Kis Ujság, 1933. február (46. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-28 / 48. szám

10Km traisAG 1fl®8 február 2* SPORT Vidéki futballeredmények Középmagyar alszövetség Vecség : VKG—Rákoscsabai MOVE 6 : 2 (2 : 2). Sahalnyn ? fták°B8zM?ntmiWly» MQVE —­SASC 6 : 2 (1 : 2). Dunakeszi: D. Magy­amig— URAK 2 : 2 (2 : 0). Keleti ószövetség: Debrecen : DKASE-DTSE 6 : 4 (3 : 2). Déli ószövetség Békéscsaba: Előre—Gyulai­ AC 2:1 (1:0). Orosháza : OTK­—Csabai MÁV 2 : 1 (0 : 1). Békés : TFI SE—Orosházi MTK 8 : 5 (0 : 4). Gyula: OVTE—Tótkomlósi TC 5:2 (3 : 2). ItéHanövásártv Ty : HTVE—Móravá­­rosi TE 2 : 0 (2 : 0). S­ermel­t P­AK—SZVSE 8:1 (9:0) KRAC—­Csákoinfél-Trházi TK 1 : 1 (1 : 1) UTC—Csongrádi AK 1:0 (0:0). Kecskemét : KTE—Hódmezővásárhelyi MTE 2:2(2: 0), Makói AK—KAC 4 : 3 (9 : 2). Délnyugati alszövetség J­óc*: Siklósi SE—PAC 2:1 (2:0), PVf­K—Komlói SE 9:1 (8 : 0), DVAP —TSE (Szekszárdi 1 : 0 (0 : 0). Északi aszövetség Miskolc : MÁK—DVSK 2:1 (1:1). Vasutas bajnokság Püspökladány : P. Máv—Szombathelyi Máv 8 : 2 (2 : 2). Corijithian-díj döntőmérkőzése­­Tokod : TÜ­Q—Pörögi AC 5 : 2 (3 : 2). A KAC nyerte a kardcsapatbajnokságot. Kétnapos küzdelem után vasárnap ért vé­­get Budapest I. osztályú kardcsapat bajnok­stogának küzd­elmg. Bajnok­i KAC lett 3 győzelemmel. A további sorrend a követ­­­kepző : 2. HTVK, 3. Tisza IVC, 4. BAC, 5. IREAC, 6. BSE. Sok góllal győztek a vezető csapatok a második bajnoki vasárnapon Debrecenben a Bocskai nyert az Attila ellen Összeállították a válogatott csapatot A tavaszi forduló második bajnoki vasár­napjára havazás borította be az egész or­­szágot. Komolyabb akadályt azonban csak Kaposváron okozott ez a télvégi havazás, mert ott hét elején az est is áztatta a Se­­piegy FC sporttelepét. A Somogy—Budai Film­mérkőzést, el is halasztották a két csapat szombat esti táviratváltása alapján. Debrecenben is elmaradás veszélye fénye, aatíg a nagy érdeklődéssel várt Bocskai— Attila találkozót, de az idő vasárnapra megemberelte magát a hajdú városban, vasárnap hajnaltól munkások tömege is javította a talajt, így az Attila szerepel­hetett Debrecenben, a Bocskai-szurkolók legnagyobb örömére, a vereséggel. A budapesti pályák kifogástalanok vol­­tak. A Hungária sporttelepül pompás volt a füves pálya, a hazai csapat góljai korty­­nyebben potyogtak, mintha sárban akadt volna el a­ labda, a Ferencvárost sem aka­dályozta a Millenáris rossz talaja a Nem­­zeti ellen és még Óbudán, sőt Újpesten sem bénította a játékot sáros pálya. A csapa­tok formája kielégítő volt, csak a közönség riadt vissza a csendesen hulldogáló dél­­utáni hő miatt a futball nézésétől. Ez a körülmény a második bajnoki forduló egyedüli kellemetlen eseménye. Egyébként jól sikerült a (­tavaszi) futballvasárn­ap. Meglepetés mindössze kettő akadt : a Hungária fölényes győzelme, a múltkori öryengébb miskolci vendégjáték után és a III. ker. FC eldöntetlenje a lelkes kb­­pestiek ellen. A múltheti 6­­­1-es Budai U11* ellen aratott győzelem folytatását remélte az óbudai közönség. A bajnoki nap eredményei egyébként a következők : Hungária—Szeged 4:0 (1:0). A Hung sté fia Dudással, a­ fiatal budafoki centerrel erősen feljavította csatársorát. A Szeged a négy gól ellenére is kemény ellenfél volt. A gólok sorrendbe­n Barátky (11-esből), Dudás, Dudás és Ti­kos lövéseiből estek­ Ferencváros Nemzeti 5:0 (2:0). A Ne­mzeti jó játéka alapján nem érdemelte meg a súlyos vereséget. Gólövők : Sárosi (3), Takács I­. és Toldi. Újpest—Soroksár 7:3 (2:1). A nagy­arányú győzelem nem mutatta az Újpest igazi nagyságát. A­­ gól inkább a sorok­sáriak készületlen­ségét bizonyította. Gól­lövők : Jakabe (8), P. Szabó (3) és Sas (Újpest), Kelemen (2) (Soroksár). III. ker. Pe--Kispest 2 : 2 (1: 2). Mind­két gólnál a kispestiek vezettek, de az óbudaiak fölénye nem tört meg teljesen. Góllövők: Stonyor és Irmos (Kispest ), Kármán és Horváth (III. ker. FC). Bocskai­ Attila 3:1 (1:1). A Bocsnai győzelme megérdemelt. Góljait Teleki (2) és Vágó szerezte, míg a miskolciak gól­­lövője Mátéffy volt. A mérkőzéseken tapasztalt játék alap­ján Nádas Ödön szövetségi kapitány vasár­nap este összeállította a Hollandiába in­duló válogatott csapatot. A csapat tagjai a következők : Szálai — Korányi, Biró — Barátky, Sárosi, Lázár — Markos, Cseh II., Teleki, Bihami, Tjtk°s. A második liga bajnoki eredményei Vasas—ETO FC 3 : 2 (1 : 1), BAK TK— Drasehe 3:2 (1 : 0), Csepel FC—Sz. VFC 4:2 (1:1), Taxi FC—Drogisták 4:0 (2 : 0), Budafok FC—VÁC FC 4 : 2 (1 : 0). Budapest I. osztályú amatőrbajnoksága Törekvés—UTE 3 : 3 (2:1), Postás— MÁVAG 3:0 (1 : 0), PTC—EMTK 4 : 2 (2 : 1), BSzKRT—BEAC 3 : 2 (3 : 1), «33. FC—VI. ker. FC 3 : 1 (1 : 0), Elektromos —FVSK 11:1 (4:1), MTK—BSE 3­:1 (2: 1). l Fi szerelem vándora 80 fi Kis Újság regénye - írta Szentgáli Péter A visszavonulás A felkelők azonban nyilván jól tud­ták, hogy a mi részünkről nem fenyegeti őket közvetlen veszély és ezért figyelmü­ket most ismét az erőd felé fordították. Csakhamar a közelből volt alkalmunk hallgatni az erődöt lövő tüzérség precíz és egyöntetű munkáját és szorongva figyeltük meg, hogy az erőd részéről ezt a tüzelést csak két gyenge ágyú viszonozza. De még ez a védekezés is csak nagyon lanyha volt, az ágyúlövések hosszú szünetekben követték egymást, mintha a védőrségnek nagyon is taka­­réknykodnia kellett volna már a mu­nícióval. Lassanként kezdtük megszokni ezt a veszteglést, amelyből azután Kukó és Flemming visszaérkezése zavart fel, akik azzal a paranccsal tértek vissza, hogy elhagyva az állásunkat, igyekez­zünk csatlakozni a zászlóalj törzséhez, mert a megfogyatkezett létszámú szá­­zaddal amúgy sem tudnánk semmi lénye­­gesebb eredményt elérni. A parancs vétele után Ni Is,són had­nagy azonnal intézkedett a visszavonu­lás megkezdése iránt és lassan és óva­tosan haladva, lefelé indultunk a szaka­dék ágyába. Alig hagytuk el azonban védett állásainkat, a felkelők olyan heves tűz alá fogtak bennünket, hogy kétsé­gesnek látszott, vájjon egyikünk is eléri-e élve a lejtő alját." Az ellenséges golyók olyan pusztítást vittek végbe soraink között, hogy a sza­kadék mélyére érve, még jóformán ki sem fújhattuk magunkat, amikor Nils­­son hadnagy máris indulást vezényelt, hogy a veszélyes zónából minél előbb ki­kerüljünk. Elvonulásunk természetesen nem ren­des menetalakulatokban történt, hanem az emberek félig kuporodva, félig csúszva a kövek és bokrok között igyekeztek észrevétlenül elsiklani az arab puska­­csövek elől. A felkelők természetesen észrevették menekülési szándékunkat és egészen a két szakadékot elválasztó fennsík pereméig merészkedve, mintegy páholyból kihajolva igyekeztek bennün­ket egyenként leszedni, mint a céllövöl­dében. . Egy ideig még golyózápor kísérte visszavonulásunk útját, azonban csak­hamar sikerült túljutnunk a veszélyes területen és most már zavartalanul foly­tathattuk utunkat nyugat felé, amerre Golkert őrnagy zászlóaljának törzsével kellett találkoznunk. Amint tovább haladtunk ebben a vég­zetes szakadékban, amely bajtársaink közül annyi áldozatot követelt, a nap már kezdett leáldozni és ezért Nassan hadnagy meggyorsította az iramot, hogy még napnyugta előtt elérjük a zászlóalj­törzset. A köves és bozótos terepen természe­tesen továbbra sem lehetett menetala­kulatban haladni és az emberek kettes és hármas csoportokban bukdácsolva és botorkálva lépkedtek a hol keskenyedő, hol kiszélesedő földmélyedés medrében, amely valami hatalmas folyó kiszáradt ágyához hasonlított. Én körülbelül a csapat végefelé haladtam, oldalamon az elmaradhatatlan Kukéval, aki most szokása ellenére nem fecsegett, hanem hol maga elé nézve, hol a környezetet fürkészgetve baktatott mellettem. ■— Messze vagyunk még? — kérdez­tem tőle, mert hiszen neki, aki Flem­­minggel együtt kiküldetésben volt a zászlóaljnál, tudnia kellett, hogy Coliert őrnagy csapata körülbelül hol táborozik. -T- Körülbelül negyedórányira lehetünk még tőlük, — mormogta Kukó nála szokatlan szórakozottsággal, mialatt a menet élén haladó Flemming felé tekint­­getett, aki Nilsson hadnagy oldalán ha­ladva, mutatta az utat. Egy darab ideig megint szótlanul lép­kedtünk egymás mellett, aztán egyszerre mégis feltűnt nekem Kukó szokatlan némasága. Annyira ismertem már ezt a fiút, hogy pontosan láttam rajta, hogy valami fúrja az oldalát. — Mi van veled tulajdonképpen? —­­faggattam. Kukó azonban fejelet helyett körül­nézett és látva, hogy csaknem a csapat legvégére kerültünk, intett a szemével, hogy maradjunk kicsit hátrább. Amikor aztán a menet végére kerülve nem kellett attól tartanunk, hogy kihallgatnak ben­nünket, Kukó közelebb lépve hozzám és alig mozgatva ajkát suttogva mondta ! — Vigyázz és jól figyelj ide! Innen körülbelül ötszáz lépésnyire még van egy hely ebben a szakadékban, ahol a mélyedésből egy keresztbefutó, lejtős árok vezet fölfelé. Ezt akkor vettem észre, mikor plemminggel visszafelé jöt­tünk __Persze volt eszem, hogy neki egy szót se szóljak róla és nem hiszem, hogy észrevette volna, mert ennek a ke­resztező ároknak a betorkolása olyan sűrűn van benőve bozóttal, mintha az Isten is rejtekajtónak teremtette volna... Meghökkenve és csodálkozva néztem rá, mert nem tudtam, mire akar kilyu­kadni ez után a furcsa bevezetés után. Csak különös magatartásából sejtettem, hogy valami rosszban töri a fejét. — Na és mit akarsz ezzel az árokkal? — kérdeztem-Rám bámult és csak pillanatnyi elké­pedt szünet után folytatta : — Hát nem érted?... Amikor Frem­ül­inggel elhaladtunk az árok mellett, akkorát ugrott a szivem az izgalomtól, hogy csaknem hangosan felkiáltottam... Értsd meg, ember, annyi az égés?, hogy egy lépést kell tenni csak észrevétlenül a bozót felé és a következő pillanatban már mindenki azt hiheti, hogy a föld nyelt el!__ —■ Megőrültél? förmedtem rá. — Már megint ezek az ostoba szökési ter­vek !... Jusson eszedbe, hogyan járt szegény Stevensen és Haig... Nekem semmi kedvem nincs hasonló sorsra jutni és neked is ajánlom, hogy sürgősen verd ki a fejedből ezeket az ostobaságo­kat ! Kukó szótlanul fogadta a dorgatóriu­­mot, és pár percig némán lépkedett mel­lettem. Aztán egyszerre még halkabban, mint az imént és valami belső meggyő­ződéstől fütve megszólalt . — Te már elfelejtetted, hogy mi az szabad embernek lenni? — suttogta. —­­Már annyira beletörődtél és belefásultál ebbe a taposómalomba, hogy egészen megfeledkeztél arról az időről, amikor még emberek módjára éltünk és nem kihasznált és agyonhangzott barmok vol­tunk, mint most­­. — Ne is folytasd, vágtam közbe türelmetlenül.­­— Már ismerem ezt a fe­csegést és elegem van belőle ... Én most mér a fele időmet körülbelül leszolgáltam és a másik felét is majd csak letudom valahogy, de egyáltalán nem vagyok hajlandó holmi kalandos képzelődésért megint a nyakamat kockáztatni !... — Az nem­ kalandos képzelődés, ha az ember szabad akar lenni ! — vágta vissza Kuké, most először helyezkedve szembe nézetemmel, amelyet egyébként mindeég ellentmondás nélkü­l fogadott el. —­ És hogy mennyire nem az, azt majd be fo­gom bizonyítani neked !... Te,figyelmeztetlek,— mondtam na­gyon nyomatékosan és keményen, —­rrehogy eszedbe jusson valami ostobaság, mert előre is megjósolhatom, hogy rossz vége lesz a dolognak ! — Én pedig nem bánom, — válaszolta csökönyösen kuka, — akármilyen vége is lesz ! Nekem elég volt ebből a baromi kínlódásból, amihez tulajdonképpen sem­mi közöm és egy ilyen remek kipálkozó alkalmat nem fogok elszalasztani ! Miközben beszélt, tekintete állandóan a szakadék jobboldali lejtőjét fürkészte, úgyhogy már ebből is láthattam, hogy nem lehetünk messze a szóbanforgó hely­től, ahol a keresztező ároknak a szaka­dékba kellett torkolnia. Szerdán következik: Egy bolond kettőt csipál sporthírek Amerika lett 4 jégvilágbajnok. A prágai jéghoki világbajnokságok egyhetes hatal­mas küzdelem után, óriási közönség jelen­létében vasárnap este befejeződtek. Az elődöntőkben Kanada 4: 0-ra legyőzte Csehországot, Amerika is győzött Ausztria ellen, így a világbajnoki döntőre a két ten­gerentúli állam csapata került szembe egy­­mással. Hatalmas iramú mérkőzésen az Egyesült Államok csapata győzött 1 : 1 (1 : 1, 0:0, 1:0) arányban a kanadaiak ellen, így a világbajnoki cím az USA-é lett. Az Európába­­­nok Csehország lett, mert 2 : 0-ra legyőzte az osztrákokat. Az Euró­­pabajnokság további helyezése : 3. Német­ ország, 4. Svájc, 5. Lengyelország és Ma­gyarország holtversenyben, 7. Románia, 8. Lettország, 9. Belgium és Olaszország holtversenyben, Énekes Salgótarjánban. A Budapesti Vasutas SC ökölvívócsapat Salgótarján­­ban­ vendégszerepelt vasárnap, Énekes litván olimpiai bajnokkal az élen. Nagy közönség előtt fölényesen győzött a bu­dapesti gárda. A városligeti jégiünnepély 3000 ton­y közönség jelenlétében folyt le. A Rotter— Szellás világbajnokpár és az osztrák Pa­­pek—Zwack pár pompás műkorcsolyázó­­t mutatott be, tomboló siker mellett. A nemzeti síbajnokság resiklóbajnoksá­­gát kitűnő hóviszonyok mellett rendezték meg. Az egyéni bajnokságban Iglói László (Magyar Síklub), a csapatbajnokságban és a primár vándordíjban a BBTE győzött IRODALOM • Hiszek.* Gyökössy Endre, a tiszántúli származású, ismert fővárosi költő, a Petőfi Társaság tagja, nemrégiben érkezett el írói pályájának 30 éves jubileumához Három évtized termését, hű­ lángjától izzó lobogósa, néhol meg szelíd hangulatú ver­seit gyűjtötte csokorba a szerző. Gyökössyi Endre már eddig is sok pompás regénnyel és ifjúsági munkával gazdagította a ma­­gyar irodalmat, de igazi egyénisége, em­­berien érző szív®, hazaszeretete és hite ebből a jubileumi verseskönyvéből érzik ki legerőteljesebben és ad olyan mély hitet a versek olvasóinak is, mint amilyen­ben a költő elérkezett a szép évforduló­hoz ..» A betű szerepe a magyar címerekben. M°st jelent meg a magyar heraldikai és geneológiai társaság «Titrus« című közjó­­gyének 46. kötete, amely a magyar címer­­tan évkönyvének mondható. Az értekezé­sek közül általánosabb érdeklődésre tart­hat számot Sulkca Szilárd dr. kitűnő tanulmánya, melyben a betű szerepét és jelentőségét kutatja a magyar eimerképe­ken s ezzel a magyar műveltség történeté­hez szolgáltat értékes adatokat. Frtrtils isertesztő is kiadó: SZEDERKÉNT!A* Kiadótulajdonos: Kis Ujsár Rúsaványtársaság WODIANER F. ÉS FIAI R.-T. kártorgógépeinek nyomása. (Felelés Kiss Fr Autoasa* Vím italwuiá-utca H !

Next