, amely később annyi tisztet ragadott halálba az adósság hínárjából. Az ezredesnek pedig nemcsak az őrmesterig terjedt a kinevezési joga. Nagyobb úr volt ez akkor, mint egy hadtestparancsnok. Rögtön kinevezése után írásban ruházta, reá az ezredtulajdonos az élet és halál fölötti jogot, így aztán mindenki egy-egy vice-királya volt a maga, regimentjének. Reprezentácionális költség fejében minden évben kijárt neki ezer váltó forint. A magáéból aztán megtoldotta még tízszerannyival. Olyan eszem-iszom lakomákat adott, hogy mesébe is beillett volna. A muzsika meg nap-nap után szólott, akár csak egy keleti tündérkertben, ahol még a fák is szép hegedűszóban verik össze az ágaikat. - A borról nsm 'is szólok, az agy folyt előttük mindig, mintha ellenséget vertek volna csapra. Anélkül még lélegzeni se tudtak, akár a szárazra vetett hal. Ámde még a paradicsomban is fönnakad az üdvösség szárnyain repdeső lélek halmi tüskeszálon, hát még a katonaéletben hogyne bukkanna az ember egy kevés csalánra. Ilyen mai napig le nem tört csalán volt már akkoriban is az úgynevezett, köszönő látogatás. A lakoma után másnap el kellett fáradnia a, sok pityóka,fi tisztnek az ezredes úrhoz és megköszönniük azt, hogy sikerült neki mederbe itatni az eszüket. Csakhogy az ilyen hálálkodódéle sehogysem volt ínyükre a fiatal tiszteknek s rendesen olyankor mentek, amikor az ezredest nem találták otthon és a leadott névjegy is megtette kötelességét. Egy Pesten állomásozó ezred vitéz parancsnoka kiválóan kedvelte az ilyen, házában lezajló tiszti dáridókat. Főleg addig, mig a házasélet jármát nem kerítette merev nyaka köré egy kis pajkos szépség. Segédtisztjét nem hiába hívták Schlank Alfrédnak, de meg is felelt emberül az ő nyúlánk termete a vezetéknevének. Délcegségben túltett bármelyik cserfaszálon. Bajuszának selyme tömött volt, mint egy bank kasszája és nagy , fekete Szeme messzire szórta vijstig a tüzet, mint éji szélben a lobogó fáklya. Ksapott is ő olyan szelet, ahol csak megjelent, hogy a leányok vajszive mind elolvadt tőle. Szerette is módfölött a hajlott korú ezredparancsnok. Kivált, ha társaságban voltak, inkább tudta volna nélkülözni a generánsság reményét, mint ezt az adjutánsát. Mert hát úgy röppentek ilyenkor a főhadnagy szájából az élcek shrapnelljei, hogy valamennyi jelenlevő lelkét diadalszekerébe fogta a harsogó nevetés." Ámde a nagyok kegye itt csak olyan, bogy’ sjátszva emel és mosolyogva ver le«. Mihelyt megbabonázta rövidlátó szemét az a kis szoknya, ördög s elaltatta édes zümmögése holdvilág fejében a józan észnek posztját, a higgadt megfontolást és háromszor akkora ér- Száma dacára «holtomiglan«-t, zengett neki sok vágástól tudottfoldott ajka, azonnal beleütött korhatag szivébe a féltés mennyköve is. És amíg ez az istennyila naprólnapra mélyebbre fúrta "magát benne, egyre azt sustorékolta, hogy maholnap majd kutya jár a kertbe, ha jól el nem keríti. Nemsokára aztán el is kerítette. Visszahelyezte a szép segédtisztet magasabb szolgálati érdekek ürügye alatt a régi századához. _ (Folytatása jövő vasárnap.) " fi vádlottak és védők kérdései Sztanykovszkyhoz. # A Tinsztt-név tiitárávalA.Minnle. ti.vpvi.fitfirl.iL. «mme l Drssttda István főtárgyalási elntefteltiz után nyitotta meg a mai főtárgyalást. Rendelkezésére elővezetik Sztanykovszky Tibor tanút, akit dr. Szilassy Pál kir. ügyész kezd kérdezni. Szilassy : A polgári bíróság előtt olyan bűncselekményt ismert be, amelyért halálbüntetés jár. Tanú : Ezt visszavontam. A katonai bíróságnál pedig olyan cselekményt vállaltam magamra, amelyért 5—10 évig terjedhető szabadságbüntetés járt volna. Permyitással akartam élni és beismerésemet azért tettem, hogy ne mondhassák : azért tagadok, mert gyáva vagyok. Szilassy : Honnan veszi azt a kijelentését, hogy védőügyvédje, Lengyel Zoltán dr. politikai klikk érdekeltségében állott ? Tanú: Elsősorban onnan tudom ezt, mert Lengyel Zoltán önként jött ajánlkozni hozzám, hogy védésemet ingyen elvállalja, ő beszélt rá, hogy a Tisza-gyilkosságot vállaljam és halálos ítélet hírén anyámnak mondta, hogy csak beszéljem rá a fiát, hogy a beismerését továbbra, is a polgári törvényszék előtt is ha kell, mindig fentartsa. Innen következtetem én, hogy feltétlenül egy politikai klikkben működött. Szilassy: De Hüttneről talán csak nem következtet például ilyesmit ? Tanú: Hüttner azt mondta, hogy őt Ulain Ferenc dr. tanította így ki. Szilassy: Ön 1919. november 23-án töredelmes beismerése alapján azután halálos ítéletet kapott. Ön most nem azért vonja vissza vallomását, mert talán, szabadulni akar a következményektől ? Tanú : Én — mint kijelentettem — megrágalmaztak embereket, én is megrágalmaztam embereket, azt most vissza akarom vonni. Jómagam, is ártatlan vagyok, felemelt fővel nézek a halál elé. Más oka nincs az én vei- Imnusomnak. Ügyész : A fogházgondnok jelentése szerint egy szabaduló fogoly útján szent ön Bleyer Jakabnak, hogy vonjál vissza eddigi vallomásaikat és jelentkezzenek a vizsgálóbírónál. Három nappal később Bleyer tényleg visszavonta, vallomását és azután visszavonta ön is. Tanú : Én nem szentelt Bleyernek semmit. Ügyész kijelenti, hogy több kérdése nincs a tanúhoz, a bíróság tagjai nem kérdeznek semmit a tanútól. Elnök felszólítja a vádlottak közül először Kéri Pált, van-e kérdése Sztanykovszkyhoz. Kéri: Kincs. Fridnch Istvánnak sincs semmi kérdése. Elnök Fényeshez : Önnek van kérdezni valója ! Fényes : Igen. Fényes : 1919 november 24-én a rendőrségen szembesítették önt velem, akkor a szemembe mondotta, hogy én bujtattam fel. Ön azt mondotta, hogy: »Mi már vallottunk, legjobb lesz képviselő úr, ha ön is bevallja a bűnét.* Miért mondta akkor ezt a szemembe ? Tanú : Én rajtam látták, tudták előre, hogy nem tudom képviselő úrnak szemébe mondani. A detektívek mondották, hogy ha Fényes László tagad, akkor is csak mondjam a szemébe bátran. Olyan helyzetben voltam akkor, hogy még az édesapámnak is a szemébe mondtam volna, hogy ő a felbujtó. Fényes : Hüttnerrel a Tisza-ügyről beszélt? Tanti: Csak erről volt szó. Hüttner megmondta, hogy ő sincs benne, tudja azt, hogy én is ártatlan vagyok, irt is nekem egy levelet, amelyben bocsánatot kér tőlem, hogy megrágalmazott. De Hüttner aztán úgy folytatta, hogy minden nem fontos, csak az, hogy hamarosan kikerüljünk. A fontos csak az — mondta Hüttner, — hogy Friedrich legyen a fölhajtó. Fényes: És én ? Tanú: Hüttner azt mondta, hogy Fényes Lászlót és Kéri Pált is bele kell vonni azért, hogy ne legyen föltűnő az, hogy csak Friedrich van benne. (Nagy derültség.) Gadó: E- ön elhitte ezeket a dolgokat Hüttnernek ? Tanu: Kemi, hittem, egy szavát sem Fényes : Mit tud Heltai és Hüttner közti viszonyról elismeri ezt ? Tanú : Amikor én a Margit-körútra kerültem, Heltai már szabadlábon volt. Hallottam Hüttnertől, hogy Greff hadnagyot és még többeket Heltai kiszabadított. Azt is mondta Hüttner, hogy Heltai a Naphegyi nevű tanút preparálta. Holstein főhadnagy mondta nekem, hogy ne jelentsem be tanúként, de közli velem, hogy Heltai kijelentette előtte, hogy a Margit-körúti fogházban ő egy hosszú kötelet fon, amelynek végére Friedrich lesz kötve. Vágó felugrik helyéről: Nekem ugyanezt mondta ! Gadó: Volt ön együtt a fürdőben Hüttnerrel? Volt ott őr? Tanú : Velünk nem jártak őrök. Voltam én kint a városban is őr nélkül. Vágó is kint volt. Fényes: Vendéglőbe vagy más efféle helyekre nem mentek ? Tanú : A július 8-án tartott helyszíni szemle után voltunk több helyen, a Gizella-téren és Astoriaszállóban, ugyancsak helyszíni szemlén. Akkor azután úgy délután öt óra tájban elmentünk Károlyi Imre autóján a budai Nagy Avvarék vendéglőbe, Ulain Ferenc költségévé megvacsorázni. (Nagy mozgás és derültség.) Gado: Hivatalos helyen tudtak erről. Tanú : Nem tudom. Paksi velünk volt. Ulain Paksinak adta a pénzt a vacsorára. Gadó : Szlupka őrnagy úr ekkor vagy később értesült erről? Tanú: Nincs tudomásom róla. Ulain meg is mondotta, hogy Friedrichnek a legkisebb bűne a Tisza-gyilkosság, ő, Ulain a szénapanamával akarta lehetetlenné tenni Friedrichet. (Derültség.) — Megmondtam 1919. decemberében, hogy Hüttner hazugsága, kitalálása az egész dolog, bocsánatkérő levelet írt Hüttner emiatt később hozzám, egy másik levelet is, amit Ulain a hadbíróságnak adott át. Ez lesz az elfogott levél. Hüttner február 16-án Ulainnel történt megbeszélése után vállalta az egész Tiszaügyet. Áprilisban azután Lengyel nálam járt és azt mondotta, hogy hiába beszélt, ő átnézte az iratokat, nagy halom adat van ellenem és a többi bűntársak ellen, amikor 1921. május 1.]