Kis Ujság, 1931. augusztus (44. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

4 mutatják neki, hogy­­hol vannak, így szól: — Ugyan, az az öt-hat naplopó! Geszten a főszolgabíró mindenféle cí­men nagy pénzbüntetéseket rótt ki az emberekre, aztán kimondták, hogy annak, aki a kormánypártra sza­vaz, nem kell megfizetni a bün­tetést. Ellenzéki szavazóktól megvonták a vadászengedélyt és a fegyverviselési engedélyt. A­­választások alatt a tör­vénytelenségek tömegei fordultak elő. Eckhardt Tibor (a miniszterelnök felé, aki mosolyog): Ezen nem sza­bad mosolyogni, ez az ország sze­­­­rt­ is Gaszton: Egy másik kerületben egy előkelő grófi család tagját kiál­tották ki kommunistának, mert kis­gazdapárti jelölt volt. Kun Béla: Serényi László grófot Megy­aszón. Miért MH Szilágyi bocsánatot Bethlentől Gaal Gaszton: A grófnőt, aki egy be­teg falusi asszonyt látogatott meg, szuronyos csendőrök kisérték ki a ta­hiból azzal, hogy tiltott gyűlést tar­tott. Az egyik orvosi­ elöttünk ellen til­tott műtét címén indítottak nyomo­zást a választások alatt. Ezek után önöknek van legkevésbé joguk szem­rehányást tenni, hogy ürgyfűtölet van a nép között. Csodálatos,­­hogy­­ gyű­lölik az urakat és Szilágyi Lajost mégis megválasztják, ez csodálatos. Az izgatás terén pedig iskolába járha­tunk a képviselő úrhoz. Szilágyi meg­támadta az egész független kisgazda­pártot, pedig ez a párt politikai tisz­tesség és hazafiság szempontjából leg­alább olyan színvonalon áll, mint ő. Szilágyi 1924-ben, mikor még az ellen­zék vezére volt, éles támadást inté­zett a kormány ellen, hitvány bűncselekménynek nevezte azt a módot, amellyel a kormány­többséget létrehozták és Bethlen Istvánról kijelentene, hogy bátor­ságot vett magának és önként megjelent a budapesti bíróság előtt hamis tanúzás céljából. Az elnök erre megvonta Szilágyitól a szót, mire ő tovább folytatta és ki­jelentette, hogy nem hajlandó ezzel a közönséges gonosztevővel, már­mint Bethlen Istvánnal egy teremben lenni. Fülsiketítő lárma tör ki a ház min­den oldalán Gaal Gaszton szavaira. Szi­lágyi Lajos sápadtan ül helyén és úgy kiabál valamit Gaal Gaszton felé. Gaal Gaszton: Igaz, hogy két év múl­va azután, pontosan a választások előtt a képviselőházban bocsánatot kért Bethlentől. 1924-ben azonban olyan mázsás gorombaságokat használt Beth­lennel szemben, amilyen még a Ház­ban nem hangzott el és ez fölment en­gem attól, hogy a képviselő úr tá­madásaira bármikor is válaszoljak. Zugó taps fogadja az ellenzéki ol­dalról Gaal Gaszton beszédét. Szilágyi Lajos fölugrik a helyéről és válaszolni akar. Az elnök azonban kijelenti, hogy csak az ülés végén kerülhet erre sor. Szilágyi leül és úgy kiabál helyéről: Gaal Gaszton közönséges szélhá­mos, beszédem közepét nem is­mertette. Gaal Gaszton ekkor már nincs a te­remben és a képviselők legnagyobb része kivonult. Két szóraplő, aki a tárgyhoz szól Lakatos Gyula­­kormánypárti) a fel­hatalmazási törvényről kezd beszélni, közben Szilágyi Lajos újra és újra becs­mérlő kifejezésekkel illeti Gaal Gasz­­tont, aki még mindig nincs a terem­ben. Az ellenzék nagy zajjal fogadja­­Szilágyi megjegyzéseit. Lakatos Gyula arról beszél, hogy az országot mégis csak jobban érdeklik a gazdasági kérdések, mint az ilyen személyes ügyek. Helyesli a kormány intézkedéseit­­a bankforgalom korláto­zásával kapcsolatban. A­­külföld bi­zalmára van szükség. Szeder Ferenc: Ilyen választás után akar bizalmat? Hajtó vadászat folyt. Lakatos Gyula: Egyes intézmények KIS ÚJSÁG két meg kell szüntetni és takarékos­kodni kell a költségvetésben. A Társadalombiztosítónál el kell törölni az aggkori biztosítást. A kölcsönt megkapjuk, de az ország még akkor is keresztül tudná magát vágni a válságon, ha nem kapnánk rövidlejáratú hitelt. A mi gazdasági életünk nem ingadozik jobban, mint az angol birodalomé. Fábián Béla: Ott nem zárják be a bankokat. Lakatos Gyula: A pengő a világ leg­jobb pénzeivel van egy sorban. A ja­vaslatot elfogadja. Az elnök ezután félbeszakítolta az ülést és ebédszünetet rendelt el. Fábián Béla (szabadelvű volt szü­net után az első szónok. Tiltakozott az ellen, hogy személyeskedéssel po­csékolják a Ház idejét. Mindenki — mondta mint a megváltást várja a hétmillió fonto­s kölcsönt, amely pe­dig nem több, mint a költségvetés tíz­éves fölöslege. A betéteknek több mint a fele 1000 pengőnél kisebb, országos érdek, hogy a kisemberek pénzükhöz jussanak. A háború óta a vidéken rengeteg kultúrházat és hétszobás jegyző­lakást építettek, ahelyett, hogy a lakosság kenyérszü­kségletét bizto­­síották volna. Az államháztartás helyzete nem ka­tasztrofális, mert a költségvetési hiány mindössze 53 millió pengő. Ezt taka­rékossággal pótolni lehet. Az adókat azonban nem lehet emelni, sőt már az eddigi adókat sem tudják fizetni. .Mojzes János: Budapesten 100.090 emberen be lehetne hajtani ezt az 33 milliót. Fábián Béla beszéde végén a dug­­segélyekről beszélt. A törvényt nem szavazta meg. A szocialisták mm vesznek részt a 33-as bizottságban Peyer Károly ,szocialista azt kér­dezte, hogy várjon kell-­e Magyaror­szágnak fizetnie a 10 millió pengős jóvátételt, vagy ránk is vonatkozik-e a Hoover-javaslat? Ha augusztus 11-ig fenntartják a pénzügyi korlátozásokat, olyan események következnek be, amelyért, senki sem vállalhatja a fele­lősséget. Indítsanak azonnal vizsgára­ ivói augusztus 1 tot, kik csempésztek ki pénzt az or­szágból? Végül bejelentette Peyer, hogy, a szocialisták nem vesznek részt a 33-as bizottságban, minthogy annak nincs hatásköre. A­ törvényt nem szavazza meg. Szilágyi Lajos mosakodik Szilágyi Lajos az ülés végén vála­szolt Gaal Gasztonnak. A választásokor, mint a kormány támogatója lépett föl és Gaal Gasztonnak mindig ellen­téte volt — mondta. Maga is szégyelti azt a támadást, amelyet annak idején Bethlen ellen intézett, de ezért már régen elégtételt adott. Felkiáltások az ellenzéken: Tessék már megbocsátani neki miniszter­elnök úr! Szilágyi Lajos azzal fejezte be be­szédét, hogy Gaal Gasztontól nem fo­gad el kioktatást, mert Gaal az egyetlen a képviselők kö­zül, aki a Házban verekedett. Az ülés este fél 7 órakor ért vé­get. Szombat reggel 9 órától már 15 órás ülésen tárgyalják a felhatalma­zási törvényt. Bitón­alálra ítélte a kecskeméti törvényszék a gátér­­gyilkos bolgár kertészt Bérencekkel megölette szerencsés vetélytársát, hogy megkaparinthassa a vagyonát A bérgyilkosok közül egyet örök rabságra, kettőt 10-10 évi fogházra, egyet egyévi börtönre és egyet egyévi fogházra ítéltek Megdöbbentő bűnügyet tárgyalt pénteken a kecskeméti törvény­szék. Gera István 21 éves földmi­­ves, három fiatalkorú legény és Georgieff Illés bolgár kertész állt a bíróság előtt, akiket az ügyészség gyilkosság bűntettével vádol, mert május 3-ról 4-re virradó éj­szaka Gátér pest megyei köz­ségben meggyilkolták Marinov Antal bolgár kertészt. A gyilkosokat Georgieff bérelte fel és már hónapokkal előre készü­lődtek a szörnyű bűncselekmény elkövetésére. Két alkalommal is kilesték Marinovot, de tettüket nem tudták végrehajtani. Végre május 3-án, amikor Geráék együtt voltak Marinovval. Gera minden ok nél­kül belekötött a kertészbe, akit a veszekedés hevében a földre teper­­tek, betömték a száját, majd Gera addig verte kapával a fejét, amíg meg nem halt. A szoba ajtajában tartózko­dott Georgieff, és állandóan biztatta bérenceit a gyilkosság véghezvitelére. A borzalmas tett után a gyilko­sok Marinov összeroncsolt fejét zsákkal letakarták, majd a holttes­tet targoncán kitolták a vasúti töl­tésre. Azt a látszatot akarták ugyanis kelteni, mintha a kertész öngyilkosságot követett volna el. Hajnaltájban azután a motoros vo­nat mozdonya össze is roncsolta a holttestet, a nyomozás során azonban csakhamar kiderült, hogy Ma­rinov gyilkosságnak esett áldo­zatul. A pénteki tárgyalás iránt igen nagy volt az érdeklődés. Gátérről, a gyilkosság színhelyéről, rendkí­vül sokan jöttek el a tárgyalásba. A tárgyalás elején az elnök beje­­­lentette, hogy névtelen levelet ka­pott Gátőrtől, amelyben azt írják, hogy a tanúként szereplő Tóth Pál, a meggyilkolt Mari­nov Antal kocsisa" is tudott a gyilkosságról. Ezután a vádlottakat hallgatták ki. Gera István beismerte, hogy hunija, ali diilimta Miuviuy, Al-­­lat 13 hold földjén. A szomszéduk volt Georgieff Illés, aki a múlt év­ben tönkrement és Marinovhoz ment kertészfelügyelőnek. A mun­­kábalépésétől kezdve azonban állandóan azon törte a fejét, hogy miként szerezhetné meg Marinov Antal földjét. Végül is őket, Marinov munkásait bérelte fel, h­ogy tegyék el gazdá­jukat láb alól. Azt ígérte, h­ogy ha ő lesz majd a gazdaság ura, két­szeres bért kapnak. A többi vádlott ugyancsak tö­redelmes vallomást tett. Valameny­­nyien­­szemébe mondták Georgieff­­nek, hogy ő bérelte fel őket a gyilkosságra. Georgieffet a szembesítések telje­sen megtörték: halott fehér arccal, remegve ismerte be szörnyű bűn­cselekményét. A perbeszédek kerültek ezután sorra, majd délután 5 órakor a törvényszék kihirdette ítéletét. Az összes, vádlottakat a vád sze­rint mondották ki bűnösnek és Gera Istvánt gyilkosság bűn­­tettéért életfogytiglani fegyház­ra, két fiatalkorú társát gyil­kosság bűntettéért 10—10 évi fogházra, Georgieff Illést pe­dig a gyilkosságra való fel- tm­ításért kötél általi halálra ítélték. Geseff Károly a gyilkosságban va­ló szövetségért egy évi börtönt és ugyanezért a harmadik fiatalkorit egyévi fogházat kapott. A két utóbbi kivételével a vád­lottak valamennyien fellebbezést je­lentettek be. Az ügyész megnyugo­dott az ítéletben. Az ítéletet az egész környéken óriási érdeklődéssel fogadták. A kecskeméti törvényszék ugyanis már nyolc éve nem hozott halá­los ítéletet. Öngyilkos lett egy budapesti úriasszony, mert szerelmes volt az urába, akitől elvált Megírta a Kis Újság, hogy néhány nappal ezelőtt az Aradi­ utca 16. szám­ alatt megmérgezte magát Pogány De­­zsőnú■ Az öngyilkosság mögött különös, nem mindennapi tragédia húzódik meg. Az öngyilkos úriasszony tizenegy év előtt ment férjhez Pogány Dezső nagy­­jövedelmű­ budapesti vállalkozóhoz. Több éven keresztül zavartalanul él­tek. Közben azonban a vállalkozó üz­letei mind rosszabbul sikerültek és a gazdasági válság következtében telje­sen tönkrement Pogányné, aki jóléthez szokott, nem tudott beletörődni megválto­zott életviszonyaiba és bár még mindig szerette az urat, egy napon kijelentette, hogy elválik tőle. Ezt azért határozta el, mert férjének egy barátja, aki régebben is udvarolt neki, kijelentette, hogy nyomban fele­ségül veszi, ha elválik az urától. Mikor Pogányné közölte tervét, férje eleinte hallani sem akart a válásról, végre azonban éppen az asszony jövő­jére való tekintettel beleegyezett a do­logba és így néhány hét előtt jogerősen elválasztották egymástól a­­házaspárt. A férj volt barátja most már az asz­­ültig, YÜÍ£££ÖXklriini Mércéért, éS ha­marosan ki is tűzték az uj házasság határnapját. Ekkor azonban Pogányné ijedten eszmélt rá, hogy még mindig halálosan szereti volt férjét. Ezt lassanként vőlegénye is észrevette és fájó szívvel bár, de beleegyezett abba, hogy a tervezett házasság idő­pontját elhalasztják. Pogányné idegeit mindjobban felőrölték visszás helyzete miatt vívott lelkitusái, úgyhogy szer­dán délután felment volt férjének Ara­di­ utcai lakására és ott bezárkózva, szublimátot és arzént vett be. Férjének mindössze egyetlen szót irt búcsúlevelében: »Szerettek.« Mikor az öngyilkosságot észrevették, a szerencsétlen asszony már eszmélet­len állapotban volt. Nyomban a szana­tóriumba szállították, ahol az orvosok azon munkálkodnak, hogy Pogánynét megmentsék az életnek. A szanatórium­ban megjelent az asszony vőlegénye is, azonban Pogányné családja nem en­gedte a betegágyhoz. Ellenben az asz­­szony volt férje, Pogány Dezső, állan­dóan a szanatóriumban tartózkodik és kijelentette, hogy volt feleségével, amint­­ felgyógyul, jura tóUSSIM,Jfót- '

Next