Kis Ujság, 1926. december (39. évfolyam, 14-39. szám)
1926-12-01 / 14. szám
# 2 Nemzetgyűlés - országgyűlés írta dr. PUKY ENDRE, a nemzetgyűlés alelnöke Hadídry ,ehogy egészben véve a nemzetgyűlés elvégezze feladatát. A feladatai voltak : megerősíteni az állami és társadalmi rendet, megalkotni az új házszabályokat, hogy a törvényhozó testület munkásságát megbénító durva és lealázó helyzetek ne ismétlődhessenek; előkészíteni az ősi alkotmánynak megfelelő kétkamarás rendszerre való visszatérést az új választójog szerint megalkotandó képviselőház és a kor kívánalmai szerint átszervezett felsőház útján; egyensúlyba hozni államunk háztartását és e célra külföldi kölcsönt szerezni; megállítani zuhanásában és állandósítani pénzünk értékét; megalkotni az új pénzegységet; megszüntetni fokozatosan a szabad kereskedelem és forgalom elé a háborús idők kényszere alatt emelt akadályokat ; elősegíteni az összes termelési ágak erőteljesebb munkáját és csökkenteni ezzel a munkanélküliséget ; megnyerni a világ hatalmas népeinek bizalmát, helyreállítani kis országunk tekintélyét a külföldön és értékes kapcsolatokat szerezni jövendő nagyságunk visszaállítása érdekében. Mialatt a nemzetgyűlés a keserves, átmeneti hét esztendőnek a fentiekben körvonalazott nehéz munkáját végezte, nem hiányoztak a parlamentben, a sajtóban, a társadalomban a jó- és rosszhiszemű gáncsoskodók épúgy, mint a kételkedők. A bús és irigy magyarok, a kishitűek. Szerencséje az országnak, hogy állandósult kormánya szembe tudott szállni velük. Az új országgyűlés feladata sem lehet más, mint a »Bethlen-politika» folytatása, így nevezzük azt a keresztény, nemzeti alapon álló és az összes termelési ágak közt a mezőgazdaság jogosult érdekeit elsősorban figyelembe vevő politikát, amely eddig az átmenetet készítette elő, most pedig állandó alapon tartós intézményeket kell alkotnia megerősödésünk érdekében. Ennek a megerősödésnek egyformán és egyszerre meg kell indulni: 1. az állami és társadalmi, 2. a gazdasági, 3. a szellemi és 4. a külpolitikai élet terén. A legfontosabb teendők : a középosztály gerincét alkotó tisztviselők (nyugdíjasok) megérdemelt megsegítése; az állami és társadalmi téren : a királyi szék méltó betöltésének kellő előkészítése ; a felekezeti béke fenntartása és biztosítása ; a kapitalista termelési rend alapján a tőke és a munkaadó oltalma mellett a munkásság gazdasági és szociális védelme ; a nemzeti szellem erősítése, a hazaszeretet kultuszának mindenek fölé helyezése. Fontos tennivaló a gazdasági téren: az állami háztartás egyensúlyának fenntartása, a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi hitelviszonyok javítása, a hadikölcsönök valorizálása, az egyenes és fogyasztási adók és illetékek leszállítása kapcsolatban a közmunka könnyítésével és az egyházi terhek csökkentése céljából az egyházak állami segélyének emelésével; közutaink szaporítása, jókarba hozatala; vasúti hálózatunk fejlesztése stb. Szellemi erősödésünk érdekében : minél több és jobb iskolát kell létesíteni. Minden szeretetünk a falu népe felé fordul, amelyet egészségesebbnek, vagyonosabbnak, műveltebbnek akarunk látni. Hiszen a falu alapja a magyar társadalomnak, amelyre biztosan és nyugodtan alapíthatja a magyar politikus a jövendő előkészítésének nagy tervét. Külpolitikánkban törődnünk kell az Angliával és Olaszországgal fennálló barátságos érintkezés kimélyítésével. Gazdasági téren érdekeink megkövetelik, hogy kijussunk a tengerhez és szabad kikötő révén bekapcsolódjunk a világkereskedelembe. Ebből a szempontból a jugoszláv megértés szerencsésen egészíti ki Olaszországra támaszkodó külpolitikánkat, mert ezen az úton nyerhetjük vissza Fiume szabad használatát, így közelíti meg és éri majd el a Bethlenpolitika minden magyar legfőbb célját és boldog reménykedését: a régi, nagy Magyarország feltámadását ! A boszorkány A KIS ÚJSÁG regénye . — Oh ! Az én lányom meg tudja fogni a dolog végét, úgy van nevelve, hogy tudja, mi a kötelessége. Hét határban se találtok különb dolgost nála. — Éppen azért jöttünk erre a tájékra, — felelt az idősebb goszpodár. Juri gazdag, mindene van, csak a jó asszony hiányzik, aki a kezébe veszi a gyeplőt és még a tehenet, lovat is ellátja, ha arra kerül a sor. — Hohó ! — ehhez is ért az én lányom, — vetette rá Dubenjuk. — A tehenek jobban engedelmeskednek neki, mint nekem. Ha elkiáltja magát »hű ! hű !« ... noszogatás nélkül megy a munka. Én már öreg ember vagyok. Nehéz már az ekeszarva, ért hozzá a lányom !... De Juri — tette hozzá az öreg egy kis nyugtalansággal, — attól félek, nem nagyon szereti a munkát. — Eh ! Majd kipótolja a rubel, ami hiányzik az erőből. Azt állítja Juri, hogy Burdák Simeon belelökte a mélyedésbe, és — — És ha időnap előtt meghal? — Az anyja akkor is ott tartja a menyét a házánál. Az öregasszony egyedül nem élhet. Valakire okvetlen szüksége van, aki a gazdaságát ellátja. A menyecske nála marad és később, ha az özvegyi gyász lefakult róla, találhat még kedvére való férjet, akit az anyósa fiául fogadhat.. Ezek már olyan kérdések, amelyekről később is beszélhetünk, Dubenjuk ... Az ember meghal, de megmarad a föld . . . Ha pedig itt a föld, az ekét kivan. Az eke kívánja a kezet, amelyik kormányozza ... A kéz pedig vezeti a férfit, akit az asszony kíván ... — Ez mind igaz ... Hiszen ez így szokás, tehát . . . — Tehát a Juri pénzéért érdemes egy kis özvegységet elviselni. Hiszen az nem olyan rettenetes ... És bízni kell Istenben, aki még elháríthatja a szerencsétlenséget. Egy jó házasságban még megtalálhatja Juri az egészségét... No és még nem is tart ott, hogy már idején való lenne ácsolni a négy darab deszkát. — No . .. no . . . Hiszen én ezt nem is mondtam. Pár órával ezelőtt találkoztam vele és jókedvűen beszélgettünk... Juli nagyon derék legény . .. Igaz, hogy egy kicsit sánta ... Az is igaz, hogy a félszemére . . . No, de ki tehet róla, hogy az az akasztófára való így elcsúfította szegényt . . . — Ugyan, ugyan, Dubenjuk... Ki fog megütődni ilyen csekélységen. . . Ha a félszemére vak, annál jobban lát a másikkal. Hiányzik neki az egyik szeme, de a másik kettő helyett lát. .. És ha csak egy szeme van is, de a másik helyett négy ökör, két ló, tehén, birka bőg az istállójában. .. ."Disznó hízik az óljában ... Kenyér helyett szalonnát ehet majd a lányod, Dubenjuk . .. — A szalonnáért nekünk se kell a szomszédba menni, goszpodár. Mi sem vagyunk koldusok, hála Istennek. — Ó, azt nagyon jól tudom, nem akartalak vele megbántani, Dubenjuk... Nem is azért mondtam, hogy fitogtassam a Juri vagyonát. De ami igaz, igaz ... A sánta Juri a leggazdagabb legény a faluban ... És ha itthon szalonnát ehetett a lányod, ott sem lesz szűkiben. Ez bizonyos. Igaz, vagy nem igaz ? Mondd te magad ... — Hát ami igaz, igaz ... — Azonkívül a nagy dolog időben akad majd két ökör egy ekével a Juli házánál, amelyik segít a földedet felszántani ... És hiába ... Két eke, az mégis csak két eke ... Két eke az mégis csak többet szánt, mint egy eke . .. Ezt már mások is mondták . .. — Hát ami igaz, igaz ... — És ha egy kicsit gyöngébb a férj, az nem is olyan nagy szerencsétlenség — fejezte be Metlak csak félig leplezett gúnnyal — legfeljebb nem lesz ereje megverni a feleségét.. . — Vagy úgy! Dubenjuk megvetőleg húzta el a száját. — Nem törik csontja az asszonynak egy kis veréstől. — Nono ... Talán bizony mindegy a lányodnak : ütik, vagy nem ütik? — Ez az ő dolga, ő él együtt a férjével, ezt ketten végezzék el... Az ő ura, az ő parancsolója ... A férjnek jogai vannak és asszonyé a hallgatás... — No, de mégis csak jobb, ha a férjnek nem túlságosan erős az ökle ... Nem igaz ? — Én ebbe nem avatkozok bele, ez a ő dolguk. Ezt ők végezzék el egymással. — Így is jól van ... Egyszóval rendben vagyunk, Dubenjuk ? Bírjuk szavadat ! A poharakat újból megtöltötték, hogy az egyezséget megpecsételjék. Az üveg kiürült, Jerina gyorsan tele üveget állított az asztalra. Kézrőlkézre keringett a pohár. Másodikat kukorékolt már a kakas, mikor a kérők fölszedelőzködtek és búcsúzkodni kezdtek. Hazaindultak a szürkületben, de imbolygó lábuk nehezen találta meg a kapuhoz vezető utat. Dubenjuk kinyújtózkodott a lócán, ott az asztal mellett. Nyitott szájjal, hortyogva aludt, ökleit álmában is összeszorította, mintha ütni akarna... Az alku készen volt. Oriána sorsa elhatároztatott. Jerina halk léptekkel közeledett az ünnepi asztalhoz. Megállt az asztal mellett és sokáig nézte a mély álmát alvó mámoros férjet. Könnyektől fakult, aggódástól telt szemeiben titkos lángok gyúltak ki és szelíd, kedves, sápadt, nyugtalanító, riasztó gondolat árnyékolta. Ez a vonzó arc, amelyet szelídebbé tett egy élet martíriuma és amelyen mindig rajta ült a sokat szenvedett emberek alázatossága, most kemény lett, elváltozott. (Csütörtökön folytatjuk.) KIS ÚJSÁG 1926 december 1 VILÁG FOLYÁSA Németország—Franciaországban. A francia sajtó idegesen és türelmetlenül tárgyalja a német külügyminiszter legutóbbi beszédét, amelyben Stresemann önérzetes erővel követelte a Rajnavidék kiürítését s Németország katonai ellenőrzésének megszüntetését. A francia külügyminiszter már egy év óta, minden hónapban tart egy nagy beszédet, amelyben Németországot érzékenyen és barátságosan a keblére öleli, csak azért, hogy másnap még messzebb taszíthassa el magától. A német külügyminiszter megunta ezt a játékot s most világosan megmondotta, hogy mit akar a német nép, a sokat ígért igaz barátság zálogául. A francia lapok keresik az okokat a németek ajánlatának elutasítására. Legutóbb nagy lármát csaptak a német hadseregben használt tankönyvek miatt, amelyekben az ő állításuk szerint hivatalos utasítások vannak Franciaország fegyveres megtámadására.« A német nép új háborúra készül, — írja a legnagyobb francia újság, — s a kis állandó hadsereg mögött óriási titkos szervezetek állanak, készen arra, hogy bármelyik pillanatban fegyveresen törjenek a francia népre.» — Egy másik lap arról panaszkodik, hogy Franciaország mindent megtesz a béke érdekében, de minden áldozatnak csak Németország veszi hasznát. Az angol külügyminiszter a jövő héten érkezik Párisba, megbeszélni az európai ügyeket, de már kijelentette, hogy a német kérdés tekintetében ellentétek vannak az angol és a francia kormány között. — A franciák megnövekedett önérzetéhez nagyban hozzájárul a francia frank állandó emelkedése. Igaz, hogy sok zavart is okoz a gazdasági életben, — de a politikusok bíznak abban, hogy a baj elmúlik, é s a magasabb értékű frank megmarad. A kamara ülésének az volt a legnagyobb szenzációja, hogy az egyik képviselő kérdést intézett a kormányhoz a dunai forradalomba való beavatkozás miatt.