Kis Ujság, 1927. október (40. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

SZOMBATI MELLÉKI,^^"^^21!^^^ mmmmmmmmmmnt^mmmmmMmm^mmmmmmaummMa^mmmmimmmmmma—m^mmmmMmmmm——mmmmmmmmmmm—mmmm.mi ■■mii «■ Mátyás Diák a hét bolondságairól ** FÖLDRENGÉS Az új földrengésjelző Kecskeméten Legjobb időben érkezik meg éppen : Hogyan remeg a szerb, oláh, cseh szomszéd Rothermere-től — majd leolvassuk onnét. * TUDOMÁNY SÚLYA Csongrádon esett, hogy az iskola Tanulnivágyók nyakába szakadt. No, végre egy hely, ahol roskadoznak A tudományok nagy súlya alatt. * Nő A TERMELÉS Örömlángot gyújts !... Nő a termelés, Minden van itt — csupán a pénz kevés, így hal éhen a lakó mindahány van A bőtermelés Paradicsomában. ♦oo::ooaoo::ooaoo::oaoí:ooaoo::ooaoo!:oo4 Ludvérc Abris elmegy telelni Ámbátor bölcs ember létemre jól tudom : nem ruha teszi az embert, mégis büszke vagyok rá, hogy ruhámat a leg­első szabók egyike ké­szítette. Igaz, nem az én számomra. De min­dig követem azt a bölcs szabályt , ami a másé, az az enyém. Nem is az a baja a ruhámnak, hogy nem nekem szán­ták. Hanem hogy nyár­ra készült, nem télire. Pedig nyakamon már a bűvös idő és ahogy más nyaralásról gon­dolkodik, úgy gondolok én a telelésre. Gondjaimon úgy könnyítettem, hogy siettem elfoglalni régi, megszokott lakásomat a rendőrségen. Fűteni ugyan ott­ sem fűtenek, de meleg ételt kapok és hát ne­kem m­ár protekcióm van ott. Hiszen nem mai keletű az ismeretségünk. Nem hagynak megfagyni, de még meghalni sem. Utóvégre tudják, hogy örök hálára vannak kötelezve irántam, mert ugyan mi lenne belőlük, ha én és kartársaim nem látnák el munkával a rendőröket. Hasznos társadalmi osz­tály tagja vagyok, nem csoda hát, ha nagy a be­csület. ♦00*:OObOO!!OOAOOK0403SOOAOOS!OAOOO!SOOA KÉNYES KÉRDÉS — Mama, hát a sárkánynak nincsen foga? — kérdi Pityu a mamájától. — Hogy kérdezhetsz ilyet? — feleli a mama. — No, hát azért, mert a nagymamának sincsen, aztán papa mégis sárkánynak hívja. — NE HÍG­YJ NEKIK! — Oh, ezek a nők. Egynek­­se­mzabad hinni. — Hogy-hogy?­­—A múlt héten házassági hirdetést adtam föl. Mit gondol, ki jelentkezett? — No ki az? , — Hát a menyasszonyom. a gorlicei áttörésnél Nyitja — mint kulcs a zárat — Háry ajkát a bor S a szót ontja, akárcsak szagát díszes kapor: Mérges ember a huszár, nem búgó gorlice, Véres csatáról híres a kis ér: Gorlice. Rossz kis patak volt... Ám itt valaki odaszól: No, már én úgy hallottam falu az valahol... De felcsattan rá Háry : Mit ? ! Te híres legény. Úgy láttad bizony öcskös, ahogy megnéztem én. Azaz mit is beszélek!... Elnéztem eleget Gorlice patak mellett a száraz feneket. Mert innen és túl vizét két sereg itta ki — Ember legyen egy csöppet ha lel ott valaki. Hát akkor szól barátom, hős Mackensen vezér: Pajtás, valamit tégy, mert ember itt meg nem él! Mondom : Komám, csak ezer bödön zsírt adj nekem S a gorlicei csatát számodra megnyerem. Éjjel a temérdek zsírt üstön olvasztatom S a száraz patakágyba öntöm ki hajnalon. Zúgva árad a hig­­é, az orosz felfülel, Gyorsan csajkát merít bé s iszik szomjú dühvel. Az volt a vesztük !... A zsír mind gyomrukba fagyott S élő zsírosbödönök serege szalad ott. Ha esznek is , hiába. Hurka, vagy ázalék Csak átfut rajtuk, mert hát sík a zsír, mint a jég. Mondjam tovább? ... A muszkák csak esznek-esznek és A gorlicei futás kezdete — hasmenés. Rohannak erre-arra, de olyan sebesen, Hogy el nem éri őket az ágyúk tüze sem. Ohó, pajtás ! — kiált fel hős Mackensen koma — Ha így szaladnak, foglyot nem ejthetek soha. Pedig millió foglyot írnak majd a lapok S a hathatós zsír miatt hazugnak maradok. Vakarom a tarkómat, megáll a kis eszem ... De odasomfordál most egyik önkénytesem. A Kléberszbergi Kúnó­s halkan súg, mint a sír: Lángszórót rájuk !... Akkor kiolvad mind a zsír. Eszed van, fiú ! — mondom — látszik nagy orrodon. Hogy miniszternek teszlek, éppen gondolkodom. Bár többre is vihetnéd tudásod érdemén S ne volnék magam Háry — Hárynak tennélek én. ... De már a lángszóróból pirosan száll a láng, Zsírt izzad a sok muszka csöppenként, a falánk. Csuszamós lesz a föld is, mind orra esik ott S mi garmadába hordjuk a fogolymilliót. Megölel hős Mackensen: Itt az érdemkereszt! Ne sérts meg pajtás — szólok — csak érted tettem ezt. Szabadság kell tán? — Most nem. Szívem harcot akar. No, kis aprópénz! — Ilyet ingyen tesz a magyar ! Igyál hát kulacsomból! — Azt már megköszönöm ... Ihatnám csak mégegyszer, az volna az öröm ! ... De jól értik a célzást, friss bor kerül elő És Háry szól: Folytatom, ha majd ideje jó. Ingyenes népfürdő-ügy Egy gazdag községnek képviselőtestületi köz­gyűlésén az orvos indítványt tett egy ingyenes népfürdő létesítése iránt. Indítványát megokolta azzal, hogy a gyakori fürdés nagyon egészséges. Aztán fölállt egyik községatya és így szólt: — Tisztelt képviselőtestület! Az orvos úr azt mondta, hogy a gyakori fürdés nagyon egész­séges. Hát kérem, én igen egészséges vagyok. Én még életemben egy fillér árú orvosságot sem ittam. Nem voltam beteg soha. Pedig azóta sem fürdöttem, mióta­­ a bábaasszony megfürdetett! Nem is kell az az ingyenes népfürdő. Aki fürdeni akar, ott vannak a vályogvető gödrök, meg a ló­úsztató. MINDEGY — Jaj, de nyom a lelkiismeretem ! — Nem is tudtam, hogy van lelkiismereted ! — Na ... hát akkor a gyomrom, ♦asawiagó ♦ ♦isaiH»;aa:wiaa;mB8;i» \ . Szives Toncsika dicséri a népkonyhát Jaj, de nagy gondban va­gyok ! Három kérőm akadt. A nagyságos úr megkért, hogy tisztítsam ki a pecsé­tektől a fekete ruháját. A Pistike megkért, hogy ver­jem meg helyette a szomszé­dok Pubiját. A levélhordó pedig ... hát az megkérte a kezemet. Azt se tudtam a sok kérő közül, melyiknek teljesítsem a kívánságát. De a levélhordót kellett legelő­ször elintézni, mert a szem­telen meg akart csókolni. De kezére ütöttem, hogy ad­dig nem szabad csókolgatni, amíg meg nem háza­sodunk. Hát arra csak boldogan felkiált, hogy szó­val hozzá megyek feleségül. No, de megfeleltem: azt már nem ! A másik két kérő dolga még marad, azaz hát a nagyságos úr fekete ruháját most puco­lom, mert sürgős a dolog : megy az új népkonyhá­kat felavatni. Még miniszter urak is lesznek ott. Lám, milyen jó szegény embernek lenni: egy kosz­ton vannak a nagy urakkal. Már ezután a Mari szakácsnő se törje magát a főzéssel. Majd főznek a népkonyhán. Hanem azért az urak, akik egyszeri kóstolón voltak ott, próbálják meg esztendőhosz­­szat ezt az élvezetet. Úgy mit szólnak majd hozzá? ! $0O:á0OAO02100+O0C«0A0SS00A00SS00+0OS:00+ KÜLÖNBSÉG — Gratulálj, barátom ! Eljegyeztem magam egy szép, kedves leánnyal. — És kit veszel feleségül? TAPSOT ÉRDEMEL A színházban egy úr a szomszédjához, aki az­ egész előadást végig aludta, de az előadás után­ lelkesen tapsol: — Mondja, miért tapsol olyan lelkesülten, hiszen az egész előadás alatt jóízűen aludt. — Éppen azért. Három napja nem aludtam már. Mondhatom, kitűnő darab, Jobb, mint az altató !

Next